Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-06 / 209. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! 1981. SZEPTEMBER 6., VASÁRNAP Ára: 1,80 forint XXXVI. ÉVFOLYAM, 209. SZÁM BÉKÉS MEGYEI Bányásznapi ünnepségek az országban Nagygyűlés Szolnokon Országszerte több helyen rendeztek tegnap ünnepséget a XXXI. magyar bányásznap alkalmából. A központi ünnepségre Szolnokon, a nagyalföldi olaj­ipar központjában került sor. A zászlódíszt öltött Tisza- ligeti sportcsarnokban a szén-, az olaj-, az érc- és ás­ványbányászok képviseletében az iparág több mint 1200 dolgozója vett részt az ünnepi nagygyűlésen. Az elnök­ségben foglalt helyet Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari miniszter, Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese, ott voltak a szocialista munka hősei, a megye és a város párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői. A Himnusz elhangzása után a nagy­gyűlést Pápa Aladár, a Nagy-alföldi Kőolaj- és Földgáz­termelő Vállalat vezérigazgatója nyitotta meg, majd Méhes Lajos mondott ünnepi beszédet. Méhes Lajos beszéde Szülők parlamentje Békéscsabán A békéscsabai és a város környéki iskolákban tanuló diákok szüleinek képvisele­tében, meghívó alapján csaknem 400-an vettek részt szeptember 5-én, tegnap a szülők parlamentjén, ame­lyet Békéscsabán, az ifjúsági és úttörőházban rendezett meg a Hazafias Népfront vá­rosi bizottsága és a városi tanács művelődésügyi osztá­lya. A szülőket Fekete János- né, a békéscsabai Városi Ta­nács elnökhelyett.ese köszön­tötte, majd dr. Virág László, a városi tanács művelődés- ügyi osztályvezetője beszélt az oktatáspolitikai felada­tokról, a család és iskola kapcsolatáról, szólt a városi gondokról. Ezután „A család megváltozott szerepe társa­dalmunkban” címmel Háber Judit szociológus tartott elő­adást, majd szekciókban folytatódott a szülők parla­mentje, külön az óvodákat, az általános iskolai alsó és felső tagozatokat, a középis­kolákat és a szakmunkás- képző intézeteket képviselő szülők körében. A szekció­üléseket vezető pedagógusok rövid bevezetője után a szü­lők tettek fel kérdéseket, mondták el véleményüket az iskolával kapcsolatos té­mákról, a nevelési gondja­ikról. Mint arról beszámoltunk; a múlt hét végén, e hét elején levágtak 17 hektárnyi rizst a Szarvasi Állami Tangazda­ság rózsási kerületében. A rózsásiak az idén négyszáz hektárra vetették a növényt. Szinte kivételesnek mondha­tó, hogy időben végezhettek ezzel a munkával, hiszen az utóbbi években olyan is elő­fordult, hogy havas földbe kerültek a magvak. Az idén „megkönyörült” az időjárás a rizses szakembere­ken. Nem csak a vetés, a másik kritikus pont, a virág­zás is jókor ment végbe, el­kerülte az augusztusi köd- zugos időjárást. Rózsáson már júliusban virágba bo­rultak a rizstáblák. Amint a kerület szakemberei elmond­ták, meghálálta a növény a korszerű talajművelést is. Az elárasztáshoz elengedhetetlen egyenletes talajfelszínt egy Caterpillar erőgépre szerelt talajegyengetővel alakították ki, jelentős költségnövekedés nélkül. Termésátlagokról ilyenkor még korai beszélni, azt azon­ban az avatatlan szem is észreveszi, hogy sűrű a nö­vényállomány, a rizsbugák­ban szépen fejlett, s telt sze­mek ülnek- benne. Kedvező a termény nedvességtartalma is: 24—27 százalékos. Régeb­Bevezetőben a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya nevében tisztelettel és szeretettel köszöntötte az ün­nepi nagygyűlés minden résztvevőjét, a bányászat képviselőit, a magyar bá­nyásztársadalom valamennyi tagját. Mint mondta: a ma­gyar dolgozó nép ma a mun­kásosztálynak azt a rétegét köszönti, amely áldozatos helytállásával, szaktudásá­val, a fejlett szocialista tár­sadalom építéséért folytatott harcban példás magatartásá­val kiérdemelte szocialista hazánk, népünk, nemzetünk őszinte nagyrabecsülését. A kegyelet szavaival szólt a természettel folytatott küz­delemben, a kemény helyt­állást követelő munkában életüket áldozott bányászok­ról, a magyar és a nemzet­közi bányásztársadalom már. tírjairól, akik emlékének ben már harminc százalék­nál is arattak a gazdaságban, mert a csapadékos ősz mi­att sietni kellett a betakarí­tással. Ezen a hét végén ismét munkába állnak Rózsáson a rizs-kombájnok, a három Claas Dominátorral várható­an szeptember 20-ra befeje­zik a betakarítást. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy azon­nal dolgozhatnak a talajmű­velőgépek. Alapos, gondos ta­lajelőkészítéssel alapozhatják meg a jövő évi termesztést. A másik nagy rizstermesz­tő üzemünkben, a csárda­szállási Petőfi Tsz-ben is túl­jutottak az első kombájn­próbán. A hatszázharminc hektár rizsnek egy kis, kí­sérleti parcelláján indították el a 4 soros Kubota kom­bájnt. A KITE-n keresztül beszerzett gép érdekessége, hogy fésüléssel szedi össze a szemeket, ez biztosítja a kí­méletes betakarítást, megelő­zi a rizsszemek törését. Az igazi nagy munka a jövő hét elején kezdődik a Petőfi Tsz- ben. A rizstermesztés híreihez tartozik, hogy szeptember 4- én japán szakemberek láto­gattak a csárdaszállási szö­vetkezetbe rövid szakmai megbeszélésre. M. Sz Zs. egyperces felállással, tiszte­lettel adóztak a nagygyűlés résztvevői. — Amikor a bányászok megbecsüléséről beszélünk — mondotta ezután Méhes La­jos — kimondva és gondo­latban is mindig az együvé- tartozásról szólunk. Ez az a szakma, ahol a munka jelle­géből eredően régtől fogva az együtt-dolgozás, az egy­másrautaltság, az egymásért vállalt felelősség és az egy- jnásra való vigyázás a jel­lemző. Az együtt dolgozó ki- sebb-nagyobb közösségekből alakultak ki a munkacso­portok legjobbjai, az élen járó szocialista brigádok, amelyek magukévá tették és követik ennek a nagyszerű, mozgalomnak elveit és gya­korlatát' a munkahelyen, a közéletben és otthonukban egyaránt. Amikor az élvo­nalban levőknek kijáró mégkülönböztetett tisztelet­tel köszöntőm a szocialista brigádok tagjait, vezetőit, te­hát a szakma mestereit, kí­vánok nekik további sikeres munkát. Új vonása az idei bányász-; napnak — mutatott rá a mi­niszter —, hogy több mint' három évtized után ismét egy Ipari Minisztériumhoz tartozó „családtagok” ünne­pelnek együtt. Törekvésünk, hogy az ipar. a munkásosz­tály javára kamatoztassuk ennek az egységes szervezet­nek az előnyeit, hogy a nyersanyagtermelő bányá­szok és a termékeiket to­vább feldolgozó kohászok, erőművesek, vegyészek, könnyűiparosok és más ipar­ágak dolgozói az eddiginél szorosabb egységben működ­ve, dolgozzanak közös célja­ink megvalósításán. A párt politikájának sar­kalatos kérdése — hangoz­tatta a továbbiakban —, hogy minden erővel töreked­nünk kell az életszínvonal tekintetében elért eredmé­nyeink megőrzésére. Ennek jelentős tényezője, hogy mi­ként használjuk ki hazai nyersanyagforrásainkat. és A 31. bányásznap alkalmá­ból megyénk több kiválóan dolgozó olajbányászát is el­ismerésben részesítették. Csi­ba Imre fúrómester és Far­kas Pál műszakvezető meg­kapta a Kiváló Bányász mi­niszteri kitüntetést. Bazsali István kompresszorkezelő, Felföldi Kálmán motorkeze­lő, Fucskó Ferenc csőszerelő­csoportvezető és Kiss Lajos hogyan gazdálkodunk a ren­delkezésünkre álló energiá­val. Elmondta, hogy az elmúlt ötéves terv során a bányá­szat jelentős eredményeket ért ?1, amelyek megalapoz­ták a VI. ötéves tervidősza­kot. A szénhidrogén-bányá­szatban a kutatás eredmé­nyeként 36—37 millió tonná­val növekedett a kőolaj- és földgázvagyon, a tervidő­szakra előirányzott 30 millió tonnát már az első négy év során sikerült megtalálni. Tovább korszerűsödött a ku­tató-fúró tevékenység, csök­kent berendezésszámmal, nö­vekvő átlagmélység mellett, lényegesen több kutat mé­lyítettek. A kőolajtermelés 10,4 millió tonnás előirány­zatát 200 ezer tonnával tel­jesítette túl az ipar, és öt év ajatt terven felül mint­egy 3 milliárd köbméter föld­gázt bocsátott a népgazdaság, elsősorban a lakosság ren­delkezésére. A további feladatokról szólva Méhes Lajos hangsú­lyozta, hogy a VI. ötéves tervidőszakban a szénhidro­gén-termelést szinten kell tartani. Ez nem kis feladat, hiszen 35 millió tonna kő­olaj egyenértékű új kiter­melhető vagyont kell felku­tatni, évi 2 millió tonna kő­olajat és 6 milliárd köbmé­ter földgázt kell termelni. Az iparág dolgozói a nagy fel­adat ismeretében kezdték meg a terv megvalósítását. Ez év első felében a jövőt megalapozó kutatófúrások tervét csaknem 6 százalékkal túlteljesítették, ezer tonná­val több kőolajat és 73 mil­lió köbméterrel több föld­gázt termeltek. — A szénbányászat — foly­tatta a miniszter — a hazai energiahordozó-termelés majdnem feléről gondosko­dik. A világpiaci árak növe­kedése miatt a termelés egy­re rentábilisabb, ezért az im­port csökkentése érdekében is a hazai szén fokozott hasz­nosítására törekszünk. A mű­ködő bányák további gépesí­tésével, kapacitásuk jobb ki­használásával, évi 25—26 mil­lió tonna körüli szénterme­léssel ki tudjuk elégíteni a fogyasztók mennyiségi igé­nyeit. A VI. ötéves terv a szénbányászat számára 25— 26 millió tonna éves terme­lést irányoz elő. A felhasználás legnagyobb változása, hogy az elmúlt években lassan, de folyama­tosan növekedett a lakosság szénigénye. A bányák a jó minőségű széntermelésre ilyen mértékben nem voltak felkészülve, s a széndúsítás­ra. nemesítésre, brikettgyár­tásra az erőművi szénellátás uralkodó volta miatt nem fordítottak kellő gondot. Ezért miközben ma nálunk világviszonylatban is minta­szerűnek ítélhető a lakosság ellátása villannyal, gázzal és aggregátkezelő Kiváló Mun­káért kitüntetést kaptak. A bányásznapon 30 éves szolgálatért 10-en kapták meg a Bányász Szolgálati Érdemérem arany fokozatát. Huszonöt éves szolgálatért 10-en kaptak ezüst, 15 éves szolgálatért 52-en érdemelték ki a bronz fokozatot. Kiváló Dolgozó kitüntetésben 20-an részesültek. Túl a rizs próbavágáson (Folytatás a 3. oldalon) Kitüntetések a bányásznapon A 31. bányásznapon köszöntjttk megyénk olajbányászait! Fotó: Lónyai László Ismét: ifjúsági parlamentek 1981. szeptember 1. és 1982. április 30. között ismét megrendezik az ifjúsági parlamenteket. Az előző, 1978- ban lezajlott parlamentek tapasztalatairól, a mostani előkészületekről, valamint a feladatokról Dankó Pál­lal, a megyei tanács ifjúsági titkárával folytattunk be­szélgetést. „Az ifjúsági parlamentek megrendezése ál­lami feladat, melyben a vezetők számíthatnak a KISZ, a szakszervezet helyi szerveinek segítségére” — mondta többek között Dankó Pál. (Beszélgetésünk a 4. oldalon olvasható.) Vita az irányelvekről A zárszámadási beszámolót a termelőszövetkezetekben megvitatják munkahelyi tanácskozásokon, vezetőségi üléseken, küldöttgyűléseken, majd ezt követően kerül a közgyűlés elé. A közgyűlésen — a vendégeket leszámít­va — már nincs olyan ember, aki legalább egyszer ne hallotta volna a számvetést. A demokratikus fórumok jog- és hatásköre tehát korszerűsítésre vár. Nem ez az egyetlen észrevétel egyébként, amelyet a kongresszusra készülődő szövetkezetek tagjai tettek az irányelvek vi­tája során. (Írásunk az 5. oldalon.) ü tűz nyomában Battonyán Rosszul kezdődött a szünidő a battonyai gyermekott­honban. Június I4-én, egy vasárnapi reggelen kigyul­ladt az épület emelete. Csaknem száz állami gondozott fiú menekült az utcára. Sérülés szerencsére nem történt, azonban a csaknem százéves, műemlékjellegű épületben több millió forintos kár keletkezett. Hová helyezték el a gyerekeket, mi lesz az otthon sorsa? (Erről szól ri­portunk a 6. oldalon.) VENDÉGÜNK VOLT: dr. Glauber Undor professzor Az újszülöttkori rend­ellenességek, valamint a balesetek és egyéb meg­betegedések következté­ben mozgásszervi sérü­lést szenvedett, illetve rokkanttá vált emberek gyógyítása. utókezelése, esetenkénti rehabilitáció­ja, vagyis megfelelő munkába állítása mind nagyobb feladatokat ró az egészségügy különbö­ző területein dolgozó szakorvosokra, gyógytor­nászokra, ápolószemély­zetre. Nemrég Békéscsa­bán tartották a Magyar Ortopéd Társaság három­napos vándorgyűlését, amelyet dr. Glauber An­dor professzor, a testü­let elnöke, az Országos Ortopéd Intézet igazga­tója nyitott meg. (A vele folytatott beszélgetést a 7. oldalon közöljük.) Valami mindig kezdődik... mármint szeptemberben, annak is a legelején. Szinte minden család készülődik ezekre a na­pokra, amikor először megy óvodába, iskolába a gyerek, vagy bevonul a kollégiumba, elutazik az egyetemi városba, egy­szóval valami új, vala­mi, az eddigitől eltérő, másféle élet kezdődik számára. S ekkor lépnek először dobogóra a pá­lyakezdő fiatal pedagó­gusok is, néha több iz­galommal, mint a diák­jaik. Hogyan is telik ez a bizonyos első nap — a kollégiumban, az iskola­padban és a katedrán? Erről számolunk be „Va­lami mindig kezdődik...” című riportunkban, la­punk 11. oldalán, a Mi­nimagazinban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom