Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-13 / 240. szám

1981. október 13., kedd e IZUSWKTIW Két üzemben Termékváltás előtt — és után „Csak mi vagyunk rugal­masak?” — teszik fel a köl­tői kérdést a Battonyai Asz­talosipari Szövetkezetben. És ami a kérdés mögött van, az a termékváltás, nagyon is aktuális tartalommal. Ebben a szövetkezetben ugyanis az idén lett kényszerűség a ter­mékszerkezet-váltás. melyről így vall az elnök, Fortuna István: — Az elmúlt esztendőben ötéves szerződésünk volt a TÜZÉP-pel nyílászárók, aj­tók, ablakok szállítására, ez teljes kapacitásunkat lekö­tötte. Az idén azonban — annak ellenére, hogy tavaly ősszel előszerződést kötöt­tünk a TÜZÉP-pel — nem vett tőlünk egy ajtót se. Mi­kor ez kiderült, már két hó­napja csináltuk a nyílászáró­kat, úgy, mint eddig. Végül is, némi vita után átvették tőlünk az addig legyártott mennyiséget, de többet nem. (Olcsóbb szállítójuk akadt). Ezután kezdődött az útke­resés. A szövetkezet géppark­ja ugyanis más faipari mun­kákra alig alkalmas, a nyí­lászáró pedig senkinek sem kellett. A mentőövet a TA­NÉRT dobta feléjük, tanuló- asztalok és egyéb iskolai fel­szerelések gyártására, szállí­tására kötöttek velük szer­ződést. Az átállás valóban gyors volt — különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy olyan műveleteket (vaslábak hegesztése) igé­nyelt az új munka, amit ed­dig nem csinált a szövetke­zet — a szerződés után húsz nappal már gyártották is az asztalokat. Ez persze csak rövid időre oldotta meg a gondokat, hosszú távon elengedhetet­lenné vált a géppark, a tech­nológia korszerűsítése. Hiába volt azonban a szövetkezet­nek pénze, a szükséges gé­peket mégsem tudta besze­rezni, mert a TECHNOIM- PEX, illetve a GÉPTEK csak két-három évre igazolta visz- sza rendeléseiket. Ez az út tehát járhatatlan volt. Ki­tartó kutatással viszont sike­rült jó állapotban levő, el­adó, használt gépeket találni. Megoldódott hát ez a prob­léma is. Az új technológia mellé pedig vevő is könnyeb­ben akadt, így a jövő év már nagyobb piaci sikerekkel ke­csegtet. Több hazai megren­delés mellett Angliába is szállítanak majd fenyőfából étkezőasztalokat. A Mezőhegyesi Vas-, Fa-, Fém- és Gépipari Szövetke­zet már túl van a termék- váltás nehézségein. Tevé­kenysége egyre jövedelme­zőbb. Új profiljuk, amely a termelési érték 33 százalékát adja, a hajlékony fémtömlők gyártása, importkiváltó. És nemcsak hazánkban, de a szocialista országok közül is egyedül ők foglalkoznak víz, gáz szállítására alkalmas fémtömlők készítésével. Még­is, furcsa módon nem a gyártókapacitás a szűk, ha­nem a felvevőpiac. A szövet­kezet természetesen igyek­szik ezen változtatni, és ha lassan is, de évről évre nő a termékkibocsátás. Nagy az érdeklődés viszont az utóbbi időben a mező- gazdasági kombináttal közös fejlesztésű párásító berende­zés iránt. Főként a mezőgaz­daságban, de a textil- és vegyiparban is jól hasznosít­ható, a levegő páratartalmát szabályozó készülék, amely az AGROKOMPEX-et is érdekli, exportot sejtetve. Romlott viszont a híradás- technikai és öntödei termé­kek piaci pozíciója. De emellett is jövedelmezőbb lesz az idei esztendő, mint a tavalyi volt, a nagyobb nye­reséghányadú vasipari, laka­tosipari termékek aránynö­vekedésének köszönhetően. Sz. I. A hajlékony lém tömlők egyedüli hazai gyártói a mezöhegye siek Egységesítik a panelek gyártását Az ország legnagyobb la­kásépítőjének, a 43. számú Állami Építőipari Vállalat­nak négy házgyárában több mint kétezerféle különböző panelt és más elemet készí­tenek az új városrészek la­kóházaihoz, de már nem so­káig, mert korszerűsítik a négy üzem termékszerkeze­tét. Az egységesítés révén az egymástól eltérő méretű elemek számát a több mint 2000-ről 500—600-ra csök­kentik, s így lehetőség nyílik arra, hogy gazdaságos soro­zatban készítsék ezeket a termékeket. Egyebek között a jelenlegi 36-ról tízfélére csökkentik a házgyári épüle­tek lakásaihoz használt ajtó­típusok számát. Az újfajta panelek és egyéb betonszerkezetek acél- sablonjainak tervezését a jövő hónap végéig fejezik be, s az így elkészített formák­kal a jövő évben kezdik meg az egységesített panelek gyártását. Energiatakarékos gabonatárolás B BBGE az új módszer elterjesztésének a híve A közelmúltban a Békés­csaba és Környéke Agráripa­ri Egyesülés szakemberei módszertani anyagot készí­tettek az energiatakarékos nedves tárolás bevezetéséről. Az energiatakarékos eljárá­sok alkalmazásában, ha nem is egyforma mértékben, 15 taggazdaság érdekelt. * * * Magyarországon a tsz-ek, állami gazdaságok, közös vál­lalatok a kukorica szárításá­hoz évente, nagyobb részt importból származó, 220 ezer tonna tüzelőolajat használ­nak fel. Ennek értéke, mai árakon számolva, meghalad­ja az 1,7 milliárd forintot. Az állandóan emelkedő nyersanyagárak miatt az utóbbi időben a szárítás egy­re drágább lett, és 1980-ban megközelítette az összterme- lési költség 20 százalékát. Ez utóbbi adat már a BAGE üzemeire vonatkozik ugyan, de az országos átlag ennél is magasabb. A nemzetközi piacokon le­játszódó folyamatok és nem utolsósorban gazdaságossági okok miatt az olajfelhaszná­lás növelése, sőt az áremel­kedések következtében szin­ten tartása is, súlyos nehéz­ségekhez vezethet. Ezért a szakemberek szükségesnek tartják az energiatakarékos módszerek gyorsabb elter­jesztését. * * * Mindenekelőtt azt veszik figyelembe, hol, milyen eljá­rások alkalmazásának van­nak meg a feltételei. Az üze­mek három, már ismert mód­szer közül választhatnak. Az erjesztéses, a légmentes és a hideg levegős tárolás egy­aránt kedvező eredményekkel jár. Egy-két gazdaság pedig kukoricacső-zúzalék tárolásá­val, etetésével folytat sikeres kísérleteket. Az erjesztéses módszer ese­tében a kukoricát 28—38 szá­zalék közötti nedvességtarta­lommal takarítják be, majd a szemeket őrlőberendezések­be juttatják. A tárolás fal­közi silókban történik. A végbemenő erjedés során sem csökken a termény beltartal- mi értéke. Leegyszerűsítve ugyanez mondható el a ku­koricacső-zúzalék esetében is, azzal a különbséggel, -hogy itt a szemek közé csutka és szárrész kerül. A légmentes tárolás lénye­ge, hogy az oxigén kiszorítá­sával a legtöbb romlást oko­zó gomba elpusztul. A hűtve tárolás során a szemes ter­ményt előszárítják, majd hi­deg levegőt fújnak a szemek közé mindaddig, amíg a ter­mény 6*7 Celsius-fokra hűl. Ha a hőmérséklet emelkedik, az erre a célra alkalmazott hűtőberendezéseket bekap­csolják. * * * E módszerek alapvetően különböznek a forró levegős szárításon alapuló tárolástól. Az új eljárások legnagyobb előnye, hogy jóval olcsóbbak és a takarmány is megőrzi beltartalmi értékét. A forró levegős szárítás következté­ben ugyanis jelentősen káro­sodtak a legértékesebb fe­hérjeépítő aminósavak, ame­lyek nélkülözhetetlenek az állatok kiegyensúlyozott gya­rapodásához. Jogosan kérdezhetjük, mi­ért éppen napjainkban vált sürgetővé a felsorolt módsze­rek alkalmazása? Ennek több oka is van. Először is, a ter­ménytárolás legbiztonságo­sabban a nedvesség eltávolí­tásával történhet. Az ehhez szükséges tüzelőanyagok árai egy-másfél évtizeddel ezelőtt töredékét képezték a mainak. Másodszor, az új módszerek nagyobb szakmai hozzáértést, technológiai fegyelmet köve­telnek. E feltételeknek ösz- szehasonlíthatatlanul több üzem felel meg most, mint a hatvanas évek közepén, a hetvenes évek elején. Har­madszor, az állattenyésztési ágazatok etetési technológiá­ját is meg kellett volna vál­toztatni, amelynek ugyancsak hiányoztak a feltételei. Ma mar azonban alapvető­en megváltozott a helyzet. Adottak a szakmai feltételek, és ösztönzik is az új törek­véseket. Bizonyítja ezt, hogy az energiamegtakarítást szol­gáló beruházásokhoz 30 szá­zalékos állami támogatás és 100 százalékos kölcsön nyújt­ható. * + * Az agráripari egyesülés szakemberei az új módszerek elterjesztésének hívei. A gaz­daságok vezetői is kedvező tapasztalatokat szereztek az elmúlt egy-két évben. Sike­res kísérletet folytattak ed­dig az újkígyósi Aranykalász Tsz-ben, a Hidasháti Állami Gazdaságban és a kondorosi takarmánykeverőben. Az egyesülés taggazdaságai az idén 9 ezer 400 tonna ter­ményt tároltak erjesztéses, légmentes, hideg levegős eljá­rással, illetve kukoricacső-zú­zalék formájában. A tervidő­szak végére ez a szám 30 ezer tonnára nőhet, öt év alatt várhatóan 21 millió forint értékben 2 ezer 600 tonna olajat válthatnak ki. A ta­karmányozásnál további, ki­logrammonként egy forint körüli megtakarítást - érhet­nek el. Ezek tervek. Elégedettség­ről ma még azért sem be­szélhetünk, mert ennél jóval nagyobb mennyiség korábbi­tól eltérő tárolására lenne szükség. Ez egyébként üzemi érdek is, hiszen gazdaságo­sabbá válik a termelés, ko­rábban kezdődhet a betaka­rítás, és ütemét nem kell a szárítók teljesítményéhez iga­zítani. Az energiatakarékos mód­szerek- bevezetését a BAGE előadások, tapasztalatcserék, tanulmánytervek, beruházási alapokmányok készítésével kívánja elősegíteni. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a felsorolt techno­lógiák elterjedésének ma még számos körülmény korlátokat szab. Sok például az egyedi és nehezen beszerezhető esz­köz. Más berendezések gyár­tása megoldatlan. A ma is használatos állattenyésztési, takarmányozási módszerek csak szárazdarás etetésre al­kalmasak. Egyébként e kér­dések megoldásában is élen­járó szerepet kíván betölteni az agráripari egyesülés. Kepenyes János A legkorszerűbb magyar szerszámgépeket, köztük egy tucat újdonságot, nemrégiben szupermodern bemutatóte­remben állítottak ki az NSZK egjók városában. A szervezők gondosan ügyeltek a külsőségekre is; mert sze­rintük nem mindegy, hogy például a mozaik szőnyeg­kockák színe összhangban van-e a zöld és piros gépso­rokkal, a narancssárga tér­elválasztókkal és függönyök­kel. Feszült várakozás előz­te meg a nyitást: vajon el­jönnek-e a legnagyobb part­nerek, a még csak leendő ve­vők? A helyszínre érkező magyar kereskedők és ipari szakemberek jól felkészül­tek minden elképzelhető kérdésre. A nyitás után per­cek alatt megtelt a félezer négyzetméteres csarnok, s minden protokoll helyett fölzúgtak a gépek. A vendé­gek aktatáskáiból előkerül­tek a megmunkálandó mun­kadarabok, s hozzájuk a pontos tervrajzok. Csak si­kerülne a próba! — druk­koltak a magyar szerszám­gépipar képviselői. Az eredmény: a svájci üz­letember két gépet rendel, a szállítási határidőt őszre ké­ri. Francia, belga és angol üzletemberek is tárgyalóasz­talhoz ülnek, nem beszélve a német partnerek sokaságá­ról. Szerződés szerződést kö­vet. S íme egy másik bemutató, immár Budapesten. ahol szintén elmaradtak a meg­nyitó ünnepi külsőségei, bár a szervezők abban remény­kedtek, hogy „példás” kez­deményezésük a sajtó hírve­rése nyomán követőkre ta­lál. Ezen a bemutatón ugyan­is a gyár saját termékeit sa- já.t kereskedőinek mutatta be. A kiállított újdonságok elé ötletes táblácskákat he­lyeztek el, feltüntetve rajtuk a gyártási költségeket, a le­hetséges termelési sorozat- nagyságot. S hogy a válla­lat üzletkötői még jobban eligazodjanak az exportlehe­tőségek és az . értékesítés rendszerének kusza világá­ban, összehasonlító adatokat szerepeltetlek a táblán r.r- ról, hogy külföldön egy ha­sonló cikk mennyibe kerül. Mindezt a gyártók mutat­ták be — saját üzletkötőik­nek. Mintha ők nem tud­nák, mit kell eladniuk kül­földön, nem ismernék saját vállalatuk termékeit! Mint­ha nem tájékozódnának rendszeresen a világpiac vál­tozó igényeiről és az árak­ról! Mintha nem nekik kel­lene precíz információkat szolgáltatniuk a gyártónak arról, hogy mi az, amit jö­vedelmezően lehetne eladni, tehát megérné a gyártás megszervezése, s a termelé­si lehetőségeket csak ezután egyeztetnék a piaci igények­kel. Persze, ezen a bemutatón sem maradt el„ a siker, hi­szen az iparvállalat értékesí­tési osztályának dolgozói ki­vétel nélkül ellátogattak a kiállítási épületbe. Jegyzet­tömbjeik hamar megteltek, s együtt örültek a szervezők­kel: lám, milyen okos ötlet volt a házi bemutató! Aligha lehet kétséges, hogy a két bemutató közül melyik volt hasznosabb vál­lalkozás. Pedig mindkét esetben ugyanaz a cél vezé­relte a rendezőket: bemutat­ni újdonságaikat, megismei- tetni a konstruktőrök gyárt­mányfejlesztő munkájának eredményeivel azokat, akik e termékek eladásával fog­lalkoznak. A szándék azon­ban nem elég, bemutatni tudni kell. Azt is, hogy mit, hogyan, mikor, hol és főként kinek! Szőke László Új laboratórium Velencén A gyümölcsösök és a szőlőül­tetvények vírusmentesítési programját szolgáló növény- védelmi létesítmény — nyolcszázharminc négyzetmé­ter alapterületű üvegház, valamint klímakamrával fel­szerelt hőterápiás laborató­rium — készült el a MÉM növényvédelmi és agroké­miai központjának velencei virológiái laboratóriumában. Az ültetvények rekonstruk­ciójához ugyanis nemcsak korszerű, új fajtákra, hanem elsősorban vírusmentes sza­porítóanyagra van szükség. Ehhez nyújt segítséget a ve­lencei virológiái laborató­rium oly módon, hogy a sza­porítóanyagot adó törzsültet­vényeken minden évben el­végzi az úgynevezett szeroló- giai szelekciós vizsgálatokat, „kiszűri” a beteg növénye­ket, s ezzel lehetővé teszi, hogy csak teljesen egészsé­ges, vírusmentes szaporító­anyag kerüljön a faiskolák­ba, majd a telepítőkhöz. Csomagolják a tanulóasztalokat Battonyán

Next

/
Oldalképek
Tartalom