Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-20 / 221. szám
1981. szeptember 20., vasárnap Tíz év alatt nyolcvan főszerep Különös ismertetöjele: Cserhalmi György Foglalkozása: színész. Munkahelye: Magyar Filmgyártó Vállalat és Budapesti Nemzeti Színház. Kora: 33 év. Családi állapota: nős. Felesége: Cserhalmi Erzsébet, színésznő. Gyermek: Sára, öt és fél éves. Különös ismertetöjele: Cserhalmi György. Amit még tudni kell róla: tíz évvel ezelőtt végezte el a Színművészeti Főiskolát, utána Debrecenben, Veszprémben, Szolnokon, majd ismét Debrecenben játszott, 1976- ban a Budapesti Nemzeti Nemzeti Színház szerződtette, 1979 óta pedig a MAFILM színészegyüttesének tagja, de továbbra is rendszeresen fellép a Nemzeti Színházban. A legtöbbet foglalkoztatott színészek egyike: tíz esztendő alatt 32 színházi és 48 filmfőszerepet alakított. — Ha azt mondom: Cserhalmi György, nyomban két másik név is idekívánkozik: Latinovits Zoltán és Jancsó Miklós. — Ez természetes! — válaszolja. — Amit a színészmesterségről és a színészhivatásról tudok, azt — főiskolai tanárom: Nádasdy Kálmán néhány elejtett mondatától eltekintve — Latinovits Zoltánnak köszönhetem. Barátom volt, mesterem és példaképem. De sohasem akartam utánozni, a helyére állni — se színpadon, se filmen, se az életben ... Sajnálatosan kevésszer dolgoz- tunk együtt. Győrött rendezőként találkoztam vele, a „Kispolgárok”-ban játszottam az ő irányításával. Veszprémben a színpadon is partnere lehettem „Az ügynök halálá”-ban. Szerencsére gyakrabban találkozhattunk — magánemberként. De sokat vitatkoztunk! A hivatásról, a szakma szeretetéről, a magyar színjátszás sok-sok problémájáról. Zoli rajongott a színpadért, én kevésbé. Félre ne értse: szeretem a színházat, a személyes találkozást a közönséggel, de idegesít, zavar, időnként elkedvetlenít színjátszásunk elavult struktúrája, a feltétlen biztonságra törekvő „üzemelés” taposómalma. — Egyesek szerint nehezen kezelhető ember, sőt — fenegyerek! — Érzékenyebb vagyok az átlagosnál. Ha rosszul közelítenek hozzám, nyomban megérzem, és védekezem. Lehet, hogy nem mindig „diplomatikusan” ... Pedig nem születtem gyönge idegzettel! Ifjúkoromban sokat sportoltam: első osztályú tőrvívó voltam, és ez kiegyensúlyozott embert kívánt. Ebből az állapotomból zökkentett ki mindaz a zűrzavar, amely a színészi pályán zúdult a nyakamba. Rá kellett jönnöm: ennek a gyönyörű hivatásnak az örömei távolról sem állnak arányban az ezzel együtt járó kínokkal, megalkuvásokkal. Minderről — szerencsére — nagyrészt már csak múlt időben beszélhetek : mostanára lehiggadtam, türelmesebb lettem, felmértem képességeimet. — És Jancsó Miklós? — Véletlenül találkoztunk. Az „Égi bárány” kiszemelt főszereplőjét egyeztetési problémák miatt nem adta ki a színház. Bódy Gábor, aki korábbról ismert, „dobta be” nevemet Jancsónál. Kihívott próbafelvételre, s rövid töprengés után elém tette a szerződést. Már az első forgatási napokon sikerült közös hullámhosszra állnunk. Azóta minden filmjében játszom. S ami még ennél is fontosabb: barátok lettünk. — A nyolcvan színpadi és filmszerepe. Így hát sok tucatnyi rendezővel dolgozott. Melyikükkel találta meg a legkönnyebben a közös hangot? — Mindössze hárommal. Latinovitson és Jancsón kívül újabban Bódy Gáborral. A többiekkel már jóval nehezebben. Bizonyára bennem van a hiba! Lehet hogy meg- leoően hangzik az ilyesmi egy „fenegyerektől”, de az igazság az, hogy roppant gátlásos, lámpalázas vagyok. — Partnerek! Kikkel játszik együtt a legszívesebben filmen és színpadon? — Hadd ne válaszoljak erre! Nem akarok senkit sem Shakespeare: IV. Henrikjében Benedek Miklóssal megsérteni. .. inkább azt mondanám el: kik azok, akikkel szeretnék már egyszer, illetve újra összekerülni: elsősorban Almási Évával, és „minden mennyiségben” Garas Dezsővel. No, és a pályakezdőkkel, a fiatalokkal, hisz olyan sok közöttük a valóban tehetséges. — Színpadi alakításai közül melyiket tartja a legsikeresebbnek, legjobban megoldottnak? — Igazán átütő sikert, amelyet magam is annak tartok, még nem arattam, illetve ... „IV. Henrik”-beli teljesítményemmel, úgy tűnik, meg lehetek elégedve. Élmény volt együtt dolgozni a rendezővel: Zsámbéki Gáborral. Ezúttal sikerült először tökéletesen uralkodni szélsőségeimen. Zsámbéki szigorú, de következetes rendező, s ez engem is kötelezett. Szívesen emlékezik a „Téli regé”-re, és örömmel ülök öltözőtükröm elé, ha aznap este „A konyha” van műsoron. — Film? — Ismét Jancsó Miklóssal dolgozom. „A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon” című új filmjében egy török agát alakítok. — És színpadon? — A Nemzeti Színházban valószínűleg csak a jövő év elején mutatkozom be új szerepben. — Rengeteget dolgozik! Mikor van ideje a magánéletre? — Kell hogy az ember időt tudjon szakítani arra, amit — hivatása mellett — a legjobban szeret. Nekem mostanában a legfontosabb magánlefoglaltságom: Sára leányom nyiladozó ' értelmének formálása, egyéniségének alakítása, irányítása. Ez a tevékenység számomra is (MTI-fotó — KS) hasznos: rendben tartja idegzetemet, önfegyelemre késztet. Együtt járunk sportolni is: Sára művészi tornát tanul, én pedig a kondíciómat igyekszem megőrizni. Szabad estéimen lemezgyűjteményemben tallózok. Kedvenc zeneszerzőim — talán kissé furcsa a párosítás — Wagner és Grieg. A komoly zene szeretete nálam családi örökség: édesanyám operaénekesnő volt. Cserhalmi György így búcsúzik: — Lám, mennyi mindenről sikerült rövid idő alatt szót ejtenünk. Ritkán van alkalmam rá, mert „sajtókörökben” elterjedt rólam, hogy nem szeretek nyilatkozni. Emiatt kerülnek bizonyára az újságírók. Pedig most tapasztalhatta: Cserhalmi György nem fenegyerek, senkinek sem harapja le az orrát .•.. Garai Tamás Kutyadolog V Nehéz a vadászkutyák sorsa. Gazdájuknak hűséges segítőik, a vadászatban társaik. Minderről meggyőződhettünk Gyo- mán, azon az országos versenyen, amelyen 23 vadászeb mérte össze tudását. Több sztár is rajthoz állt, mint például Körösuti Anni, a tavalyi plovdivi világgyőztes, ott volt a MAVOSZ-főverseny tavalyi s a nemzetközi TRlAL-verseny idei győztese is. Valamennyi „versenyző” tudása javát adta. Hogy milyen volt a verseny? Valójában arra csak a derék négylábúak tudnak pontos választ adni. De a kívülálló számára is volt izgalom, megható jelenet, derűs pillanat. Ezt igyekeztünk lencsevégre kapni. Fotó: Szekeres András
