Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-17 / 218. szám

1981. szeptember 17., csütörtök Pátzay Pálra emlékezve Egyik legismertebb figurá­ja, a Kenyérszegő nő, bölcs derűvel tekint maga elé. Moz­dulata szinte rituálisan pon­tos, és szimbolikusan határo­zott. Nyugalom, tisztaság és az élet értelme árad ebből a szoborból, miként Pátzay Pál megannyi más munkájából is. Az 1896. szeptember 17-én született mester ma lenne 85 éves. Annak a nagy művészgene­rációnak volt kiemelkedő ve­zéregyénisége, amelyik több mint hat évtizeden át meg­határozta a magyar plasztika útját, sorsát. Szinte elrendel- tetésszerűen szobrásznak szü­letett. Sok mindent megta­nult az életből, s magába szí­vott környezetéből, de mind­végig önmaga mestere volt. Bár rövid ideig a Képzőmű­vészeti Főiskolát is látogatta, valójában saját maga for­málta, építette, alakította te­hetségét, s mindig tevékeny keze a szobrok során át ta­lálta meg azt a plasztikai ki­fejezésformát, amellyel je­lentős műveit létrehozta; vall­va az emberi élet szépségé­ről, nagyságáról, vallva a kül­detés lehetőségéről. Egykoron a magyar képzőművészet nagy avantgarde alkotóival együtt indult, és megérhette művészete beteljesülését, a megérdemelt 'elismerést. A Tanácsköztársaság buká­sa után bebörtönzött művész munkássága a felszabadulá­sig egyértelműen az emberi értékek tiszteletben tartásá­ról, őrzéséről vallottak. Ö, a látszólag nem politizáló, lát­szólag a szellem magasába zárkózó alkotó készítette el 1942-ben a Történelmi Em­lékbizottság Petőfi-jelvényét. Magától értetődik, hogy a felszabadulás után azonnal megtalálta a tevékenység le­hetőségét, dolgozni kezdett művészként, pedagógusként, közéleti emberként. 1945 után művészete tovább gazdago­dott, s választott funkcióiban sokat tett az új magyar kép­zőművészetért, a megújhodá­sért. Vagyis hinni tudott az emberben, s tudta, hogy az ember képes újjáteremteni önmagát. Pátzay Pál szobrászatéban természetes módon az ember áll a középpontban. Annyi irányzat, csak a térre, csak a formára, s tegyük hozzá, csak a sematikus tartalomra törekvő szobrászi előírás és megoldás kereszteződésében is meg tudta tartani önma­gát. Már említett, 1944-ben készült, s ma szülőhelyén, Kapuvárott álló Kenyérszegö című szobra az életet tovább­vivő, a jelenben a jövőért élő ember szimbóluma. És egy­ben a művész egész munkás­ságáé is. Mert Pátzay Pál így gondolkodott. Sokat alkotott, és igazán művei szólnak mellette, és felelnek érte majd a jövőben, így például a székesfehérvári Huszáremlékmű, (a század ta­lán legjobb magyar lovas­szobra) a klasszikus nyugal­mú Fésülködő lány, a Verdi figura, a Kodály portré, a felvonulás téren álló Lenin- szobor. Pátzay Pál méltósága, sze­mélyiségének varázsa, szép humánuma az országban mindenütt föllelhető köztéri alkotásaiban él tovább. Szel­leme pedig a tanítványok, a követők munkáiban. Harangozó Márta Szülői magatartásformák Türelem o A tanévkezdés kapcsán egy új, szülőknek s^óló sorozatot indítunk útjára. A sorozat írója ismertet, felelevenít — a teljesség igénye nélkül — néhány jellemző szülői magatar­tásformát. Az írások igaz csak vázlatos ismertetést nyújtanak. ugyanakkor megfelelő alapul szolgál­nak ahhoz, hogy a leír­tak alapján ki-ki átgon­dolhassa nevelési gya­korlatát. szülői szerepét’. Az élet számtalan terüle­tén az emberekkel történő eredményes foglalkozás egyik fontos feltétele: a tü­relem. A tárgyakkal, anyagokkal dolgozó