Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-12 / 188. szám

szerda 0 1981. augusztus 12., Veszprémtől Szabolcsig lói sikerült a nyílt rizsnemesftési bemutató Szarvason Felhasználó — kontra gyártó Hz alkatrész nyomában Szokatlan feladatra vállal­koztak a napokban a Szarva­si Öntözési Kutató Intézet­ben. Három napon át folya­matosan nyílt rizsnemesítési bemutatót rendeztek, amely­re nem a kutatók, hanem a vendégek határozták meg a látogatás időpontját és a programot. A galambosi és a kákái te­lepen többek között nemzet­közi fajta-összehasonlító kis- parcellákat, rizsnemesítést, fajtafenntartást, a törzsállo­mány tovább szaporítását, a nagytáblákon szuperelit- ve­tőmag-előállítást láthattak az érdeklődők. Galamboson ki­állítás nyílt ez alkalomból. Grafikonok, fényképek „val­lottak” arról: évszázadokon át hogyan fejlődött a világ különböző tájain a rizster­mesztés a kézi ültetéstől, sarlóval való aratástól a kor­szerű agrotechnikáig, a kom­bájnokkal való betakarítá­sig. Bemutatták a Szarvason nemesített rizsfajtákat hán­tolva és hántolatlanul, bugá­ban, növényedényben. Rizs­kóstoló és gépi. bemutató, gép- és szakirodalom-kiállí­tás tarkította a programot. — Magunk sem tudtuk, hogy milyen nagy feladatra vállalkozunk — mondja er­ről Simonná dr. Kiss Ibolya, az ÖKI rizsnemesítési osz­tályvezetője. — Szerencsére az időpontot is jól választot­tuk meg, végig ragyogó nap­sütés volt. Ráadásul valóban gyönyörűen fejlettek a ri­zseink a kisparcellákon csak úgy, mint a kisebb-nagyobb táblákon. Az egyes fajták kö­zötti különbség jól érzékel­hető. A rizs rendkívül érzékeny növény, magas a hőigénye, ezért a korai és a középkorai fajták előállítása a cél. Kí­váncsiak voltunk: mennyire érdekli a rizsnemesítési munka, a fajtafenntartás, a vetőmagszaporítás az ország különböző tájain dolgozó tu­dományos kutatókat, mező- gazdasági szakembereket, il­letve a rizstermesztés közvet­len munkásait. Meglepődtünk, hogy Veszp­rémtől Szabolcsig sok vendég érkezett egyedül, vagy cso­portosan. Jöttek egyetemi ta­nárok, agrármérnökök, rizs­őrök, növényvédelmi szak­emberek, de benéztek a te­lepre olyan kíváncsiskodók is, akik nem foglalkoznak rizstermesztéssel, őket is szí­vesen láttuk. — Számunkra az előkészület és a háromnapos bemutató minden eddiginél nagyobb gondot és elfoglatságot jelen­tett, de megérte a fáradságot — veszi át a szót dr. Lajtos János tudományos főmunka­társ. — A forgatókönyvet most nem előre írtuk meg, hanem akkor, amikor egy- egy csoport megérkezett. Hi­szen az érdeklődés nem egy­forma. Egyik csak a nemesí­tést, a másik a szaporítást és a különböző agrotechnikai eljárásokat is látni akarta. Azelőtt sokan azért is el­jöttek a rizsbemutatóra, mert itt találkoztak rég nem látott egyetemi volt kollégákkal, vagy magas beosztású egyé­nekkel megbeszélhettek hi­vatalos ügyeket. A rizsföld gátjain csak libasorban le­het haladni, csak az eleje hallotta, hogy mit mond a kutató, a többi egymással be­szélgetett. Ha kíváncsi volt valaki valamire részleteseb­ben, nem állhattunk meg, mert az előírt program „haj­tott” bennünket. Most ráérünk. Csak a rizs, a kutató és a vendégcsoport — rendszerint néhány em­ber — volt látható a tele­pen. Oda-vissza tájékoztatás volt ez, hiszen mi is meg­hallgattuk a vendégek észre­vételeit. Elmondották a kutatók azt is: nagyon sok vendég hang­súlyozta, hogy most látja, mennyire érdemes odafigyel­ni az ÖKI által előírt techno­lógia szigorú betartására. Fábián Márton országgyűlési képviselő, a karcagi Lenin Tsz elnöke mondotta: „ ... Kár lett volna kihagyni ezt a találkozót. Fél nap alatt többet tanultunk, mint az előírásokból és szakelőadá­sokból éveken át. Mi az or­szág egyik legnagyobb rizs­termesztő szövetkezete va- gyun. Sajnos, eddig nem tar­tottuk meg minden munka- folyamatnál a szigorúan elő­írt technológiát. De nagyon megéri az odafigyelést, hi­Simonné dr. Kiss Ibolya kós­tolásra kínálja a főtt rizst szén nagytáblákon is köny- nyen elérhető a hektáronkén­ti háromtonnás rizshazam.” — A rizs vetésétől a beta­karításig sokfajta munkafo­lyamat vár a termesztőkre — magyarázza dr. Lajtos János. — Elég, ha minden fázisban egy-egy apró hibát, mulasz­tást elkövetnek, máris jóval kevesebb a termés. Itt láthatták, hogy a tábla- méretű vetőmagtermesztés­ben is egyszerre bugázik a rizs, nyilván egyszerre érik majd be minden szem. így a vetőmag csírázóképessége magas lesz, hiszen nem lesz benne éretlen, vagy beszá­radt szem. Ez forintban is igen nagy jelentőségű. A Szarvasi ÖKI új rizs fajta­jelöltjét, a szépen fejlett Ori- zellát nézik a nemesítőtele­pen Fontos a korai vetés. A Szarvasi 203-as fajta például bírja a tavaszi időjárás vi­szontagságait. Mi április 10- én már elvetettük a rizst, és szépen beállt az állomány. A Szarvasi ÖKI rendsze­rekkel, tudományos kutató intézetekkel, vízügyi intéze­tekkel és rizstermesztő gaz­daságokkal áll kapcsolatban. Kidolgozza a technológiát, és időnként az aktuális mun­kákra külön is felhívja a fi­gyelmet. Simonné dr. Kiss iSolya töbjp szakembertől megkérdezte': milyen sűrűn cserélik a vizet a rizstelepen ebben a tartós kánikulában. Bizony, a válasz szomorú volt. Az ÖKI-ben ugyanis háromnaponként friss vizet kap a növény, amely oxigén­hez, friss levegőhöz juttatja a növényt. Ezt az utasítást a gyakorlatban eddig kevesen követték. A helyben nemesített Szarvas—70 és az új, bőter­mő, betegségeknek ellenálló, nagy szemű fajtajelölt, az Orizella ugyancsak gyönyörű látványt nyújtott a rizster­mesztés szakemberei számá­ra. A vendégek önkéntelenül is összehasonlították az ÖKI kis parcelláit, nagytábláit a •saját rizstel epeikkel. A kuta­tókat sokan meghívták, hogy még a rizsbetakarítás előtt látogassanak el gazdaságuk­ba, kinn a rizsföldön beszél­jék meg: mit csináltak jól, hol hibáztak, hogy jövőre csak a jó tapasztalatokat hasznosíthassák. Az ország minden tájáról érkezett 200-nál több ven­dég kedvező nyilatkozata alapján az ÖKI-ben elhatá­rozták: ezentúl minden év­ben megrendezik a nyílt rizsnemesítési bemutatót. Ary Róza Tegnap a dobozi Petőfi Téesz gondjain keresztül be­mutattuk a mezőgazdasági gépek alkatrészellátásának nehézségeit, bajait. Most az érem másik oldalát vesszük szemügyre. Miként látják ugyanezt a gondot a keres­kedők, az AGRQKER és az AUTÓKER Vállalat illeté­kesei, akik hivatottak len­nének az alkatrészek forgal­mazására. Az AUTÓKER békéscsabai üzletvezetőjét, Nádro Jánost a kiszolgálótéren találom. — Kevés a létszámunk, többen szabadságon vannak — magyarázza míg a raktár­ba megyünk. Ott a polcokon különféle alkatrészek sora­koznak katonás rendben, de egy-egy fakk üresen ásít, je­lezvén: az itt tartott alkat­rész hiányzik. — Üzletünk 24 ezer féle alkatrész kínálatával áll a vevők rendelkezésére. Né­hány száz féle rendszeresen hiányzik. Vállalatunk 6-7 üzletága igyekszik ellátni üzletünket — hallom, mi­közben megtudom tőle azt is, hogy központjuk jó né­hány hiánycikkre évek óta keres gyártót. Eddig ered­ménytelenül. — Mik a keresettebb al­katrészek? — Rengeteg van. Csak né­hányat: az IFA teherkocsik­hoz fékrásegítő, kuplungszer. kezet, kuplungtárcsa, kinyo­mócsapágy, erősített csuklós­tengely, terepváltó és alkat­részei, motor és alkatrészei, futómű és alkatrészei. Leg­alább három éve nem ka­punk IFA-hűtőt, pedig eb­ből legszerényebb számí­tás szerint is legalább két­ezret el tudtunk volna ad­ni. Az idén kaptunk 15 fék­rásegítőt, az igény viszont háromezer. Terepváltóból is legalább ötszáz kellett volna. Az UAZ terepjáró kocsik­hoz rendszeresen 400—500 féle alkatrészt rendelünk, de jó esetben 15—20 félét ha kapunk. A ZIL és a Lada személygépkocsik kivételé­vel én magam is nagyon rossznak ítélem meg az al­katrészellátást. — Mi az oka e krónikus alkatrészhiánynak ? Az alkatrészgyártók nem szállítanak... — Talán rossz az alkat­részelosztás is ... — vetem közbe. — Nem mondhatnám, ha van, azt számítógép osztja szét az ország üzletei között. — És másutt nem tudná­nak alkatrészt venni, esetleg gyártani? Ez a kérdés kényesnek bi­zonyult. Bizonyos alkatré­szekre — szövetkezet, ma­szek, vagy tesz-melléküzem- ág — lenne gyártó. De a szabályozó rendszer mindent megköt. Az összes gumitö­mítést, gumiprofilt, néhány tömítést, mint például a Polski Fiatokhoz és a Moszk­vicshoz hengerfej tömítést tudnánk gyártani, de az né. hány fillérrel drágább, mint az import, így nem forgal­mazhatják. Csak egy példa: az IFA tehergépkocsi főfék­henger gumikarmantyúja igen keresett. Ebből kétféle van, az olcsóbb 2 forint, a drágább 2,60. A gyártó eze­ket az apró cikkeket 5—10 fillérrel drágábban tudja elő­állítani. Szóval ezek a ter­mékek keresettek, lenne is gyártó rájuk, de a szabály­zók ... Az AGROKER Vállalat hivatott a mezőgazdasági üzemek gép- és alkatrész- ellátására. Kovács Judit, az alkatrészosztály vezetője sincs könnyű helyzetben. — Mintegy 14—15 ezer fé­le alkatrészt forgalmazunk, ennek ellenére egyes cik­kekből krónikus az alkatrész- hiányunk — fogad az osz­tályvezető, és máris mondja a példát: — Vegyük az E 512-es NDK kombájnt, ami. nek a motorja csaknem megegyezik az IFA teher­gépkocsik motorjával. Csak azoknak a tsz-eknek tudunk ebből az alkatrészből adni, amelyekről tudjuk: van ilyen típusú kombájnuk. Ezekhez a motorokhoz hosz- szaDb ideje hiánycikk a fö- tengelycsapágy is, az év ele­jén néhányat kaptunk. A T 100-as és T 100 M-es típusú traktorokhoz többféle csap­ágyat nem tudunk adni, ne­künk sem küld a MEGÉV. Persze a vállalat próbál­kozik egy-egy beszerzési forrás felkutatásával. Igaz, ezt a MEGÉV nem nézi jó szemmel, csak az ő közre­működésével gyártathatnak alkatrészeket, úgy, hogy a nyereségen osztoznak. Ennek ellenére próbálkoznak. Az ERŐKAR békéscsabai öntö­déje például 4 ezer bálázótűt gyártott a békéscsabai AG- ROKER-nek. — Kénytelenek voltunk megrendelni, mert az NDK prtnertől hiába rendeltük meg. A megrendelést vissza­igazolták, csak éppen nem szállították. A betakarítás­hoz viszont ezekre az alkat­részekre szükség volt —ma­gyarázza Kovács Judit. Más típusú alkatrészek gyártásá­ról is tárgyalnak az önlödé­vel, így a DT 75-ös csillag­kerék, a T 100-as láncsaru és a bálázógépekhez kötöző­szerkezetről. Molnár Zoltán, az ERŐ­KAR békéscsabai öntödéjé­nek vezetője így fogalmaz: — Vállalatunknak „ nemi“ profilja a mezőgazdasági gé­pekhez az alkatrészgyártás. Munkaszervezéssel néhány fontosabb, kisebb sorozatú darabot le tudtunk gyárta­ni, így például a bálázógé­pek tűit. Csak azt nem ér­tem, hogy ezek a tűk miért kerülnek 800 forintba, ami­kor mi 414 forintért előállí­tunk egyet? Az utóbbi időben több fel­mérés is foglalkozott hazánk alkatrész-felhasználásával. Ebből egyértelműen kiolvas­ható : Magyarország Európa legnagyobb alkatrész-fel­használója. A javítható da­rabokat mindenütt cserélik, mert így a gyorsabb, jól­lehet ez a drágább megol­dás. Aztán egy-egy felhasz­náló a kurensebb cikkeket felvásárolja, tartalékolja, mondván: „Kellhet még!” Az is tapasztalat, hogy az alkatrészgyártók és -felhasz­nálók között túl sok a köz­beeső állomás, a viszontel­adó. A szabályozók sem ösz­tönzik a kereskedelmet, hogy közvetlenül feltárja környezetében a gyártó, fel­újító kapacitásokat, azokkal üzleti kapcsolatra lépjen. Pedig lenne ilyen. Nehezen értem és nehezen értik meg mások is ezt a helyzetet. Egyik oldalon akadozó alkatrészimport de­vizáért, miközben milliós ér­tékű gépek száz forintokat érő alkatrészek miatt állnak, és rontják termelési ered­ményeinket. A másik olda­lon, még ha néhány forinttal többért is, de ösztönző sza­bályozókkal meg lehetne szervezni azoknak az alkat­részeknek a gyártását, javí­tását, amelyre képesek va­gyunk. Nem állnának a gé­pek, vagy legalábbis sokkal kevesebb esne ki a termelő- munkából, mint jelenleg. Hogy melyik megoldás az olcsóbb, ki kell számítani, de mindenképpen tenni kel­lene, hogy ebből az alkat­részhiányból sok-sok év után végre kiléphessünk. Szekeres András Egyenletes szemek, egyenletes bugák Fotó: Veress Erzsi Az öntödében készülnek a tűk a bálázógépekhez Fotó: Veress Erzsi Az AUTÖKER raktárában sok az alkatrész, de „lyukasak” a polcok

Next

/
Oldalképek
Tartalom