Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-03 / 232. szám

1981. október 3., szombat Egységes IB területi engedélyek 1982-től Békés megyében csaknem tízezer horgász szenteli hob­bijának szabad idejét, lét­számuk az utóbbi években megtöbbszöröződött. Ez a szembetűnő létszámnöveke­dés egyre több adminisztra­tív munkát vont maga után, mivel csak a megyében több mint 30-féle engedélytípus van még érvényben az idén. Az elmúlt években, különö­sen 1980-ban a halárak is lényegesen növekedtek, már­pedig eredményes fogást csak úgy könyvelhettek el a horgászok, ha mind a me­gyei intézőbizottság, mind a Viharsarok Htsz a létszám- növekedést figyelembe véve egyre több halat és halfajtá­kat telepített be vizeibe, mert a természetes szaporulat már nem tudta biztosítani az utánpótlást. Az intézőbizott­ság is gazdálkodó szerv, a horgászjegyekből és az inten­zív haltermelésből befolyt összeg már nem fedezte a telepítésekkel járó kiadáso­kat. A két ok — az adminiszt­ráció növekedése és az eset­leges mérleghiány — kész­tette arra a Békés megyei In­téző Bizottságot, hogy vala­milyen mindenki számára el­fogadható áthidaló megol­dást találjanak. Már a me­gyei küldöttközgyűlésen is szóba került, de a MOHOSZ júniusi országos küldöttköz­gyűlése is határozatba fog­lalta egy egységesített terü- leti engedélyfajta kidolgozá­sát. Szeptember 29-én, kedden ülésezett a Magyar Országos Horgász Szövetség Békés megyei Intéző Bizottsága. El­ső napirendi pontként beszá­moló hangzott el a két ülés között végzett munkáról. En­nek leglényegesebb eleme, hogy a gyomai Sirató holtág kikerül az IB intenzíven ke­zelt vizeinek köréből, több­éves tapasztalat és többszö­ri vízmintavétel és vizsgálat miatt megállapították ; a holt­ág nem alkalmas intenzív halnevelésre, vize eliszaposo­dott, vízcseréje nagyobb be­ruházás nélkül nem oldható meg. Tovább rontja a hely­zetet a környező mezőgazda- sági területekről vízbe jutó vegyszer, ami szinte évente halpusztulást okoz. A békés- szentandrási Sirató holtág is hasonló sorsra jutott, kike­rült az intenzív vizek közül gazdaságtalansága miatt. Döntés született arról, hogy mivel a Kákafoki holtágba 1981-ben kevés busa került, ezért az idén nem fogják lehalászni. A Viharsarok Htsz-szel megállapodva az IB kezelésében levő élővíz­szakaszokat, elsősorban abé- késszentandrási duzzasztó környékét viszont lehalász- szák, mert ott annyira elsza­porodtak a busák, hogy már visszaélésekre csábították a horgászokat. Második napirendi pont­ként tárgyalt az IB az egy­ségesített területi engedély­ről. Hosszas vita után a két lehetőség közül a második alternatívát választották. Fi­gyelembe véve a halasítás mérvének szinten tartását és a várható haláremelkedést, a tagok reálisan a 400 forintos egységes területi engedély­árban döntöttek. A felnőtt, éves IB területi engedély ed­dig 280 forint volt, de ha valaki megvette még hozzá a Kákafoki holtágra szóló engedélyt, ami 300 forint, ak­kor máris 580 forintot adott ki, de ha csak az eddigi egy­séges felnőtt területi enge­délyt vette meg, ami 500 fo­rint volt, a különbség szem­betűnő az új engedély javá­ra. Mintegy 1500 horgász ed­dig is megvette az 500 forin­tos egységes jegyet, ez azt példázza, hogy a felnőtt hor­gászok negyede eddig is töb • bet fizetett, mint fog 1982- től. A MOHOSZ irányelvei alapján döntés született több engedélyfajta megszüntetésé­ről, illetve azok egy enge­déllyé való összevonásáról. Itt érintettek az ifjúságiak, nyugdíjasok, rokkantak, sor­katonák, továbbtanuló fiata­lok és horgászó házastársak. Az új, összevont engedély ne­ve: 18 éven aluliak és ked­vezményezettek horgászje­gye. Ára a felnőtt területi engedély árának a fele, te­hát 200 forint. A horgászat az ifjúságiak számára előírt korlátozások megtartásával folytatható. Ha eddig egy ifihorgász megvette az egy­séges területi engedélyét, ami 150 forintba került, plusz az állami horgászjegyet, ami 100 forint volt, fizetett 250 forintot. Most megveszi az új egységes területi enge­délyt 200 forintért és a MO­HOSZ határozata alapján 45 forintra csökkentett állami horgászjegyet, akkor 1982­től 245 forintba kerül az en­gedélye. Az új rendelkezések kö­vetkeztében 33-ról 11-re csökken az engedélytípusok száma, a többi engedélyfajta ára a MÉM és a MOHOSZ irányelvei szerint változik majd (napi-, hetijegyek stb.). Az összevonásokkal bizonyos mértékben nő a bevétel, ezt az IB további halasításra, il­letve a korábbi haláremelke­dések pótlására és a várha­tó emelkedések kiegyensúlyo­zására használja fel. Ugyan­akkor a Viharsarok Htsz az általa kiadott engedélyekből befolyt összeg ugyanannyi százalékát fordítja halasítás­ra, mint az intézőbizottság. Az üzemtervi módosításo­kat a szolgálati út megtar­tásával a MOHOSZ-nak vé­leményezésre, felülvizsgálat­ra a Békés megyei Intéző Bi­zottság felterjesztette. Plavecz P%1 Hogy megtanuljon járni M. L... Már nem gond a járás M. L.-nek Fotó: Holecska János Tavaly harmincnégyen vol­tak, ma már negyvenhárom tagot számlál a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Válla­lat csabai Il-es számú tele­pének KISZ-alapszervezete. A fiatalok vonzódnak hozzá­juk és részt kérnek akcióik­ból. — Hogy miért? Én úgy ér­zem, felnőttebbé, teljesebbé válik az ember, ha a szoro­san vett kötelezettségein fe­lül is tesz valamit... — som­másan így vélekednek a meg­kérdezettek, akiket magával ragad ennek a kiváló ifjúsá­gi szervezetnek a tevékeny­sége. A kiválót nem véletlenül mondtuk. A vállalat KISZ- bizottsága adományozta ezt a rangot ennek az alapszer­vezetnek. — Akcióprogramjukban, egyéni vállalásaik alapján a legtöbbet tesz vállalati szin­ten ez a gárda nem csak a termelés frontján, hanem a társadalmi munkában is — mondja Zelenyánszki Miklós, a KISZ-bizottság termelési felelőse, szervező titkára, aki egyben, mint mérnöki vég­zettségű fiatal a központi tmk gazdasági vezetője is. — Tavaly a nemzetközi gyer­mekév kapcsán a város ját­szótereinek, iskolai patroná- lásának társadalmi munkái­ban tűntek ki, s ez a segítő­készség az idén az egészség- ügyi gyermekotthon mozgás- sérült bentlakóinak segítésé­ben folytatódik. A kettes számú telepen az alapszervezet tizenkét fiatal­ja és Lipcsei Mihály gyár­vezető vár bennünket, ami­kor Zelenyánszki Miklóssal megérkezünk. Aradszki Ist­ván, az alapszervezet titká­ra (motorszerelő) mutatja be őket: Bruszi Pált, a többszö­rös újító őri Bélát, Bakos Geliertet, Hajas Mihdlynét, az elektroműszerész Holecs­ka Jánost és a többieket. — Hogyan kezdődött a mozgássérült gyermekek patronálása? — kérdezem, s a nemcsak a saját dolgaik, hanem a megye, az ország problémái iránt is fogéko­nyan érdeklődő fiatalok vála­szát így fogalmazhatom meg: „Az idén az ifjúsági napok keretében országos szintű egészségügyi tanácskozás folyt Békéscsabán a gyer­mekévben átadott intézmény színhelyén a mozgássérült gyerekek helyzetéről, ellátá­suk gondjairól. A Népújság­ban is olvashattuk a vissza­térő panaszt, hogy a hasonló jellegű intézmények ország­szerte eszközszegények, ke­vés készségfejlesztő játék, se­gédeszköz áll a rendelkezé­sükre. Ez adta számunkra az indítást.” — Meglátogattuk a csabai Degré utcai egészségügyi gyermekotthont, ahol 205 idegbeteg, mozgássérült gyer­mek talált otthonra —mond­ja Bruszi Pál, s a visszaem­lékezéstől elszomorodik az arca. — Mély nyomot hagyott bennünk a szerencsétlen, el­esett kis srácok magatehe­tetlensége, az ajkukon vib­ráló félénk, segítségkérő mo­solyt ma sem tudom elfelej­teni ... Tóth Ferencné intézetveze­tő főnővér elmondta Aradsz­ki Istvánéknak, hogy pilla­natnyilag legnagyobb szük­ségük járókákra lenne, ami­ket nem tudnak sehogy se beszerezni. Nyugatnémet szaklapból mutatta a mintát, hozzátéve, hogy valamikép­pen stabilabbá kellene azt változtatni, ha elvállalnák a téglagyári fiatalok a kivite­lezést. A KISZ-taggyűlés egyön­tetűen határozott, s az egyé­ni vállalásokat összehangol­ták Aradszki Istvánék. Volt, aki vasat gyűjtött a járókák készítéséhez, volt, aki a fes­tésüket vállalta, s mivel Lip­csei Mihály gyárvezető tud a legjobban hegeszteni a te­lepen, a fiatalok felkérték őt is a járókák készítésére. Munkaidő után sok-sok tár­sadalmi munkaórát fordítot­tak vállalásuk teljesítésére az alapszervezet tagjai. Vé­gül is öt U (patkó) alakú járókát készítettek, s egy kör alakú speciálisat M. L. részére, aki amikor az inté­Kaszapercn a nagy forgalmú útkereszteződésben új étterem és bisztró épül. A tervek sze­rint még az ősszel átadják az egységet (SF) Turistaszemmel A világgazdasági helyzet hatására évek óta egyre drá­gul az utazás is, főleg a nyugati országokba. A szervezett társasutak ára nem egy esetben 40—50 százalékkal ma­gasabb a réginél, igaz, így is előnyösebb, mint az egyéni. Mert bár kötöttebb annál, de olcsóbb és gondtalanabb. Még akkor is, ha a drágulással párhuzamosan itt-ott le­csippentettek a tartózkodási időből egy-két napot. Mindezt leginkább a szerény jövedelműek érzik meg, akiknek az utóbbi két-három évben nehezebben elér­hetők ezek az utak, még egyes szocialista országok is, mint például Kuba. Talán kárpótlásnak szánva, szaporo­dott az utazási irodák kínálata a rövid és még rövidebb társasútakra, amikhez aránylag nem kell túl nagy be­fektetés. Varázsuk viszont vonz. A kisebb költség miatt, látszatra igen előnyösek a legkurtábbra szabott három­napos utak. melyeket hétvégi kirándulásként reklámoznak. Pedig gyorsan ki lehet szá­zetbe került, egyáltalán nem tudott járni. A speciális já- I róka segítségével ma már vidáman megy ide-oda. — önzetlen segítőkészsé­gükért csak hálásak tudunk lenni a téglagyári fiatalok­nak — mondja az intézet fő­nővére. — Nemes tett a cse­lekedetük, hiszen még a fővárosba is elutaztak, hogy másik kérésünknek, a kész­ségfejlesztő játékoknak ké­szítéséhez szükséges mázke­rámiát be tudják szerezni. Segítségükkel ezeknek az idegkárosodást szenvedett gyermekeknek az énjét, ön­bizalmát igyekeztek erősíte­ni, azt, hogy megtanuljanak, járni, emberi módon mozog­ni kis elesettjeink ... A járókák készítésével ter­mészetesen nem fejeződött be a patronálás. A napokban lezajlott taggyűlésükön arról volt szó többek között, hogy a gyermekotthon következő szükséglete egy speciális be­tegemelő szerkezet lenne, ezentúl valamiféle fürdést megkönnyítő alkotmány, s a fiatalok, az üzem mérnökei, technikusai segítségével már hozzáláttak ezek megszer-' kesztéséhez, kivitelezéséhez. A vállalatnak egyébként a kitűnő minőségű cserepein kívül országos híre van a hasonló jellegű társadalmi munkában is. Az egyes szá­mú gyár központi tmk-mű- , helyének szocialista brigád­ját a vállalat pártbizottságán keresztül nemrég fővárosiak keresték meg, hallván arról, hogy korábban ők is készí­tettek egyik mozgásképte­lenné vált volt munkatár­suknak egy motoros kocsit, s a brigád tagjai (akik külön­ben munkásőrök) készsége­sen vállalták a megbízatást. Ahogyan a kettes számú gyár KISZ-alapszervezete is vál­lalja a megyeszékhelyen kí­vülről érkező (legutóbb Gyu­láról) kérések teljesítését, hogy aktívan közreműködjön a rokkantak éve keretében, és azon túl is a mozgássérült emberek megsegítésében. Varga Dezső mítani, hogy ennél drágább passzió nincs, hiszen az első és utolsó nap majdnem, vagy teljesen rámegy az utazásra — Európa bármely világvá­rosáról van szó —, s valójá­ban egy napnál alig marad több idő az ott-tartózkodás- ra. Vagyis az oda-vissza pá­rizsi, londoni, isztambuli stb. repülőút költsége egy, jó esetben másfél napot terhel. Pedig ez akkor sem lenne több, ha egy hétig, sőt to­vább maradhatna a csoport. Ebből következik, hogy a nagyon rövid időtartamú úton az utas veszít, nyer vi­szont a légitársaság, még az adott engedményes árral is. ök már akkor jól jár­nak, ha nem félig, vagy addig sem töltve repülnek a gépek. A kirándulóknak azonban aránytalanul sok ez a rezsi- költség, de akad még más negatívum is. Elég csak egyet említeni, a kulturális veszteséget, ami feltehető­leg a legérzékenyebben érinti az utast. Mert ugyan mit, és mennyit lehet látni, pláne megismerni gyakorla­tilag egyetlen napon az előbb említett városokból ? Ennyi idő alatt még bele­merülni sem lehet az olyan metropolisokba, amelyekre egy hét is nagyon kevés, s jócskán erőltetett ütemet diktál, mivel az utasok több­sége életében csak egyszer jut el oda. Épp ezért sok szép és érdekes élményt óhajt, nem csupán félnapi autóbuszos városnézést, ami csak egy elmosódott pilla­natkép zavarosságának felel meg. Kivéve azt a társasúton ritka esetet, amikor valaki azért megy, mert épp egy kellemes napot akar eltölte­ni a megszokott külföldi tár­saságával, s fogja magát, ki­ruccan hozzájuk. Csak neki, meg aki vásárolni akar, an­nak jó ez a bizonyos „há­rom” nap. Aki viszont élire rakja a garasokat, csak azért, hogy világot lásson, más országok kultúrájával ismerkedjen, az, ilyen háromnapos útra el I sem indul. Mi értelme is volna, milyen élményt őriz­ne meg belőle? A repülő- utat talán, ami nagyjából egyforma minden gépen, vagy az egy-két szállodai éjszakát? A fáradtságot sem érik meg. Változnak az idők, vál­toznak az utak. változnak a programok. A külön szolgál­tatás is, amely sokáig ter­mészetes része volt bizonyos utaknak, s elegendő nívós fakultatív programból állt. Ezeket időben, még itthon ki lehetett fizetni a többi költséggel együtt, de ha va­laki csak az úton szánta el magát egyik-másikra, ak­kor sem volt baj. Aláírt az idegenvezetőnél egy papírt, és hazajövet kiegyenlítette a tartozását. Ezeknek a szép napoknak immár vége. Látható ez olyan patinás cég prospektusából is, mint az IBUSZ, hogy ilyesmit már nem ígér, s akik például a tavasszal New Yorkban jár­tak, tudják, hogy már akkor sem volt fakultatív program. Pedig mennyire kellett vol­na előre színházlátogatást biztosítani, mikor a csopor­tok a Broadway kellős köze­pén laktak, ahol egymást érik a híres színházak. De nem volt, s az idegenben amúgy is nehezen boldoguló utasok magukra maradtak, boldoguljanak, ahogy tud­nak, ott, ahol szinte minden jegyet előre eladnak. Ha­sonló volt a helyzet a világ­hírű operaházzal, a Metro- politan-nel is. Ha hinni le­het az egyik megkérdezett idegenvezetőnek, azért ha­gyott fel az utazási iroda a fakultatív programokkal, „mert sok baj volt velük”. Tagadhatatlan, ez is egy álláspont, s valóban, ami nincs, azzal nem lehet se probléma. se vesződség. Másutt is előfordul ez a szemlélet, persze elvileg so­ha, a gyakorlatban annál in­kább találkozni vele. A leg­furcsább az, hogy éppen olyan időszakban, amikor a hangsúly a mind jobb, mind igényesebb szolgáltatáson van. A fejlődésen, ami alól a turizmus sem lehet kivétel. * S ezzel visszaértünk a kiindulóponthoz. Egyre drá­gábbak az utak, egyik vi­szonylatban mérsékelten, a másikban pedig meredeken emelkednek. Erről nyilván nem mi tehetünk, de más ország sem önmagában. Ka­barényelven szólva: ez van. S ha már tényleg ez van, akkor ehhez kell alkalmaz­kodni. De. Egyszerű turista­szemmel is látni, hogy ez a helyzet nem járhat a szol­gáltatások csökkentésével. S a bevált módszereket nem­hogy elhagyni, inkább fino­mítani kell. Ha már jóval többe kerül az embereknek az utazás, kapjanak is va­lamivel többet. Legalább olyanból ami rajtunk mú­lik. Vass Márta /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom