Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-22 / 222. szám
1981. szeptember 22., kedd Stirlitz és valóságos társai Hogy Stirlitz — A tavasz tizenhét pillanata című filmsorozat főszereplője — létezett, és a ' filmforgatókönyv csekély eltéréssel valóságos személy • valóságos kalandjait dolgozta fel, abban világszerte megegyeznek a vélemények. Viszont abban már eltérnek, hogy ki az a szovjet hírszerző, akinek bátor tetteit a most ismétlésre kerülő tizenkét részes filmsorozat feldolgozza. A filmbeli Stirlitz — Vja- cseszlav Vasziljevics Tyiho- nov — sem árulta el, hogy kit személyesíti meg, de határozottan állította: szej mélyesen ismerte azt a bátor embert, aki „az oroszlán barlangjában” küzdött övéiért. így beszélt erről: — Még nem is gondoltam rá, hogy valaha egy szovjet hírszerző szerepét bízzák rám. amikor összebarátkoztam egy, a szomszédságunkban lakó, rendkívül rokonszenves házaspárral. Apránként tudtam meg, beszélgetéseink során, hogy szomszédom egy remrégiben hazatért szovjet felderítő, aki igen fontos megbízást teljesített „valahol Európában”. A hidegháború idején a szocialista országok ellen tervezett akciókról gyűjtött értesüléseket, és továbbította a központnak. Évtizedekig élt így, és ezalatt feleségével mindössze egyetlen alkalommal volt módja találkozni. Keveset beszélt régi tevékenységéről, hiszen kötötte a titoktartás. Engem azonban elsősorban nem is ez érdekelt, hanem az egyénisége. Az pedig nem sokban különbözött más emberekétől. De hát éppen ez az ... Ha a hírszerzőben lenne bármi kívülről felismerhető rendkívüli, csapnivaló hírszerző volna. Viszont rendkívüliek ezeknek az embereknek a lelki tulajdonságai. Es ez az, amire a forgatókönyv épült, s amit magam is igyekeztem megeleveníteni ebben a történetben. A forgatókönyv írói nem egyetlen hírszerző, felderítő történetére építettek, hanem valóságos történelmi eseményekre alapozva dolgozták fel a szovjet felderítők helytállását, alapvető emberi tulajdonságaikat egyetlen alakba sűrítve ...' A felderítés, a hírszerzés, a kémkedés épp olyan ősi múltra tekint vissza, mint amilyen régen az emberiség háborúzik. A felderítők nehéz, veszélyes mesterséget űznek, szakmai arzenáljuk nem nagyon különbözik a frontok ellentétes oldalain. Viszont óriási a különbség abban, hogy milyen célt szolgálnak. Háborút vagy békét, aljas célokat, vagy népük, a népek megóvását az ellenséges agressziótól. A híres Richard Sorge, „a felderítők felderítője”, aki Japánban harcolt hazájáért, letartóztatása után megtagadott minden felvilágosítást, amellyel esetleg megmenthette volna életét, de ártott volna az ügynek, amelyért halálos kockázatot vállalt, így beszélt: — A Szovjetunió nem akar politikai konfliktust vagy katonai összetűzést más országokkal. Éppen ezért én és társaim nem Jaoán ellenségeiként jöttünk ebbe az országba. Mi nem tekintjük magunkat a szó közhasználatú értelmében vett kémeknek. Központunk abban a szellemben igazított el bennünket, hogy tevékenységünk Japán és a Szovjetunió közötti háború kiküszöbölésére irányuljon. Egy másik hírszerző, akit a világ Abel ezredesként ismert meg, s aki előbb a hitlerista Németországban küzdött hazájáért, majd később az Egyesült Államokban tevékenykedett, a bíróság előtt állva vívta ki a tiszteletet. Abel a villamosszék árnyékában sem a maga életéért harcolt, hanem, hogy megértesse mindenkivel a szovjet békepolitikát. S bár a legkülönbözőbb ajánlatokat kapta, megőrizte a rábízott