Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-23 / 223. szám

1981. szeptember 23., szerda

Szomszédolás

CSOHGRÁO * HEGYEI

m Uméé,

HÍRLAP

Párbeszéd.

— Apropó. Hol kapta ezt a remek foltnak valót?

— Itt a leértékeltben.

— Nadrágnak?

— Persze, toldás.

— A múltkor azt mondta, végre kapott a gyerekre nadrágot, kínai farmert.

— Ja! De kimostuk, és most térdig ér a szára.

— A magyar sem különb,

higgye el! ^

A közművelődés helyzete -----Kiszomboron. Az ismeretterjesztés sem hatását, sem pedig tartalmát tekintve nem fejlődött az utóbbi időben. Ennek' egyik oka az, hogy a TIT helyi csoportjának taglétszáma mindössze hatra csökkent. Másrészt viszont, a gazdálkodó egységek fedezik ugyan a felmerülő költségeket. de propagandáról, közönségszervezésről már nem gondoskodnak kellően.

I

parrá nőtt népművészet. A Tápéi Háziipari Szövetkezet több mint kétezer tagja az utolsó 10 esztendőben párját ritkító sikereket mondhat magáénak. Bernula Mihály, a szövetkezet elnöke mondja a bedolgozói munkáról: „A minőség kategóriájában nem ismerünk pardont. A nem elég gondosan megmunkált, a természetes esztétikai érzéket bántó darabért senkinek' egyetlen fillért sem fizetünk. A javítást, az utólagos gondozást Tápén nem honosítottuk meg, és nem is fogjuk!”

Emelkedett a színvonal. Szegeden már hagyomány, hogy a szabadtéri játékok ideién kiegészítő rendezvényként minden évben rangos nemzetközi sportversenyeket bonyolítanak le. Az / idei versenyekről mondta Borbélv András, a városi sportfelügyelőség vezetője: „örvendetesen emelkedett a versenyek színvonala, az elmúlt évekhez viszonyítva ökölvívásban, ahol a magyar élgárda legjobbjai is kötelek közé léptek. Magas színvonalú összecsapásokat hozott a Volán SC rendezésében lebonyolított kézilabdakupa, valamint a nemzetközi motorcsónak- és salakmotorverseny. Az atlétikai Tisza Kupa sem szervezés, sem pedig |a résztvevők tudásának színivonala tekintetében nem érte • ei az előző évek versenyeit.”

IHM MOtf icruoijirii

HAJDÚBIHARI

»/«'■*’ __

NA

PLÓ

Egyre több országúti vétkes. ,.A kezdő, friss jogosítvánnyal rendelkező személygépkocsi-vezetőkkel semmi bajuk sincs a rendőri szerveknek, annál több gondot okoznak viszont az úgynevezett „rutinosok”, akik öt, tíz, vagy több éve vezetnek. A balesetek okozói között ők szerepelnek a legtöbbet. Alig- alig találni néhány igazán udvarias közlekedőt.”

Kapcsolat hosszú távon. A

Debreceni Konzervgyár nemcsak' a hajdú-bihari gazdaságokkal áll kapcsolatban. Sokszor több száz kilométerről — más konzervgyárak mellett — hozzák el az árut, s ez arra utal, hogy a gyár és a mezőgazdasági üzemek kapcsolatát hosszú távon és áltálában a korrektség jellemzi. Szerződésszegést a partner mezőgazdasági üzemek alkalmanként elkövették, s az is előfordult, hogy minőségi problémák miatt a gyárból visszaküldték egy szállítmányt a feladónak.

„Dzsessz mindhalálig.” A X. dzsesszfesztiválról írja Túri Gábor: „Az idei debreceni fesztivál látogatottsága jelentősen csökkent. Ennek a fesztivál időtartama, és a viszonylag magas helyárak voltak az okai. A kínálat ugyanis meghaladta a közönség idő- és pénzbeli felvevőképességét. összességében sok korrekt, néhány nagyon jó produkciót hallhattunk, de szenzációs felfedezése, élménye nem volt a fesztiválnak.”

»SZOLNOKMEGYEI

».f AKKOrBPAHTBiamsACtSAXOYBWWlCSLAPJ»

„Itt a fél vasút”. Buncsek Vilmos. 65 éves szolnoki lakos mozdonyvezetőként ment nyugdíjba, éppen tíz esztendővel ezelőtt. Azóta viszont minden évben a cukorgyárban, a füstgázgenerátor mellett dolgozik'.

„— A pénzért?

— Azért is — válaszolja. — Havi 3200 forint a kialkudott bér, ám a különböző pótlékokkal felmegy 4 ezer 500-ig. Szorozza be öttel, csinos kis summa évente egy nyugdíjasnak. Kétszer volt már szívinfarktusom, de nem érzem. Ha dolgozom, nem. Meggyőződésem, hogy a munka tartja bennem a lelket.”

Egy félreértett koncert.

Az elmúlt hét végén Szolnokon, a MÁV járműjavító művelődési központban szerepelt a KFT együttes. A közönség kíváncsian várta a koncertet. De a muzsika fel- csendülésével már hiába volt festett arc, színpadi mozgás, a rossz hangerősítés miatt foszlányokban érkező vers-, és szövegbetét minden funkcióját elveszítette. A fiatalok rockzenét akartak hallani, amelyre mozoghatnak, táncolhatnak, így a jobb sorsra ítélt előadás rock'koncertté alakult, annak viszont gyenge- volt.

Sokallom a szerelési díjat.

A Néplap egy olvasója panaszkodik gáztűzhelyének szerelésével kapcsolatban: a szerelő „kért egy kis zsírt, és egy* varrótűt, majd megzsírozott két kapcsológombot, belepiszkált a tűvel, ami tartott talán hat percig. Ezután kiállította a számlát 120 forintról. Én ezt az összeget felháborítóan soknak találom. A férjem azon a napon tízórai kemény munkával keresett a helyi tsz-ben 120 forintot.

déumbyarorszM.

Polgár Zsuzsa az ifjú Kasz- parov? Polgár Zsuzsa, az MTK-VM 12 éves sakkmestere az angliai Westergate- ben megnyerte a 16 éven aluliak számára az idén első ízben kiírt világbajnokságot. A szervezők jóvoltából páros meccset is vívhatott a 16 éven aluli fiú világbajnokkal, mégpedig az úgynevezet „schneir’-partik'ban. Három döntetlen született, majd 10—10 perces játékidő mellett Zsuzsa megnyerte a döntő partit.

Többet igényel a piac. A

Szegedi Szerszámkovács-ipa- ri Szövetkezet éves termelése idén eléri a 32 millió forintot. Termékeik felét exportálják. Fő megrendelőjük' egy nyugatnémet cég, amely kereskedik a szerszámokkal, közvetítésével Izraeltől Svédországig, szerte a világon használják a szegedi szövetkezet fogóit, kulcsait. Minőségi kifogás miatt az utóbbi 10 évben sehonnan sem küldtek vissza szerszámokat.

„Szeretettel gondolok Szegeidre”. Szegedi éveiről vallja az Amerikában élőSzent- Györgyi Albert, tudományos ^életünk kiemelkedő egyénisége: „Én dolgozni mentem Szegedre. A körülményeket biztosították, minden együtt volt: laboratórium, munkatársak. Emellé csöndre, nyugalomra volt szükségem; a városban ezt is megkaptam. Mondja meg a szegedieknek, nagyon jól éreztem magam a városukban. Mindig szeretettel gondolok vissza ottani éveimre.”

összeállította Lipták Judit

Vasárnap, szeptember 20-án Orosházán tartottak megyénkben autóvásárt. Érdekes tendencia, hogy a csökkentett, szezonhoz alakuló árak ellenére is mérséklődött az érdeklődés a kétütemű Trabantok és Wartburgok iránt. Furcsa az érdeklődők részéről az is, hogy mindenki olyan árat szeretne kialkudni, hogy a kocsit akár két év múlva is a vételáron adhassa el... így aztán az őszi borongós délelőtt hangulattalan téblábolással telt el, tulajdonképpen látványosság, autóscsemege sem akadt. A mintegy 150 kocsi mindegyike szocialista gyártmányú volt Fotó: Martin Gábor

Beérett a szelídgesztenye

Éjszakai

strandolás

Több mint százezer éjszakai strandoló látogatta idén a dél-baranyai Harkány gyógyfürdőjét. A nyaralókon kívül főleg a pécsi és környékbeli dolgozók éltek a lehetőséggel, hogy munka után, a késő esti ófákban a reflektorokkal megvilágított medence langyos vizében pihenjék ki fáradalmaikat. Az ősz beköszöntővel a népszerű szolgáltatást felfüggesztették, hétfőtől a jövő idényig szünetel az éjszakai strandolás. A vendégforgalom egyébként csúcsot jelez Harkányban. Az év eleje óta ösz- szesen egymillió-hétszázezer fürdőzőt fogadtak, már is többet, mint tavaly az egész évben.

Az évszakváltásra is tartogatott meglepetést vendégeinek a fürdővállalat. A télen is üzemelő meleg vizes medence közepén üzembe helyezték az ivókutat, amelyet Szatmári Béla salgótarjáni keramikus készített. A tetszetős kút négy csapjából folyik az ivókúrára is kiválóan alkalmas harkányi gyógyvíz.

„Hazai” tejfölöspohár

Az eddig használatos import polisztirol helyett a hazai gyártású, polipropilénből készítik majd a tejfölöspoharakat, ki- sebb-nagyobb műanyag tálcákat és edényeket a leninvárosi Tiszai Vegyi Kombinátban. Az új lemezgyártó és mélyhúzó gépsort most szerelik, januártól a gépeken évi 600 tonnányi lemezt, illetve ebből 150 millió darab tejfölöspoharat készítenek.

Vas megye jellegzetes, festői szépségű tája, a Kőszeg- hegyalja is felvette őszi köntösét. Az új évszak beköszöntését jelzi, hogy beérett a vidék aranya: a szelídgesztenye. E vidék szelídgesztenyéseiben nem ritkák a 400—500 éves faóriások.

A szokottnál csaknem két héttel korábban érett be

az idén a zalai hegyhátakon és a göcseji erdőkben is a szelídgesztenye; kisebb

mennyiségben már kínálják is a termelők a városok piacain.

Zala szórványgyümölcsöseiben. erdőiben és a megye összefüggő telepítéseiben csaknem 70 000 gesztenyefát tartanak nyilván, a honi állomány harmadát. Az idei, jónak minősíthető termés felvásárlása megkezdődött. Az Erdeitermék-feldolgozó és -Értékesítő Vállalat, valamint a ZÖLDÉRT, az ÁFÉSZ-ek és a vendéglátóipari egységek mintegy 1400 tonna gesztenyét vesznek át. Ebből több mint 120 vagonnyit helyben, a Magyar Hűtőipar zalaegerszegi gyárában dolgoznak fel gesztenyemasszává.

II konzervativizmus esélyei a fejlett tőkés országokban

Egészen a hatvanas évek végéig egyes felületes szemlélők számára úgy tűnhetett, hogy a második világháború után a kapitalizmus megoldotta alapproblémáit. Korábban, a világháború előtt, a gyors gazdasági növekedés válságokat eredményezett; most a tőkés állam beavatkozása révén a rendszer kiküszöbölte a gazdaság működését megbénító zavarokat: elkerülte a válságokat, a nagyarányú munkanélküliséget, az inflációt. Korábban a termelés növekedése a munkások alacsony szintű fogyasztásán alapult; most ez a fogyasztás kibővült: a kapitalizmus létrehozta a „fogyasztói társadalmat”. Korábban a gazdaság felhalmozása a szegénység, a nyomor felhalmozódása révén jött létre; most a növekvő gazdaság mellett javultak a munkások munkakörülményei, életfeltételei, a munkabéreket szociális juttatásokkal egészítik ki. A nagy vagyonokra progresszív adót vetettek ki, bevezették a munkanélküli segélyt, a betegbiztosítást, a családi pótlékot stb. — a kapitalizmus megteremtette a „jóléti államot”. E folyamatok azután ellene hatottak a tőke és munka közötti ellentét éleződésének, alapjául szolgáltak a társadalmi-politikai konfliktusok „kezelésének”.

A társadalmi fejlődésnek ez az iránya Nyugat-Európá- ban összekapcsolódott a politikai erőviszonyok átrendeződésével. Ä polgári pártokkal szemben megerősödtek, és több nyugat-európai országban hatalomra jutottak a szociáldemokrata pártok. S ez nem véletlen: a szociáldemokrácia a polgári pártokhoz képest energikusabban és következetesebben képviselte a kapitalizmus megreformálásának, az állami beavatkozás kiteriesztésének programját, a „jóléti állam” megteremtésének követelését. A szociáldemokrácia, amely jelentős munkásbázisra támaszkodott,

jó esélyekkel rendelkezett a tőke és munka, a gazdaság- politika és a szociálpolitika ellentéteinek enyhítésére, a szakszervezetek és a tőke együttműködésének enyhítésére.

A hatvanas években tehát úgy tűnhetett, hogy a kapitalizmusnak a gazdasági, társadalmi, politikai ellentétek közvetítésére, kiegyenlítésére törekedő modellje összességében sikeresen működik, leküzdötte, megszelídítette korábbi, a rendszer egészét fenyegető ellentmondásait. Ám a fejlett tőkés társadalomnak ez az önértékelése már 1968-ban, a diákmozgalmak évében súlyosan megkérdőjeleződött. A diákmozgalmak baloldalról kérdőjelezték meg a modern kapitalizmus rendszerét, s kivitték az utcára a filozófiai magaskultúrának a „fogyasztói társadalom”, a manipuláció felett gyakorolt elméleti kritikáját. Ez a mozgalom azonban végül is elszigetelődött, nem változtatta meg a politikai erőviszonyokat, nem forgatta fel a kialakult társadalmi berendezkedést. E kudarcot így a polgári és szociáldemokrata reformizmus saját törekvéseinek igazolásaként tekintette, annak bizonyítékát látta benne, hogy a radikális vagy szélsőséges antikapita- lizmus programja nem rendelkezik megfelelő társadalmi bázissal, s hogy az előrehaladás egyetlen lehetséges útja az állami beavatkozáson alapuló tőkés társadalmi rendszer fenntartása, illetve a rendszernek a lépésenkénti reformokon alapuló tovább- formálása.

Ezt a politikát érte most már más, konzervatív irányú támadás a ’70-es években. Az elmúlt évtizedben a fejlett kapitalista országokban hosz- szú idő óta először gazdasági válságtendenciák jelentkeztek: a növekedés lelassult, a munkanélküliség és az infláció együttesen és felerősödve jelentkezett. Az eddig oly sikeres reformista politika ezzel súlyos dilemmák elé került. Ha a kereslet növelése révén ösztönözni kívánja a termelést, hogy visszafogja a munkanélküliséget, akkor egyúttal növeli az inflációt, ami visszafogja a termelés növelését — s így a kitűzött cél nem érhető el. Ha az infláció lefékezésével kíván kilábalni a válságból, akkor korlátoznia kell az összke- resletet, aminek következtében csökken a termelés növekedésének üteme, s tovább nő a munkanélküliség. Ez pedig már önmagában veszélyezteti a tőke és a munka további együttműködését, veszélyezteti a reformista politika társadalmi bázisát. Sőt, a gazdasági növekedés visz- szafogása kisebb vagy nagyobb mértékben' aláássa a „jóléti állam” vívmányait, mivel csökkenti a szociális kiadásokra fordítható bevételek összegét. Ez pedig a társadalmi destabilizáció újabb tényezőjévé válik.

A gazdasági válságtendenciák megjelenése tehát nagymértékben korlátozza a polgári vagy szociáldemokrata reforrpizmus cselekvési körét, újra ■ kérdésessé teszi a gazdaságpolitikai és szociálpolitikai célok összeegyeztethetőségét, felborítja a tőke és a munka, a munkaadók és a szakszervezetek közötti korábbi egyezséget, gyengíti a reformista politika legitim (törvényesen elfogadott) jellegét, társadalmi bázisát. A hatalmon levő reformista pártok esetében azt is számításba kell venni, hogy a gazdasági válságielenségeket, ezek következményeit a választók egy része a reformista politika kudarcaként értékeli, s elfordul a pártoktól.

Mindez együttesen jelentős részben magyarázza azt, miért gyengültek a reformista, szociáldemokrata pártok pozíciói a ’70-es években, s miért erősödtek meg a konzervatív polgári erők, amelyek több országban kormányt is alakíthattak. A konzervatív politika a gazdasági nehézségek leküzdésére radikális kúrát ajánl. Ezt annál könnyebben teheti, mivel nem vagy kevésbé kö-v tik meg kezét a reformista pártok által vállalt társadalompolitikai értékek és célok. A konzervatív gazdaságpolitika az állami beavatkozás visszaszorítását, a veszteséges üzemek bezárását, az állami támogatások korlátozását, az állami tulajdon egy részének magántulajdonná való visz- szaváltoztatását, a piaci verseny élénkítését tekinti feladatának. A munkanélküliség és infláció elleni küzdelemben az utóbbit teszi meg az első számú ellenségnek: az infláció korlátozását vállalja a munkanélküliség növelésének árán is. Ez már önmagában élezi a társadalmi konfliktusokat, de ehhez még további feszültségek is járulnak. Az infláció megfékezése a kereslet csökkenését, a termelés visszafogását hozza magával. Ezt ellensúlyozandó, a konzervatív gazdaságpolitika a magántőke termelési kedvét többek között az adók csökkentésével próbálja növelni. Az adók csökkentése azonban a költségvetési bevételek csökkenését eredményezi, amit a konzervatív kormányzat a szociálpolitikai kiadások megnyirbálása révén egyenlít ki. Ez pedig ismét a dolgozó rétegek helyzetének relatív rosszabbodását eredményezi.

Mindez már utal a konzervatív politika szabadságának korlátáira is. A társadalom feltehetően akkor tűri el a fenti intézkedéseket, az élet- körülmények rosszabbodását, ha az hosszabb távon a gazdasági növekedés megélénküléséhez vezet. A konzervatív politika tehát — ha nem adja fel vagy nem módosítja eredeti programját — csak akkor számíthat a választók szavazataira, ha a gazdasági folyamatok kedvező alakulását tudja számukra felmutatni. Ha nem így lesz, akkor a konzervatív politikai irány_ zat esélyei arra, hogy tartó- sabban birtokolja a politikai hatalmat a fejlett tőkés országokban, meglehetősen csekélynek látszanak.

Gedeon Péter