ember is idegessé válhat, „felheccelődhet” pél­dául a munka ismételt siker­telensége következtében. Eb­ben az esetben nem szárma­zik maradandó kár abból, ha mondjuk favágáskor a göcsörtös fát bosszúsan a földhöz vágjuk, s netán mondunk egy „cifrát”. Mennyire másként kell szabályozni indulatainkat, ha emberek közötti történések részesei vagyunk! Ha a bolti eladó idegeit egy vevő teszi próbára lát­szólagos értetlenségével, ő bizony nem engedheti meg magának, hogy földhöz vág­ja az árut, és „cifrákat” sem mondhat. Gyermekeink ne- % velése során pedig még több türelemre van szükség. A gyermek különösen érzékeny a türelmetlenségre, s azt sze­mélyét sértő hántásként fog­ja fel. Egy négyéves kislány pi- tyergett az óvodában, mert szülei az egymás közötti vi­tán felbosszantva ingerülten szóltak hozzá. A kislány a sírás okait tudakoló kérdés­re azt felelte: — „Azért sí­rok, mert anyu és apu ide­ges rám.” Már azzal is na­gyon sok türelmetlen meg­nyilvánulást kiküszöbölhe­tünk, ha a gyermektől telje­sen független bosszúságok „látványos” levezetésétől megkíméljük őt. A gyermek élete szakadat­lan tanulási folyamat. Meg kell tanulnia járni, beszélni, étkezni, cipőt fűzni, írni-ol- vasni, a zebrán átmenni, ki- sebb-nagyobb kérdésekben dönteni, vonzó ösztönzések­nek ellentállni és így tovább. Egy-egy új feladat megtanu­lása, megtanítása esetenként igen alapos türelmet igényel a szülőktől. Kezdetben sok­szor kell próbálkozni, gyak­ran rosszul sikerül *a kivite­lezés, és bizony a tevékeny­ség tempója is igen lassú. A türelmetlen szülő egy­kettőre elunja ezt és kikapja pl. a burgonyát hámozó kis­fia vagy kislánya kezéből a kést, mondván: — „Ügyet­len vagy te ehhez, nincs ne­kem időm kivárni a pepecse­lésedet.” S ha ilyen epizódok halmozottan ismétlődnek, akkor például a pályaválasz­tás idejére nem kis nehézsé­get jelent, hogy a gyermek képességei nem bontakozhat­tak ki megfelelően, vagy ép­pen önbizalmát vesztette. Mind a tevékenységét előre­látóan megszervezni képtelen kapkodó, mind a túl félénk és gátolt fiatalok körében gyakran felderíthető a türel­metlen szülői magatartás, mint egyik ok. A gyermek értelmi, érzel­mi és akarati éleiének fej­lődése szempontját ti* egy­aránt lényeges a türelmes, megértő, szeretetteli szülői magatartás. Mint minden magatartás­nak, így a türelmet nyújtó szülői magatartásnak is ter­mészetesen megvannak a ha­tárai. Ezekről azonban más szülői magatartásformák kap­csán lesz célszerű szólni. Azt azonban máris indokolt rög­zíteni, hogy észrevehető fe­szültség van a mai gyors, di­namikus élettempó és a tü­relmet sugárzó szülői maga­tartás követelménye között. Az is igaz, hogy az előbbi­ek legfeljebb mentségek, de mit sem változtatnak azon, hogy a szülői magatartás a gyermek fejlődésének egyik legfontosabb meghatározója. Az egyes családok felelőssé­ge, hogy kellő időt és türel­met fordítsanak gyermekeik­re. azok minél harmoniku­sabb. boldogabb jelene és iövőie érdekében. Bőke Gyula Vita a népművészet újrafelfedezéséről Még javában folyt a rádió és a televízió idei népdalver­senye: a Röpülj páva, ami­kor több folyóiratunk ha­sábjain heves vita támadt művészek, kritikusok és a közművelődés szakemberei között a népművészeti moz­galmak elvi kérdéseiről, a népművészet iránt a hetve­nes években megújult érdek­lődés okairól, közízlést * befo­lyásoló hasznáról, illetve ká­ráról. De amíg pár évvel ez­előtt kulturális életünk szin­te minden fórumán osztatlan helyeslés és támogatás fogad­ta az egyre szaporodó folk­lóregyüttesek, vidéki pávakö­rök és a városi táncházak munkáját, az idei népdalve­télkedő nyomán megindult vita alaphangját már nem egyedül a népművészet újra­felfedezésén érzett öröm ha­tározta meg, az örömbe nem kevés üröm is vegyült. * * * Az Élet és Irodalomban két egymással ellentétes állás­pont csapott össze. Kiss Fe­renc irodalomtörténész, Var- gyas Lajos zenekutató, Vitá­nyi Iván és mások annak a véleménynek adtak hangot, hogy a rádió és a televízió által az dfeész ország nyilvá­nossága előtt népszerűsített népdalkörök egyre távolabb kerülnek a bartóki és kodá- lyi hagyományoktól, előadás­módjukban mindinkább el­uralkodik a magyarnótás, ci­gányzenés, operettes hangvé­tel. így ahelyett, hogy a tö­megkommunikáció fórumain az igazi értékek kapnának hangot, egy hamis, dzsentro- id ízlés válik uralkodóvá. Az ellentábor tagjai —, leg­főképp Daróci Bárdos Tamás és Sárosi Bálint — viszont azzal érveltek, hogy a feldol­gozott népzene hallgatottsága sokkal nagyobb mint a na­túr folklóré, s ha tekintettel akarunk lenni a közízlésre, akkor arra is oda kell fi­gyelnünk, hogy mit énekel ma a népdalt, népzenét ked­velő magyar közönség. Kinek van igaza? Ezt an­nál is nehezebb megválaszol­ni, mert előtte el kellene dönteni, miről is van szó? Egy eredetileg bartóki ha­gyományokból táplálkozó népművészeti mozgalom fel­hígulásáról, közízléshez való igazodásáról vagy arról, hogy annak idején túl optimistán ítéltük meg a népdal, a nép­hagyomány ápolásának, a „Csak tiszta forrásból” való merítésnek lehetőségeit? Mi­előtt elhamarkodottan leten­nénk a voksunkat egyik vagy másik álláspont mellett, gon­doljunk arra, amire a vita kiszélesedésekor a kritika ha­sábjain Vadas József is utalt. A felhígulás nem az elmúlt évtizedek eredménye. A nép­művészet átalakulása szinte az iparosodás megindulásával egy időben, már a múlt szá­zad elején megindult. Mind­az tehát, amit ma igazi népi stílusként, népi kultúránk több száz éves örökségeként tartunk számon — nemcsak a népdalok túlnyomó része, de a cifraszűr, vagy a ma­tyóhímzés is — csak az utol­só száz esztendő szülötte. * * * Mi lesz a népművészet, a most már majdhogynem ha­ló poraiból feltámasztott né­pi kultúra sorsa gyorsan vál­tozó világunkban? E kérdés­re próbálnak választ adni a televízió társadalomtudomá­nyi magazinjának meghívott résztvevői: Hofer Tamás, Kiss Ferenc és Vitányi Iván a szemle csütörtök esti adásá­ban. A Lázár István vezette vita természetesen nem ad­hat választ népművészetünk, népművészeti mozgalmaink minden elméleti kérdésére, de érdemes megtekinteni mind­azoknak, akiket érdekel népi kultúránk múltja, jelene, jö­vője. Vikol Katalin HANGSZÓRÓ Eszmecsere a hagyomány- ápolásról Szigetvár ... Nemigen él ma ember Magyarországon, akinek e helységnév hallatá­ra ne dobbanna meg a szí­ve. Hősi múltunk emlékeze­tévé lettek a szigeti vár fa­lai, amelyek között Zrínyi Miklós és kötezer-ötszáz har­cosa reménytelen harcot folytatott a milliós török se­reg ellen. Hősi haláluk azon­ban nem lett pusztába kiál­tott szó, hisz a későbbi ko­rok méltán tekinthetik a szi­geti várvédőket a hősiesség, a hazaszeretet, az önfeláldo­zás példaképeinek... Szigetvár ma is lakott te­lepülés. Vajon hogyan él­nek 1981-ben a hősök árnyé­kában felnőtt és felnövekvő utódok? Ismerik-e városuk múltját, ápolják-e hagyomá­nyait jó patriótákhoz méltó­iul? Tuscher Tünde félórás rioortja, amely kedden, késő este hangzott el a rádióban, többek között erre kereste a választ. Egyszerű emberek­kel kezdte a beszélgetést. Bár mindenkit természetesen nem kérdezhetett meg, re­méljük, a városka valameny- nyi lakója ugyanolyan büsz­ke arra mint a riportala­nyok, hogy szigetvári. Per­sze, ez csupán passzív pat­riotizmus, és a történelem- kutatás. a helytörténet ezzel nem sokat haladhat előre. Szerencsére itt is akadnak azonban, akik idejüket nem sajnálva törekednek' arra, hogy méltóan ápolják a ha­gyományokat. Például a kol­légiumi tanár, aki csak „úgy” idekerült, s egy-két év múl­va már a vár baráti köré­nek vezetője lett. Ennek a körnek köszönhető, hogy az idelátogató turisták jó né­hány kiadványból tájékozód­hatnak a hely történelméről. A riport — amelybe bele­fért még egy korabeli beszá­moló is Zrínyi hősi kiroha­násáról — a hazafias nevelés rendkívül szép példáját hoz­ta napvilágra. Hazánk csak­nem minden városának, köz­ségének van valamilyen ha­gyománya, amelyet őriz, amelyre büszke. Vagy amely­re büszkék lennének lakói, ha ismernék. Hisz gyakran érezzük, milyen keveset tu­dunk azokról az emberekről, akik előttünk éltek itt. akik településünk mai arculatát formálták. Pedig csak a ha­ladó hagyományokon léphe­tünk tovább, hisz múlt nél­kül soha nincs jövő! Nagy kár, hogy a- rádió ilyen késői időpontban-tűzte műsorára ezt a kiváló ri­portot. A hazafias nevelés­ről ugyanis rengeteget hal­lunk, de annál kevesebb példát, útmutatást kapunk, s kapnak a pedagógusok ah­hoz, hogyan is kezdjenek hozzá... — gubuez — MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Jákó Vera nótákat énekel. 8.45: Donizetti: Rita. 9.44: Brummadzag, a 7enebohóc. 10.05: Diákfélóra. 10.35: Vavrinecz Béla népzenei feldolgozásaiból. 11.10: Fúvósátiratok. 11.25: Ezt láttam — Cserkesző- lőn. 11.40: Tom Jones. 12.35: Vajda János: Egy honvéd naplójából. 12.45: Zenemúzeum. Dalest a Ze­neakadémia nagytermében. 14.10: A különös testamentum. 14.50: Farkas Gyula: Cimbalom­kettős népi zenekarral. 15.10: Operaötösök. 15.28: Csiribiri. 16.05: Rádiónapló — az idegen- forgalomról. 18.00: Jónás Mátyás népi zene­kara játszik, Lovass Lajos nótákat énekel. 19.15: Az Ifjúsági Rádiószínpad bemutatója. Lehet egy ke­rékkel kevesebb? 20.05: Világjáró zenekarok. 21.40: Adottságok — lehetőségek. 22.20: Tí7 perc külpolitika. 22.30: Pro Musica. 23.08: Metronóm. 23.28: Dohnányi: c-moll zongora­ötös. Op. 1. 0.10: Virágénekek. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Juhász Frigyes vokális műveiből. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 12.33: Mezők, falvak éneke. 12.55: Nővérszálláson. 13.25: Látószög. 13.30: Veress Sándor zongora- muzsikájából. 14.00: Cigánydalok, csárdások. 14.35: Lehár operettjeiből. 15.24: Volt egyszer egy dal . . . 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Húszas stúdió. 18.33: Halló, Berlin! Halló. Buda­pest! 19.34: Sudi Farkas Pál népi ze­nekara játszik, Miklóssy József nótákat énekel. 19.55: Slágerlista. 20.33: A 04, 05, 07 jelenti. 21.05: Visszatekercselés. 22.15: Tamássy Zdenkó szerze­ményeiből. 23.15: Suppé és Millöcker ope­rettjeiből. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Zenekari muzsika. 11.05: XIX. századi operákból. 12.06: James Galway fuvolázik, Martha Argerich zongorá­zik. 13.05: Kartal Zsuzsa versei. 13.15: Zenekari muzsika. 14.55: Hernádi Lajos zongorázik. 15.55: Pillanatkép. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: „Bűvös égi szikra.” 16.59: Popzene sztereóban. 18.00: Prizma. 18.30: Operaáriák. 19.05: Csaba Péter hegedül. Ko­csis Zoltán zongorázik. 20.05: Világirodalmi mozaik. 20.25: Decsényi János műveiből. 20.51: Aretha Franklin énekel. 21.20: Xerxes. Részletek Händel operájából. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Egy előadó, két dal. Az A La Carte együttes ját­szik. 17.12: Városlakók. Braun Ágos­ton jegyzete. 17.20: Szabó Sándor törökszent­miklósi gitáros játszik. 17.30: Munkásélet. Szerkesztő: Merza Jenő. 17.50: Verbunkosok. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Élővilág. (Alt isk. 7. oszt.) (f.-f.) 9.30: Magyar irodalom. (Ált. isk. alsó tagozat.) (f.-f.) 10.05: Magyar irodalom. (Alt. isk. 5. oszt.) 10.45: Magyar nyelv. (Ált. isk. 2. oszt.) 12.05: Világnézet. (Középisk. IV. oszt.) (f.-f.) 14.00: Iskolatévé. Magyar nyelv, (ism.) 14.15: Magyar irodalom. (Alt. isk. alsó tagozat.) 14.45: Magyar irodalom. (Ált. isk. 5. oszt.) (ism.) 15.20: Világnézet, (ism., f.-f.) 16.65: Hírek, (f.-f.) 16.10: Hagara mérnök hét rövid éve. 17.05: Reklám, (f.-f.) 17.10: Látunk vagy emléke­zünk . . . (f.-f.) 17.40: Tévébörze. 17.50: Tízen Túliak Társasága, (f.-f.) 18.30: Holnap nyit a vásár. 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Családi kör. (f.-f.) 21.00: Egés7 jól vagyok. 21.30: Reklámpanoráma Fejér megyéből. 21.40: Telesport. Labdarúgó-ku- panap. Súlyemelő világbaj­nokság. 23.10: Tv-híradó 3. 23.20: Tv-tükör. (f.-f.) II. MŰSOR 18.00: Látunk vagy emlékezünk? 18.30: Iskolatévé. Technika. (Alt. isk. 1. oszt.) 19.10: Környezetismeret. (Ált. isk. 3. oszt.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: A hosszú út. 21.30: Tv-híradó 2. 21.50: Szemle, (f.-f.) BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 16.55: Táncdalok. 17.15: Kulturális híradó. 18.00: Az Enescu fesztivál prog­ramjából. 18.20: Labdarúgó-híradó. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Gazdasági figyelő. 20.00: Közvetítés az Enescu fesz­tiválról. 20.30: Fiatalok órája. 21.15: A csodák világa. VIII. rész. 22.05: Tv-híradó. BELGRAD, I MŰSOR 17.10: Tv-napló. 17.45: Gyermekműsor. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Eurogól. 19.15: A konyha nagy • mesterei­nek kis titkai. 19.27: Ma este. 20.00: Párhuzamosok. 20.50: Vetélkedő. 22.00: Budva — Sveti Stefan ’81: A 7,ene napjai. II. MŰSOR 18.30: Zágrábi körkép. 19.15: Négy keréken. 19.27: Ma este. 20.00: Teleszkópia. 21.00: Ez az én választásom. 21.05: Huszonnégy óra. 21.10: ökölvívás. SZÍNHÁZ 1981. szeptember 17-én, csütörtö­kön délután 17 órakor Békéscsa­bán : NYÍLT SZÍN MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Skalp­vadászok, 6 és 8 órakor: Az Ol­sen banda boldogul. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: Ellopták Jupiter fenekét. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: Egy zseni, két haver, egy balek. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: A híd túl messze van I., II. rész. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Nap­lemente délben, fél 8 órakor: Sógorok, sógornők. Gyulai Pető­fi: 4 és 6 órakor: A kis rendőr nagy napjai, 8 órakor: Szelíd motorosok. Orosházi Béke: Solo Sunny. Orosházi Partizán: fél 4 és fél 6 órakor: Transzport, fél 8 órakor: Uvegtörők. Szarvasi Táncsics: Repülés az űrhajóssal. Pátzay műtermében (MTI-fotó — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom