Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-09 / 211. szám

1981, szeptember 9-, szerda MHiUMTd Szomszédolás DÉummoméG 3 Iskolában. — Meg tudnád mondani, kisfiam, mit jelent az. ha segítünk a barátunknak? — Ez a protekció, tanár úr kérem ... Iskolai vöröskeresztesek. Paál Lajosné tanár így ír az iskolai vöröskeresztes moz­galomról: „Alkalmat ad ah­hoz, hogy az iskolai nevelő­munka folyamatában megfe­lelő egészségügyi kultúrával ruházza fel a gyerekeket. Ügy hiszem, nagyon fontos munkát vállalnak magukra a nevelők akkor, amikor a hivatalos tananyagból ki­szorult egészségügyi ismere­tekkel is foglalkoznak úttö­rőfoglalkozásokon. szakkörö­kön. DVTK—SZEOL AK. 2—0. „A látott játék nagyon ke­vés ahhoz, hogy sikerrel sze­repelhessen a csapat az el­következő mérkőzéseken!” Az üstökös csapat menet­rendszerűen feltűnik az NB I-ben, majd törvényszerű „elégés” után visszahull a második vonalba. Ha csoda nem történik ... A fölvásárlók felkészültek a termés fogadására. A Dél­alföldi Pincegazdaság 7 he­lyen veszi majd át a szőlőt, és ha a szükség úgy kívánja, kölcsönkérnek tiszta tartá­lyokat az algyői olajosoktól. Egyeztették az árakat a más megyei pincékkel, és az idén 4 százalékkal többet fizet­nek a szőlőért, mint tavaly. Jól haladnak a megyében a mezőgazdasági munkák. A megye termelőszövetkezetei­nek, állami gazdaságainak többségében befejezték az aratást követő szalmabeta­karítást, a szerves trágya ki­szórását és beszántását. a szükséges talajmunkákat. Az őszi munkák sokfelé már augusztus utolsó napjaiban folytak. Paprikából és para­dicsomból kiemelkedő ter­mést takarítanak be megye- szerte. A legrégibb véradó. Tóth Istvánná, a városi tanács (személyzeti és oktatási cso­portvezetője, a legrégibb haj­dúnánási véradó vallja: ..Sohasem vártam hálát és köszönetét azért, hogy vért adok. Valahogy mindig ter­mészetesnek éreztem, hogy ilyen módon segítsek a be­tegeknek, az arra rászoru­lóknak.” Napi feljegyzések. Kon- czek József érdekes gondo­lataiból idézünk néhányat: „Érdemes mondani vala­miről valamit, amikor ugyanarról és ugyanakkor hallgatni is lettet? — A bolha nagy érték, ne tékozoljátok el! Elefántot le­het csinálni belőle. — Egyes eladók még a jó szót is pult alá rejtik. Nem a szomszéd házba. Debrecen városban minden óvodás korú gyerek bejuthat a gyermekintézményekbe — csak jelentős részük nem a lakáshoz legközelebb esőbe. Főként az új lakótelepeken élőkre vár a kényszerlehető­ség. hogv reggelenként vala­melyik közeli óvodában megjelenve különbusszal te­gyék meg az utat egy távo­labbi intézménybe, ahol a napot megfelelő körülmé­nyek között eltöltve ugyan­csak busszal térnek majd vissza a lakótelepre. tij TÜZÉP-tclep Jászárok- szálláson. Az 5 millió forint költséggel épült körzeti te­lep feladata a helybeliek el­látása mellett a 20 kilométe­res körzeten belül eső Jász- ágó és Jászdózsa lakóinak kielégítése. A jászárokszállá- si körzeti telep építése ré­sze annak a programnak, amelyben a TÜZÉP-hálózat korszerűsítését határozták meg. A VI. ötéves terv során a fejlesztést az Egyesült Jászsági ÁFÉSZ újabb kör­zeti telepek létrehozásával folytatja. Az alföldi fazekasművé­szet „követei”. Három or­szág fővárosában, Bécsben, Berlinben és Szófiában mu­tatkozik be december végéig a nagy-alföldi fazekasművé­szet egyik' jeles központja, Tiszafüred. A külföldi repre­zentatív vendégszereplések­től a tiszafüredi kerámia újabb külföldi