Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-24 / 197. szám

1981, augusztus 24., hétfő IEIJ3HEEM Javítják a köröstarcsai templom tetőszerkezetét. Ez a munka része a templom évek óta tartó felújításának Fotó: Martin Gábor Végső búcsú Hajnóczy Péter írótól • Pályatársai, tisztelői, csa­ládtagjai vettek végső bú­csút vasárnap a 39 éves ko­rában elhunyt Hajnóczy Pé­ter írótól a Farkasréti teme­tőben. A Magyar Írók Szövetsé­ge nevében Mészöly Miklós emlékezett meg Hajnóczy Péterről, aki az 1970-es években kibontakozott' iro­dalom egyik legtehetsége­sebb képviselője volt. A ba­rátok, az ifjú pályatársak képviseletében Reményi Jó­zsef Tamás, a Mozgó Világ című folyóirat munkatársa mondott búcsúbeszédet. Meteorológiai vándorgyűlés Kecskeméten tegnap meg­kezdődött a XII. meteoroló­giai vándorgyűlés. A 3 na­pos eszmecsere napirendjén a szélsőséges időjárási hatá­sok, főleg a fagyok által okozott mezőgazdasági ká­rok elleni védekezés lehető­ségei szerepelnek. Az első nap előadói ezzel összefüggésben — több évti­zedes megfigyelési adatok alapján — leszögezték, hogy a közhiedelemmel ellentét­ben, a kétségtelenül növek­vő arányú károkért nem annyira az időjárás változá­sa, mint inkább a termelés fejlődése a felelős. A szőlő­ket például régen a taka­rással jól meg lehetett vé­deni a téli fagyoktól, nap­jaink nagy hozamú, korsze­rű, magas művelésű ültetvé­nyein viszont fedetlenül te­lelnek a rügyek; a gyümöl­csösökben a szedés meg­könnyítése érdekében alacso­nyabbak a fák koronái, így a talaj menti fagyok jobban károsítják őket. Az általában is kényesebb növények kö­zött sok a hosszú tenyészide­jű, s ezek beérése egybe­esik a gyakori, kora őszi fa­gyokkal. A növénynemesítők felada­ta, hogy olyan új fajtákat állítsanak elő, amelyek meg­felelnek a korszerű techno­lógiának, de ugyanakkor fagytűrőek, sérülés esetén gyorsan regenerálódnak, s a tenyészidejűk is rövid. Ezen túlmenően nagyon fon­tos a termőhely jó megvá­lasztása is. Hogyan élnek az időskorúak? A VI. ötéves tervtörvény a nehezebb gazdasági felté­telek mellett is nagyobb súlyt helyez az időskorúak- ról való társadalmi gondos­kodásra, a napközi otthoni ellátásra, a szociális otthoni hálózat bővítésére. Hogyan érvényesülnek a gyakorlat­ban az időskorúakra vo­natkozó szociálpolitikai irányelvek? Milyen a komp­lex gondoskodás helyzete? Hogyan használják fel a készpénzsegélyeket, milyen a szociális otthoni és a házi szociális gondoskodás haté­konysága? A békéscsabai városi Népi Ellenőrzési Bi­zottság a Hazafias Népfront városi bizottságával karölt­ve ezekre a kérdésekre ke­res választ. A széles körű vizsgálat során a megyeszék­hely idős korú lakosságának szociálpolitikai helyzetét ve­szik górcső alá. Az év elején a Hazafias Népfront és a Vöröskereszt aktívái kérdő­ívekkel keresték fel az idős embereket. Az 1662 kérdő­íven 35 kérdésre kaptak vá­laszt. Szeptemberben kezdik meg a helyszíni vizsgálato­kat a városi tanács szak- igazgatási szerveinél és a szociális intézményeknél. A munkát 22 népi ellenőr végzi. A vizsgálatokba szak­embereket is bevonnak. S. J. Gondoskodás a dolgozókról A Szarvasi Vas-, Fémipa­ri Szövetkezet az V. ötéves tervben nemcsak a termelés­ben ért el kimagasló ered­ményeket, hanem jelentősen megváltoztak a szociális kö­rülmények is. Már négy éve, hogy átadták az új üzemcsarnokot, azután kor­szerűsítették az autószervizt. Az új szociális épületben öl­tözők, mosdók szolgálják a dolgozók igényeit, egészsé­gükre pedig a főállású üzem­orvos vigyáz, és naponta van fogorvosi rendelés is. A reggeli munkakezdés előtt több mint egy hónap­ja reggelizhetnek a dolgo­zók a büfében, de évek óta élelmiszerárudát is nyitottak az üzemben. Az ebédlőben naponta csaknem 700-an ét­keznek, s a műszak végén a tornateremben dolgozhatják le a fölösleges kilókat. A munkába járás sem jelent gondot, mert 3 37 személyes mikrobusszal hoz- zák-viszik a dolgozókat Kon­dorostól—Öcsödig a munka­helyekre. Nyáron pedig a szocialista brigádok, vala­mint a szövetkezeti bizottság veszi igénybe kulturális cé­lokra, kirándulásokra a kö­zös járműveket. A nyári pi­henést szolgálják a bérelt vállalati üdülők, és a Kö­rös-parti hétvégi pihenőház. A dolgozók érdekében megszervezték a szövetkeze­ti jogsegélyszolgálatot, amelynek keretében évente átlagosan hatvan ügyben adtak tanácsot, s több eset­ben az iroda bírósági képvi­seletet is ellátott. Sz. J. Századik születésnap Századik születésnapját ünnepelte tegnap Szombat­helyen Herczeg Istvánná. Az idős asszony leánya család­jával él a város új lakóne­gyedén, a Derkovits-város- részen. Az ünnepelt nyolc gyermeke közül kettő él. Ve­lük és négy unokájával, és két dédunokájával töltötte a ritka születésnapot; köszön­tötték a városi tanács és a lakónegyed körzeti népfront­bizottságának képviselői is. Nagyszabású útépítés Nagy teljesítményű föld­munka- és terítőgépek vo­nultak fel tegnap a Tatabá­nya—Környe közötti útsza­kaszra, hogy átépítsék az or­szágos közúthálózat egyik legforgalmasabb összekötő útját. Naponta sok ezer te­her- és személygépkocsi köz­lekedik ezen az útvonalon, amely lényegében a két bá­nyászvárost, Tatabányát és Oroszlányt köti össze, és Kis­bér irányába is ez az út ve­zet. A KPM Tatabányai Igazgatósága most teljesen átépíti a 3 kilométeres, fon­tos útszakaszt: 7 méterre szélesítik az útpályát, eny­hítik a kanyarok ívét, kor­szerűsítik a közbeeső vasúti átjárót is. A nagyszabású munka ideje alatt mindig csak az út egyik felén, ki­sebb kitérőkkel, és csökken­tett sebességgel közleked­hetnek a járművek. Gvermekrajz- pályázat a gazdaságban A Szarvasi Állami Tangaz­daság központjának dr. Sig- mond Elek Szocialista Bri­gádja gyermekrajzpályázatot hirdetett 3 éves kortól 14 éves korig 3 kategóriában a dolgozók gyermekeinek. Augusztus 5-ig 27 pályázótól 67 rajz érkezett, amelyeket azután rajztanárokból álló szakzsüri értékelt. A szép munkák közül igen sok ma­gas színvonalú alkotás ke­rült ki, ezért a korcsopor­tonként! 3-3 helyezés helyett 4-4 díjat adott ki a gazdaság szocialista brigádja. A sike­res alkotásokból a gazdaság központjában augusztus 19- től 27-ig gyermektárlatot rendeztek. A 3-tól 6 éves, a 7-től 10 éves és a 10-től 14 éves kor­csoportokban a tervezett ki­lenc tárgyjutalom helyett ti­zenkettőt adtak át a pályázó gyerekeknek, valamint min­den induló emléklapot ka­pott. Sz. J, A szegedi olajmezőn a kutak körüli elfolyásokból keletkező olajos iszaphulladckot zárt területen összegyűjtik, és biztonsági szempontból elégetik. Az égetés látványos ugyan, de szennyezi a levegőt. Ezért kísérleteket kezdtek az olajos iszap préselésére, és téglának való kiégetésére, vagy egyéb módon való hasznosítására. A képen: iszapégetés , (MTI-fotó: Tóth Béla felvétele — KS) A legnagyobb ajándék üveltnek és boldognak lenni; nem ugyanaz, a mű­velt ember is lehet boldogtalan, ám sohasem any- nyira és nem oly tartósan, mint az, aki nem lel örömet, megnyugvást, vigaszt, feledést művészetben és tu­dományban. Aki viszont szenvedélyesen érdeklődik saját személyén és hétköznapi gondjain túli dolgok iránt, az meg­találja a látszólag „hasznot nem hozóban” a szellem gyö­nyörűségét, és sohasem ismeri meg az unalmat. Gyermekeinket mindenképp ilyen unalmat nem ismerő, széles látókörű, önálló gondolkodású, szakadatlanul művelő­dő, és a művészetekben gyönyörködni képes emberekké sze­retnénk nevelni. De hogyan? Miként kezdjünk hozzá, és mikor? Kodály Zoltánt egyszer megkérdezte egy édesanya, mikor kell elkezdeni a zenei nevelést? — „A születés előtt kilenc hónappal!” felelte a mester. Ez az útbaigazítás érvényes a művelődés valamennyi ágára. A könyveket, zenét, képzőművészetet kedvelő fiatal lány vagy fiú már nemcsak magának, hanem jövendő gyermeké­nek gyűjtögeti a szellemi éléstárat. A kisgyermek kulturális nevelését már az a szellemi légkör alapozza, amelybe bele­születik. E nevelés első eszköze a bölcsődal (lehetőleg igazi legyen: de halk, megnyugtató hatású zenét lemezről vagy rádióból is adagolhatunk számára): az alapozás a gondos, figyelmes beszédtanítással folytatódik, s a szavak fontossága egyre nő. Nagy kérdés: átadjuk-e édes anyanyelvűnk milli­ós szókincsének gazdag örökségét, az árnyalt, szép kifejezés- mód egész kincstárát, vagy kifosztjuk őt, s csupán kopár, színtelen, agyoncsépelt szómorzsák silány étkével tápláljuk? Nyelvünk teljes gazdagságát azonban senki nem árasztja magából szüntelen, ahhoz csupa Arany Jánosnak kellene a járókák fölé hajolnia. De a legnagyobb költőinket sűrűn la­pozgató fiatal szülők képesek arra, hogy úgy hordják gyer­mekeiknek az anyanyelv gyöngyszemeit, mint fecske az ele­delt éhes fiókáinak. A nyelvi alapozás a legfontosabb kulturális ténykedés: a nyelv kölcsönhatásban van a gondolkodással, minél nagyobb egy gj^rmek szókincse, annál több és bonyolultabb gondo­lat kering a fejében, annál több fogalmat ismer, és annál érdeklődőbb. (Hiszen csak az érdekel bennünket, amiről már tudunk valamit!) Sütő András ezt így fejezi ki: „Csak az a miénk a világból, amit névvel illethetünk.:.” Az irodalmi, nyelvi nevelés további útja a mesén át ve­zet. A mesélő kedvű szülők, nagyszülők életre szóló aján­dékkal látják el utódaikat. Gép nem pótolhatja ezt: a mese megszeretésében benne van a közös élmény, a szülőkkel töl­tött órák bensősége. boldogsága is; a mesekedvelő gyermek a mesélőt is szereti, az ő lényének emlékét is felidézi, ami­kor később a költészet tájaira indul. Az ilyen gyermek alig várja, hogy megtanuljon olvasni, eleve vonzódik a könyv­höz, és szívesen megbirkózik a betűvetés nehézségeivel. De a kezét még nem szabad elengedni. A panaszkodó szülő („már másodikos, és még mindig nem olvas, hiába biztatom, pedig, mennyi könyve van”) ilyenkor azt is elronthatja, amit jól kezdett el. Olvasni: gyönyörűség, élvezet. Nem kényszer, nem robot, nem büntetés. De kezdet­ben — sokaknál —- nehezen megy. Az olvasás képességének elsajátítása szinte olyan minőségi ugrás az egyén életében, mint volt az emberiség számára a tűz felfedezésé. A gya­korlást úgy könnyíthetjük meg, ha a már addig is könyve­ken nevelt, érdeklődő gyermek számára megédesítjük a megerőltetést: — „Olvass egy oldalát, én olvasok hármat!” Ha érdekes a könyv, szívesen 'rááll, s egyszer csak eljut oda, hogy egyedül folytatja ... Műveltségünk alapja a könyv, a gyermeknél is innen kell elindulnunk. De már a kisiskolást elvisszük színházba, s ha tetszett a darab, szívesen elolvassa otthon a szövegét, s ha nagyon tetszett, olvas mást is az írótól, megkeresi az élet­rajzát a lexikonban (lexikonban lapozgatni, a betűrendben eligazodást gyakorolni külön öröm!), olvas a korról, mely­ben a darab lejátszódott, ajánlhatunk neki hozzá történelmi művet,, szépirodalmat, s még útleírást is a tájról, ahol az esemény történt. A könyvek így kapcsolódnak, és különö­sen vonzzák egymást. Szintúgy a látványok. Aki már ismeri az Egri Csillagokat, az érdeklődik a régi várak iránt, s aki a népdalt, népmesét szereti, annak sokat mond egy ódon falusi ház vagy falu­múzeum. A gyermek a sztorit, a történetet szereti. A múzeumokban is azt keresi. Ezért vonzódik eleinte a történelmi festészet­hez. Ha elmondjuk neki, hogy kit ábrázol a kép, s milyen történet kapcsolódik hozzá, vagy ha például a Nemzeti Ga­lériába magunkkal visszük Arany János balladáit is, és a képeknél felolvassuk a témához kapcsolódót, már el is in­dítottuk a komplex műélvezés felé. (Ha múzeum nincs a közelben, reprodukciós albumok is pótolhatják, ez esetben lemezen korabeli muzsikát is játszhatunk neki, megteremt­vén a műélvezet összetéttségét, és ily módon ráébresztjük a stílusjegyek felismerésére is.) A családi kirándulás is ragyogó alkalmakat teremt: a vi-. segrádi várba például magunkkal vihetjük a Toldi szerelmét, a Margit-szigetre az Isten rabjait, és így tovább: a színhely fölerősíti az irodalmi élmény hatását. Az ötnapos tanítási hét bőséges alkalmat ad majd a csa­ládi kirándulásokra, és épp úgy, mint a kezdeti mesénél, ezekben is benne lesz a családi összetartozás melege, amely a későbbi művelődésénél is mindig újra felújul az emléke­zetben. Sajnos sok szülőnek nincs kedve és türelme a gyermeke kulturális neveléséhez. (Amihez persze állandó önképzés é_s felkészülés is kívántatik.) Azt hiszik sokan: a tv mindent pótol. Szó sincs róla! A tv egyes műsorai kiegészítik, gaz­dagítják, amit már megismert. De az ömlesztett, parttalan tv-nézés csak egybemosódó képek zűrzavarát adja, meg nem értett, meg nem_ emésztett dolgok kusza összevisszaságát. A védekező értelem a káoszt kiveti magából, a nem érlett dcS- gokat ellepi a feledés, csak a zaklatott idegek őrzik meg nyugtalanságukat. A tv nem nevelőnő! A gondosan kivá­lasztott műsorokat viszont nézze meg együtt a család, rész­ben a közös élmény kedvéért, no meg azért is, hogy utóbb megbeszélhessék a látottakat, és a szülők megmagyarázhas­sák. ami még homályos maradt. n incs /olyan gyermek, akit a művelődés felé ne le­hetne* elindítani. Csak olyan szülők vannak, akik ezt nem tartják fontosnak. Pedig életre szóló, nagy ajándékot adhatnának gyermekeiknek, soha el nem veszít- hetőt, mindenkor boldogítót. A kultúra gazdagságával neve­lő szülőt sosem lehet elfelejteni: jelen lesz minden verssor­ban, minden dallamban, míg csak gyermeke él, s még azon túl is: unokáiban és dédunokáiban is ott munkál a hatása. Bozóky Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom