Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-28 / 253. szám

1981. október 28., szerda A vállalkozás új formái Kutatási eredmények ügynöksége Sole- esetben lassú a tudo­mányos eredmények haszno­sítása. A kutatók nem ér­deklődnek eléggé a gyakor­lat igényei iránt és a ter­melőüzemek máshol is hasz­nosítható jó eredményei ne­hezen terjednek el. Mind­ezek felismerése nem új ke­letű, de a változtatásra ed­dig még nem sikerült meg­felelő módot találni. Igaz, a kutatóintézeteket általában nem a költségvetés „tartja el”, de nem is kizárólag ku­tatásaik gazdasági eredmé­nyeiből élnek. A mezőgaz­dasági üzemekben ennek el­lenére a termeléstechnika fejlődése, a fajtaváltás is sokkal gyorsabb ütemű, mint amit a termelőüzemek és a kutatóintézetek szerződései alapján feltételezni lehetne. A kutatók és a termelők elkülönülésének nemcsak az a veszélye, hogy érdeklődés híján esetleg kidolgozott fej­lesztési elképzelések marad­nak az íróasztalfiókban, ha­nem az is, hogy a termelők tényleges fejlesztési igényei nem, vagy csak áttételesen és lassan jutnak a kutatókhoz. Ezen a többé-kevésbé el­határolt egymásmellettiségen próbált változtatni a keszt­helyi Agrártudományi Egye­tem Termelésfejlesztési Inté­zete és a baksai Ezüstkalász Mgtsz egy olyan társulás megszervezésével, amit a tu­dományos eredmények gyors és hatékony gyakorlati alkal­mazására, a különféle ter­melési tapasztalatok elter­jesztésére hoztak létre. Az egyetem és a tsz egy­ségéhez egy év alatt 19 kö­zös gazdaság és három ku­tatóintézet csatlakozott. Nem­csak az egyszeri, 30 ezer forintos vagyoni hozzájárulás volt a „belépődíj” (amiből egyébként az eddigi munka eredményeként már 15 ezer forintot vissza is kaptak), hanem a sok felhalmozott szellemi és gyakorlati tapasz­talat is. A közös vállalkozás — ne­legjobbika, hanem állandó módosításra, változtatásra, tökéletesítésre szoruló ala­kulat. Ha célúnk saját vilá­gunk megváltoztatása, ön­magunk és utódaink életé­nek a jobbá tétele, akkor ehhez föltétlenül ismernünk kell a jelent. Márpedig a jelen társadalom annyira bo­nyolult, élő, dinamikus kép­ződmény, hogy megértése nem képzelhető el statikus módszerekkel, a jelen egy­szerű lefényképezésével. A történelmi előzmények is­merete többek között alkal­mas arra, hogy az életet mozgásában, dinamizmusá­ban lássuk, fölismerjük a fejlődési tendenciájukat — akár a múlt egy adott sza­kaszát vizsgáljuk, akár ki­fejezetten a jelent. Ebben a vonatkozásban a közelmúlt általában kétségtelenül fon­tosabb a rég múltnál, de el­sősorban mégsem a dátumok közelsége, hanem az esemé­nyek fontossága, hatásossá­ga a mérvadó. A történelem hullámmozgáshoz hasonlít­ható, az egyes események, hullámok átadják energiáju­kat a következőnek, s így a nagyobb hullámok hatása —- saját történelmünk esetében például a török elleni hosz- szú küzdelem — évszázadok múlva is érezhető, kimutat­ható. Az időbeli kiterjedés mellett fontos a földrajzi távlat is, vagyis egyetlen or­szág története sem vizsgál­ható elszigetelten, önmagá­ban, csakis a közelebbi és távolabbi szomszédokéval összevetve. Saját jelenünk és kilátásaink megértéséhez sa­ját múltunk' mellett ismer­nünk kell tehát mások tör­ténelmét is. Általában itt is a közelebbi népek a fonto­sabbak. de a távolabbi, na­gyobb hatalmak szerepe, ha­tása sok esetben döntőbben esik a latba, mint a szom­szédok magatartása. Minden­esetre a világ időbeli és tér­beli kiterjedésének a figye­lembevételével a legjobb vezzük inkább ügynökség-^ nek — nem csak a saját mód-' szereinek értékesítésével, foglalkozik. A különböző ku­tató- és fejlesztőintézetektől, egyetemektől bizományba ve­szi át a hasznosíthatónak vélt eljárásokat, találmányo­kat, s ezeket igyekszik el­adni. Az ügynökség érdekeltsége nem ér véget az eladással. Ellenkezőleg» azzal kezdődik. A bizományba átvett és ki­próbálásra átadott kutatási eredményekért, termeléstech­nikai módszerekért a vásár­lónak ugyanis csak akkor kell fizetnie — mégpedig a többleteredményből —, ha az alkalmazott módszer be­vált! A termelőknél képző­dött többleteredmény egy meghatározott hányadán osz­tozik az ügynökség — hiva­talos nevén: Pannónia Mező- gazdasági Társaság — és az intézet, egyetem, termelőszö­vetkezet, vagy akár magán­ember, aki az alkalmazott módszert kifjelesztette. A társaságnak csak 6 ál­landó munkatársa van, de megbízásos alapon a társult gazdaságok és intézetek munkatársi gárdájából rend­szeresen 30 szakembert fog­lalkoztatnak. Eddigi munkájukból emlí­tést érdemel az energiataka­rékos, az állatok biológiai igényeihez jobban alkalmaz­kodó takarmányfeldolgozó és tárolási eljárások felkutatá­sa és alkalmazása. Ilyen pél­dául az őrlésrendszerű ta­karmányaprítás, az enzimes feltárás, az adalékanyagos tartósítás, stb. Elvállalják a felkutatott technikai, techno­lógiai újdonságok gyártását, forgalmazását, próbaüzemelé­sét és javítását is. A társaság biztató kísérle­teket végez a takarmánybab, a fehérjedús kukorica, a durumbúza, bizonyos fűfélék termesztésében. A magyar- óvári egyetem a vágóhídi hulladékok speciális haszno­sítását bízta a társaságra, a keszthelyi egyetem pedig a hazai nemesítésű burgonya­fajta elterjesztését. Egy társulás, még ha kap­csolatai túlnőnek is a me­gyehatárokon, csak egy tár­sulás marad. Amit csinál, annak viszont országos jelen­tősége van. Szabad utánozni. Bonyhádi Péter Szakszervezeti vizsgálat az élelmiszeripari nyugdijasok helyzetéről Az ÉDOSZ nagy munkára vállalkozott: hozzávetőleg 30 ezer élelmiszeripari nyugdí­jas helyzetét vizsgálta meg úgy, hogy a vállalati szak- szervezeti bizottságok tagjai és megbízottai, a szocialista brigádok tagjai, és a vörös­keresztes aktivisták csaknem mindegyikükkel beszéltek. Tájékozódtak életkörülmé­nyeikről és sorra vették ja­vaslataikat. Az ÉDOSZ elemzése sze­rint, a nyugdíjasok életét, eszköz a jelen szűk' látókö­rű, leegyszerűsítő látásmód­jának a leküzdéséhez, de a múlt irreális, lehetetlen el­várásokkal föllépő szemléle­te ellen is. •Mindebből természetesen nem fakad, hogy a történel­mi megismerés akár csak megközelítheti a természet- tudományos megismerés eg­zaktságát. A társadalomtudo­mányok szabályszerűségei, törvényei tendenciaszerűek, túl sok feltételtől függnek', ezért csak feltételesek, a társadalmi folyamatok csak a fő vonásokban determinál­tak. Többek között azért sem vállalkozhat arra a történe­lem, hogy a múlt tenden­ciáiból a jövőre vonatkozó jóslatokat, előrejelzéseket adjon. Analógiának' a kilőtt puskagolyó kínálkozik: a ki­lövés körülményeiből, aröp- pályából csak bizonyos ha­tárig következtethetünk a további mozgásra, s még ke­vésbé a becsapódás várható következményeire. A törté­nelem folyamata persze jó­val bonyolultabb a lövedék' haladásánál, már csak azért is, mert emberek csinálják: drámánkat magunk írjuk és játsszuk, még akkor is, ha a cselekmény iránya és fő kontúrjai adottak. Vajon lehet-e, van-e kö­zelebbi, kézzelfoghatóbb haszna a történelemnek, mint egyfajta relativitás­érzet kifejlesztése, a világ változó jellegének és a vál­tozások irányának a jobb megértése? Azt hiszem, ta­nulságnak ez éppen elég, s ha képesek vagyunk a ma­ga sokszínűségében látni a történelmet, akkor az újabb és újabb nemzedékek1 elke­rülhetik, hogy csak a maguk kárán okuljanak, tanuljanak a történelemből, máskülön­ben túl magas lesz az ár, és túl késői a tapasztalat. Jeszenszky Géza helyzetét több szempontból meghatározza az, hogy mi­képpen alakul kapcsolatuk — jelenleg is — régi munka­helyükkel. Minden ötödik nyugdíjas visszajár a válla­latához, időszakos munkál vállal, mindenekelőtt a fel- dolgozási főszezonban. Mind­össze 10 százalékuknak sza­kadt meg minden kapcsola­ta az üzemekkel, elsősorban — amint a vizsgálat megál­lapította — elköltözés, vagy az üzemtől való nagyobb tá­volság miatt. Gyakran a be­tegség akadályozta meg az idős embereket abban, hogy a munkát egyébként csak­nem mindig kínáló vállalato­kat fölkeressék. A vizsgálat foglalkozott egészségi állapotukkal is. Orvosi ellátásra, gyógykeze­lésre szorul az idős emberek csaknem fele — az adatok szereint 41 százaléka —, és az ellátással általában elége­dettek. \ Az átlagosnál több törődést és figyelmet érde­melnek az egyedül élő és be­teg nyugdíjasok, ők a vizsgá­latot végzőktől is kérték a nagyobb segítséget. Az ÉDOSZ-hoz tartozó nyugdí­jasok mintegy 10—15 száza­lékáról van szó. Közülük so­kan részesülnek a szocialista brigádok baráti támogatásá­ban; ez a segítség igen sok­rétű, gyakran a vásárlásra, a gyógyszer — és a tüzelő­beszerzésre is kiterjed. A vizsgálat adatai szerint a megkérdezett idős emberek többsége nem tartotta vala­miféle formális ünnepségnek a vállalatoknál évente egy­két alkalommal sorra kerülő nyugdíjastalálkozókat. Há­romnegyed részük rendszeres résztvevője ezeknek az ün­nepségeknek. Az idős embe­rek különösen azért szeretik a találkozókat, mert ezeken mód van egy kis beszélge­tésre a fiatalokkal. Jó kez­deményezésnek tartják a nyugdíjasklubok létrehozá­sát. ezek nemcsak a közös­séghez tartozást biztosítják, hanem a szabad idő hasznos eltöltését is segítik. A felmérés szerint a nyug­dijasok mintegy negyed része veszi-giénybe a szakszerveze­ti üdülést, — elsősorban a gyógyvizes beutalók iránt nagy az érdeklődés, s ezt csak részben tudják kielégí­teni. Kérték az idős emberek, hogy a nagyobb vállalatok­nál a szakszervezeti bizottsá­gok mellett hozzanak létre nyugdíjas bizottságot, így még szorosabbá lehetne ten­ni a régi munkahely és a régi dolgozók kapcsolatát. Határszemlén az államtitkárral A kukoricatáblán rom és fél ezer forint, egy főre jutó szociális keret egy részét a nyugdíjasok megse­gítésére fordítják. A beszámolóra válaszolva dr. Soós Gábor kiemelte, hogy a szövetkezet példa­mutatóan használja ki adott­ságait, és az idősekről való gondoskodásuk politikai je­lentősséggel bír. ígéretet tett arra, hogy a jövő évtől kormányzati intézkedésekkel javítani fogják az alkatrész- ellátást. Kedvező benyomást tett a látogatókra az Új Élet Tsz kukoricatörése is, a négy Claas-Dominátort munka közben tekintették meg. A tsz-elnök szerint 25 évvel ezelőtt örültek, ha a jelen­legi termésnek negyedét si­került léhozniuk a táblák­ról. * * * Jó termést ígérnek az orosházi Dózsa Tsz kukori­cásai is. A várható termés- eredményekről és a betakarí­tás megszervezéséről Benke Az Orosházi Állami Gaz­daság répaföldjein szépen sorolnak a már kiszedett, nagy testű répák. Dr. Nász­tor Sándor igazgató a Her- riau-betakarítók munkáját dicsérte. Gazdaságuknak há­rom ilyen gépe van, vár­hatóan három hét alatt be­fejezik a hátralevő területen a répa szedését. * * * Az orosházi Béke Tsz épü­lőfélben levő sertéstelepére Arató József elnök kalauzol­ta az államtitkárt és kísé­retét. Beszámolt arról, hogy a telepre négy épületet ter­veztek, áz első, már működő istállót szerfás megoldással, olcsón építették. Tetejét sa­ját termésű náddal fedték be. Jelenleg 1100 hízót ne­velnek benne, a takarmá­nyozásra részben húspépet és tejsavót használnak. így si­került elérni, hogy kis költ­séggel, 3,69 kilogramm ab­rakból állítanak elő egy ki­logramm húst. Dr. Soós Gá­bor elismerését fejezte ki az olcsó és energiatakarékos építkezés, valamint hizlalási technológia láttán. * * * Az orosházi Petőfi Tsz gépműhelye is csekély, mindössze ötmillió forint költséggel épült, saját kivi­telezésben. Mindezt Zatykó Mihály elnöktől tudtuk meg. A munkacsarnok korszerű szerelőaknákkal rendelkezik. A belső terét körülvevő ga­lériában helyezték el az iro­dákat, amelyekből az egész helyiség áttekinthető. A sze­relők munkáját kis, kézial- katrész-raktar könnyíti. Mint az államtitkár megjegyezte: emberileg is kellemes mun­kahelyet teremtettek a mű­hely dolgozóinak. M. Szabó Zsuzsa Mint arról korábban hírt adtunk, a múlt'héten két na­pot megyénkben töltött dr. Soós Gábor, mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumi államtitkár. Ezek egyikén az orosházi mezőgazdasági üze­mek életével ismerkedett. * * * Az egész napos program első helyszínén, a kardoskú­ti Rákóczi Tsz-ben Olajos Imre elnök ismertette szö­vetkezetük tevékenységét. Elmondta, hogy a tsz 3400 hektár közös szántón gazdál­kodik, ennek háromnegyed részén gabonát termeszte­nek. Az idén az eddigi leg­jobb búzatermést takarítot- ték be. Várhatóan házi re­kordot érnek el a kukoricá­val is. Állattenyésztésük szerkeze­tére jellemző, hogy a ház­tájival együtt több mint 16 ezer hízót adnak át az idén a felvásárlóknak. Tejterme­lésük év végére eléri a te- henenkénti 5 ezer literes át­laghozamot. Legelőterületü­kön juhot és üszőket nevel­nek. Az intenzív gyepek fű­terméséből ellátják a tömeg- takarmány-fogyasztó állato­kat, 100 hektárt pedig a ta­goknak adnak ki kaszálásra. Gépparkjuk főként az NDK-ból származó kombáj­nokra és teherautókra ala­pul, azonban sok gondot okoz az alkatrészek beszer­zése. A szövetkezet a mun­kaerőhiány miatt intenzív, jól gépesített termelésre kényszerül. Ennek eredmé­nyeként kevés emberrel ál­lít elő magas termelési érté­ket és nyereséget. Rövidesen négyszáz üszőnevelő férőhe­lyet létesítenek, s ez szerve­sen illeszkedik termelési cél­kitűzéseikbe. Nagy figyel­met fordítanak a tagok szo­ciális ellátására. Az évi há­Eszmecsere a répáról Elek elnök tájékoztatott. A működés közben is látható Droninborg, dán gyártmányú kombájn éjjel is dolgozott, a munka gyorsítása érdeké­ben. A gép működéséről és az éjszakai munka nehézsé­geiről a kombájn vezetője beszélgetett a szemle részt­vevőivel. A határszemle résztvevői ezután a négy orosházi ter­melőszövetkezetet és az ál­lami gazdaságot látogatták meg. Elsőként az orosházi Üj Élet Tsz cukorrépa-beta­karításáról beszélt Kurcsán István elnökhelyettes. Mint mondotta, a 450 hektárnyi répából már csak 180 hektár betakarítása van hátra. A hét elejétől a cukorgyár fel­oldotta a szállítási korláto­zást, ezért jelenleg a gépek teljesítőképességétől függ a betakarítás üteme. Várható­an november közepére az utolsó tábláról is felszedik a jelenleg 17 százalék cukrot adó répát. Varga Mihály, a szövetkezet elnöke is bizta­tóan nyilatkozott a répáról, s hogy az idén több cukrot termelnek, mint a múlt év­ben. A modern szerelőcsarnokban

Next

/
Oldalképek
Tartalom