Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-13 / 189. szám

\ 1981. augusztus 13-, csütörtök Gitárhangverseny Békéscsabán Sokan hiszik, hogy gitároz­ni könnyű. Pedig a hatvanas évek divatossá vált hangsze­rén megtanulni éppoly ne­héz, mint a zongorán vagy a hegedűn. Sajnos, szűkebb pátriánkban ritkán hallani klasszikus gitármuzsikát, pe­dig hazánkban élnek e mű­faj olyan reprezentánsai, mint például Szendrey-Kar- per László. A gitárzene kedvelőinek tábora igen nagy megyénk­ben is. Nem véletlen, hogy kedden este Békéscsabán a városi tanács udvara zsúfo­lásig megtelt, hiszen az esz­tergomi gitárfesztivál három neves résztvevőjét hívta meg az Országos Filharmónia ki- rendeltsége. Szendrey-Karper László Liszt-díjas gitárművész Bar­tók: Gyermekeknek című darabjának részletével vezet­te be a gazdagnak ígérkező estét. A zeneszerző iránti tisztelgés után néhány szót szólt az ötödik esztergomi gitárfesztiválról. Mint mon­dotta, e rendezvényre az idén 200-an jöttek el a világ különböző országaiból. Notisz Mavroudis athéni művész és tanár második al­kalommal vendége a feszti­válnak, s először látogatott el Békés megyébe. Két rész­ből álló, mintegy egyórás műsorában sokoldalú tehet­séget villantott fel. Egyaránt virtuóz módon tolmácsolta dél-amerikai és német klasz- szikus és modern szerzők műveit. Különösen nagy tet­szést arattak Beatles-feldol- gozásai. Monica és Jürgen Rost az NDK-ból érkezett hazánkba, hogy részt vegyen a feszti­válon. A kelet-német házas­pár rendkívül precízen, nagy átéléssel tolmácsolta Bach, Weiss gitárra átírt klasszi­Szendrey-Karper László Fotó: Martin Gábor kus műveit, de semmivel sem kevésbé színvonalasan játszották Bartók: Gyerme­keknek című összeállítását. A mintegy kétórás műsort Szendrey-Karper László egy spanyol melódiával fejezte be. Szép és alkalmas helyszí­nen színvonalas zenei prog­ramnak lehetett tanúja a bé­késcsabai közönség. Kár, hogy ebben a hangulatos környezetben ritkán látha­tunk hasonlót... — gubucz — Notisz Mavroudis játszik Megáll az ész Első alkalommal Countrytalálkozé a fiivárosban Így kiáltott fel valamikor az ember, ha már nagyon elképedt valami teljesen ostoba dolgon. Ma ilyen helyzetben más szavak járják, mégis ez jutott eszembe múlt vasárnap délutánján, ami­kor biztos nem egyedül ültem a képernyő előtt. Hogy megnéz­zem a John Ford rendezői soro­zatból az Apacserődöt. Még az sem zavarta a várt élvezetet, hogy a film feliratos lesz. Vég­tére is, tud olvasni az ember. Am nagyon hamar kiderült, mi­lyen keveset ér ez a tudomány, ha nincs mit elolvasni. Mert pontosan ez történt, kö­rülbelül a szöveg fele részében. Amikor a felirat fehér foltra esett, riyen pedig volt bőven; a szobajelenetek többségében pél­dául, mivel a lehulló abrosz meg a hölgyek ruhája fehér volt, továbbá hasonló a kinti táj szikrázó kopársága. Éppen a képernyő felétől az aljáig, ott, ahol a felirat fehér betűinek a helye van. Márpedig fehér a fehéren: — régi tapasztalat — nem látszik. S mégis csak bosz- szantó, ha' a felirat miatt amúgy is megkurtított szövegből felét sem lehet érteni. Csak kapisgál az ember. És persze eltűnődhet. Olyasmin is, hogy hol kezdődik a kultúra és hol végződik a tu­dományos-technikai forradalom? Az előbbi nyilván ott, hogy a nézőt becsüljük valamire, leg­alább annyira: ha már nem szinkronizálunk, élvezet helyett ne bosszúságot szerezzünk. A technika meg? Talán a hold- és űrutazások — hogy a többi cso­dát ne említsem — korában nem megoldhatatlan a betűk magas­ságának megfelelő szélességű fe­kete szalagra írni fel a szöveget. Ez még akkor is beválik, ha a fekete alap fekete felületre esik. A fehér betűk akkor is látsza­nak. Kivitelezése viszont sem­miség. Csak gondolni kellene rá. És minél hamarabb, mert lehet, hogy eztán többször is előfor­dul — több fajta okból — szink- ronizálatlan filmek vetítése. S ilyen primitív hibának — amitől tényleg megáll az ész — nem szabad előfordulni. Sem gondat­lanságból, sem nemtörődömség­ből. Mikor a hibátlanhoz csak egy csöpp figyelem szükséges. Vass Márta Üj vállalkozásba fogott az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási iroda: a KISZ KB kulturális osztályának kez­deményezésére első ízben rendezi meg a budapesti nemzetközi countrytalálko- zót. Az egész napos program­ban fellépnek a hazai és kül­földi countrymuzsika jeles képviselői. Hazánkat a Boj­torján, a Bluegrass, az In- terfolk, a Kormorán, a 100 Folk Celsius, valamint a Tolcsvay-együttes képviseli. Bemutatkozik többek között Peter és Paul az NDK-ból, az amerikai George Hamil­ton, a csehszlovákiai Jiri Brabec és együttese. Az egész napos zenei élményt vásári komédiások, búvár­bemutató, karatebemutató, bábszínház, kirakodóvásár te­szi színes szórakozássá. A countrytalálkozé idő­pontja: augusztus 29. Ter­mészetesen a szervezők gon­doltak a vidéki fiatalokra is, akik a helyi, békéscsabai kirendeltségen előre megvá­sárolhatják az Asztalos Já­nos Ifjúsági Parkba szóló je­gyeket. m. sz. zs. Századik születésnap Századik születésnapját ün­nepelte tegnap a Zala me­gyei Petőhenyén Mészáros Istvánná. A viszonylag jó egészségnek örvendő Anna nénit lányán, unokáin, déd­unokáin kívül a tanács, a Hazafias Népfront és a Vö­röskereszt képviselői is kö­szöntötték. Újfajta autóbuszokat gyártanak Űj típusú autóbusz soro­zatgyártását kezdték meg tegnap az Ikarus székesfehér­vári gyárában. Az IK 260-as típus továbbfejlesztett válto­zatáról van szó, amely IK 260—27-es jelzéssel került a szerelőszalagra. Kétajtós ki­vitelben készül, s elsősorban elővárosi forgalomra ajánl­ják a tervezői. Újdonsága, hogy az ajtók nem a meg­szokott harmonika rendsze­rűek, hanem úgynevezett bolygóajtók, amelyek kinyi­táskor hozzásimulnak a busz oldalához. Ennek legfőbb elő­nye, hogy géppel is‘ mosha­tók, tisztíthatok. Bővítették az új buszok utasterét is, s az eddiginél több ülést sze­reltek fel. Új nyilvános telefonállomások Nyolc új nyilvános tele­fonállomást állított fel a Pécsi Postaigazgatóság Sió­fokon és környékén. Vala­mennyit bekapcsolták a nemzetközi távhívóhálózatba. Siófokon 6 helyről — az 1-es számú postahivatal bel­ső csarnokának két fülkéjé­ből, a Szigligeti úti postahi­vatalból, a Petőfi sétányon levő postahivatalnál, az ewes számú újságospavilon­ból, valamint a vasútállo­másról — a város térségéhez tartozó Balatonszéplakról és Szántódról, a postahivatal előtt felállított fülkékből le­het külföldre telefonálni.-------------------------------s---------­E lfogták a Kék fényben körözött betörőt A Kék fény július 29-i adásá­ban többrendbeli betöréses lopás bűntettének alapos gyanúja mi­att körözött Balogh István 24 éves, foglalkozásnélküli, bün­tetett előéletű, zalaegersze­gi lakost a rendőrség Za­laegerszegen elfogta, és előzetes letartóztatásba helyezte. Ügyé­ben a zalaegerszegi járási-városi rendőrkapitányság a nyomozást folytatja. Fotókiállítások Gyulán Gyulán a fotós alkotótelep keretében több fotókiállítást tekinthetnek meg az érdek­lődők e hónapban. Augusz­tus 6-án nyílt meg Váradi Zoltán kiállítása az Erkel Művelődési Központban. Nyáry Jánosnak — aki a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, fotóklubjának a tagja — Kiskunfélegyházán, Keszthelyen és Komlón volt a közelmúltban kamaratárla­ta. Augusztus 11-től 18-ig érdekes hangulatú fotográ­fiáit a gyulaiak is láthatják. Augusztus 13-án, ma nyílik Újhelyi István kiállítása ugyancsak az Erkel Művelő­dési Központban. Mindhárom kiállítást Balogh Ferenc fo­tóművész nyitja, illetve nyi­totta meg. (g. k.) Nyáry János Vezénylet című felvétele Hova tegyük a pénzünket? lehet annak másfél évtizede, hogy részt vettem egy tanács­kozáson, ahol pénzügyekben jártas szakemberek erősget- ték, hogy a lakosság takarék­betét-állománya belátható időn belül maximum 90 mil­liárd forintnál tetőzik; s az esetleges 100 milliárdos értéig valóságos csoda lenne. Megtörtént a csoda: 1979- ben összesen 114 milliárd 185 millió forint volt a betétál­lomány, ám a másfél évti­zeddel korábbi jóslatok sem voltak alaptalanok: 1965- ben a 20 milliárdot sem ér­te el az OTP és a takarék- szövetkezetek által kezelt la­kossági megtakarítás. Érde­mes — mert minden kom­mentár nélkül is sokatmon­dó — ettől az időponttól kö­vetni a lakossági megtakarí­tások alakulását. 1970: 38,7 milliárd, 1975: 74,7 milli­árd, 1978: 108,5 milliárd és 1979: a már említett 114,1 milliárd forint. (A „kéznél” levő készpénzmennyiségről — ami csak 1960 és 1970 kö­zött 10 milliárddal emelke­dett — most nem is beszé­lek.) Az abszolút összegek ön­magukért beszélnek, ám néz­zük előbb a százalékos ará­nyokat is: 1960-ban a lakos­sági pénzállomány 2 százalé­ka, 1970-ben 5,6 százaléka, 1978-ban 7,2 százaléka került az OTP és a takarékszövet­kezeti fiókokhoz. Lakásbe­ruházásra pedig 1960-ban pénzük 4,3 százalékát, 1970- ben 6,0 és 1978-ban 6,2 szá­zalékát tették félre az embe­rek. A számok elemzéséből le­vonható az a következtetés, hogy 1978-tól észrevehetően csökkent a takarékossági láz. Sőt: a lakosság már a het­venes évek közepétől kezdve, fokozatosan visszavonta pénzeszközeit a lakásépítési piacról, lévén, hogy sokan nem követhették az építő- anyagárak és az építégi költ­ségek meredek emelkedését. Hogy az ily módon el nem költött pénz jó része nem ke­rült a takarékbetétkönyvek­be, az megintcsak elgondol­koztató jelenség. Hadd ismételjem meg az egyik iménti adatot: 1978- ban a pénzmegtakarítási há­nyad 7,2 százalék volt. Te­gyük emellé az 1979-es ada­tot: 4,7 százalék. Abszolút összegben 16 milliárd forint, s ha ebből leszámítjuk az 5 millliárd forint kamatjóvá­írást, akkor a megtakarítási hányad mindössze 3 százalék. És még egy adatsor: 1979- ben, a korábbi öt százalék körüli fogyasztói árszintnö­vekedés egyszeriben 9 száza­lékra ugrott, majd tavaly ugyanennyivel nőttek az árak. Szó sincs arról, hogy a fo­gyasztói árak emelése any- nyira megcsappantotta volna az emberek pénztárcáját, hogy csak megtakarításaik drasztikus visszafogásával fi­nanszírozhatták napi vásár­lásaikat. Viszont a háztartá­sok „közgazdái”, elgondol­kodván a fogyasztói árak ilyetén alakulásán, kényte­len-kelletlen úgy döntöttek, hogy a későbbre tervezett, je­lentősebb vásárlásaikat előbbre hozzák. Nincs ebben semmi meglepő. Ilyen hely­zetben a világon mindenütt így gondolkodnak, és így döntenek az emberek. (Már ahol így dönthetnek. Ugyanis a vásárlási hajlandóságnak legalább két feltétele van: készpénzállomány és árufe­dezet. A jelek szerint nálunk pénz- és áruhiány nem aka­dályozta a költekezést.) A jelenséget tehát kedve­zőnek is ítélhetnénk, ha meg­feledkeznénk arról, hogy a nagyobb arányú költekezés a lakosság takarékossági ked­vének bizonyos mértékű csökkenését jelzi. Erre utal — az előre hozott vásárlásokon túl —, hogy vannak, akik a takarékoskodás klasszikus módszereihez térnek vissza: ingatlant, nemesfémet, mű­tárgyakat vásárolnak. Ez figyelmeztető jel, több okból is. Nem véletlen, hogy amikor az emberek a fo­gyasztói árak emelkedéséhez képest kedvezőnek ítélték a kamatlábat, a betétállomány minden korábbit meghaladó gyorsasággal emelkedett. (És ezt nem magyarázza a tulaj­donszerzési határok merev korlátozása, ugyanis e Korlá­tokat — főleg a rendezetlen­sége miatt tökéletesen átte­kinthetetlen ingatlannyilván­tartás miatt — hosszú ideig kedve szerint léphette át bárki.) Másrészt: a lakossági taka­rékosság meghatározó ténye­zője mindig is a lakásberu­házásra félretett pénzösz- szeg volt. S ma, amikor egy- - re kevesebb az esély arra, hogy valaki, úgymond „álla­mi ajándékként” jusson ön­álló lakáshoz, az építkezésre félretett pénzösszegnek még- inkább gyarapodnia kellene. Mondom: „kellene”. Csak­hogy: nincs számottevő elő­relépés az értékálló lakás- előtakarékossági formák be­vezetéséhez. (Mert ugye, sen­ki nem gondolja komolyan, hogy például az „ifjúsági ta­karékbetéttel” valóban meg­oldható a fiatalok nyomasztó lakásgondja ...) Harmadszor (s hadd idéz­zem most e témakör egyik szakértőjét, dr. Zafír Mi­hályt, aki a KSH „Életszín­vonal 1960—1980” című ki­adványának szerkesztője): „Nagyobb megtakarítási há­nyad átgondoltabb, a jövővel jobban számoló életvitelt je­lentene; bővítené a lakás- helyzet javításához szüksé­ges anyagi alapokat, és mér­sékelné a fogyasztási cikkek iránti keresletet, ami jelen­leg ugyancsak kívánatos len­ne.” ért ne feledjük: ha egyszer kényszerű okok miatt vissza kell fogni a termelés növe­kedési ütemét — következés­képpen a belföldi felhaszná­lást is —, akkor a vásárlási kedv felélénkítése a gazda­sági életre nézve terhessé várhat. Vértes Csaba Mintás füzetcsomagolá papír Fehér alapon kék és piros színű állatfigurák — cicák, mackók, kutyák — és az ábécé betűi díszítik az új füzetcsomagoló papírokat. Az eddig forgalomba került, úgynevezett iskolakék cso­magolok gyártását — ame­lyet a Csepeli Papírgyárban állítottak elő — megszüntet­ték, mert az ilyen papírhoz szükséges színezőanyag egy része a gyár szennyvizébe ke­rülve a Dunát is megfestette.- Az új csomagolópapír szebb és sokkal korszerűbb az iskolakéknél. Alapanya­gát, a jó minőségű, tartós fe­hér papírt a szentendrei és a szolnoki gyárakból a lá- batlani üzembe küldik, ott nyomják rá a színes figurá­kat. A PIÉRT megrendelésé­re ebben a negyedévben 120 tonna füzetcsomagolót gyár-- tanak, s az első tételt már átadták a kereskedelemnek. Újabb barlangi leletek a Baradlában A miskolci Herman Ottó Múzeum régészei befejezték a leletmentő ásatást az agg­teleki karsztvidéken levő vi­lághírű Baradla-barlangban, ahol a Styx patak mederkot­rása során egy emberi csontváz maradványai kerül­tek elő. Koponyaformájánál fogva a már korábban fel­lelt kőkorszaki maradvány­nyal mutat hasonlóságot, hogy valójában mely korból származik, most vizsgálják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom