Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-19 / 220. szám

1981. szeptember 19., szombat o Megyei kertészeti termékbemutató és kiállítás A megyei kertészeti termékbemutatót és kiállítást dr. Sza­bó Sándor, a megyei tanács általános elnökhelyettese nyitotta meg, aki külön is hangsúlyozta: jól emlékszünk még azokra az évekre, amikor a kertészeti termékek termelése olyan alacsony színvonalú volt, hogy nemcsak exportra nem jutott, de a belföldi ellátás is akadozott. Az utóbbi években bekö­vetkezett jelentős változást reprezentálja a Mohácsy Mátyás születésének 100. évfordulóján rendezett termékbemutató is. A kiállítás szervezői nemes ügy érdekében fáradoztak, hi­szen ez a bemutató jó propagandája a kertészeti ágazatnak, a kertkultúrának. (K. J.) A megnyitó A HÓDGÉP és a Békéscsabai Állami Gazdaság gépbemuta­tója Virágtermesztök a kiállításon Sokan vásároltak a tótkomlósiak standjánál Fotó: Veress Erzsi A cukorról — kissé keserű szájízzel Lignitből brikett Magas fűtőértékű háztartá­si tüzelő készíthető a visontai lignitből — ezt igazolják a Mátraaljai Szénbányák Vál­lalatnál folytatott laborató­riumi vizsgálatok eddigi eredeményei. Ezek szerint az 1500 kalóriás nyersanyagból megfelelő gyártási technoló­giával 3800—4000 kalória fü- tőértékű brikettet lehet ké­szíteni. Most a nagyüzemi brikett­gyártásra készülődnek Vison- tán. Egyelőre — tárcaközi megállapodások alapján — Bulgáriába szállítják a ligni- j tét, amelyből ott már nagy­üzemi módon készítenek bri­kettet, majd az így elkészült terméket itthon vetik alá a : tüzelési kísérleteknek. A brikettgyártásra Vison- tán is megvan a lehetőség és a nyersanyag is: a térség­ben elhelyezkedő több mint ! egymilliárd tonna lignit ki- j termelése meggyorsítható. ] Azonkívül, hogy a Gagarin Hőerőművet ellátják fűtő- í anyaggal, évente félmillió tonna lignitből készíthetné- I nek magas kalóriaértékű fű­tőanyagot. Lesz bőven szifonpatron A szifonpatrongyártás bő­vítésére és rekonstrukciójára összefogott a Répcelaki Szén­savtermelő Vállalat és a Veszprémi Bakony Művek. Közös erőfeszítéssel megkezd­ték a szifonpatronüzem re­konstrukcióját, bővítését, a gépek, berendezések mintegy 60 százalékát kicserélik, kor­szerű hazai, illetve KGST- importból származó berende­zéseket állítanak helyükbe, így a szakaszos termelést fo­lyamatos, nagyrészt automa­tizált technológia váltja fel. ügyanakkkor felújítják az épületeket is. Mindehhez a Répcelaki Szénsavtermelő Vállalat a saját fejlesztési alapjából 20 millió forintot ad, a Bakony Művek pedig további 25 millió forinttal já­rul hozzá a fejlesztéshez. Az összefogás eredményeként 1983-ban már évi 50 millió szifonpatron készül a Ba­kony Művek üzemében, húsz­millióval több, mint jelenleg. Édesebb az idei cukorrépa, mint a tavalyi! Az első ré­paszállítmányok cukortartal­ma elérte a 13 százalékot, ami csaknem két százalékkal magasabb a múlt évi átlag­nál. Nincs gond a répa mennyiségével sem, hiszen az eddigi betakarítási eredmé­nyek és a határszemlék alap­ján hektáronként 37 tonnára lehet becsülni a várható át­lagtermést. A 120 ezer hek­tárnyi területen tehát bőven megterem az ország ellátá­sához szükséges cukorrépa. Ogy tűnik, az évekig akut problémát okozó cukorrépa­termesztés végleg kikerült a veszélyzónából. Ez persze nemcsak a répával foglalko­zó emberek szakértelmének és szorgalmának az ered­ménye. A mezőgazdaság irá­nyítói a cukorrépa-termesz­tés fellendítése érdekében több intézkedést is hoztak. Talán a legradikálisabb dön­tés a cukorrépa-minőség, az­az a cukortartalom szerinti átvételének újbóli beveze­tése. volt. Ez a módszer — aminek alkalmazásához előbb meg kellett várni, hogy a cukorgyárakat felszereljék automatikus laboratóriumi és adatkijelző, illetve rög­zítő berendezésekkel — végre közös nevezőre hozta a termelőket és cukorgyára­kat. Amíg ugyanis csak súly­ra ment a „játék”: a terme­lők betakarító és szállítóka­pacitásuk függvényében igyekeztek minél előbb meg­szabadulni a répától. Hogy aztán a földes répahegyek ott rohadtak a fogadóállo­máson?! — Az már a gyár baja volt. A cukortartalom szerinti átvétel, az ütemezési felár tehát az, hogy a gyár fel­dolgozó kapacitásához iga­zíthatták a szállítást, azután jobb belátásra bírta a gazda­ságokat. A cukorrépa-ter­mesztés azonban sokkal tő- keigényesebb és munka­igényesebb vállalkozás an­nál, hogy ennyivel minden megoldható lenrie. A gazda­ságoktól például szinte ál­landó közelharcot kellett vívni azért, hogy a vetéste­rületet, ha nem növelik, leg­alább ne csökkentsék. Az idén azután felhagy­tak az agitálással, a meg­győzéssel, és az elvárások hangoztatásával. Az életbe léptetett új rendelet sze­rint. azok a gazdaságok, amelyek a tavalyi cukorré­pa-vetésterületüket legalább 5 százalékkal növelik, a több­letrépa cukortartalmáért cu­korszázalékonként 2,40 Ft-os prémiumot kapnak. Ez je­lentős összeg, ha figyelembe vesszük, hogy az átlagos át­vételi ár cukorszázalékon­ként 5,60 Ft. Az eddigi ter­mésjelzéseket alapul véve az 5,60 Ft-os átvétel ár hektá­ronként átlagosan 27 ezer Ft árbevételt eredményez. Hangsúlyozni kell, hogy ár­bevételt, mert a nyereség en­nek csak alig több mint egy­ötöde. Az 1981-ben felemelt átvételi ár ugyanis csak részben fedezi a termelési költségnövekedés okozta többletkiadásokat. Amit a répatermesztők ez­zel elvesztettek a vámon, an­nak egy részét adókedvezmé­nyekkel megnyerhetik a ré­ven. A betakarítási veszte­ség csökkentése érdekében ugyanis azokban a gazdasá­gokban, ahol a gépi betaka­rítás után még végigböngé­szik a táblákat, az ehhez szükséges többletmunkadíj mentes a jövedelem növek­mény-adótól. Mindezeken túl, vagy ta­lán mindezék előtt a legfon­tosabb lépés volt, hogy több éves halogatás után az idén végre sikerült száz francia cukorrépa-betakarító kom­bájnt importálni. Ezek nem olcsó gépek, mert még a 30 százalékos állami támogatás­sal is több mint 2 millió Ft-ba kerülnek. A jó termés, az ösztönző intézkedések ellenére úgy tűnik a répafronton még- sincs minden rendben. Ha­mar kiderült, hogy pl. a te­rületnövelési prémium első­sorban azoknak a gazdasá­goknak jutott, amelyek né­hány hektárról, élve az alka­lommal, néhány 10 hektárra növelték cukorrépa-vetés­területüket. Kétségkívül a népgazdaság számára mind­egy, hogy milyen területnö­velésből származik a több­lettermés, de ezek a néhány hektáros gazdaságok csak addig foglalkoznak a répá­val — régi, vagy kölcsöngé­pekkel, nagyfokú kézi mun­kaerő igénybevételével —, amíg az extrajövedelem mi­att az megéri. Tehát most kihasználnak egy lehetősé­get. de megfelelő garancia híján tartósan nem ren­dezkednek be erre. A cukorrépát több száz hektáron termesztő gazdasá­gok, amelyek súlyos tízmil­liókat fektettek az ágazat fejlesztésébe, sok esetben nem tudták az 5 százalékos határt túlhaladni. Az idei kedvező eredmé­nyek ellenére, az említett tényezők bizonytalanságban tartják a répatermesztő gaz­daságokat. És mivel a cukor­répa a legjobb, minőségi föl­det igényli, ez a bizonytalan­ság arra készteti őket, hogy jövőre csökkentsék a vetés- területet, hiszen sokkal kifi­zetődőbb és egyszerűbb a jó földön búzát termeszteni. Ezt a termelői bizonyta­lanságot csak növeli a cu­kor világpiaci árának fo­lyamatos csökkenése. Az év eleje óta 700-ról 400 dol­lárra csökkent a cukor ton­nánkénti ára. Félreértés .ne essék, ez nem azt jelenti, hogy a vi­lágpiaci árak mozgása bár­melyik irányba is befolyásol­ná a hazai termelői árakat. Nem! Arról van szó, hogy ez a — legalábbis pillanat­nyilag — tartósnak tűnő ár­tendencia kimondva, kimon­datlanul, többekben esetleg megkérdőjelezheti a hazai cukorrépa-termesztés meg­különböztetett fejlesztésének fontosságát! És ez nagy baj lenne. Nemcsak azért, mert a cukor fontos stratégiai ter­mék, amit ügyes külkeres­kedelmi taktikával bármi­kor és bárhol el lehet adni, hanem azért is, mert költ­ségigényes ágazat lévén, a cukorrépa-termesztésre, be­rendezkedett vagy legalább­is abban nagy részt vállaló gazdaságoknak a termelési és fejlesztési lehetőségekről tiszta képet kell kapniuk. Ha tehát a cukorrépát alapvetően fontos termény­nek minősítjük, akkor az e besorolással járó pénzügyi, technikai feltételeket folya­matosan kell biztosítani. Bonyhádi Péter A biológia jövője A világon mindenütt fog­lalkoznak a biológusok azzal, hogy 2000-re a biológia ipari célokat szolgáljon. Egy öt­száz kilós szarvasmarha ma egy nap alatt kb. 0,5 kg fe­hérjét állít elő. Közben az állatnak magának is táplál­koznia kell, helyre van szük­sége, ami nem kis költséget jelent. Ugyanezen idő alatt 50.0 kilogramm baktérium 5 —50 tonna fehérjét termel­ne viszonylag kis helyen. Az erjesztő baktériumokat már régóta ismeri az ember, de igazi jelentőségüket csak újabban ismerte fel. A japá­noknak nem kevesebb, mint 4000 kutatójuk dolgozik eb­ben az iparágban. Brazíliá­ban, Nagy-Britanniában, Svédországban, a Német Szö­vetségi Köztársaságban, Ku­bában és másutt is erjesztés­sel állítanak elő fehérjéket és energiaszolgáltató anyagokat. Háztartások hulladéka Angliában a becslések sze­rint a háztartásokból mint­egy 25 százalékát kidobják annak az élelmiszernek, amit megvásároltak. A háború előtt végzett szórványos és hiányos felmérések ezt az ér­téket 3 százaléknak találták, ígv az emelkedés igen ma­gasnak tűnik. Kormánykez­deményezésre az angol szak­emberek újabb felmérést vé­geztek 60 háztartásban két éven keresztül, s ez meg­nyugtató eredménnyel járt: a korábban becsült érték igen magas, s teljesen alaptalan. Kalória-egyenértékben szá­molva a bevitt élelmiszerek­nek csak 5 százaléka kerül a hulladékba, s ebbe még a mosogatással járó távozó zsírt is beleszámították. A nagy családok „pazarlóbbak”, mint a kisebb háztartások. A vizsgálatnak most kb. 2000 családra való kiterjesztését tervezik, ami azonban igen nagy technikai nehézségekkel jár, s nagy türelmet igényel a megfigyeltektől is. „Gázbányák” Franciaországban hosszú habozás és vajúdás után megszületett a mélyen fekvő és jóformán kibányászhatat- lan szénrétegeknek föld alat­ti elgázosításával kísérletező vállalat. A kísérletek rész­ben laboratóriumban, rész­ben egy 180 méter mélység­ben levő szénrétegben foly­nak. A nagy mélységben a kísérletek még túl drágák, de remélik, hogy egy-két év múlva már kiderül, hogy mennyire kifizetődő a vállal­kozás. A Szigetvári Állami Gazdaság görösgali tehenészetében szá­mítógéppel irányítják az állatok takarmányozását. A szá­mítógéprendszert egy 200 férőhelyes, szabad tartásos istál­lóban helyezték el, és elsősorban az abrakfogyasztást szabá­lyozzák vele. Használatával olcsóbb a takarmányozás. A ké­pen: minden állat nyakán szíjra erősített miniatűr adó­vevő készülék van. A számítógép ennek segítségével értesül arról, hogy mennyi abrakot evett az állat, és ha napi adag­ját már elfogyasztotta, az automata nem ad többet (MTI-fotó: Cser Isván felvétele — KS) Tudományos kishírek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom