Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-05 / 208. szám

1981. szeptember 5., szombat 0 Honvédelmi Minisztérium jelentkezésre hívja fel a dolgozó népünk fegyveres szolgálatát hivatásuknak választó szakmunkásfiatalokat, akik a magyar néphadsereg tisztjei kívánnak lenni, és szilárd elhatározást éreznek a 8 hónapos időtartamú előkészítő tanfolyam, majd azt követően vala­mely katonai főiskola eredményes elvégzésére. A Honvédelmi Minisztérium várja mindenekelőtt: az érett­ségivel nem rendelkező, elsősorban technikai jellegű, és a néphadsereg igényeihez közel álló (vas- és gépipar, villamos­ság- és műszeripar) szakmunkás-képesítéssel, megfelelő gya­korlattal rendelkező fiatalok jelentkezését, akik munkájuk mellett magatartásukkal és a közösség érdekében végzett te­vékenységükkel is kitűntek; a katonafiatalok jelentkezését, akik példát mutattak a katonai szolgálat teljesítésében, a szocialista versenymozgalomban, a szorgalomban és a közös­ségi tevékenységben, továbbá szakmunkás-képesítéssel ren­delkeznek. 1. A jelentkezés feltételei: a magyar állampolgárság, fedd­hetetlen előélet és erkölcsi-politikai megbízhatóság, hivatá­sos katonai szolgálatra való egészségi alkalmasság, szakmun­kás-képesítés (legalább jó minősítéssel), és a tanult szakmá­ban töltött 1 év munkaidő, nőtlen családi állapot, 23 évnél nem idősebb életkor. 2. A tanfolyamra pályázók a jelentkezési lapot a megyei hadkiegészítési és területvédelmi (Budapesten a fővárosi hadkiegészítő) parancsnokságtól, a sorkatonák a parancsno­kaiktól kaphatják meg. A jelentkezési laphoz mellékelni kell: saját kezűleg írt önéletrajzot, 2. számú statisztikai lapot, szakmunkás-bizonyít­ványt, TBC-gondozóintézet által kiadott, 3 hónapnál nem ré­gebbi mellkas-röntgenernyő fényképet, vagy igazolást. 3. Az előkészítő tanfolyam hallgatóinak katonai főiskolai beiskolázásáról a tanfolyamon tanúsított tanulmányi teljesít­mény, a szorgalom és a személyi kérelmek figyelembevételé­vel történik a döntés. 4. A pályázók szeptemberben felvételi vizsgán vesznek részt, melynek anyaga: katonai pályaalkalmasság és speciális képességvizsgálat, a jelentkezők felkészültségi szintjének (szakmunkásképző intézet tanulmányi követelményei) megál­lapítása. 5. A felvételre kerülő fiatalok részére a katonai főiskola előkészítő tanfolyam kezdete: november 15. A tanfolyam helye: Kilián György Repülő-Műszaki Főis­kola (Szolnok). A polgári fiatalok behívásra, a sorkatonák vezénylésre ke­rülnek. A szakmunkásfiatalok katonai főiskolai tanulmá­nyaikat az érettségizettekkel együtt folytatják. A katonai főiskolai előkészítő tanfolyamra a pályázati ha­táridő: szeptember 10. Honvédelmi Minisztérium Csúszópénz helyett előjegyzés Battonya központjában korszerű egészségház épül. Az épületben hét orvosi rendelő és egy gyógyszertár kap helyet. Előreláthatólag november 7-re elkészül a nagyközség lakosságát ellátó egészségügyi komplexum Fotó: Fazekas László Társadalomtudományok vidékén A társadalmi egyenlőség problémája valamennyiünket foglalkoztat, hiszen mindnyájan érintve vagyunk. Igaz­ságérzetünket az elégítené ki, ha érvényesülni látnánk az egyenlő esélyek elvét az élet minden területén. Ugyan­akkor tudomásul kell vennünk, noha természetesen nem kell egyszer s mindenkorra elfogadnunk, hogy társadal­munk strukturálisan tagolt, egyenlőtlenségeket, egyen- lőtlenségi rendszereket is létrehoz. Ez elvben — a szo­cialista társadalom törvényeinek érvényesítése nélkül — az előnyöknek előnyökkel, a hátrányoknak hátrányokkal való összekapcsolódását, és ezáltal a társadalmi helyzet- különbségek megrögzítését, továbbélését eredményezhet­né. f _ A vásárlók megítélése, az ellenőrzések tapasztalatai azt mutatják, hogy az utóbbi időben javult az áruellátás, Ennek ellenére néhány tar­tós fogyasztási cikk nem kapható folyamatosan az üz­letekben. Különösen az im­portból származó híradás- technikai cikkek, járművek hiányoznak a polcokról, az áruházak kirakataiból. Ezért nagy jelentőségűek azok az intézkedések, amelyek a visszaéléseket próbálják meg­akadályozni. A csúszópénz visszaszorítására tett erőfe­szítések egyik módszere az előjegyzéses vásárlás beveze­tése, továbbfejlesztése. Persze, minden utasítás, javaslat annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. En­nek vizsgálatára hivatottak a kereskedelmi felügyelősé­gek, a társadalmi ellenőrök. A tapasztalatokat a közel­múltban összegezték. Meg­állapították, hogy az előjegy­zéses vásárlást az iparcikke­ket forgalmazó vállalatok- és szövetkezetek mintegy 90 százaléka előírta üzleteinek. Természetesen elsősorban a szakboltok alkalmazzák ezt a módszert. A bútorokért ál­talában előleget kérnek, a TÜZÉP-telepek pedig anyag- biztosítási szerződést kötnek a vevőkkel. A vas-műszaki cikkek és járművek forgal­mazásánál nem jellemző a nagy- és kiskereskedelem kö­zötti szerződés, ami a válla­latok magatartását és a fo­gyasztók vásárlási biztonsá­gát kedvezőtlenül befolyá­solja. Emiatt az előleg nél­küli. előjegyzés a gyakorlat, a gazdálkodó szervek 25 szá­zaléka már a cikklista össze­állításánál kizárta a hiány­cikkek előjegyzését. Gond, hogy az új értékesí­tési formáról egyáltalán nem, vagy csak általános­ságban tájékoztatják a vá­sárlókat, nincs megfelelő propaganda. A vizsgált vál­lalatok és szövetkezetek fele nem módosította a cikklistát a kereslet-kínálatnak megfe­lelően. Ugyanakkor előfor­dult, hogy a ki nem jelölt egységek is vettek fel meg­rendelést. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium megtárgyalta a tennivalókat és újabb irány­elveket dolgozott ki. Ezek szerint egy üzletben lehet előleggel és anélkül is elő­jegyeztetni árut, attól füg­gően: milyen a kínálat ab­ból a cikkből. Célszerű ösz- szekapcsolni a megrendelé- ses rendszert a minta szerin­ti értékesítéssel. A kereske­delmi felügyelőségek és a szakszervezeti társadalmi el­lenőrök a továbbiakban is figyelmet fordítanak az_elő- írások pontos megtartására. (s. s.) A társadalmi egyenlőtlen­ségek társadalmi, területi eloszlással is rendelkeznek. Magyarországon a területi egyenlőtlenségek egyik leg­lényegesebb megjelenési for­mája a főváros és a vidék szembenállása. Olyan törté­nelmi örökség, amelyet mindmáig nem sikerült le- küzdenünk, s ami miatt csak irigyelhetjük azokat az országokat, amelyek mentesek ettől az egyenlőt­lenségtől. A főváros és vidék ellen­tétének egyik dimenzióját tette ■ eszmecsere tárgyává Bakos István akkor, amikor vitaindító cikket írt a . Ti- szatáj 1980 3-as számában arról, milyen a társadalom- tudományok helyzete ha­zánkban — a fővároson kí­vül. A vita, amelyet a Ti- szatáj 1981 '3-as számában zárt le, sok oldalról világí­totta meg a vidéki társada­lomtudományi kutatások helyzetét. Az alábbiakban a vitában megszólalók gondolataiból tallózunk. Az elmúlt harminc évben valóban sok minden történt országosan a társadalomtu­dományi kutatások hátrá­nyos helyzetének enyhítésé­re: új vidéki felsőoktatási intézmények, kutatóbázisok jöttek létre, a vidéki kuta­tóhelyek országos kutatá­sokba kapcsolódtak be stb. Az is igaz, hogy a vidék mindenkor adott jelentős gondolkodókat az ország­nak. De nem felejthetjük el, hogy a vidéki léthelyzet olyan akadályokat állíthat a kutatás elé. amelyek le­küzdése jelentős többleterő­feszítést igényel, s ezt csu­pán kevesek vállalják. A vidéki kutatónak szembe kell néznie azzal, hogy nem rendelkezik olyan kedvező tárgyi feltételekkel, mint fővárosi kollégája. Például a társadalomtudományi ku­tató. akinek fő kutatási esz­köze a könyv, nem találhat vidéken a fővárosiakkal ve­tekedő könyvtárat. Ugyanez a helyzet a kutatások sze­mélyi vonatkozásával: a vi­déki kutatók gyakran elszi­getelten. magányosan dol­goznak. nélkülözik a szük­séges szakmai kontrollt, ki vannak rekesztve tudomá­nyuk információáramlásá­nak jelentős részéből. Mind­ehhez az is hozzájárul a társadalomtudományok te­rületén, hogy a vidéki kuta­tók zöme egyben olyan ok­tató is, akinek idejét jelen­tős részben lefoglalja az oktatás. A vidéki kutatók helyzetét már a méretek különbözősége miatt meg­nehezítheti az, hogy egy­szerűen nagyobb lehetősége van a monopolhelyzetek ki­alakulásának, a személyi összefonódásoknak. Gyak­rabban előfordul, hogy a helyi társadalmi és állami szervek jobban segítik, vagy jobban gátolják a társada­lomtudományi kutatásokat, mint a fővárosban. Ezért ott gyakran kisebb a társa­dalomtudományi kutatók mozgási lehetősége, önálló­sága: kreativitásuknak nem­egyszer objektív korlátái vannak, persze fordulhat ez ellenkezőjére, több támoga­tást kap a jelentéktelen té­ma kutatója, mint amit megérdemel. Mindez együttesen azt eredményezheti, hogy van­nak az országban olyan ku­tatóhelyek, ahol a kutató nagyobb közegellenállásba ütközik, s az átlagosnál na­gyobb erőfeszítésre kény­szerül bizonytalanabb ered- jnényért. Nem meglepő te­hát, ha a társadalomtudomá­nyi kutatások hatékonysága, teljesítőképessége vidéken gyakran elmarad a főváros­hoz viszonyítva. Pedig a társadalomtudományok vi­déki kapacitásának jobb ki­használása az egész ország számára jelentős szellemi energiák munkába fogását eredményezheti. S erre nagy szükségünk van. Ezt a vita résztvevői is átérezték. s a hozzászólások nem álltak meg a helyzet rögzítésének szintién, hanem olvan ja­vaslatokat is tettek, ame- lvek csökkenthetik a társa­dalomtudományi kutatások területi egyenlőtlenségeit. Elhangzott, hogy a vidéki társadalomtudományi kuta­tások. és az adott társadal­mi közeg közötti kapcsolat hiánvát enyhítené egy to­vábbképzési rendszer ki­alakítása. Ez első befogadó közege is lehetne a kutatá­soknak. Szükség lenne a vidéki társadalomtudományi kutatások néhány regioná­lis központjának a kiala­kítására. E központok ki­alakításában támaszkodni lehet a vidéki egyetemek­re, azok képezhetnék a tár­sadalomtudományi kutatá­sok bázisát. A meglevő te­matikai szétszórtság csök­kentését elősegítené a meg­levő koordináció jobb hasz­nosítása. A kutatói után­pótlás és a megfelelő szin­tű tudományos tevékenység iskolateremtő egyénisége­ket, utazási lehetőségeket, jobb tudományos infrastruk­túrát igényel. A monopol­helyzetek felszámolását a vidéki publikációs lehetősé­gek bővítése, a párhuzamos kutatások ösztönzése is elő­segítené. A társadalomtudományi kutatások fejlesztése vitat­kozó, szabad szellemű, de­mokratikus közösségi fó­rumokat, autonóm alkotó műhelyeket, publikálási le­hetőségeket kíván. E meg­állapítás érvényessége ter­mészetesen nem korlátozó­dik a vidéki társadalomtu­dományi kutatásokra — s ez meg is felel a Tiszatáj- ban lefolytatott eszmecsere beálítottságának. A hozzá­szólók ugyanis a vidéki tár­sadalomtudományi kutatá­sok fejlesztését nem egy szűk provincializmus állás­pontjáról szemlélték, nem a vidéket képviselték a fő­város ellenében, nem az ellentmondásokon belül mo­zogtak, hanem ennek meg­szüntetéséről gnodolkodtak. Megfogalmazódtak a ma­gyar társadalomtudományi kutatások egészére általáno­sítható problémák. Felme­rült1 például az, hogy az egyetemi kutatások kitér-* jesztése nem hozhat ered­ményt akkor, ha a katedrák egy részét nem odavaló emberek töltik be. Két vo­natkozásban is hangot ka­pott a korábban meglevő tradíciók felbomlásának a kérdése. Egyrészt felvető­dött az, hogy nincsen . ma az értékek kiválogatásának, felnevelésének megfelelő intézménye. Másrészt uta­lás történt arra, hogy Ma­gyarországon korábban a középiskolai tanárok a tu­dományos kutatás hátterét képezték. Ma már nem mondható ez el, s ez igen nagy veszteség. A felsorolt javaslatok is mutatják: sokat tehetünk a vidéki társadalomtudományi kutatások hátrányos helyze­tének javítására. De tud­juk azt is, hogy a vidéki és fővárosi társadalomtudomá­nyi kutatások közötti egyen­lőtlenséget olyan mértékben lehet felszámolni, amilyen mértékben általában felol­dódik a területi egyenlőt­lenségek rendszere. Gedeon Péter jegyzet békésiek Aki látta a Békés és Vi­déke ÁFÉSZ közelmúltban nyílt iparcikkáruházát, el­állt a lélegzete. Elállt, mert az áruház külső megjelenése roppant tetszetős, imponáló, de belülről adós a középüle­teinkkel szemben támasztott egyik legfontosabb követel­ménnyel, az esztétikai ren­dezettséggel és szépséggel. A félreértések elkerülése vé­gett egyértelműen tisztázni kell: jegyzetünkben az áru­ház építészeti megjelenésé­ről. és nem a gondolák, a polcok gazdag árukínálatáról szólunk. Tehát az új áruház belső megjelenése sokakban meg­döbbenést váltott ki. A fö­démet tartó vasbeton szer­kezeti elemek félelmetes hé­zagai olyan érzést keltenek: jaj, istenem, mindjárt szét­csúszik. Miért nem lehetett ezeket a nyílásokat bepucol­ni? Az emeleti részen is ugyanez a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a födé­met alkotó áthidaló szerke­zeti elemek valósággal bele­lógnak a levegőbe, nem ta­karja el álmennyezet. Az odaszerelt csövek és más egyebek roppant szegénység­ről árulkodnak. A pozdorja elemekből összeállított köz­falak máris mozognak, arról nem is beszélve, hogy a be­tonelemek felülete lyukacsos, mintha azokat is szú enné. Igaz, az egész felületet ta­karja valamilyen sárga fes­ték, de ha a nyílások és a lyukak megtelnek porral, akkor ez a kívülről nagyon szép áruház belső falai és szerkezeti részei ne is mond­jam, milyen képpé változtat­ják a jelenlegit. Többen nézegették ezt az elnagyjázott munkát, mely- lyel szemben a dekoratőrök is tehetetlenek voltak. Nem tudták, egyszerűen képtele­nek voltak eltüntetni, elta­karni az építészeti hiányos­ságokat. Most azt rebesgetik, hogy az ÁFÉSZ karbantartó rész­legével pótolják a kivitelező mulasztását. A pótlólagos munkák értékét I millió fo­rintra becsülik. Az új' áruház építése köz­ben mindezeket el lehetett volna kerülni. Lett volna ilyesmire is idő, hiszen cso­da tudja, hányszor módosí­tottak az átadási határidőn. De azt is mondták, hogy a kiviteli tervek nem tartal­mazták az esztétikus meg­jelenést szolgáló belső eldol- gozásokat és burkolásokat. Tessék csak mondani, akkor mi került itt 36,2 millió fo­rintba? Ha a tervek erre nem utaltak, szerény igé­nyességgel, akkor a tervező vétett a legelemibb köteles­sége ellen! Üj középületeink — a bé­kési ÁFÉSZ iparcikk áruhá­zát is idesoroljuk — nem tükrözhetnek oktalan taka­rékossági szemléletet, de pa­zarlót sem. A helyes út itt is a szerényen, de nem sze­gényesen lett volna. S az, amit az emberek Békésen látnak, egy kicsit a helyi igények magas szintű lebe­csülését is kifejezi. Nem ér­tem: miért nem emelnek szót mindezért a békésiek? D. K. Textíliabemutató Nagy érdeklődés előzi meg azt a kiállítást, amelyet szeptember 9-én rendez a Nyergesújfalui Magyar Viscosagyár Esztergom­ban, a Technika Hágában. Egyik új szálából, a pamut típusú rumeronból készült textíliákat mutatják be a feldolgozó üzemek ankét keretében. A kiállítás egy­ben újszerű pályázat eredmény- hirdetése is lesz, az ugyanis még elég ritka, hogy egy válla­lat más vállalatok számára ír ki pályázatot. A Magyar Viscosa­gyár a Textilipari Tudományos Egyesülettel közösen ezt tette azzal a szándékkal, hogy a pa­mut típusú szállal minél nagyobb arányban bővítsék a lakás- és ruházati textiliák választékát. A pályázat nagy érdeklődést kel­tett: 16 vállalat nyújtott be pá­lyamunkákat az új termék fel- dolgozási tecnológiájára, illetve a felhasználásával gyártható új termékekre. A Csepel Művek Kerékpárgyára bemutatta az 1982-ben gyár­tásra kerülő új típusú kerékpárokat. Jövőre öt új gyártmány kerül az üzletekbe: egy férfi-, egy női és három új típusú gyermekkerékpár. Az új termékek merész vonalvezetésűek, megbízhatóbbak, mint elődeik. A képen: az 1982-ben gyár­tásra kerülő új kerékpárok (MTI-fotó — Tóth Gyula felvétele — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom