Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-30 / 255. szám
E03IIES 1981. október 30.. péntek Sárréti Tej — Békéscsabán A megyeszékhelyen hamarosan üzembe lépő új tejfeldolgozóban most éppen az ÉLGÉP emberei uralják a terepet a technológiai berendezéseket szerelve. Ha eredményesen dolgoznak, január 1- ével várhatóan a Sárréti Tej újabb sikeres fegyvertényt könyvelhet el magának, olyat, amely méltóképp zárja az eltelt évtized következetes erőfeszítéseinek sorozatát. A termelőszövetkezetek tejfel- dolgozó közös vállalata Szeghalmon ugyan már 1969-ben megalakult, de a termelés igazán csak 1972-vel vett nagyobb lendületet. Napjainkig Szeghalmon 208 millió liter tejet dolgoztak fel, ami értékben másfél milliárd forintot jelent, s miután tették mindezt több, mint 10 százalékos nyereséggel éves átlagban, jól jártak az alapítók, a vállalkozás tagjai a mindenkori osztozkodásnál, de jutott mindig a fejlesztésre is. Először négy tehenészetben ruházott be a vállalat férőhelybővítésre összesen 15 millió forin- tot, azután szánta el magát arra, a nagy lépésre, aminek eredményeként a békéscsabai mezőgazdasági üzemek társulásával megkezdődhetett a tejfeldolgozó építése a megyeszékhelyen 100 millió forintból. Ma már 44 taggazdaság tehenei termelnék összesen 60 millió liter tejet naponta a Sárréti Tej Vállalatnak, amely az új üzem belépésével immár napi 170 ezer liter tej feldolgozására vállalkozhat. A vállalat a termelői érdekeltség mellett legújabban utat nyitott a fogyasztói, forgalmazói érdekeltségnek is: 11 ÁFÉSZ társult a vállalkozáshoz, ami újabb ösztönzés arra, hogy a Sárréti Tej új termékekkel, a szavatosság idejének növelésével s egyéb módokon folytassa piachódító útját. K. E. P. Van, ahol már az utolsó simításokat csinálják a békéscsabai tejüzemben Az ÉLGÉP dolgozói jól haladnak a technológia szerelésével Fotó: Veress Erzsi Agitáció és a propaganda továbbfejlesztése a megye vasas üzemeiben A Vas-, Fém- és Villamos- energia-ipari Dolgozók Szak- szervezetének agitációs, propagandaosztálya által szervezett tájegységi megbeszélést tartottak a megye vasas üzemeink agitációs propagandafelelősei kedden Békéscsabán, az SZMT-székházban. A megye vasas üzemeinek szakszervezeti bizottságai, agitációs propagandafelelősei meghallgatták Krizsán Sándornak, a központi agitációs propagandaosztály munkatársának vitaindítóját. Az előadj részletesen elemezte az idei agitációs-propaganda- munka tapasztalatait, és meghatározta azokat a feladatokat, amelyek a munka javítása érdekében feltétlen fontosak, majd a Vasas Központi Vezetőség Határozatát ismertetve kiemelte a jövő év legfontosabb teendőit. A vitaindítót követően dr. Futó Sándor, az SZMT osztályvezetője fogalmazta meg azon kérdéseket, amelyek megoldása feltétlen szükséges és amit a megye szakszervezeti mozgalma el is vár a vasas szakszervezet tagságától. Valamennyi részvevő a megbeszélést' hasznosnak és szükségesnek tartotta, hangsúlyozva, hogy olyan előremutató tájékoztatást kaptak, amely jelentősen segíti a munka javítását. Nyíri Sándor fl FORTE fortélyai Jól körülnéztek az országban a KODAK angliai leányvállalatának szakemberei, amikor 1912-ben helyet kerestek Magyarországon egy fotokémiai gyárnak. A számos szóba jöhető település közül kedvező fekvése, vasúti csomópontja és a Duna közelsége miatt Vácra esett a választás. A KODAK alapította A gyárat hamar felépítették, üzembe helyezték, és 140 munkás egy mérnök irányításával megkezdte á termelést. Nem titkolták a gyáralapítás célját sem: az akkori Oroszország hatalmas piacát kívánták meghódítani. Az első világháború és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ezeket a számításokat keresztülhúzta, de azért nem maradt nyakukon az áru: eladták Törökországnak és persze belföldön is. Mai szemmel nézve nem kellett nagy mennyiségek elhelyezésével foglalkozni. Évente 300 ezer négyzetméter fotópapírt gyártottak, és kézi munkával fényérzéke- nyített üveglemezeket állítottak elő. Azt tán már mondani sem kell, hogy a géppark nem volt a legmodernebb. A Vácra telepített berendezések között alig lehetett negyven évesnél fiatalabbat találni. Hogy ilyen elavult technikával mégis jó minőséget tudtak produkálni, az a hallatlanul fegyelmezett munkásgárda érdeme volt. A gyár lassú fejlődéssel érte meg a második világháború kitörését, amikor is katonai célokból erőteljesen felpörgették a termelést. Már 1943-ban 600 ezer négyzetméter fotópapírt gyártottak. A front közeledtével a nyilasok leszerelték a berendezéseket, uszályokba rakták, de már nem sikerült kivinni az országból. A fel- szabadulás után hiánytalanul megkerült jninden, de az épületek a bombázások miatt súlyos károkat szenvedtek. Egyszóval: csaknem nulláról kellett kezdeni mindent. Az első rekonstrukció Ezt a rövid történelmi áttekintést Lenyó Lászlótól, a t ORTE igazgatójától hallottuk, annak a megjegyzésnek a kíséretében, hogy a múlt ismerete nélkül nehéz lenne megérteni a FORTE mai helyzetét, és jövőbeni piaci elképzeléseit. Tőle tudjuk azt is, hogy 1947-ben a KODAK 20 ezer angol fontért eladta az egész gyárat a Hitelbanknak. A Hitelbank nem sokáig örülhetett a gyárnak, mert 1948-ban, ,a bankok államosítása után a gyár is össznépi tulajdonba került, és felvette a jól csengő FORTE nevet. A gyár egyre többet termelt, a felújítások, újítások révén az ötvenes években már 3 millió négyzetméter fotópapírt gyártott évente. Alig több, mint harminc évvel ezelőtt megvásárolták az első filmöntő gépet, és teljesen saját kutatásaikra alapozva meghonosították a fekete-fehér anyagok gyártását. Az ötvenes évek közepén már 60—80 féle fotópapírt állítottak elő, és volt már tőkés exportjuk is: évente 250 ezer dollárért. Mai szemmel nézve ezek az eredmények szinte szóra sem érdemesek, de az akkori időben ez óriási dolog volt. A kormányzat is nagy fantáziát látott a FORTE-ban, ezért 1957-ben 500 millió — akkori — forintért megkezdték a rekonstrukciót. Először a papírgyártást korszerűsítették, kiselejtezve végre a KODAK-tól örökölt ósdi gépeket, majd a filmgyártás következett. Előbb hallgatólagos, majd papíron is rögzített megállapodás alapján az ORWO választékából hiányzó filmfajtákat készítették Vácott. Győzött a színes — Ne vegyék dicsekvésnek, de a FORTE márkanevet ma már ismeri a világ. Termékeinket hatvan tőkés országba exportáljuk, és gyártmányainkat valamennyi szocialista-ország is vásárolja. Exportunkat ötévenként megduplázva, tavaly már ötmillió rubelért és 12 millió dollárért adtuk el a FOR- TE-termékeket. Ez a piaci siker egyértelműen azt bizonyítja, hogy gyártmányaink a rendkívül éles nemzetközi versenyben megállják a helyüket — jegyzi meg az igazgató. A FORTE közepes nagyságú vállalat, az 1200 dolgozó nem képes a felhasználók minden igényét kielégíteni, ezért az ésszerű struktúraátalakítás mellett döntöttek. Abbahagyták például a röntgenfilmek gyártását — ezt most, más anyagokért cserébe, az ORWO-tól kapják —, helyette fokozták a kis- filmek termelését. Kifejlesztették a színes fotópapírokat olyan eredménnyel, hogy az 1970-es 2-3 százalékról, napjainkra 30 százalékra nőtt a színes fényképek aránya. Létrehozták saját kidolgozó laboratóriumukat, amelyben a kezdeti 16 forint helyett, ma már hét forintért készítenek egy színes képet. Négv évvel ezelőtt nagy jelentőségű megállapodást kötöttek az amerikai érdekeltségű 3M céggel: a FORTE fekete-fehér fotópapírokat szállít, melyeket az amerikai cég saját neve alatt hoz forgalomba. Cserébe korszerű, KODAK-típusú, színes filmet és fotópapírt kapnak. Ez FORTE márkanévvel kerül forgalomba, és a váci gyár bárhová eladhatja, saját termékeként. Ez a megállapodás jól bevált, a napokban hosszabbítják meg újabb három évre. — A fotóanyagok egyértelműen bizalmi cikknek szánWrfm,s mítanak, hiszen S legtöbb esetben csak utólag derül ki, ha valamilyen probléma van. Ezért rendkívüli módon vigyázunk a minőségre, folyamatos és állandó az ellenőrzés. Ennek a munkának az elismerése, hogy egy olyan óriás cég, mint a 3M, a saját neve alatt hozza forgalomba a mi gyártmányainkat, vállalva az ezzel járó összes felelősséget. De az is elismerése a munkánknak, hogy az egész Európát behálózó Quelle konszern fotórészlege saját márkaneve alatt a mi fekete-fehér filmjeinket és fotópapírjainkat árusítja. Az érdeklődés óriási termékeink iránt, az export további fokozásának .a kapacitás szab határt — állapítja meg Lenyó László. Újabb fejlesztés A FORTE egy kitűnően prosperáló üzem, érdemes tehát fejleszteni. Így ítélte meg a helyzetet a Magyar Nemzeti Bank is, amikor 200 millió forint hitelt adott. Ezt a gyár a saját 153 millió forintjával megtoldotta, és jövőre nagyarányú exportfejlesztő beruházásba kezd. Új gépeket vásárolnák, modernebb technológiákat alkalmaznak, s ennek eredményeként 1984-ben már 18—20 millió dolláros lehet az éves export értéke. Lenyó László szerint csak a fejlesztés nem elég a sikerhez: — Ismét radikális struktúraátalakítás előtt állunk, nem tudjuk ugyanis gazdaságosan gyártani a jelenlegi órási választékot. Döntenünk kell tehát, mit csináljunk mi, és miben egyezkedjünk partnereinkkel. Nvugodtan mondhatom, hogy a fotópapír gyártásához nagyon értünk, e termékünk minősége az első három közt van a világon. Erre érdemes tehát rááll- nunk, ezt kell fejlesztenünk, és szeretnénk, ha a filmet valaki más gyártaná, akinek ebben van nagy tapasztalata. Tudjuk, hogy ez nem megy könnyen, ezért a filmgyártásnál is folytatjuk a fejlesztéseket. A közepes érzékenységű, 20 dines filmünk ma már világszínvonalú, a többinél még van tennivalónk. A FORTE tervei között szerepel a színes fotópapírgyártás beindítása is. A rekonstrukció után Magyarországon készül a KODAK típusú színes papír, nemcsak hazai ellátásra, hanem exportra is. A gyártástechnológiát kikísérletezték, laboratóriumi körülmények között 10 ezer négyzetmétert már elő is állítottak. A termelés egyre nagyobb részét teszik majd ki a jövőben a speciális nyomdaipari filmek és papírok. Ma még évente több milliárd dollárnyit importálunk ezekből, erre a kiadásra a rekonstrukció után már nem lesz szükség. A rekonstrukcióra fordított pénz tehát a többletexportból, és az importkiváltásból gyakorlatilag egy év alatt megtérül majd. A melléktermék hasznosításának mintapéldáját láthatják a Békéscsaba és Mezőberény között közlekedők. A Hidasháti Állami Gazdaság 2. számú kerületéből 350 növendékmarhát legeltetnek a hibridkukorica-maradványokon. A bocik jól érzik magukat a szabad levegőn, és az abraktakarmány-megtakarítás is jelentős Fotó: Veress Erzsi Ha valaki a fentiek elolvasása után úgy vélné, hogy a FORTE nem is volt olyan fortélvos, hanem csak jól használta ki lehetőségeit, okosan fejlesztett, időben alakította át gyártmánystruktúráját, és hatékony, dinamikus exportpolitikát folytatott, akkor valószínűleg igaza van. De ezek a dolgok csak így, utólag tűnnek olyan maguktól értetődőknek. Hogy ezeket éppen a kellő időben ismerték fel, és így viszonylaa rövid idő alatt világszerte elismerést vívtak ki nos, ehhez már azért kellett egy kicsit a FORTE fortélya is. Lónyai László