térhódítását várják. Munkaidejében dobol, sza­bad idejében „festeget”. Kü­lönleges technikával dolgo­zik Varga Tóth Imre kun­szentmártoni festőművész: „Technikám roppant egysze­rű: felhevített fémkanalak­kal, késekkel, villákkal fur­nérlemezbe égetem tájképei­met és portréimat.” A 35 éves művész eredeti foglal­kozása zenész, pontosabban dobos a Körös étteremben, de nincs teljesen híján a képzőművészeti előtanulmá­nyoknak sem. „Gólyák” a Tisza-ligetben. A Kereskedelmi és Vendég­látóipari Főiskola szolnoki tagozatának jövendő hallga­tói is munkával kezdték a tanévet. Délelőttönként a rá- kóczifalvai Rákóczi Termelő- szövetkezet gyümölcsösében dolgoznak, délután pedig különböző tájékoztatókon, előadásokon a főiskola ta­nulmányi és mozgalmi éle­tével, követelményeivel, cél­kitűzéseivel ismerkedhetnek. Remélhetőleg az egyhetes együttlét elősegíti a főisko­lai közösség kialakulását is. CSONGDiO * MEGYEI HÍRLAP Építőipari gondok Szente­sen. Építésre alkalmas, sza­bad telkek általában a vá­ros külső kerületeiben ta­lálhatók, és ehhez járul még a közművesítés megannyi gondja, baja. A belterületen csak szerencsével vagy telek- megosztással lehet házépí­tésre alkalmas parcellához jutni. A városban dolgozó 25—30 kőműves első hallás­ra soknak tűnhet, de a ki­sebb javításokra, karbantar­tásokra nagyon nehéz szak­embert találni. A DÉLÉP és a szolgálta­tás. A DÉLÉP szolgáltatásai úgynevezett hézagkitöltő, kapacitáslekötő tevékenység­nek számítanak. Alapelv, hogy meglevő eszközeiket hasznos társadalmi célok ér­dekében ajánlják fel. Aki­nek tehát az építkezéshez például autódarura, vagy földmunkagépre lenne szük­sége bátran fordulhat a DÉLÉP-hez. Csongrádi körkép. Sok a városban az egyedül élő idős ember, aki akkor sem tudja ellátni magát, ha nyugdíja vagy más jövedelme van. Is­mert, hogy a Vörös Csillag Tsz-ben főállású szociális gondozónő segíti már régóta a szövetkezet rászoruló nyugdíjasait. Most a Petőfi Tsz is követi a jó példát: sa­ját költségére szakképzett ápolónőt alkalmaz a maguk­ra maradt idős szövetkezeti tagok házi szociális gondo­zására. Nővédelmi szűrővizsgálat. A korábbi sikeres és ered­ményes tapasztalatok alap­ján Szentesen megindítják az egészségügyi intézmények az úgynevezett nővédelmi szűrővizsgálatokat. Ennek alapján a város nőtársadal­ma mintegy 9 ezer tagjának küldenek értesítést, 18 év­től 65 éves korig. A vizsgá­latok főként onkológiai jel­legűek. Összeállította: Lipták Judit Magányos-e a magánkereskedő? Beszélgetés a fűszerboltban A közelmúltban tárgyalt az MSZMP Békés megyei Végrehajtó Bizottsága a megye magánkereskedelméről. Megállapították: gyarapodott a létszám, a helyi igé­nyekhez való alkalmazkodás kedvezően befolyásolta az áruellátást. Az elkövetkezendő években növelni kíván­ják az élelmszerboltok arányát. Főleg olyan helyen van rájuk szükség, ahol az állami és a szövetkezeti keres­kedelem nem tud gyökeret verni. Gyulát elhagyva, a ben­zinkút után új lakótelep kör­vonalai bontakoznak ki. Két szintes, bepucolatlan épüle­tek sokasága, jobb oldalon kukoricatábla. Billeg a La­da a rázós földúton, hosszú porcsíkot hagyva maga után. A Szüret utca 16. szám alatt garázsból kiala­kított üzletre lelek. Mozaik vegyeskereskedés — hirdeti a tábla. A tulajdonos Lö- rinczy Gáborné. A férje pe­dig kisegítő családtagként dolgozik. Tőle kérdem: Hogyan szánták rá magukat a kereskedésre? — Elektroműszerész a szakmám, jó ideje benzin­kutas vagyok. A feleségem az egészségügyből jött el. veszélyességi pótlékkal együtt 1650 forintot keresett havonta. Gondoltuk, így többre megyünk. Az AFOR- nál két műszakban dolgo­zom, van időm áru után menni az öreg Polskival. A 18 négyzetméteres bolt tiszta, a falon ízléses rek­lámplakátok. A berendezés a régi és az új keveréke. A pulton Stühmer cukorkatar­tó, ugyancsak a valamikori fűszérüzletek hangulatát idéző mérleg és a modern presszógép. A fiatalasszony elégedetten mondja: — Július 6-án nyitottunk, s a forgalom elérte a 20 ezer forintot. Elismerően bólintok. — Azért ne higgye, hogy leányálom az életünk. Két ember napi 12 órás munkája van benne — folytatja Lő- rinczy Gábor. — Hajnalban, háromnegyed négykor ke­lek, hogy nyitásra itt le­gyen a forró kenyér, a friss tej. Minden cikket én szer­zek be, a sótól a háztartási vegyi áruig. A szállítók nem jönnek ide a földút miatt. (Szemüveges, középkorú asszony érkezik. Otthono­san mozog. A hűtőből tej­fölt vesz ki. A polcon kris­tálycukrot keres. — Sajnos. elfogyott — sajnálkozik a feleség. — Reggel itt lesz az újabb szállítmány. A vevő nem neheztel. Citromot, tejet és nápolyit tesz a kosarába, majd elkö­szön.) — Könnyű áruhoz jutni? — Panaszkodjak? A FÜ- SZÉRT rendesen kiszolgál. Arról már aligha ők tehet­nek, hogy az importcikkekből nem kaphatnak a kiskeres­kedők. A PIÉRT minden hónap második szerdáján fo­gad bennünket. Ha szeren­csém van. kapok valamit. Nekünk leginkább csak kül­földi sör jut. A nyáron az ABC-áruházból szedtem ösz- sze egy-két rekeszre valót. Egy fillér haszon se volt rajta. De a vevőnek nem mondhatom állandóan, hogy nincs. (— A sör elfogyott! — kiabálja a közeledő férfiak­nak. A két villanyszerelő áll az ajtóban, derekukon a biztonsági öv, csak úgy ka­limpálnak a csatok. Izzadt homlokukat törölgetik. — Akkor Tonikot iszunk — szólal meg egyikük, és tenyerében eltűnik a karcsú üveg.) — Konkurrencia nélkül könnyű... — Nem félünk a verseny­től. Hihetetlenül hangzik, de a legtöbb vevő az út túlsó oldaláról jön, pedig ott ÁFÉSZ-bolt is van. Mindent megteszünk a vá­sárlókért. A kávét például nem a legolcsóbból, hanem Omniából, Aranymokkából főzzük. Tudja, évekkel ez­előtt mi is butikot akartunk nyitni, de rájöttünk, hogy az élelem nem megy ki a divatból. A 40—50 ezer fo­rintos árukészletet úgy for­gatjuk, hogy ne fizessünk rá, és a lakosság is jól járjon. — Magányos-e a magán~ kereskedő? — Ahogy vesszük. Né­hányszor már megpróbálták kifosztani a boltot. Sikerte­lenül. Nem tudtuk elfogni őket, mindig kámforrá vál­tak a kukoricásban. A most felszerelt külső lámpa és a riasztócsengő, hátha meg­oldja a gondunkat. Egyéb­ként tényleg nem hagynak magunkra. Először is 120 ezer forint hitelt kértem és kaptam. Ebből vettem árut, fedeztem a berendezés, az építés költségeit. Igaz, a 10 százalékos kamatot is visz- sza kell fizetnem. Valamit valamiért! Aztán itt van az úgynevezett területi mentes­ség. Három évig 80 ezer fo­rintos jövedelemhatárig nem kell adózni. A kilomé­terenkénti 3,30 forintot szin­tén levonhatom az adóalap­ból a saját gépkocsi után. A kezdő kereskedőket sújtja viszont, hogy az évi 80 ezer forinton felüli jövedelemadót előre kell befizetni, amikor a tényleges forgalom még nem alakult ki. Az idős bácsi tétován kö­rülnéz. — Kenyér, cigaretta ... — sorolja. Az ablakon át nézem, amint a kerékpáron levő kosárba rakja az árut és komótosan elkerekezik a hepe-hupás úton. — A jövőre gondolt'e már? — Mást se teszek — mo­solyog a fiatalember. — Je­lenleg 50. család él itt, de nemsokára beköltöznek a 36 lakásba is. A másik ol­dalon, a kertek felől 170 telket osztanak ki. Minden­képpen fejleszteni szükséges az üzletet. Annál is inkább, mivel úgy tudom, hogy leg­alább 10 évig nem kerül sor állami beruházásra. Terve­ink vannak. Raktárépítés, fagylaltgépvásárlás, és újsá­got, folyóiratot is kínálunk majd. — Ez valóban meglepetés. — Igény van rá, Miért ne próbálkozzunk a szellemi táplálék eladásával is. Csak az a baj: hiába jön napon­ta Gyuláról a postakocsi, ez a rész. kézbesítés szempont­iából Gyulavárihoz tartozik, így a kézbesítő csak dél felé ér ide a hírlappal, ho­lott nekünk reggel hét óra­kor kellene az újság, ekkor van a legnagyobb forgalom. — Most jut eszembe: mennyi pénzt megspórol, hi­szen nem kell borravalót adni a kocsikísérőnek ... — Nem is baj. Kis teher­gépkocsira gyűjtök. Az lesz az igazi! — Nem haragszik, hogy üres kézzel távozom? — Ugyan, a látogatókból lesznek a vásárlók. Jó kereskedőhöz -illően, optimista. Seres Sándor Napi egymillió forintos forgalom ­ÁFÉSZ tanácskozás Békésen Ünnepi termelési tanács­kozást tartottak az elmúlt hét végén a Békés és Vidé­ke ÁFÉSZ dolgozói a Dübö- gő étteremben. Ott voltak az eseményen az augusztus 29- én átadott iparcikkáruház al­kalmazottai, a dekoratőrök, az építőipari szakmunkások. Meghívták az összejövetelre a 15 szocialista brigád tag­jait, akik több mint ezer óra társadalmi munkával járul­tak hozzá az üzlet mielőbbi megnyitásához. Nagy László, a szövetkezet elnökhelyettese beszédében méltatta az építők, a deko­rációs részleg, a házilagos szakipari brigád, a pénzügyi szakemberek és az eladók munkáját. Nem kis feladatot teljesítettek, hiszen nyolc iparcikkbóltot számoltak fel. költöztettek át az új áruház­ba, ahol naponta 1 millió fo­rintos forgalmat érnek el. Ezután Paczuk József, igazgatósági elnök kitünteté­seket és jutalmakat nyújtott át. Kiváló Dolgozó jelvényt kapott Balogh László, az áruház igazgatója; Pálfi Ká­roly műszaki csoportvezető és Gubáné Pataki Mária, a dekorációs részleg vezetője. Az áruház dolgozói közül 10- en pénzjutalomban részesül­tek, a többiek vásárlási utal­ványt kaptak. Kiváló mun­kájáért ugyancsak pénzju­talmat vehetett át többek között Veres István műveze­tő, Komáromi László és Da­rabos László lakatos, Baji Miklós dekorációs segédmun­kás. Berkes Ferenc, a Zója és a Technika Szocialista1 Brigád emléklapot, a kollek­tívák tagjai pedig vásárlási utalványt kaptak. (s. s.) Csillanó jel Csak egy pillanatra lát­tam; a fiú elfordult hirtelen, végtére is már felnőtt em­bernek tudta magát, s szé- gyellte, hogy az elrontott munkadarab miatt — még ha méregből is — a szemé­be könny szökik. Mestere, az idős szaki, akivel beszél­gettem, szintén láthatta ezt a csillanást, mert nem hord­ta le a gyereket, hanem biztatóan és sután vállon ve­regette, s nekem az volt az érzésem, hogy legszíveseb­ben megölelné. * * * Sokféle érzés munkál ben­nünk, emberekben, amelyek­ről ritkán beszélünk. Köny- nyet válthat ki belőlünk a harag, a részvét, a keserű­ség, és örömünkben is köny- nyezhetünk. Érzékenységünk egyre nő, s emberi szükség­leteink gyarapodásával mind több érzelmi szál köt ben­nünket környezetünkhöz, s lesz ez a környezet egyre tá­gasabb. Ügy gyűlik bennünk az emóció, ahogy éveink múl­tával szorongásunk is hal­mozódik a percnyi lét miatt. Egy könnycsepp csillant az imént a fiatal munkás sze­mében. ő szégyellte, én meg — embermivoltunk e ritkán felfénylő jelének — jobban örültem, mint ,a kincskereső, ha gyémántra bukkan. * * * Miért szégyelljük érzel­meinket? Miért restellkedünk ma­gunkat megmutatni, s ami rosszabb: miért vélik úgy sokan, hogy akkor ' élnek okosan, ha érzékenységük felületét a lehető legkisebb­re zsugorítják? Miért igye­keznek néhányan érzékeny­ségük köréből kirekeszteni a részvétet, a szégyent, a meg­rendülést, a felindulást, min­dent, amit ésszerűnek vélt életvitelükhöz feleslegesnek tartanak? A munka közben hibázó fiút mesterének talán meg kellett volna rónia, ám ő is látta az önmagára haragvó gyerek szemében a könnyet, s bölcs intelem helyett meg­hatódott, szinte a fiúval együtt szenvedett. Tény: az érzékeny ember sebezhe­tőbb. * * * A belső páncél, a látszólag tudatos közöny talán való­ban megvéd a szenvedéstől. Talán valóban egyszerűbb­nek, könnyebbnek tűnik az élet e lelki páncél viselőinek, felelősségtudatuk minimális; nem él különbül náluk a hal a vízben. Az ám: a hal! Lehetséges, hogy akadjon ember, aki valóban olyan gondtalanul akarna élni, mint a hal? A halnak való­ban nincsenek érzelmei, szükségletei táplálkozásra és ívásra korlátozódnak, s a biológiai szükségletek egyed­uralma alól nem képes meg­szabadulni, igaz, nem is akar, és nem is szenved emiatt. Ám az ésszerű érzéketlen­ség veszélyesebb a hal közö­nyénél. Ez a védekezés nem egyszerűen passzivitás; nem is olyan túl régen fasiszta egyenruhába bújtatott gyil­kosok e racionális szenvte- lenség birtokában fényké­pezték szakszerűen felakasz­tott áldozataikat. Esetlenül, sután, veregette meg a szégyenkező fiú vál­lát mestere az imént. .. * * * A célkitűző, célmegvalósí­tó munka tette képessé az embert, hogy állati közönyé­től megszabaduljon, hogy szenvedjen, hogy szenvedé­sét érző szenvedélyes lény legyen, s hogy a világra fo­gékonyan, egyetemesen rea­gáljon. Ám a munka, az emberi érzékenység megteremtője gátat is emelt e képesség­nek, amikor az ember a ter­melésben eltűnni érezte ön­magát, amikor munkaerejét eladni kényszerült, s a szá­mára közömbös célú terme­lés eleven tartozéka lett. Vajon lerombolható-e ez a gát, megszüntethető-e a kö­zöny történelmi, társadalmi fundamentuma a mi terme­lési viszonyaink között, ami­kor még mindig árut termel a munkás, és jól tudjuk, hogy a modern ipar termé­ke a szocializmus építése so­rán is annál tökéletesebb, minél inkább nélkülözi ké­szítőjének megkülönböztető kézjegyét... * * * A szocializmus építésének, társadalmi rendszerünk fej­lődésének feltétele, hogy mind fokozottabb mértékben legyen képes megteremteni a személyiség kibontakozásá­nak feltételeit. A személyi­ség kibontakozását semmi sem segíti jobban, mint ami­kor az ember a közös ered­ményekben megvalósulni lát­ja a saját céljait. Mert ha már nem pusztán a fizeté­sért, hanem a közös munka eredményéért, annak örömé­ért is dolgozunk, ez feltéte­lezi kapcsolataink teljesebbé válását, s annak tudatát, hogy kötelezettségeink nem csonkítják meg, hanem gaz­dagítják érzelmeinket. Történelmileg kialakuló képességünk, hogy magunké­nak érezzük azt is, ami nem a sajátunk, hogy mindenhez, ami emberi, közünk van: a mienk. Nemcsak a tárgyak, hanem az erő, a tudás, a ha­ladás. Az a könnycsepp is. Aczél Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom