Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-18 / 245. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1981. OKTOBER 18., VASÁRNAP Ara: 1,80 forint XXXVI. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM A magyar-szovjet barátság ápolása a tömegek szándéka és akarata Megkezdődött az MSZBT VII. országos értekezlete A Magyar—Szovjet Baráti Társaság szombaton, a Xlll. kerületi pártbizottság székházában tartotta meg VII. országos értekezletét. A mozgalom legfelsőbb fóru­mán — a társaság 1664 üzemi, termelőszö­vetkezeti, intézményi, iskolai tagcsoport­jának képviseletében — csaknem 700 kül­dött, s számos meghívott vett részt, hogy áttekintse az utóbbi fél évtizedben végzett barátsági munka eredményeit, s meghatá­rozza a soron levő feladatokat, a népeink barátságának, sokszínű kapcsolatainak to­vábbi erősítésében, gazdagításában. Az értekezlet elnökségében foglalt helyet Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra, Marjai József, a Minisztertanács el­nökhelyettese, társadalmi, politikai és kul­turális életünk számos jeles képviselője, Filipp Jermás, az SZKP KB póttagja, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke, a Szovjetunió állami filmbizottságának el­nöke, a tanácskozásra érkezett szovjet küldöttség vezetője. Ott volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykö­vete. Az országos értekezletet Apró Antal, az MSZBT elnöke nyitotta meg. Köszöntötte a megjelenteket, külön üdvözölve azt a 43 aktivistát, akinek a tanácskozás meg­kezdése előtt lezajlott ünnepségen nyúj­tották át a Kiváló Barátsági Munkáért az MSZBT aranykoszorús jelvénye kitün­tetést. A legutóbbi tanácskozás óta eltelt idő­szak munlcáját összegző írásos beszámoló­hoz Bíró Gyula főtitkár fűzött szóbeli ki­egészítést. Bíró Gyula beszéde Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára, az országos elnök­ség írásos jelentéséhez fű­zött szóbeli kiegészítésében szólt arról, hogy az elmúlt fél évtizedben új tapasztala­tokkal, formákkal és mód­szerekkel gazdagodott a tár­saság munkája. Tovább nőtt a tagcsoportok, a barátsági mozgalom részvétele, aktív jelenléte hazánk társadalmi életében. A továbbiakban a nemzetközi helyzet alakulá­sával kapcsolatban kiemel­te: — Éleződött, romlott a nemzetközi politikai légkör, lelassult az enyhülés folya­mata, Az imperializmus erői — mindenekelőtt az ameri­kai imperializmus militarista körei — fokozták támadá­saikat az enyhülés sürgetői ellen, arra törekszenek, hogy megbontsák a két világrend- szer közötti erőegyensúlyt, s katonai fölényre tegyenek szert. — Ilyen körülmények kö­zött különösen fontos, hogy népünk megismerje a Szov­jetunió valóságos törekvé­seit, hiteles képet kapjon po­litikájáról, és a színtiszta igazságot hallja a Szovjet­unióhoz fűződő kapcsola­tainkról. Ebben vállalt meg­tisztelő, felelősségteljes fel­adatot mozgalmunk, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság — hangsúlyozta Bíró Gyula, majd emlékeztetett arra, hogy hazánkat felsza­badítónkhoz, a Szovjetunió­hoz a történelmi múltban gyökerező testvéri barátság fűzi. Kiemelte: a magyar— szovjet kapcsolatok megha­tározó ereje az MSZMP és az SZKP szilárd elvi-politi­kai egysége, nézetazonossága és elvtársi együttműködése, s pártunknak az a kettős felelősséggel számoló — a szocialista hazafiságon és a proletár internacionalizmu­son nyugvó — következetes politikája, amely immár negyedszázada töretlenül ér­vényesül az MSZMP tevé­kenységében. — Mindaz, amit ezért a barátságért, együttműködé­sünk fejlesztéséért, a szo­cializmus elvi alapján^ te­szünk, egyéni meggyőződé­sen alapszik. Ez a barátság történelmi gyökerű, felsza­badulásunktól napjainkig a gazdasági-politikai' gyakor­lat ezernyi szálával átszőtt, elszakíthatatlan és élő fo­lyamat, amelyben nemcsak a szavak, hanem a konkrét tettek sokasága ölt testet. A mi mozgalmunk munkája is hozzájárul ahhoz, hogy a magyar—szovjet barátság a tömegek ügye, párttagoké, és párton kívülieké, fiataloké, és időseké, munkásoké és értelmiségieké, mezőgazda- sági dolgozóké és diákoké, .vagyis a népé legyen. — Az MSZBT a párt cél­kitűzéseinek szellemében te­vékenykedő, a párt politiká­jának megvalósulását előse­gítő, széles tömegbázisra épülő olyan politikai tömeg- mozgalom, amelynek válto­zatos munkájában áldozat­kész, a magyar—szovjet ba­rátságot felelősségteljes el­kötelezettséggel, önzetlenül szolgáló tisztségviselők, tár­sadalmi munkások — kö­zöttük nagy számban kom­munisták — népes tábora vesz részt — folytatta a főtitkár. — Tevékenységünk a párt kongresszusainak ha­tározatai alapján jelentősen fejlődött, összhangban van pártunk több mint negyed- százada követett kiegyensú­lyozott, elvi politikájával. Mozgalmunk mind jobban megtalálja azt a tartalmat és formát, amely lehetővé teszi az öntevékenység ki­bontakozását, annak sokol­dalú demonstrálását, hogy ez a barátság, amelynek ápolására vállalkoztunk, ténylegesen a tömegek szán-' déka és akarata. — Az országos értekezle­tet előkészítő, a tagcsopor­tok megyei és budapesti ke­rületi munkaértekezletein egyöntetű véleményként fo­galmazódott meg, hogy a mozgalom 1970-ben történt új alapokra helyezése szük­séges lépés volt és kiállta az idő próbáját. A tagcsopor­tok a barátsági munka bá­zisaivá váltak, és létrejöttük­kel megteremtődött a tö­megmozgalmi tevékenység alapfeltétele. — Tagcsoportjaink kiemel­kedő szerepet játszanak a testvérmegyei kapcsolatok ápolásában. Nagy részük van abban, hogy e kapcso­latok többsége túllépett a formalitásokon, és gyümöl­csöző együttműködést, tar­talmas tapasztalatcserét is jelent az élet szinte minden térületén. Jó példaként em­líthetjük Békés, Nógrád és Somogy megye gyümölcsöző együttműködését Penza, Ke­merovo, Kalinyin dolgozói­val. — Mind több olyan tag­csoportunk van, amelynek kimagasló tevékenysége a kapcsolatok bővítésére ser­kenti azoknak az üzemek­nek, intézményeknek kollek­tíváit is, ahol nincs tagcso­port. így igen jónak tartjuk a balassagyarmati járásban dolgozó tagcsoportoknak az egész járásra kiterjedő mun­káját, a Dunai Vasmű, a Bó- lyi Állami Gazdaság vagy az Orosházi Üveggyár tag­csoportjainak széles körű, a lakóterületen is érezhető ha­tású, kiemelkedő tevékenysé­gét. A továbbiakban elismerés­sel szólt a szovjet testvér­mozgalom, a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság tevé­kenységéről. amelyben te­kintélyes, elkötelezett akti­visták sokasága vesz részt és tartja elvenen a barátság gondolatát. Az MSZMP XII. kongresz- szusának határozatai alap­ján az elkövetkező időszak­ban is jelentős feladatok há­rulnak a Magyar—Szovjet Baráti Társaságra. Legfonto­sabb teendőnk, hogy fele­lős elkötelezettséggel, a szo­cialista hazafiság és proletár internacionalizmus szerves egységének szellemében ve­gyünk részt a magyar—szov­jet barátság elmélyítésében. Míg a mozgalom tevékenysé­gének alapvető céljai válto­zatlanok, a jövőben töreked­ni kell munkánk állandó tar­talmi és módszerbeli megújí­tására — hangsúlyozta a fő­titkár, s végezetül megállapí­totta : — Minden adottsá­gunk, módunk megvan ah­hoz, hogy mozgalmunk a következő években az eddi­ginél is jobban megfeleljen nemes hivatásának, s még eredményesebben szolgálja a közös nagy célt, népeink barátságát és egymás jobb megismerését. Ezt követően megkezdő­dött a beszámoló feletti vi­ta. A tanácskozáson felszó­lalt Övári Miklós. Óvári Miklós feiszólalása Bevezetőben az MSZMP Központi Bizottsága és sze­mély szerint Kádár János ne­vében köszöntötte az MSZBT VII. országos értekezletének résztvevőit, a magyar—szov­jet barátság elmélyítésén fá­radozó minden társadalmi munkást. A Központi Bizottság tit­kára hangsúlyozta: — Az Önök tanácskozása társadalmi életünk jelentős eseménye. A Szovjetunióhoz fűződő barátságunk ápolása, Képünkön Apró Antal megnyitó beszédét mondja (Telefotó) internacionalista együttmű­ködésünk fejlesztése nem­csak pártunk és kormányunk bel- és külpolitikájának tar­tós és lényegi eleme, hanem fontos társadalmi ügy is minden hazájáért, az egyete­mes haladásért felelősséget érző és cselekvő ember ügye. A Szovjetunió népünk igaz barátja, szövetségese. Ennek bizonyságát adta történelmi sorsfordulóinkon éppúgy, mint a békés alkotómunka hétköznapjaiban. Emlékezte­tett arra, hogy barátságunk közös harcokban született, s népünk nem feledi: a szov­jet nép 1945-ben súlyos vér­áldozatok árán hozta meg szabadságunkat. Óvári Miklós részletesen szólt arról, hogy napjainkban a Szovjetunió fejlődése, nem­zetközi szerepe és aktivitása az egész világpolitika, a nemzetközi osztályharc, -így az ideológiai harc szempont­jából is egyaránt alapvető fontosságú. A jelenlegi fe­szült, , veszélyekkel terhes nemzetközi helyzetben egész népünk, és világszerte min­den józanul gondolkodó em­ber aggodalommal figyeli, hogy az Egyesült Államok politikájában ismét felerősö- (Folytatás a 3. oldalon) A kommunista szombat lelkes résztvevői a Kner Nyomda kifejtőtermében Fotó: Martin Gábor Kommunista szombatok Több éves gyakorlat már a békéscsabai Kner Nyomdá­ban, hogy a József Attila KISZ-bizottság KISZ-napot szervez, amikor a társadal­mi munka után politikai programok, előadások, viták következnek, az este pedig a kulturális rendezvényeké, a szórakozásé. A Kner békéscsabai üze­meiben október 17-én, teg­nap tartottak ismét KISZ- napot. A kifejtőteremben a műszaki osztály, az irodák dolgozói és a formakészítők dolgoztak, KISZ-esek, ifjú­sági brigádok, de a nyomda több vezetője is kivette ré­szét a társadalmi munkából. A géptermekben a gépmes­terek napi munkájukat foly­tatták a nyomógépeknél, a Dürer üzemben a könyvkötő szakmunkások végeztek tár­sadalmi munkát, s az ezért járó pénzt a KISZ-bizottság ifjúságpolitikai célokra, az ifjúsági klub felszerelésének javítására fordítja. A munka után, délelőtt fél 11-től két csoportban fóru­mot tartottak. Itt aktuális gazdaságpolitikai kérdések­ről, s a KISZ X. kongresz- szusa határozatának néhány témájáról, illetve külpolitikai kérdésekről volt szó. A két csoportban elhangzottakat ezután közös megbeszélésen összegezték a fiatalok, s az esti kulturális programmal zárult a KISZ-nap. A Békéscsabai 10. számú Általános Iskola udvarán az ÁÉV vezetői és dolgozói tegnap a tornaszertárt bővítették társa­dalmi munkában Fotó: Fazekas László Tegnap vállalati szinten szervezett az ÁÉV kommu­nista szombatot, ami azt je­lentette, hogy — a Budapes­ten dolgozókat is beleértve — mintegy 1200—1300-an vettek részt az akcióban, és az általuk végzett társadal­mi munka értéke megközelí­tette a 2 millió forintot. Korek Ferenc igazgató, aki­vel szintén munka közben találkoztunk a Békéscsabai 10. számú Általános Iskola udvarán, elmondta: tíz év telt el azóta, hogy az okta­tási intézménnyel együttmű­ködési szerződést kötöttek. A vállalat vezetőinek egy ré­sze éppen a tornaszertár bő­vítésén dolgozott, míg a töb­biek — más szocialista bri­gádokkal együtt — a kémia— fizika szaktanterem berende­zéseit szerelték. Orosz György iskolaigazga­tó tájékoztatása szerint de­cemberben fognak hozzá a villanyvilágítás korszerűsíté­séhez. Az ÁÉV mintegy 250 ezer forint értékű társadal­mi munkával támogatja a munkálatokat. Ugyanakkor esetenként a szülők, pedagó­gusok, és a felsőbb osztá­lyokba járó tanulók is ki­veszik részüket az önként vállalt feladatok 'teljesítésé­ből. Nemcsak az említett isko­lában, hanem a békéscsabai tejüzemben, a Lencsési úti építkezéseken is tartottak kommunista műszakot. A számfejtett bért az ÁÉV az­után a dolgozók lakásépíté­sének támogatására, szociális körülményeinek javítására, valamint a városi gyermek- intézmények javára fordítja. Valamennyi megkérdezett vezető, brigádtag — egymás­tól függetlenül — úgy nyi­latkozott: szívesen iratkozott fel a listára. Jóleső érzés töl­ti el valamennyiüket, ha lát­ják munkájuk értelmét és célját, s maguk is hozzájá­rulhatnak egy-egy intézmény vagy kisebb közösség meg­segítéséhez. —y—n

Next

/
Oldalképek
Tartalom