Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-25 / 251. szám
1981, október 25., vasárnap Kolumbia Dr. Roberto és a gyerekek Kolumbiában a közelmúltban kiterjedt „gyermekkereskedelmi” hálózatot lepleztek le. Az emberkereskedők hamis papírokkal adták el a kicsinyeket gyermektelen külföldi házaspároknak, miután fillérekért megvásárolták, vagy elrabolták őket nincstelen szüleiktől — írja az International Herald Tribune című lap. A fővádlott egy bogotai ügyvéd, Roberto Vasquez Morales, aki 500—600 kolumbiai, s valószínűleg 100 perui gyermeket adott el. A szomszédos Ecuadorban is több tucat örökbefogadást tartanak gyanúsnak a hivatalos szervek. Kolumbiában többek között ifjúsági bírósági tagok, közjegyzők, ápolónők, s a kormány családjóléti bizottságának tagjai segédkeztek az ügyvédnek. A perui vádlottak között ott van a nemzetközi földrengéssegélyt kezelő kormányszerv egyik vezetője. Az ecuadori letartóztatottak között a legismertebb személyiség a gyermekbíróság elnöke. A hálózat tevékenységéről tízezer oldalas bizonyító anyagot sikerült összegyűjte- niük a hatóságoknak. A letartóztatott Vasquez Morales 43 éves, öt gyermek apja. Négy évvel ezelőtt még a kolumbiai kormány családjóléti hivatalában dolgozott, azóta „magánpraxist” folytatott, s hétmillió dollárra tett szert. A kisgyermekeket spanyol, olasz, francia, holland és svéd házaspároknak adta el, egyenként 10—15 ezer dollárért. Kolumbiában nem nehéz az örökbefogadás, de a jogi eljárás két hónapig tart. Vasquez Morales azonban néhány nap alatt elintézte az ügyet. Arra nincs bizonyíték, hogy az örökbefogadók tudtak volna az ügy. véd „módszereiről”. Arról, hogy a gyermekek egy részét ápolónők játszották Vasquez Morales kezére, miközben az anyáknak azt mondták: a kicsi holtan jött a világra. Arról, hogy a hálózat emberei megkeresték az állapotos prostituáltakat, és rávették őket: adják el születendő gyermeküket. A hálózat eszköztárából a gyermekrablás sem hiányzott, egy ilyen eset okozta a gyermekkereskedők vesztét. A La Vega nevű tanya közelében az országúton játszott a Ramirez család két gyermeke. Egy férfi és egy nő cukorral az autójukba csalta őket és elrobogtak velük. A hétéves Máriát és bátyját, a' nyolcéves Jósét az ügyvéd öt házának egyikébe vitték a negyven mérföldre levő Bogotába. Az apa időközben megtalálta a gyerekek eldobott. koDott ruháját. Keresni kezdte őket, s a rokonok segítségével eljutott a fővárosba Vasquez Moraleshez. Az ügvvéd visszaadta a testvéreket. és hatszáz dollárt kínált fel az apának a hallgatásért. Egy detektív azonban tudomást szerzett az esetről, és a gyerekek segítségével leleplezte az ügyvédet. Maria és Jósé felismerték „dr. Ro- bertót’H A házkutatáskor nyolc 3—6 éves gyereket találtak Vasquez Moralesnél. A tanúk egyike Gladys Azuero, 19 éves írástudatlan parasztlány. Mikor állapotos lett, a kolumbiai családjóléti intézethez fordult segítségért. Ott egy tisztviselő az ügyvédet ajánlotta, aki házában helyezte el a fiatal nőt, és 800 dollárt ígért neki gyerekéért. Glady Azuero aztán mégis úgy döntött, megtartja gyermekét, de az ügyvéd egyik segítőtársa erőszakkal elvette tőle a kicsit. Azóta sem látta a gyereket. Mindössze három dollárt kapott, hogy autóbusszal visszatérjen a falujába. Kolumbiában naponta mintegy kétezer gyermek születik, közülük vagy hatszáznak ismeretlen az apja, s még többen vannak, akik szegény szülők gyermekei. Juan Jo- cobo Munoz, a kolumbiai családjóléti intézet igazgatója egy nyilatkozatában beismerte, hogy országában az örökbefogadás valóságos üzletággá vált. Az ügyvédek szívesebben adják el külföldieknek a kicsinyeket, mert így sokkal kisebb a rizikó, és nagyobb bevételre számíthatnak. Maria és Jósé szerencsésen visszakerültek a szülői házba, de a többiek valószínűleg soha többé nem látják igazi szüleiket. Sz. É. Egészség — higiénia flz orvos a lázról A láz rendszerint megriasztja az embereket. Ha valakinek a szeme a szokottnál jobban csillog, és a kelleténél nedvesebb, ha az arca kivörösödik, ha — ahogyan mondani szokták — lángol a tekintete, lázmérőt dugnak a hóna alá, a higanyszál percek alatt 38—39 fölé is kapaszkodhat. És ilyenkor megállapítják: nagyon beteg, magas láza van. Pedig a láz maga nem betegség, csak tünet, amiből a betegségre következtethetünk. Egyelőre csak azt jelenti, hogy a szervezet harcol. küzd, birkózik az őt legyőzni akaró kórokozóval, vagy valamilyen egyensúly- zavar folytán nagyobb a szervezet hőtermelése, mint a hőleadása. Az emberi test hőmérséklete a külső környezet hőmérsékletétől független és állandó. Az élet lassú égésének hőmennyiségét a keringő vér szétviszi a testben, és így a szervezet fűti önmagát. Fűti, ha a testfelület hőleadása fokozottabb, és hűti, ha valami miatt túlmelegszik. Az egészséges szervezet hőtermelése és hőleadása egyensúlyban van, ha 36,5 Celsius-fok körül mozog. Persze, csak a megszokott módon, a hónaljban mérve, mert pár tizeddel magasabb lehet már a szájban mérve is. A csecsemők végbélben való lázmérésénél pedig a kapott eredményből nyugodtan leszámolható 3—5 tized, mert annyival több ott a hőmérséklet. Sőt, ha a máj hőmérsékletét meg tudnánk mérni, ott még több lenne. Ezzel szemben az izzadt hónalj értéke félrevezetheti az embert, mert pár tized fokkal alacsonyabb lehet. A láz tehát azt jelenti, hogy a hőtermelés egyensúlya megbillent, és a hőtermelés nagyobb, mint a hőleadás. Oka minden körülmények között az agyban székelő hőközpont izgalma, amit viszont valamilyen kórokozó, tehát fertőző betegség, fajidegen fehérje, valamilyen mérgező anyag, vagy ideg- rendszeri károsodás idézhet elő. A hőnövekedés lehet lassú, amikor fokozatosan melegszik át a szervezet, de rohamosan, órák alatt is kialakulhat, amikor fázás, remegés, fogvacogás, hidegrázás jár vele. A hidegrázás tehát rendszerint a hőnövekedés, a hőemelkedés jele, amíg a lázcsökkenéssel a legtöbb esetben izzadás jár együtt. A 37,5 fokos hőmérsékletet hőemelkedésnek, a 38—39 közöttit láznak, 39—40 fokig magas láznak, a 40 fok feletti túlmelegedést igen magas láznak nevezi az orvosi gyakorlat. A láz tehát nem betegség, de kellemetlen, mert káros lehet. Például 1 Celsius-fok- nyi hőmérséklet-emelkedés az érverést, a pulzust percenként 10—12 lökéssel növelheti, megemeli a légvételek számát is, körülbelül öthattal. Lázas állapotban a folyadékveszteség nő, az emésztés csökken, az étvágy romlik, a nyelv kiszárad, az ajkak kicserepesednek, és székrekedés kínozza a beteget. Magas láz esetén a központi idegrendszer működészavarai : a nyugtalanság, a félrebeszélés, a lázas álom és a — főleg apróságoknál jelentkező — rángógörcs. Szükséges-e a lázcsillapítás? Helyes-e a néhány tizedes hőemelkedés észlelésekor is a lázcsillapítók marokszámra való fogyasztása, mint azt pár évtizeddel ezelőtt rendszeresen tették? Semmi esetre sem. Ma nem a lázcsillapítás, hanem a betegség ellensúlyozása, a beteg ember meggyógyítása a cél, és ez módosítja a szükséges eszközöket is. Lázcsillapításra akkor van szükség, ha károsan hat az egyes szervekre. Akkor is elsősorban a hőtermelést csökkentő, a leadást fokozó hűvös, vizes borogatásokkal, amelyekkel még a magas láz is fokokkal csökkenthető. Lázcsillapító gyógyszert lehetőleg csak orvosi rendeletre kapjon a lázas beteg, mert a hőmenet a kórismeret megállapításának egyik igen komoly adata, és ha ez lázcsillapító gyógyszerrel befolyásolt, könnyen tévútra vezetheti a vizsgálat menetét. A hidegvizes keresztkötés vagy törzsborogatás is csökkenti a lázat anélkül, hogy egyéb módon befolyásolná. Jó lenne, ha a házi betegápolásban egyre jártasabb családok megszívlelnék az elmondottakat, és pár tizedes hőemelkedés esetén nem nyúlnának azonnal a házipatikák lázcsillapító gyógyszereiért. Dr. Buga László Hát kérem, az nagy tévedés, hogy egy versenyló élete csupa csillogás, meg ünneplés. Tudjuk, igavonó lótársaink irigyelnek bennünket a sikerekért, utazásokért, a remek abrakért, összkomfortos istállóért. Való igaz, hogy a mi mezőhegyes! istállónk például tágas, kényelmes, külön, egyszemélyes, vagy mit is nyerítek, egy- lovas boxokkal, márványitatóval berendezve. Csak hát kevés a közös program, a kollektív rendezvény, alig tud az ember lova pár bizalmas szót váltani a haverokkal. Az intim kapcsosat pedig egyenesen tilos, pedig az érző ló- sziv! Na, hagyjuk. A verseny, a győzelem az pompás, bár némelyik zsokéval sokat kell vesződni, mire betörik. De a hétköznapok! Az a rengeteg munka, gyötrelem, míg felkészülünk. Örökké edzés, tréning, ha van kedvünk, ha nincs, különben rögtön csip az az átkozott ostor. Es mindenütt korlátok — ez a bizalmatlanság már egyenesen sértő. Na, viszlát, most én következek a gyakorlópályán. /,j. Ezt a hideg tust úgy utálom! Ugrassák az őseimet, akik versenylovat nevel- Csak egy szem?! Mikor mellettem egy egész tetnek belőlem! cukorgyár? Veress Erzsi képösszeállítása Autó — motor Autóvezetés másnaposán A reggeli órákban bekövetkező közúti közlekedési balesetek jelentős része egy végzetesnek nevezhető tévedésre vezethető vissza: az autós abban a hiszemben ül a volán mögé, hogy az előző este elfogyasztott alkohol káros hatása akár rövid ideig tartó alvás után is teljesen megszűnik. Pedig erről szó sincs, az alkohol ugyanis csak lassanként tűnik el a szervezetből. Tudományos kutatásokkal bizonyították, hogy az emberi test óránként átlagosan 0,1—0,15 ezrelék véralkoholt „épít'le”. Ha az autós egy kiadós ivászat után taxival megy haza, helyesen teszi. Ám ha ezt követően — néhány órai alvás után — kocsijával indul munkába, akkor már rosz- szul cselekszik. Hiszen számolnia kellene ilyenkor azzal, hogy szervezetében még mindig hat az este (éjszaka) elfogyasztott alkohol maradványa; s e maradék . által meggyűlhet az autósnak a törvénnyel a baja. Könnyen kiszámítható, hogy amennyiben lefekvéskor például 2 ezrelék volt az autós véralkoholszintje, úgy annak leépítése kb. 24 órát igényel. Ám hiba lenne csupán az ezrelékszámítás alapián döntenie a gépkocsivezetőnek. Az alkoholnak ugyanis utóhatása is van, amely alatt nemcsak a „másnaposságot” kell érteni — ami a volánnál a pszichofizikai teljesítményt csökkenti —, hanem a lappangó alváshiányt (alváskényszert) is. Egy italozással eltöltött éjszakát követő 15—20 óra múlva is a reakció-, a koordináló- és a koncentrálóképesség jelentős csökkenését, valamint a kifáradásra való erős hajlamot állapították meg a tudósok. Ebben az a legveszélyesebb, hogy az érintett autós a teljesítmény csökkenését szinte nem is észleli, sőt egy jó Í2ű, felüdítő alvás után hamis biztonságtudatban ringatja magát. Az „alkohol tartalmú” éjszakák utóhatásait általában alábecsülik az emberek, mert csupán az elfogyasztott alkohol mennyiségét veszik figyelembe. A közhiedelemben az él, hogy az ember fiatalabb korában nyugodtan mulatozhat, a fiatalabb szervezet az alkoholt jobban elviseli, és másnap sokkal „fittebb”, pi- hentebb, mint az éltesebb nemzedék tagjai. Ez téves felfogás, amit ma már tudományos alapon cáfolnak. Kifejlesztettek egy „energo- teszt” nevű műszert, s annak segítségével megállapították, hogy a fiatalok esetében az alkoholfogyasztás következtében előálló teljesítménycsökkenés sokkal erőteljesebb, mint az idősebbeknél! Az olyan autóvezetők ellen foganatosított eljárások, akiknek a vérében a legcsekélyebb mennyiségű alkohol is kimutatható, az elmúlt egy-két évben — nemcsak hazánkban, hanem általában világszerte — jelentősen megszigorodtak. Ha a véralkoholszint 0,8 ezrelék alatt van, az ittas vezetőt nem a bíróság, hanem a rendőrhatóság vonja felelősségre, mert ez általában még nem számít közlekedési bűn- cselekménynek, csak szabálysértésnek. Ám a vezetői engedélyt — rövidebb-hosz- szabb időre — ilyen esetben is bevonhatják (a jogosítvány bevonása a hivatásos gépjárművezetőknél különösen súlyos büntetés, hiszen foglalkozásuk gyakorlásától tiltja el őket). Mindezeket előrebocsátva csak egy józan tanácsot adhatunk: aki zúgó fejjel, lappangó alkoholezrelékekkel a vérében ébred, semmiképpen se üljön a volán mögé! B. I. lifi fii Tum ] [»Um
