Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

IgHiWfcfite 1981. október 4., vasárnap Uj szerzemények bemutatója Békésen A békési múzeum tegnap megnyitott bemutatójának egy részlete Fotó: Fazekas László Megyénk kiállítótermei kö­zül a békési Jantyik Mátyás Múzeumra többek között az a jellemző, hogy példamuta­tó elkötelezettséggel ápolja a város messze földön is hí­res hagyományszeretetét. Tegnap délelőtt egy igen ér­dekes, figyelemre méltó, új kiállítást nyitottak meg, a múzeum munkatársainak több éves gyűjtőmunkája eredményeit bemutató kiállí­tást. A tárlat dr. Veress End­re történész hagyatékára épül, aki 1968-ban született ebben a kisvárosban. Az elmúlt század polgári élet­vitelét bemutató gyűjte­ményt jól egészítik ki azok a bútorok, használati tár­gyak, eszközök, amelyeket a békésiek adományoztak. A két kiállító helyiségben no­vember 15-ig bemutatásra kerülő anyag szemléletes ké­pet nyújt egyrészt a polgá- riasodás történetéről, más­részt a városukat szerető és tisztelő emberek áldozat- készségéről is. A most kiállított Veress- féle hagyatékból a neves tör­ténetíró emlékszobáját sze­retnék majd berendezni, ki­alakítani. Társadalmi összefogással épül Szarvason az iskola (Tudósítónktól) Szarvason október 1-én volt a város közvéleményét legjobban foglalkoztató VI. ötéves tervi beruházás, a 12 tantermes általános iskola építési munkaterület átadá­sa. Ezzel a Szarvasi Tangaz­daság építőipari részlege megkezdi a csaknem 40 mil­lió forintos költségelőirány­zattal induló beruházás épí­tési munkálatait. Az iskolaépítéshez szüksé­ges pénzügyi fedezet biztosí­tására a város párt-, állami és társadalmi szervei már az V. ötéves tervben meghirdet­ték az „Egy nap az iskolá­ért” mozgalmat. E mozga­lom keretében 1980. decem­ber 31-ig 4,2 millió forint gyűlt össze a tanács fejlesz­tési alapján, amiből az isko­la területének megvásárlását és a kiviteli terveket finan­szírozta a városi tanács. A megmaradt összeg már az építési költségek fedezésére szolgál. A VI. ötéves tervre a me­gyei tanács 18 millió forin­tot biztosít a beruházásra. A további pénzügyi fedezet megteremtésére tovább foly­tatódik az „Egy nap az isko­láért” mozgalom, amihez minden eddiginél lelkeseb­ben csatlakozott a város la­kossága. Eddig a vállalatok­kal, szövetkezetekkel, üze­mekkel 5,7 millió forint fej­lesztési alap átadására, a dol­gozó kollektívákkal több mint 3 millió forint befize­tésére kötött megállapodást a városi tanács. Ez bizonyít­ja, hogy Szarvason minden­ki a magáénak érzi és a szí­vén viseli az új iskola fel­építésének ügyét. Medgyesi Lászlóné Munkásférum (Tudósítónktól) Az MSZMP orosházi vá­rosi bizottsága és a városi tanács 1981. szeptember 30-ára összehívta a „Mun- kásfórum”-ot. Dr. Gonda Jó­zsef, a városi pártbizottság első titkára bevezető szavai után a résztvevők megte­kintették Orosháza fejlődé- sét bemutató dokumentum­filmet. Ezt követően Mi­hály András, a városi ta- nács elnöke tájékoztatót adott a város V. ötéves ter­vének teljesítéséről és a VI. ötéves terv feladatairól. Mint mondotta, a város ipar- fejlesztése megyei szinten is kiemelkedő. Az üvegipar re­konstrukciója, a baromfi­iparban hűtőház építése, a konzervüzem fejlesztése, a malomiparban magtár épí­tése jelzi ezt. A városiasodás következtében megindult a falvakból a városba való át- település, mely feszültséget okozott. Megfelelő intézke­dés bevezetésével igyekeztek ezt egyensúlyban tartani. Gyopárosfürdőn 50 méte­res úszómedence építését tervezik, melyhez a lakosság segítségét kérik, „Egy nap a városért” mozgalom keretén belül. A tájékoztató elhang­zása utáni hozzászólásokból egyértelműen kitűnt, hogy az uszodaépítés nagyon is köz­ügy. A munkásfórum részt­vevői egységesen az aláb­biakban foglaltak állást, hogy három éven keresztül az „Egy nap a városért” mozgalom által befolyt ösz- szeget az uszoda építésére fordítják. Kiss Horváth Sándorné KST-betétek visszafizetése fl tárgyalóteremből Megölte a feleségét A közeljövőben megye- szerte megkezdődik a dolgo­zók munkahelyi bankjaiban — a Kölcsönös Segítő Taka­rékpénztárakban — össze­gyűjtött betétek visszafizeté­se. Mintegy 21 ezer KST- tag kapja kézhez egész év­ben megtakarított pénzét. A kifizetésre kerülő összeg meghaladja az 55 millió fo­rintot. A Kölcsönös Segítő Taka­rékpénztárak csaknem ne­gyedszázada látják el betét­(Tudósítónktól) A megyei pályaválasztási tanácsadó intézet és a Mező­kovácsházi Művelődési Köz­pont kiállítást rendezett Me- zőkovácsházán. A megye minden részéről jelentkeztek kiállítók: Gyoma, Békés, Mezőhegyes, Mezőkovácshá- za és Békéscsaba középisko­lái kínáltak sokszínű lehe­tőséget a tanulásra. Nem hiányoztak az ipari üzemek sem. A MOM battonyai gyár­egysége horgászkészülékeket gyűjtési és kölcsönfolyósítási feladataikat. Az üzemi ban­kok igen népszerűek a dol­gozók körében, amit bizonyít, hogy megyénkben 185 KST működik, 28 ezer taggal. Je­lentősen emelkedett az egy főre jutó megtakarítási át­lag, mely meghaladja a 2500 forintot. Sok család a mun­kahelyi bankokban elhelye­zett összegekből fedezi az év végi ünnepek, vásárlások többletköltségét. mutatott be. A BÉKÖT he­lyi üzeme az itt készült mun­kákkal hívta fel magára a lányok figyelmét. Az ÉVIG mezőkovácsházi gyáregységé­nek kiállított gépeit bárki kipróbálhatta, s mindehhez még változatos fényjáték is járult. Hangulatos volt a Kő­bányai Sörgyár és a helyi ÁFÉSZ vendéglátóipari be­mutatója. Mindezt jól kiegé­szítette a pályaválasztási tanácsadó intézet mindenre A tények: „A vádlott először 1972. évben kötött házasságot. Ebből a há­zasságából 1974. évben gyerme­ke született. Első feleségétől 1974 decembere óta különváltan élt. Házasságukat 1978. évben bontotta fel a Battonyai Járás­bíróság. A vádlott Szakái Márta sértettel 1978. évben kötött há­kiterjedő tablósorozata és filmvetítése. Hasonló véleményen vol­tak a járás 15 iskolájából érkezett diákok, osztályfőnö­keik, tanáraik, akik mintegy 900-an keresték fel a kiál­lítást. Valószínűleg sokuknak adott ötletet a bemutató, vagy segítette elő a döntést, így aztán nyugodtan sum­mázhatjuk: a nemrég lezá­rult kiállítás elérte célját. Pántya Tamás zasságot. Második házasságából is gyermeke született 1979. év­ben. A vádlott első házassága felbontására italozó életmódja és agresszív magatartása miatt ke­rült sor. Feleségét bántalmazta. Első házassága Idején hetente két-három alkalommal fogyasz­tott szeszes italt, alkalmanként fél deciliter pálinkát és két-há­rom üveg sört. Az italozást az újabb házasságkötés után is folytatta, nagyobb mértékben, mint korábban. Alkoholista. A vádlott ittas állapotában fe­leségét többször megverte, és megöléssel fenyegette. Emiatt fe­lesége rendszerint az utcára me­nekült előle, és előfordult, hogy ilyen esetben, illetve esetekben az éjszakát szomszédoknál, il­letve testvérénél töltötte. 1981 májusában feleségét nyilvános szórakozóhelyen bántalmazta, majd pedig a lakásán, házigaz­dája jelenlétében. Simon Bélá- né a vádlott magatartása miatt két esetben kért rendőri segít­séget.” S elérkezett 1981. június 24-e, amikor a „megöllek” nem ma­radt puszta fenyegetés, s ami­kor a feleségnek sem védeke­zésre, sem menekülésre, segít­ségkérésre nem volt már ideje. A vádlott, Simon Béla, 31 éves kőműves, Mezőkovácsháza, Deák Ferenc u. 32. szám alatti lakos ezen a napon is sokat ivott, és délután 5 óra után ért haza. Fe­lesége nem hagyta szó nélkül, hogy már megint részegen, és későn érkezett. Veszekedni kezd­tek, s közben a férj a konyhába ment vacsorázni. Először egy füles poharat vágott az asszony­hoz, aki kiment a konyhából a folyosóra, de hamarosan vissza­tért. A férj felállt, néhány lé­pést tett, lendült a karja — a zsebkéssel leszúrta az asszonyt, akinek az életét az azonnali or­vosi segítség sem mentette vol­na meg. A Gyulai Megyei Bíróság Si­mon Bélát emberölés bűntetté­ért 12 évi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre Ítélte, és 10 évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet nem jogerős, vádlott és védője enyhítésért jelentette be fellebbezést. T. 1. . Az ÉVIG bemutatója Fotó: Kiss József Pályaválasztási kiállítás Mezökovácsházán Ki mint vet... | gy-egy kimagasló termésátlag lehet véletlen mű­ve is, mi meg általában hajlamosak vagyunk arra, hogy a sikert a szívós és hosszan tartó munka, a hozzáértés gyümölcseként könyveljük el. Holott a földművelésnek olyan — mondhatni — ősi ágá­ban, amilyen a gabonatermesztés, még közelebbről, a búzatermelés, aligha lehet egyetlen esztendő eredményé­ből messzemenő következtetést levonni. Más a helyzet akkor, ha egy gazdaságban három egy­mást követő évben, kiterjedt területen aratnak az átla­got jóval meghaladó termést a kenyeret adó növényből, korántsem azonos — sokkal inkább szélsőséges — évjá­ratok során. Szép hagyományainkhoz hűen, megyénkben több ilyen mezőgazdasági üzemet is megnevezhetünk: a pusztaföldvári Lenin, a telekgerendási Vörös Csillag, a mezőkovácsházi Űj Alkotmány, a csanádapácai Széche­nyi Tsz-ekben 1979. óta nem számít immár bűvös határ­nak a hektáronkénti 6 tonna szemtermés, s mellettük már sorakozik újabb 5—6 szövetkezet — Nagybánhegye- sen, Gerendáson, Újkígyóson, Mezőhegyesen. Dombegy­házán —, ahol ez a színvonal kialakulóban van. E felsorolást olvasva kínálkozna menten a magyará­zat is: vidékünk legzsírosabb földjein gazdálkodnak az említettek, nincs semmi csodálatos teljesítményükben, ismerve a mai búzafajták termőképességét. Igen ám, de akkor hova tesszük a szarvasi Dózsa, a békésszentandrá- si Zalka, az örménykúti Felszabadulás, a szeghalmi Sár­réti, a bucsai Üj Barázda, avagy a csárdaszállási Petőfi Tsz öt tonnát megközelítő-meghaladó átlagos termés- eredményeit, az aranykoronában mérve is sokkal rosz- szabb minőségű talajokon? Ezen ellenérvünk egyébiránt sugallja már azt, hogy a jó- terméshez a jó dőld, a jó fajta vetőmagja csak az ala­pokat adja, a siker, az eredmény azonban jóval többön múlik. Másként mivel magyarázhatnánk, hogy a kétend- rődi, vagy a két szentandrási tsz búzatermésátlaga kö­zött öt évre visszamenőleg 500—1000 kilogrammig terje­dő különbséget mutat a statisztika esztendőről esztendő­re ugyanannak a gazdaságnak a javára? Továbbá: hogyan nőtt Mezőgyánban 1979-ről 1981-re több mint két tonnával az egy hektárról betakarított bú­za mennyisége, mikor a talajrendezést még el sem kezd­ték, a mai fajták pedig három évvel ezelőtt is rendelke­zésre álltak? Áruljuk el: a Körösök vidékén kialakult tsz-pár-mozgalomban a kétsopronyi partner a vetőmag­gal az eredményesebb technológiát is magával hozta, tapasztalatait is átadta. És mennyi minden számít még az előbbieken kívül! A szentandrási Zalka Tsz-ben a Rabovszki-módszer, a szór­va vetés hozott sikert. Mezökovácsházán a Karsai-szisz- téma, a növények etetése, a megdőlést megelőző szálszi­lárdítás alkalmazása vezetett a kiugró teljesítményhez. De folytathatnánk a sort talán a végtelenségig, hi­szen mostanra bizonyosodott be, hogy a szántás nélküli talajművelés valóban több száz kilogrammot „tesz hoz­zá” a hektáronkénti búzahozamhoz. Vannak ezután, akik jól bevált gyakorlatukból kiindulva, az előveteményt tartják a döntő befolyásoló tényezőnek, mások a levél-, vagy lombtrágyázást, megint mások azt, hogy október 10-e előtt elvessenek. Nem kicsi a tábora emellett azok­nak sem, akik a nagy termés biztosítékát az ideális — de még mindig nem létező — vetőgépben látják. Mi hát az, igazság valójában? Először az, hogy a jó föld meg a nagy hozamú fajta döntő szerepét kár lenne tagadni. Nem véletlen, hogy Battonyán éppen az átfogó meliorációt követően virágzott fel a búzatermesztés. Mint ahogyan az sem véletlen, hogy a frontáttörés az intenzív gabonafajták nevéhez fűződik abban a nagysza­bású programban, amely Magyarországon a hatvanas évek derekán indult, s amely hazánkat, az egykori ga­bonaimportőrt. gabonaexportőrré tette. Természetesen azt is látni kell, hogy a rendezett, jó minőségű talaj és a jó búzafajta által kínált lehetőséget tudni kellett és tudni kell kiaknázni is. A termelés meg­felelő szervezése, célravezető vetésszerkezet, vetésvál­tás, a technológiai fegyelmet szigorúan betartó földmű­velés, agrotechnika, tápanyag-utánpótlás és növényvéde­lem jól illeszkedő technikai-műszaki háttér, és eszközök nélkül ezek a lehetőségek csak lehetőségek maradtak volna és maradnának is, a rátermett és hozzáértő terme­lésirányítók, lelkiismeretes traktorosok, növényvédő szakmunkások, agrármérnökök, kutatók, nemesítők szere­péről nem is beszélve. Egy a lényeg, végül is: azt a tudást, tapasztalatot, új ismereteket, amit egy-egy év gyűjt össze, halmozhat fel a termesztésben, esztendőről esztendőre értékelni, ele­mezni, s a legszélesebb körben elterjeszteni, hasznosí­tani kell! Mégpedig két dolgot mindenképpen szem előtt tartva! Egyszer azt, hogy az eredményekre hatást gyakorló tényezők mind fontosak, nem helyettesítik egy­mást. Csak példaként említsük meg, hogy a rossz talaj­munka következményeit nem ellensúlyozhatja a túlada­golt vetőmag, légyen az bármily csodálatos újdonság is. A másik dolog: az általános tapasztalatok és terme­lési „igazságok” sem teszik szükségtelenné a saját ter­mőhelyi megbizonyosodást, vagyis azt például, hogy minden gazdaság maga is vizsgálja, kutassa: melyik té­nyező mekkora súllyal fejti ki hatását ott, helyben, az adott termelőszövetkezetben, állami gazdaságban a termőhelyi adottságokat, sajátosságokat figyelembe véve. |indezeket adta végül is útravalóul a két szep­tember végi búzatermesztői tanácskozás — az északiaknak Kondoroson, a délieknek Puszta- földváron — ráadásul éppen a legjobbkor: a vetésidő közeledtekor. Reméljük, hogy a jövő évi termésben — annak alapján, hogy ki mint vet, úgy arat — hasznát is lemérhetjük a tapasztalatcseréknek. Kőváry E. Péter Volán-gépkocsivezetők országos versenye Az energiafelhasználás éssze­rűsítésére, 'a takarékosság javí­tására, szélesítésére a Volán-vál­lalatoknak kiadott versenyfelhí­vás alapján az országos veze­téstechnikai gyakorlati verseny­re október 8—9-én. Békéscsabán, a Volán 8. sz. Vállalat rendezé­sében kerül sor. A vetélkedőn azok vehetnek részt, akiket a vállalatok kijelöltek, és nevezé­süket elküldték a Volán 8. sz. Vállalathoz. A vezetéstechnikai gyakorlati versenyen induló gépkocsiveze­tőknek kétszer két feladatot kell megoldani — egy rutint és egy országútit — egyszer benzines, egyszer gázolajos üzemű teher- géokocsival. Mindezt meghatáro­zott időn belül, minél kevesebb üzemanyag-felhasználással. A verseny helyezési sorrendjének megállapítása az elfogyasztott tü­zelőanyag-mennyiség abszolút nagysága alapján pontozásos módszerrel történik. Ami a dí­jazást illeti, az országos vetélke­dő résztvevői az üzemanyag-ta­karékossági verseny jutalmazá­si feltételeit már teljesítették, ezért személyenként 2000 forint jutalomban részesülnek. A döntő első nyolc helyezettje — a sor­rendtől függően — 2000—5500 fo­rint jutalmat kap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom