Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-12 / 214. szám
1981. szeptember 12., szombat 0 Ha csökken a létszám... Lapunk hasábjain jó néhány esztendővel ezelőtt beszámoltunk arról, milyen nagy beruházásba kezdtek a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezetben. A bútorlapgyártásra berendezkedett kollektíva mintegy 28 millió forintos rekonstrukciót hajtott végre, amely zömében gépi beruházásból állt, de épületeket is felhúztak. Az akkori számítások szerint több műszakban 500 ember foglalkoztatására nyílt volna lehetőség. (A beruházás évében kevés híján ennyien dolgoztak a szövetkezetben.) A sok pénz ellenértékéként azt várták, hogy a hazai, de főképp a külföldi piacon több árut kínálhatnak. Ám az elmúlt évek során nem mondhatni, hogy a szövetkezet kiugrott volna a többi közül termékeivel. Ennek okairól beszélgettünk a bútorosok elnökével, Szikszai Antallal. — 1975-ben fejeződött be a rekonstrukció. Persze néhány évvel azelőtt fogalmazódott meg annak szükségessége, amikor a piaci helyzet még ígéretes volt. Így tervezhettek elődeink bátran, annak tudatában, hogy lesz bőven munka, s ami ugyancsak fontos, munkaerő. Igen ám. de mindkét fronton nagy változás történt. Értékesebb az export Tény, hogy munka híján nem álltak le a gépek, annak ellenére, hogy csak most napjainkban realizáló-, dott az idei lekötésük. Nem egészen egy hónappal ezelőtt még nem voltak biztosak abban, hogy az utolsó negyedévben mit fognak gyártani. Azaz kapacitásuk nem volt kitöltve. S ha nem lett volna megrendelés, ami az utolsó pillanatban futott be? — Belföldi bútorok gyártására álltunk volna rá — mondja az elnök. — Csak hát az tudott, hogy ezen van a legkisebb haszon. Értékesebb, ha exportra gyártunk. Persze az sem fenékig tejfel. Több nyugati cég keresett meg minket, különböző kisbútorok gyártására tettek ajánlatot., Mi bemintáztuk valamennyit, igen gyorsan. Időközben viszont az egyik cég tönkrement, a másik visszalépett... Volt olyan eset, hogy az ország több pontján csináltattak mintadarabokat, majd eljött üzletkötőjük megtekinteni azokat. Minden flottul ment, csak egy bökkenő akadt: az áraink magasak voltak, más hasonló szövetkezettel szemben. Ez a nagy rezsiköltségnek tudható be nálunk'. Hogy csak egyet emeljek ki. Például a mai napig olajjal fűtünk, ami ugye jóval drágább. mint a gáz. Évek óta szó van arról, hogy a vezetéket az északi ipartelepre is kihozzák... Így maradt a hagyományos munka, a régóta bevált Csaba garnitúra gyártása. De ez sem mai darab, s nem tudni, meddig igényli a szovjet partner. Pedig gépgyártósoruk sokat „elbírna”. Csakhogy még egy, hosszú .évek óta tartó gondja van a szövetkezetnek. A hetvenes évek közepén még úgy tervezték, több műszakban 500-an fognak dolgozni. Ezzel szemben 1980 végére a tervezett létszámnak csupán a fele volt meg. Sőt, az idén további harminchétén hagyták el a kollektívát. Kikérték a munkakönyvüket Mi lehet ennek az oka? Négy tiszta profilú „bútoros” szövetkezet ténykedik megyénkben: Battonyán, Mező- berényben. Szarvason és Békéscsabán. Ezek közül a békéscsabaiban a legmagasabb a bérszint. Míg 1975-ben 28 ezer 600 forint volt a bér- színvonal, tavaly év végén meghaladta a 40 ezret. — Csupán az utóbbi három esztendőben 27 százalékkal növeltük a bérszínvonalat, olykor erőnkön felül — vallja az elnök. — Ennek ellenére sok dolgozónk távozott a szövetkezetből, s ami a legfájóbb, sok törzsgárdatag jó szakember választott más munkalehetőséget. Kétségtelen, hátrányosabb helyzetben van egy-egy nagyvárosi kisüzem a községiekkel szemben. Hiszen míg az előbbiben számtalan munka- lehetőség adódik — ami könnyen kiváltja a mozgást —, addig a községekben azt lehet mondani, szinte nem vesznek fel senkit, megvan a dolgozói létszám, s mivel egy-két üzem ténykedik, így kevésbé vándorolnak az emberek. Látatlanban az ember azt gondolná, hogy ma is az dívik: azért hagyom ott a munkahelyemet, mert máshol többet kínálnak. A csabai bútoripari szövetkezetben készült is egy felmérés, amelyből az elnök a következőket emeli ki: — Az idei esztendő első felében harminchétén kérték ki munkakönyvüket. Közülük öten nyugdíjba mentek, ti- zenketten a próbaidő lejártával hagyták itt a szövetkezetét. mindössze négyen hivatkoztak arra, hogy a nagyobb kereset reményében változtatnak munkahelyet. Tehát ez esetben nem a „pénz beszélt”. De mivel is próbálja ellensúlyozni a szövetkezet a létszámcsökkenést? Belső mozgás — Minden évben, tizenöt tanulót veszünk föl — fűzi hozzá az elnök. — Akik közül átlag tizenke’tten oklevelet szereznek. A fiatal szakmunkások harmada, negyede marad a szövetkezetnél, de további néhány esztendő után már csak egy-kettő. Tehát ezt sem nevezhetjük teljes megoldásnak', más lehetőséget kellett keresni. Immár három esztendeje folyik nálunk egy úgynevezett átcsoportosítás, folyamatos belső mozgás. A feladatoktól függően például olykor kárpitosaink is asztalosmunkát végeznek. Kezdetben többen is furcsálták ezt az állandósult váltást. de úgy látom, napjainkra megértik és tudják, hogy csak így tudjuk a termelést zökkenőmentessé tenni. Nemcsak a csabai bútorosok járnak ebben a cipőben. A közelmúlt egyik KISZÖV- elnökségi ülésén hangzott el, hogy csupán a szövetkezeti könnyűiparban az év első hat hónapjában négyszázan hagyták ott munkahelyüket. Sok1 éve tartó tendencia a létszámcsökkenés. S ilyen körülmények között is hozzák a tervben vállaltakat. Mindig újat keresve ... — Nem azt mondom, Tiogy megváltjuk a világot. Még csak azt sem, hogy felvesz- szük a versenyt a kanizsai vagy a mátészalkai nagy- vállalatokkal. Kisüzem vagyunk, ebből fakadóan úgy választjuk meg a feladatokat, hogy annak a nehezebbé váló körülmények között is eleget tudjunk tenni — fejezte be az elnök a beszélgetést. Jávor Péter Új könyv a kukorica betakarításáról és feldolgozásáról A Mezőgazdasági Kiadó dr. Bánházi Gyula szerkesztésében A kukorica betakarítása és feldolgozása címmel könyvet jelentetett meg. A kiadvány megírásában olyan neves szakemberek vettek részt, mint dr. Csermely Jenő, Jován Dániel, Lehoczky Miklós, Majkuth Jenő és dr. Tóth László. A MÉM Műszaki Intézetében éveken át folytatott kutatások eredményeiről kap tájékoztatást ebben a kötetben az olvasó. A tudományos igényű vizsgálódások alapvető fontosságú növényünk, a kukorica betakarításának, tartósításának és takarmányozási hasznosításának korszerű gépesítési lehetőségeire irányultak. A szerzők többszörösen ellenőrzött kísérletsorozatok alapján dolgozták ki azokat a költség- és energiatakarékos technológiai modelleket, amelyeket mezőgazdasági üzemeink figyelmébe ajánlanak. Ez a nagy fontosságú és időszerű könyv a mezőgazdaság irányítóinak a gépesítés, a növénytermesztés, az állattartás, a takarmányozás és az üzemszervezés szakembereinek- egyaránt sok és nélkülözhetetlen tanulsággal szolgál. L. S. A kárpitosműhely. Egyik napról a másikra asztalosipari munkára állnak át — Barna kislány tanított a csókra... — hallani a dalt a kukoricatábla szélén. Közelebb érve az is kiderül, kiktől származik a vidámság; fiúk, lányok törik a hibridet a Hidasháti Állami Gazdaság csárdaszállási kerületében. Színes pulóverek mozgásából látni, nemcsak az énekkel, a munkával is jól haladnak. Az egyik „csődobáló” Tóth Attila: — A békési Szegedi Kis István Gimnázium és Szak- középiskola diákjai vagyunk. Mi még csak egy hete, mert ez itt az első Á osztály — mutat körbe. — Hétfőtől dolgozunk itt kilenc napon át. Az osztály Közben kiszámoljuk, hogy kilenc nap alatt mindenki ötszáz forint körüli összeget keres majd. De, hogy mire költik a pénzt, azt még egyikük sem tudja. — Közösen törjük a kukoricát — magyarázza ismét Mucsi László. — Ha valaki lóg, annak szólunk, ha pedig valaki lemarad, annak segítünk. De nemcsak mi, diákok, az osztályfőnökünk, Egeresi Miklós is besegít, ha kell. • Közben egy terepjárón megérkezik Somodi György kerületvezető: dagógiai hatása, szokják a gyerekek a fizikai munkát. Az akarásukkal nincs baj, de látszik, hogy az elsősök, akikkel beszéltek, még nem túl ügyesek. A negyedikesek kétszer annyit letörnek, mint ők. De lesz idejük belejönni a négy év alatt nekik is. Amikor szóba kerül, mit szólnak mindehhez a szülők, féltik-e a csemetéiket, meglepődik: — Szó sincs ilyenről. Senki sem ellenzi, hogy dolgozzanak a gyerekek. Természetesen, vannak felmentettek, de azok a könyvtárban, vagy más könnyebb helyen segítenek. Mindenki megérti, hogy A fiúk sem sokkal nagyobbak a kukoricánál gépi forgácsoló tanulókból áll, harmincketten vagyunk. Szomszédja, Karasz János is szaporán dobálja a csöveket a kijelölt sorközbe: — Éreztem is az első nap után a munkát a kezemen — mondja. — Gondolom, elég értékes növény lehet ez, ha kézzel töreti a gazdaság. Hogy mitől hibrid? Ügy tudom, jól kinemesítették, és vetőmag lesz belőle. Egy sorért száznégy forintot kapunk. Mi még csak kétnaponként törünk le egy sort, a nagyobbak már naponta egyet. Van itt a közelben lajt, tudunk kezet mosni. Uzsonnát a menzáról kapunk. Aztán délután a kokban meleg ebédet. Zomborácz János még az elsősök között is apró termetűnek számít. Szorgosan kapkodja a kukoricacsöveket. Közben az első napokról vall: — Még alig ismerjük az iskolát. Gondolom, a kilenc nap alatt jobban megismerjük egymást. Jobb itt, mert nem kell tanulni — moso- lyodik el. — De azért a kollégiumban sem rossz. Délután lezuhanyozunk, nyolcig kimehetünk a városba. Nem sokáig vagyunk fent. Amióta dolgozunk, azóta hamarabb elalszunk, mert elfáradunk napközben. Alig teszem a fejem a párnára, már is elalszom. Mucsi László nem kollégista, Békésen él szüleivel: — Otthon, á háztájiban is törtem már kukoricát, nem először csinálom. Igen, volt balesetvédelmi oktatás. Elmondták, hogy vigyázzunk egymásra, nehogy valakit eltaláljon egy cső ... Társa, Nagy Sándor közbeszól : — És volt tűzvédelmi oktatás, arról se feledkezz meg! — Tényleg — folytatja László —, ott arra hívták fel a figyelmünket, hogy ne dohányozzunk a kazal közelében. — Volt itt egy gyerek, akit véletlenül megdobtak — jegyzi meg Pásztor Mátyás —, a szeme bedagadt, azonnal vitték az orvoshoz. — Nálunk ilyen még nem fordult elő, nagyon vigyázunk — helyesel Mucsi László. — Négyszáz gyerek van itt a békési gimnáziumból. Nyolc busszal szállítjuk őket. Fél nyolctól fél háromig foglalták, ebből hat óra a munkaidő. Nagyon fontos a munkájuk. Közben egy csövet vesz fel a földről, azon mutatja: A csőtörő ezt az alsó részt megsérti, abból vetőmag már nemigen lehet. Ezért, amit kézzel is lehet, azt a diákokkal töretjük le. Itt ők adják az igazi minőségi munkát. Hetvenöt hektár betakarítása vár rájuk. Többet fizetünk nekik, mintha gép dolgozna, de a minőség miatt megéri. Felénk tart Leiner Gyula, az iskola igazgatója is: — Nagyon jó a munka pemilyen nagy szükség van a fiatalokra. Üjabb autó érkezik. Kovács János, az állami gazdaság termelési igazgatóhelyettese sorolja, hány helyről, mekkora segítséget kapnak. Gyors összeadás után kiderül: ezerötszázhetven diák és katona dolgozik az idén a hatalmas gazdaságban: — Nélkülük nem tudnánk megoldani a hibrid kukorica törését. Így várhatóan október végére befejezzük. Felkészültünk; a hidegre is, mert tudjuk, nem lesz ilyen meleg egész ősszel. Lesz forró tea, és minden, amit a szerződésben vállaltunk. M. Szabó Zsuzsa — Estére elfáradunk — mondja Zomborácz János Fotó: Veress Erzsi
