Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-13 / 215. szám
1981. szeptember 13., vasárnap KliuUKTKtj NAGYVILÁG inr""1 i,i h ' 1 t m m T-*?aES Amerikai fegyverszállítások H fejlődés kerékkötője Az USA elnöke által elfogadott — a fokozott külföldi fegyverszállításra vonatkozó — politikai irányelv kihívás az el nem kötelezett országok számára, amelyeknek korlátozott erőforrásaikat szociális és gazdasági fejlesztési célokra kellene felhasználniuk. Az év elején az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek Delhiben megtartott tanácskozásán jóváhagyott nyilatkozat megállapította, hogy a fegyverkezési verseny kerékkötője a fiatal államok gazdasági fejlődésének, s egyben az új gazdasági világrend kialakításának egyik fő akadálya. A Reagan-adminisztráció döntésével fokozza a hadi versengést és elősegíti új háborúk, konfliktusok létrejöttét. A Fehér Háznak nem okoz gondot az a tény, hogy az 1954 és 1980 közötti időszakban a mintegy 140 háború mindegyike a harmadik világban zajlott, rombolást, százezrek halálát okozva, meghiúsítva a nemzeti kormányoknak a népjólét emelését célzó terveit. Az USA korábbi adminisztrációi a fokozott fegyverszállítással már eddig is dollármilliárdo- kat vontak el a fejlődő országoktól, amelyek erejüket az egymással vívott háborúkban őrölték fel. Az Egyesült Államok a háborús pszichózis szítására spekulál. A harmadik világ országaiba szállított fegyverek mennyiségének növelése már eddig is sokszor a szembenállás kiéleződéséhez vezetett, hiszen köztudott, hogy számos helyen izzik a gyarmati uralom által visz- szahagyott területi és nemzetiségi ellentétek parazsa. Az USA fokozódó fegyver- szállításai megingatják a regionális stabilitást és biztonságot. A Közel-Keleten e politika miatt évtizedek óta megoldatlan az arab—izraeli konfliktus. Pakisztán intenzív felfegyverzéséve] az USA a háborús feszültség új fészkét hozza létre Délnyugat- Ázsiában. Be akarja vonni az ASEAN-országokat a fegyverkezési versenybe azzal a szándékkal, hogy Dél- kelet-Äzsia sűrűn lakott övezetét új konfliktusok színhelyévé változtassa. Az amerikai kormányok mindig semmibe vették a harmadik világ valódi igényeit. Ráadásul a fejlődők a vezető tőkés országok valu- táris, gazdasági és inflációs megrázkódtatásait is érzik. A katonai versengés szítása a feilődő államok között szintén az Egyesült Államok világuralmi törekvéseit szolgálja. E. Rjabcev (APN — KS) Egy „bűnbánó” hitlerista halála Albert Speer halott, de biztos, hogy még legalább két-három Speer-művel megörvendeztetik majd a nyugatnémet kiadók az olvasókat. Hitler egykori főépítésze, majd fegyverkezési és hadigazdálkodási minisztere ugyanis a spandaui börtönből mintegy 25 ezer oldalnyi feljegyzést csempészett ki fogságának húsz esztendeje alatt. Először emlékiratait adta közzé, aztán nürnbergi naplóját, végül pedig — fél éve sincs, hogy megjelent és azóta is a bestseller-listán szerepel — „A rabszolgaállam” című munkáját. Egy bűnbánó hitlerista arcképe bontakozik ki ezekből a könyvekből, egy pályafutás, amely 1930-ban kezdődött, amikor a fiatal építész belépett a náci pártba. Amikor Hitler hatalomra jutott, a diktátor, aki művésziéleknek tartotta magát, és érdeklődött az építészet iránt, felfigyelt a kétségtelenül tehetséges fiatalemberre. Speernek kitűnő érzéke volt a nagyhatású tömegdemonstrációk szervezésére. Először a hírhedt nürnbergi pártnapok tömegrendezvényeit szervezte, később szerepet kapott a berlini olimpiának a Harmadik Birodalom érdekeit szolgáló külsőségeinek megálmodásában. A csodálatos birodalmi kancelláriát, amelynek pincéjében a nagyvonalú megrendelő önkezével vetett véget életének, szintén Speer alkotta, és már születtek a tervek egy új kormányzati központ felépítésére. Több, mint ezer méter átmérőjű kupoláról volt szó, amely alatt a győztes uralkodó faj legjobb képviselőinek tízezreit lehetett volna összegyűjteni. Már a márvány kitermelését is megkezdték — természetesen a koncentrációs táborok foglyainak rabszolgamunkájával. Tegyük hozzá, hogy Albert Speer első könyvében még azt állította, hogy fogalma sem volt Auschwitzról és a népirtásról. A másodikban már azt igyekezett ábrázolni, hogy őt a spandaui börtönben kiközösítették fogolytársai, mert a nürnbergi tárgyaláson bűnbánó magatartást tanúsított. A harmadik „műben” viszont márAlbert Speer, az egykori náci miniszter (Fotó — AP — MTI KS) már az SS üldözöttjének állítja be magát. Speer nemcsak építésznek volt tehetséges, hanem írónak is. Németül, angolul, franciául kiadott könyveiben elég hihetően mondta el „lelkiismereti vívódásait”. Persze, ez a lelkiismeret akkor támadt fel, amikor a háborút elvesztették, mert ellenkező esetben Speer bizonyosan másfajta könyveket írt volna. Arról, hogy az alsóbbrendű népek munkaerejével miképpen győzték le magukat az alsóbbrendű népeket. Ha egyáltalán ideje lett volna az irtásra. Tudniillik a becsvágyó építész, akinek egy időre fel kellett hagynia a berlini kormányközpont felépítésével, azért háborús tervekkel is foglalkozott. Hatalmas rabszolgabrigádokat kívántak szervezni, amely az új birodalom határain, valamint a közvetlenül a birodalom alá rendelt „segédnépek” területein felépítette volna, az oda telepítendő felsőbbrendű németek számára az új városokat. A technokrata precizitásával dolgozták ki a létszámokat — évi 10 százalékos halandóság figyelembevételével. Mindebből persze semmi nem valósult meg: az alkotni kívánó építész a háborús főbűnösökkel együtt felelt tetteiért. Nem kis szerencséjére elkerülte a halálos ítéletet — ehhez nagymértékben hozzájárult, hogy „bűnbánatot” gyakorolt, továbbá sikerült bizonyítania, hogy 1944. tavaszától sok tekintetben szembe került a führerével. Speer 1966. október 1-én lépett ki a spandaui börtönkapun. Néhány évig hallgatott, aztán közreadta első könyvét. S, ahogy az esztendők múltak, úgy vált háborús bűnösből egyre inkább „az utolsó szemtanúvá”. Nem volt hét, amikor a világ valamelyik televíziója ne kért volna tőle interjút. És Speer nyilatkozott. A honoráriumokból milliomossá vált építész őszhajú, bölcs öregúrként jelent meg a képernyőkön. Szakszerű, tárgyilagos magyarázatot adott mindenre. Londonba, ahol váratlan agyvérzés érte, szintén egy televíziós interjú kedvéért látogatott el. Vele a Nürnbergben elítélt háborús bűnösök közül az utolsó előtti távozott az élők sorából. Aki még él: a életfogy- tiglanra ítélt Rudolf Hess, Hitler egykori helyettese. Ő áprilisban volt nyolcvanhét esztendős. Amióta Speer, valamint az ugyancsak el-i bocsátott Baldur von Schi- rach, egykori birodalmi ifjúsági vezető elhagyhatta Spandaut, Hess ott az egyedüli fogoly. P. I. KNDK a phenjani élelmiszeripari főiskola A KNDK fővárosának: egyik festői pontján, a Csanggvang- hegy lábánál emelkednek a phenjani élelmiszeripari főiskola épületei. A főiskola 1959-ben nyitotta meg kapuit a hallgatók előtt. Ma a felsőoktatási intézményben hat szakon ismerkednek meg a diákok jövendő szakmájukkal. Az oktatást számos laboratórium, a modern konyha kellékeivel fölszerelt gyakorlóterem segíti. A tantárgyak között szerepel a hagyományos koreai konyhaművészet ismereteinek elsajátítása, de természetesen az európai étkezési szokásokkal is megismerkednek a leendő élelmiszeripari szakemberek. Tananyag a helyes étkezési szokások kialakítása, valamint az élelmiszerek választékának bővítése. A főiskola elvégzése előtt a hallgatók hosszabb-rövidebb időt élelmiszeripari üzemekben töltenek. A phenjani főiskola képzést, illetve továbbképzést biztosít a régóta dolgozó élelmiszeripari szakembereknek- is. (BUDAPRESS — KCNA)