államtitkokat. Védőügyvédje, Mr. Donovan, aki egyike az Egyesült Államok legismertebb jogászainak, indíttatva érezte magát, hogy így forduljon az esküdtekhez: — Nagyon bátor hazafi áll előttünk, aki hazáját szolgálta katonaként, rendkívül kockázatos feladatokat hajtva végre. A szovjet felderítés dolgozói egy nagy ügy, a békéért és a népek szabadságáért harcoló nagy hadsereg katonáinak vallották mindig magukat. A híres „Dóra”, vagyis Radó Sándor magyar földrajztudós, aki a második világháború idején Svájcban irányított egy, egészen a hitlerista hatalmi apparátus központjáig nyúló szervezetet, felháborodva tiltakozott az ellen a beállítás ellen, amely egy szenzá- cióhajhász könyv címében kifejezésre jutott* „A háborút Svájcban nyerték meg”. A második világháborúnak immár harminchat esztendeje vége. A hősök emléke azonban él, köztük azoké, akik magányosan harcoltak, magányosan és mégsem egyedül. Stirlitz jellemvonásai — ahogy megszemélyesítője, Tyihonov is mondotta — a fontosak. Állhatatosság és kitartás, hidegvér és forró szív, az ügyhöz, a néphez való hűség. Ez teszi őt és társait képessé, hogy eleget tegyenek megbízásuknak. Ez a magyarázata annak is, hogy mindig találtak segítőtársakra. De — hogy végül Radó Sándort idézzük — a „láthatatlan front” másik oldalán közel sem számolhattak ugyanezekkel a tényezőkkel: „A hitleristák, bármilyen jelentőséget tulajdonítottak a hírszerzésnek, a sajátjuk nem válhatott be, mert a Szovjetunióban olyan egységes volt az ellenállás, hogy arról még csak nem is álmodhattak, hogy bejussanak a magasabb szovjet katonai szervezetek körébe”. Pintér István Hagyományápolás „Nálunk a családban nagyon él a nóta...” A Békéscsabai Konzervgyárban minden hét csütörtökén citeramuzsika hallatszik, a pávakörös asszonyok énekével tarkítva. Ilyenkor, a délelőtti műszak után tartják a próbát, készülnek a fellépésekre. Szabó Gábor targoncás is, feleségével együtt. Mindketten alapító tagok. A citera- zenekarnak hét állandó tagja van, s a pávakörös asszonyokkal együtt nagy a népszerűségük, és nemcsak a gyárban, ahol nélkülük nem múlik el egyetlen rendezvény sem. A város több vállalatánál fölléptek már, és a környéket sem kerülik el. — Gyermekkoromban falun — mondja Szabó Gábor — még minden háznál volt cite- ra, a téli estéket enélkül elképzelni sem lehetett. S amikor legény voltam, cuháréba jártunk; ezek a nótás, zenés, táncos összejövetelek jelentették a szórakozást esténként egy-egy háznál. — Ahol éppen tartottuk — folytatja a felesége —, ott fölásták a szoba földjét, s forró vízzel leöntötték, majd pelyvát szórtak rá. És mire vége lett az „estélynek”, olyan keményre táncoltuk, mint a beton. De nemcsak a fiatalság töltötte az időt ilyenkor, hanem a szülők korosztálya is táncra perdült jókedvében. S csak bámultunk, milyen szépen járja. Ez a szokás már a múlté, akkor lett vége, amikor a tanyákról, falvakból elkezdtek a városba áramlani a fiatalok. De megmaradt a disznótor és a lakodalmi hagyomány, s itt- ott még fölcsendül Dobozon vagy környékén a Bartók által gyűjtött nóta: „Sej, tiszta búzát szedeget a vadgalamb ...” — Meg az is — énekli és ci- terán kíséri magát a férj —, hogy „Kisdobozi gyerek vagyok, Kisdobozon születtem, kiskoromtól nagykoromig, jaj, de sokat szenvedtem. Kilenc zsandár kísér engem a kisdobozi főutcán, de akkor is bekacsintok kis angyalom tehozzád.” Mi már Gerlán lakunk, de azért a disznótorokban sok dobozi népdalt eljátszom, hiszen itt is tudják. Válogatni is lehet, melyiket akarják, mert rengeteget ismerek, csak a füzetemben több mint ötszáz van, ám írhatnék hozzá még legalább ennyit. — Sok még a régifajta lakodalom mifelénk — veszi át a szót a feleség —, ahol úgy hívogatnak vőféllyel, mint valaha. A kalapján és botján hosszú szalag, s versben mondja a hívogatót. Aztán ő rendezi, igazgatja a nagy napon a násznépet. Elbúcsúztat-' ja a vőlegényt, akit a komalegények — a pajtásai — kísérnek a menyasszonyos házhoz; ott kikéri a menyasz- szonyt, akivel együtt a koszorús lányok — a barátnők — is csatlakoznak a menethez. S aztán a lakodalomban mindig van valaki az idősebbek közt, aki emlékszik még a régi népdalokra. Meg olyan is, aki ezt továbbviszi, mint Szabó Gábo- rék. — Nálunk a családban — mondják —, nagyon él a nóta, szeretünk énekelni, muzsikálni. Szüléinktől, nagyszüleink- től maradt ránk, tőlünk meg a mi gyerekeinkre. Citerázik a két nagyobb lányunk, még a talpalávalót is eljátsszák. Két citera van a háznál, és már a kisebbek is ízlelgetik. Aztán újból a zene- és ének. karra tereljük a szót. Figyelemmel kíséri működésüket Pribojszki Mátyás is, az ismert citeraművész. Tanácsait megfogadva léptek föl a megyei minősítőn, Sarkadon, amelyet a Bartók-centenári- um jegyében rendeztek. — Hát az felejthetetlen emlék marad mindnyájunknak, akik csak ott lehettünk — mondja Szabó Gábor —, mert Bartók Béla fia is ott volt. ö tartotta a megnyitó beszédet, s természetesen az édesapjáról beszélt. Sokat hallottunk mi már arról, hogy Bartók Békés megyében kffldte el a népdalok gyűjtését, de mégiscsak más az, amikor a legközelebbi hozzátartozója szól hozzánk. Tudom én is az öregektől, hogy a szülőfalumban, Dobozon is járt, és sok régi nótát megörökített. Talán ezt folytatjuk mi is, a magunk módján. Szabó Gábor még úgy is. hogy patronálja a gerlal nyug. díjaskört, ahol muzsikával is szórakoztatja az idős embereket, akik még mindig szívesen énekelnek. S akiktől sok régi nótát tanul. Vass Márta „Barátunk a könyv” 1982. június 5-én, szombaton 9 órai kezdettel rendezik meg az endrődi Déryné Művelődési Házban „Barátunk a könyv” címmel az úttörőközösségek IV. járásivárosi vetélkedőjét, amelyen kizárólag 7. osztályos tanulók vehetnek részt. A felkészülést a Magyar Úttörők Országos Tanácsa által 1980-ban kiadott, Ajánlás az úttörőcsapatok programjához című dokumentumban foglaltak alapján szervezik meg. A rendező szervek kérik az úttörőcsapat-vezetőket, hogy a vetélkedőn részt vevő tanulók számát 1981. szeptember 30-ig a járási hivatal művelődésügyi és egészségügyi osztályával (5541 Szarvas. Pf.: 1.) írásban közöljék. Ezt követően — a bejelentett létszámnak megfelelő példányban — megküldik a nevezési lapokat és a pontozófüzeteket. L. J. Dosztojevszkijre emlékeznek Dosztojevszkijre emlékezik műsoraival az év utolsó hónapjaiban a Magyar Rádió. A száz éve született nagy orosz író alkotásaiból 22 alkalommal hangzik el egy-egy mű rádiós változata. Októberben sugározzák A játékos című regény feldolgozását, amelynek főszereplője Sulyok Mária. A Sidney-i Ausztráliai Múzeum meghívására a Természet- tudományi Múzeum expedíciója három hónapot töltött Ausztráliában. A szakemberek több tízezer rovarral, gerinces állattal, élő hüllőkkel és madarakkal tértek vissza (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS) KÉPERNYŐ Kettős helyszín Érdeklődéssel figyelem a televízió színházi közvetítéseit, hiszen olyan előadásokat nézhetek meg a bűvös doboz jóvoltából, amelyekre egyébként nemigen nyílna módom. A színházi közvetítések iránti növekvő közönségigényt bizonyítja, hogy mostanában a televízió egyre gyakrabban tűzi főprogramként műsorára ezeket az előadásokat, nem pedig — a régi gyakorlat szerint —késő este, amikor a nézők száma minimálisra csökken, így egy-egy színházi csemege „elfogyasztására” azok is vállalkoznak, akik nem „ínyencek”, csak egyszerűen kíváncsiak, vagy más módon nem tudják eltölteni az estéjüket. Nem tudom, milyen szempontok szerint döntik el a televízióműsorok szerkesztői, hogy melyik előadást veszik filmre. Nem valószínű, hogy a darab sikere dominálna a leginkább, mert így nehezen magyarázható a rendkívül változó színvonal. Bár nem olvastam az idevonatkozó kritikákat, nem hiszem, hogy Polgár András „Kettős helyszín” című darabja különösebb szakmai, vagy közönségsikert ért volna el. Gondolom, e közepes produkció helyett színvonalasabbat, a forrongó színházi világot sokkal hűbben tükrözőt is találhatott volna a televízió színházaink műsorán. Mert ez a szerda esti két óra sem különösebb szórakozást, sem pedig művészi élvezetet nem nyújtott. Krimikkel el vagyunk kényeztetve. A mozifilmek rafinált izgalmát, látványosságát nem pótolhatja egy jóformán díszlet nélküli üres tér, még ha azt a világot jelentő deszkáknak tekintjük is. Polgár András ugyan az életből merítette történetét, amelyben sajátosan keveredett a társadalmi igazságkeresés szándéka a jól ismert bűnügyi elemekkel. Mégsem volt igazán „életszagú” ez az előadás, és igazán szórakoztató sem. Nem elképzelhetetlen, hogy a Madách Színház sajátos légkörében jobban érezte magát a néző, mint a képernyő előtt. S ebben közrejátszott a nem éppen virtuóz, sőt gyakran unalmas operatőri munka. Valahol azonban az az igazság, hogy egy igazán jó irodalmi alkotás minden műfajban megállja a helyét. A kissé erőltetett rendezés, a hullámzó színészi teljesítmény ez esetben azt „segítette elő”, hogy a színházkedvelő csalódottan, a színházba amúgy sem járó pedig azzal a gondolattal keljen fel a képernyő elől, hogy ezt az intézményt ezután is mesz- sze elkerüli. S így hiába a „kettős helyszín”, az eredmény bizony inkább semmi, mint dupla. —gubucz— MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Avioennától — Einsteinig. 8.57: A kegyencnő. 9.44: Karai József kórusmuzsikájából. 10.05: MR 10—14. 10.35: Milos Sadlo gordonkázik, Alfred Holecek és Hajdú István zongorázik. 11.20: Boross Lajos népi zenekara játszik, Bódy József nótákat énekel. 11.41: Tom Jones. 12.35: Törvénykönyv. 12.50: A Rádió Dalszínháza. A kol. dusdiák. 14.35: Bogár István: Stiglic-kerin- f?ő. 14.42: Arcképek a jugoszláv irodalomból. 15.10: Haydn: C-dúr szonáta. 15.28: Nyitnikék. 16.05: Pusztai emberek. 16.50: A váci Vox Humana énekkar énekel. 17.12: Védeni kell-e a gyermek- védelmet? 17.45: A Szabó család. 19.15: Lemezmúzeum. 20.00: Élő történelem. 20.59: Müvészlemezek. 21.29: Tudomány és gyakorlat. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Pro Musica. 23.14: A Budapesti Fúvósötös játszik. 0.10: Lukács István cimbalmozik. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Buváry Lívia népdalokat énekel, Elek Tihamér és ifj. Kovács Imre fuvolázik. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Gyermekek könyvespolca. 12.33: Melódiakoktél. 13.29: Éneklő Ifjúság. 14.00: Kettőtől hatig . . . 18.00: Tip-top parádé. 18.33: Beszélni nehéz. 18.45: Külföldről érkezett. 19.05: Csak fiataloknak! 20.02: Az iskolaügy története Magyarországon 996—1777. között. 20.12: Julio Iglesias énekel. 20.33: Sanzonok. 21.00: Hogyan veszett össze Ivan Ivanovics Ivan Nyikoforo- viccsal? 21.30: Népdalok, néptáncok. 22.30: Deseő Csaba szerzeményeiből. 23.15: Operettrhuzsika — éjfélig. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Károlyi Pál: Triphtongus 3. 9.58: Zenekari muzsika. 11.40: Borisz Stokolov operafelvételeiből. 12.20: Vladimir Askenazi zongorázik. 13.07: A diploma értéke. 13.22: A zongoraművek folytatása. 14.05: Fiatalok Stúdiója. 14.30: Elisabeth Schwarzkopf dalfelvételeiből. 15.00: Királyság születik. 15.30: Mahler: VII. szimfónia. 16.52: Mi a véleményed? 17.12: Kórusok, hangszerszólók. 17.42: Mozart-művek. 19.05: Iskolarádió. 19.40: Nicolai: A Windsor! víg nők. Közben: 20.30: Modern írók portréi. 20.50: Az operaközvetítés folytatása. Közben: 21.40: Nagy Zoltán versei. 21.51: Az operaközvetítés folytatása. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Rocco Granata és Juliette Greco énekel. 17.15: Üttörőhíradó. Szerkesztő: Cseh Éva. 17.30: A szolnoki Ságvári körúti iskola kórusai énekelnek. 17.35: Üzemi lapszemle. 17.40: Szüreti népdalok. Közben: Hajtóerő. Riporter: Kardos Ernő. 18.00: Alföádi krónika. 18.15: A Blondie együttes felvételeiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. BUDAPEST, I. MŰSOR 8.25: Tévétorna, (ism.) 8.30: Iskolatévé. Környezetismeret. (Alt. isk. 3. oszt.) 10.00: Csak gyerekeknek! 10.40: Iskolatévé. Technika. (Alt. isk. 1. oszt.) 13.55: Iskolatévé. Környezetismeret. (ism.) 14.10: Technika, (ism.) 14.30: Hogyan tanítok tévével? 7. osztályos fizika, (ism., f.-f.) 15.25: Hírek, (f.-f.) 15.30: Testünk, (ism.) 15.55: Egészségünkért! (f.-f.) 16.10: Hagara mérnök hét rövid éve. 17.05: Kuckó 175. (ism.) 17.35: A nyelv világa. 18.20: Reklám, (f.-f.) 18.30: Rockest a Szelidi-tónál. 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Av isztambuli vonat. 21.05: Stúdió ’81. 22.05: Kockázat. Versenyben a világpiacon. 22.35: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.01: Iskolakerülgető, (f.-f.) 21.05: Tv-híradó 2. 21.25: Reklám, (f.-f.) 21.40: Magyarország—Lengyelország Szuper Liga asztalitenisz-mérkőzés. BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 16.30: Az Enescu fesztivál eseményei. 16.55: Románia—Magyarország labdarúgó-mérkőzés. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.25: Gazdasági figyelő. 20.10: Az Enescu fesztiválról jelentjük. 20.30: Román színházi est. Camil Petrescu: Egy asszony, akit szeretni kell. 22.05: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Tv-napló. 17.45: A kaland. 18.15: Tv-naptár. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Aktualitások — belpolitika. 21.00: A karmester. II. MŰSOR 18.00: Művelődési műsor. 18.45: Nagy kiállítások. 19.15: Halljuk a zenét. ' 19.27: Ma este. 20.00: Marie Laforet show-ja. 20.55: Valami egészen személyes. 21.25: Zágrábi körkép. 21.50: Források. 22.00: A BITEF krónikája. MOZI Békési Bástya: Köszönöm, megvagyunk! Békéscsabai Szabadság: Egy zseni, két haver, egy balek. Békéscsabai Terv: Egy zseni, két haver, egy balek. Gyulai Erkel: Szegfű vodkával.Gyulai Petőfi: 4 órakor: Égig érő fű., 6 és 8 órakor: Kopasz kutya. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A kétéltű ember, fél 6 és fél 8 órakor: Üvegtörők. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 órakor: Solo Sunny, 22 órakor: Száll a kakukk fészkére.
