Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-20 / 221. szám

1981. szeptember 20., vasárnap A "U Vendégségben Kassán Verböczy Antal: alacsonyan repül az első fejezet Dévaványán járási ifjúsági napot rende­zett a múlt hét végén a KISZ szeghalmi járási bizottsága, a járási klubtanács és a nagy­község KISZ-bizottsága. Mi­előtt azonban beszámolnánk a sokszínű programról, hadd szóljunk elismeréssel a déva- ványai KISZ-esekről, akik nagy munkát végeztek a nyár második felében. Több száz órai társadalmi munká­val, a nagyközségi KISZ-bi- zottság irányításával felújí­tották a dévaványai szabad­téri színpadot, amely előadá­sokra immár 15 éve alkal­matlan volt. A nagyközségi tanács gondoskodott anyag­ról, a KISZ-esek pedig pél­dás buzgalommal tették is­mét használhatóvá a létesít­ményt. összesen mintegy 300- an dolgoztak, közöttük fiatal szakmunkások is, s így az ifjúsági találkozó napjára el­készültek a felújítással. A szabadtéri színpadot a Kar­thágó együttes koncertje avatta fel, 8—900 fiatal hall­gatta műsorukat, amely az ifjúsági nap záróprogramja volt. S most lássuk a többi prog­ramot is: a dévaványai mű­velődési házban a délelőtti órákban két pol-beat bemu­tatót láthatott a közönség, az­után a szeghalmi művelődési ház társas- és néptánc­együttese lépett színpadra, majd az ecsegfalvi amatőr színjátszók mutatkoztak be. Délután adott műsort a deb­receni Karikás néptáncegyüt­tes, majd játékos vetélkedő következett. Végül, a Karthá- gó-koncert előtt nyílt meg a Fókusz Ifjúsági Klubban hét dévavúnyai fiatal amatőr képzőművész kiállítása. Egy új iskolaépület nem elég ahhoz, hogy' otthonosan érezzék magukat a gyere­kek. A békéscsabai Padrah Lajos Általános Iskola peda­gógusai hamar rájöttek erre az igazságra, s nosza — a szülőkkel, a gyerekekkel, a baromfifeldolgozó, valamint a tégla- és cserépipari vál­lalat szocialista brigádjaival összefogva — szépen elren­dezték az iskola környezetét. Gyepszőnyeget, virágokat te­lepítettek, a régi, elkorhadt fák helyébe újakat ültettek. Mindez azonban nem volt elég. Felmerült a játszópark gondolata, s nem sokat töp­rengtek az ötleten, hanem gyorsan megvalósították. így most a régi és az új iskola közötti parkban hancúroz­Emlékezetes négy napot töltött a közelmúltban Szlo­vákiában a Dél-alföldi Tég­la- és Cserépipari Vállalat fiataljainak képviseletében öt ifjúmunkás. A baráti lá­togatásról beszélgettünk Lengyel Imrével, a vállalati KISZ-bizottság tagjával, aki a küldöttséget vezette. — Mi volt az utazás cél­ja? — Tavaly a Kassai Tégla­ipari Vállalat SZM szerve­zete, a lengyel Bzeszowi Téglaipari Vállalat ZSMP szervezte és vállalatunk KISZ-bizottsága együttmű­ködési szerződést kötött az­zal a céllal, hogy a három ifjúsági szervezet kölcsönö­sen megismerje egymás munkáját, kicserélje tapasz­talatait — mondta Lengyel Imre. — A megállapodás­ban szerepel egyebek között a delegációcsere. Ennek megfelelően utazott kül­döttségünk Kassára. KISZ- bizottságunk hat alapszerve- zet munkáját fogja össze, így a delegáció tagjai külön­böző alapszervezeteket kép­viseltek. Annyit egyébként még el kell mondani, hogy a három vállalat között már korábban létrejött az együtt­működés, s ennek alapján barátkozott össze a három ifjúsági szervezet is. — Milyen program várt rátok? — Kassán a pályaudvaron ifjúsági vezetők fogadtak bennünket, élükön Azarin Lászlóval, az ifjúsági szer­vezet titkárával. Gazdag, jól szervezett programot állítot­tak össze számunkra ven­déglátóink. Az első nap ta­lálkoztunk a vállalat veze­tőivel, majd a kassai óvá­rost, a dómot és a többi ne­vezetességeket néztük meg. hatnak, játszva sportolhat­nak, egészséges levegőt szív­hatnak szünetekben és dél­után a gyerekek. Hogy mint­egy 100 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a játszóparkon, az nem hi­szem. hogy bármelyik, sza­bad idejét feláldozó felnőtt­nek eszébe jutna, látva a gyerekek örömét. A park végén apró épü­let áll, ez az iskola könyv­tára. A könyvek ki- és be- költöztetése, elrendezése ugyancsak alkalmat nyújtott a társadalmi munkára, s ta­lán a gyerekek könyvek iránti megbecsülését is nö­velte. Bár az iskola környezete már rendezett, a jó gazda mindig talál tennivalót. Bo­Láttuk a nagyarányú épít­kezéseket, az új lakónegye­deket. Másnap felkerestük a téglagyárat, ahol a rekonst­rukciót követően éppen a próbaüzem folyt. Az itt mű­ködő téglaegység rakatkép­ző automatát a közeljövőben Magyarországon is gyártják majd. Szokatlan volt szá­munkra a kamrás (fésűs) égetőkemence, melynek üze­meléséről kedvezőek a ta­pasztalatok. A következő na­pon a Spissko Nova Vesen-i — iglói — gyárat nézhettük meg. Ez a gyár nyerte, el ta­valy a vállalat kiváló gyára címet. — Most találkoztatok elő­ször a szlovák fiatalokkal? — Igen, és már a legele­jén közvetlen baráti kapcso­lat alakult ki közöttünk. Mindvégig éreztük azt a ki­tüntető neveimet, amivel lá­togatásunkat megszervez­ték és lebonyolították. Pró­báltuk az együttműködés új területeit kutatni, elsősorban gazdasági téren. Mivel a két vállalat hasonló műszaki fel­tételek között dolgozik, ezért például a műszaki tapaszta­latok, hasznosítható ötletek átvételének lehetőségeit az eddiginél jobban ki lehetne használni. A fiatalok mellett a vállalat, a gyáregységek vezetői is éreztették velünk, hogy ezt a kapcsolatot nagy­ra értékelik és fontosnak tartják. A kassai téglások közül egyébként már többen jártak Békéscsabán. Amikor a gyárakban megtudták, hon­nan érkeztünk, meleg fogad­tatásban részesítettek, mely­ből kitűnt, hogy a két vál­lalat közötti szoros kapcso­latnak örülnek a dolgozók. Krizsán András, Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat tanikuskert kialakítását ter­vezik, amely jó „szemlélte­tőeszköz" lenne a tananyag­hoz. A kicsiknek homokozó épül majd. amely talán el­feledteti a z óvoda iránti nosztalgiát. Az iskola kollektívája vál­lalkozik az intézményen kí­vüli társadalmi munkára, a kerület rendezésére, fásítá­sára, parkosítására is. A gyerekek hulladékgyűjtésen vettek részt, amely olyan jól sikerült, hogy ez az iskola érdemelte ki a városi tanács elismerését az iskolák kö­zötti társadalmi munka ver­senyben. A jutalmul kapott 10 ezer forintot ttermészete- sen közös célra, a könyvtár fejlesztésére fordítják. G. K. Kakaóbár, kólabár Friss lendülettel készülő­dik az 1981 82-es évadra az orosházi ifjúsági ház,,, Az idén működik majd az if­júsági intézményben őrsve­zetők klubja, orosz nyelvi levelező szakkör báb-, asz­talitenisz-, fotószakkör; gyermekklub, nyolcadikosok klubja; s folytatja munkáját az úttörőzenekar. A szakkö­ri évnyitó október 2-án lesz. A gyermekcsoportok mellett az idén is megszervezik a középiskolások számára a Táncsics, a Kossuth diákklu­bot, működik felnőtt báb­csoport, fotóklub és testépí- tőkluB. Tavaly indult, s gyorsan ■'népszerűvé vált a kakaóbár, így az idén sem marad ki a programból, sőt, az úttö­rőknek is szerveznek hason­lót, kólabár néven. Minden hónap utolsó vasárnapján délelőtt a helyőrségi klub­ban hallhatnak gyermekmű­sort. egy csésze kakaó vagy hüsi, kalács mellett a kis­dobosok, s ugyanezeken a napokon délután az ifjúsá­gi házban lesz hasonló ren­dezvény, Kólabár címen az úttörők számára. Meglepetések, félreértések A nyári emlékek rendezge­tése közben jegyzett le né­hány epizódot franciaországi útiélményeiről Murányi Va­léria, a békéscsabai 11-es szá­mú Általános Iskola 8-os di­ákja, aki egy úttörőcsoport tagjaként vehetett részt az emlékezetes utazáson. S hogy a nyár messze van? Talán annál szívesebben elevenítik fel a fiatalok a vidám napo­kat. „A táborozás 5. napján el­mentünk széllovagolni. Egy tó partján mindenki kipró­bálhatta ügyességét és egyen­súlyozó készségét. Az ebéd 12-kor kezdődött, de mi le- késtük. Az asztalnál a ma­gyarokat összekeverték a francia gyerekekkel, hogy is­merkedjünk. Az első fogás saláta volt, a második étel neve: tengeri tál. Ebben van rizs, hal, kagyló, rák, polip. Nem mertünk hozzáérni. A velem szemben ülő fiú egész­ben bekapott egy polipot. Azt hittük, szegény nincs magá­nál, de azért félénken mi is eszegetni kezdtük. Kiderült, nem is olyan nagyon rossz. Ebéd után lovagolni men­tünk, mi, a lovas nemzet sar­jai, akik közül két gyerek ült már lovon, s a franciák, akik nem lovas nemzet, irigylésre méltóan lovagoltak. Már eltelt két hét Francia- országban. Éppen lefeküdni készültünk a sátorban, az Atlanti-óceán partján, ami­kor egy fiú érkezett, és meg­kérdezte, hogy akatunk-e menni orgonahangversenyre. Mondtuk, persze, miért ne mennénk? A hangverseny másnap estére volt kitűzve. Következő nap megtudtuk, hogy nem is orgona-, hanem hárfahangverseny. A végén kiderült, se nem orgona-, se nem hárfa-, hanem fűrész­művészt hallhattunk. Egyéb­ként, nagyon tetszett. Szarvasról a Dobó Katica (Jttörőcsapat tu­dósítójától, Pataki Dórától kap­tuk az új tanév első tudósítását. Dóra arról számol be, hogy meg­tartották az első csapattanács­ülést, ahol felelevenítették a tisztségviselők feladatait. Meg­beszélték, mi lesz a teendőjük az új úttörőévben, melynek jel­mondata: „Hass, alkoss, gyara- píts”. Köszönjük a levelet, és várjuk, valamennyi úttörőcsapat tudósítójától a híreket, beszámo­lókat. — Skandalum! Skandalum! Ez egészen egyszerűen skan­dalum! — ismételgette Sza­kállas Apu minden változa­tosság nélkül. Meg-megbi- csakló hangján érződött á fel­háborodás, amit Fürtöske ri­adt tekintete csak fokozott. Ha egyáltalán lehetett fokoz­ni. Lehetett. — Skandaluuum! — Ezt már említetted, Apja! Mi a baj? — nyitott a szobába Szeplős Anyu talpig fürdőkö­penyben. — Mi az, hogy baj? Tragé­dia! Tragggédia! — cifrázta Szakállas Apu, majd lehup­pant a székre. — Kérdezd csak meg a gyereket! Szeplős Anyu kérdőn nézett Fürtöskére, aki a szőnyegpad­lót simítgatta cipője orrával, feleslegesen. A szőnyegpadló ugyanis sima volt. Magán érezve Szeplős Anyu tekinte­tét, Fürtöske tudta, nem hagy­hatja válasz nélkül. Megadóan tárta szét kezét, jelezve, hogy bűnösnek érzi magát. — Már megint mit csinál­tál, Fürtöske! — sóhajtott Szeplős Anyu, megszokásból. — Nem megint — módosí­totta a kérdést Fürtöske —, most először! Repülőt! — Repülőt? Hát már tudsz repülőt csinálni? — lelkende­zett Szeplős Anyu, s nem tit­kolt büszkeséggel nézett fiá­ra. — Igen, tud repülőt csinál­ni ! — mondta Szakállas Apu, s hangjában egy cseppnyi büszkeség sem érződött. — De azt is kérdezd meg, miből csi­nált repülőt? — Papírból — mondta Für­töske, meg sem várva, hogy anyja is feltegye a kérdést. — Papírból, papírból — is­mételte Szakállas Apu inge­rülten —, persze, hogy papír­ból! De milyen papírból? — Amire Apu sok betűt gé­pelt — mondta Fürtöske hal­kan, lábával még mindig a szőnyegpadlót simítgatva. Még mindig feleslegesen. Szeplős Anyu lelkesedése alábbhagyott. Baljós sejtése támadt. — Sok betű! így is lehet mondani — pattant fel a szék­ből Szakállas Apu, hogy dúl- va-dohogva fel-alá mászkál­hasson —, de a pontosabb fo­galmazás kedvéért hadd em­lítsem meg, hogy a készülő re­gényem kéziratának első fe­jezetéből csinált a gyerek re­pülőt! Ez egyszerűen... — Skandalum — segítette ki Fürtöske Szakállas Aput, mert érezte, nem ártana egy jó pontot szerezni. Az most nem sikerült. Sza­kállas Aput nem lehetett ki­zökkenteni : — Gondoltam, leülök dol­gozni, kijavítom a gépelési hi­bákat. Magam elé veszem a kéziratköteget, hát hol kezdő­dik a regényem? A második fejezetnél! Mi lett az elsővel? Elrepült! Mit kell ezen csodál­kozni? Alacsonyan repül az első fejezet, könyvhét lesz! Hogy az a ... — Jó, jó, Apja, azért még­sem kéne... — próbálta nyugtatni férjét Szeplős Anyu. Eredménytelenül: — Mégsem kéne? Mégsem kéne terroristát nevelni a la­kásunkban. Egy légikalózt! Ilyenekből lesznek a gépelté­rítők is! % — Tévedsz — mosolygott Szeplős Anyu, miközben egé­szen picit szeplős, viszont bor­zasztóan szép volt —, tévedsz! Az ilyenekből repülőgép-ter­vezők lesznek. Most, hogy Fürtöske szak­mát érzett a kezében, némi megnyugvással gondolt a jö­vőre. Ám Szakállas Apu ki­zökkentette. — Csak védjed a fiút! Ha elkészültem volna a második fejezettel, már együtt bocsá- tanátok útjára az erkélyről. A tizedik emelet igazán Kitűnő starthely. Én pedig bemegyek a kiadóba, és megmondom a főszerkesztőnek; sajnos, nem tudtam behozni az ígért kéz­iratot, ugyanis szerencsére jók a légköri viszonyok, tehát semmi akadálya nem volt a regényem elrepülésének. — Azért a fantáziád a régi! — nevetett Szeplős Anyu, és egy puszit nyomott Szakállas Apu homlokára. — Ne kese­redj el. Fürtöske szépen le­megy, és összeszedi a repülő­ket! Illetve az első fejezetet. Becsönget az alattunk lakók­hoz, elnézést kér a zavarásért, és megkérdezi, nem repült-e be az erkélyükre az első feje­zet! Illetve egy repülő. No, gyere, Fürtöske! Mit kell mondani Apunak? Fürtöske örömmel vette tu­domásul a viharfelhők elvo­nulását. Úgy is lehet monda­ni: repülésre alkalmas az idő! De ezt Fürtöskének ne említ­sük! Különben is: — Ne haragudj, Apa! — mondta, miközben inge alól előhúzott egy gyűrött repülőt. — Ez megmaradt! Szakállas Apu izgatottan si­mítgatta a kéziratot, óm lel­kesedése hamar aláhagyott: — Sajnos, csak az utolsó mondatok. — Legalább azt olvassam el — vette át Szeplős Anyu a gépírásos papírt férjétől, és hangosan felolvasta: „Szakállas Apu izgatottan simítgatta a kéziratot, ám lel­kesedése hamar aláhagyott: — Sajnos, csak az utolsó mondatok...” Szép környezet — társadalmi munkában * Mit is mondtál, mi a neved? (Külföldi karikatúra — KS) Délután ritkán yiéptelen a játszópark Fotó: Fazekas László

Next

/
Oldalképek
Tartalom