Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-11 / 187. szám
A kül- és belföldi turisták kezdik megkedvelni a szarvasi kempinget. A kő- és faházak közül egy sem üres. Jó néhá- nyan sátrakkal vagy lakókocsikkal érkeztek, de erre rnég bőven van hely. Az augusztus 20-i ünnepek idejére rekord- forgalmat remélnek. A kő- és faházak már előjegyzésben elkeltek, ezenkívül 300—400 sátras és lakókocsis vendégre is számítanak Fotó: Lónyai László llchim Erzsébet és Pál Olga hangversenye Gyulán Achim Erzsébet, az Országos Filharmónia szólistája, a leggyakrabban foglalkoztatott budapesti orgonaművészek egyike. Találkozhatunk vele a Família rendezvényein éppúgy, mint a pesti bazilika hatalmas orgonája előtt. Ö szólaltatta meg először a móri új orgonát, de tapsoltak neki Siófokon is. Augusztus 20-án a kőbányai énekkarral a salzburgi dómban ad majd hangversenyt. Pál Olga, aki szintén az Országos Filharmónia szólistája, bársonyos, meleg fényű, mezzoszoprán hangján előadott, és általában több nyelvű műsorát mindig szívesen hallgatjuk. Áchim Erzsébettel együtt sorra kerülő hangversenyén szintén több Ínyelven hangzik majd éneke. A két művésznő közös nyári hangversenye, augusztus 14- én, Gyulán, szintén ünnepi esemény' lesz. Dr. Márai György Utak, parkok, árkok... Az egész nagyközségre kiterjedő mozgalmat hirdettek meg két esztendővel ezelőtt: a „Tiszta, virágos Dévavá- nyáért!”. Erre szükség is volt, hiszen a tanács kezelésében levő belterület meghaladja az 1,250 millió négyzetmétert, amelyek a föld- és kiépített utak, járdák, árkok, parkok alkotnak, s e nagy terület karbantartásáról mindössze öt alkalmazott gondoskodna, ha nem segítene be a lakosság, s az intézmények. Ám a mozgalom — amelyet az idén is meghirdettek — tovább él, s sokat tesznek megvalósulásáért. Hogy példával is éljünk: a földutak fenntartásához együttműködési megállapodást kötöttek a termelőszövétkezetekkel, amelyek nagy segítséget nyújtanak. A folyamatos felhívások hatására a lakosság is nagyobb aktivitással részt vesz a karbantartásban. A gyalogosközlekedés javítására az idén újabb járda- szakaszokat építenek a Sport, illetve a Május 1. utakon — természetesen itt is a lakosság segítségével. Nemrég megépült a Körösladányi úton a több mint 250 méter hosszú burkolt csapadékvízelvezető csatorna. így itt megszűnik a gyakran tapasztalt pangó víz. A lakosság társadalmi munkájával és a szűkös fejlesztési forrással még az idén rendezik más területek belvízelvezetését is... Központi honvéd tiszthelyettes-avató ünnepség Salgótarjánban A magyar néphadsereg hivatásos tiszthelyetteseinek nyilvános avatóünnepségét vasárnap tartották meg Salgótarjánban, a Tanácsköztársaság téren. Az ünepség megtekintésére mintegy 10 ezer főnyi közönség sereglett össze a városból és környékéről. Eljöttek a felavatott tiszthelyettesek hozzátartozói, jelen voltak az ünnepségen Nógrád megye és Salgótarján párt- és tanácsi vezetői, a társadalmi szervezetek képviselői, a társ fegyveres testületek vezetői, a honvédelmi minisztériumi szervek főnökei, a csapatok parancsnokai. A katonai díszpompával megrendezett avatáson Fekete György alezredes vezénylő parancsnok jelentette Pacsek József altábornagy honvédelmi miniszterhelyettesnek, hogy az ország 14 tiszthelyettesképző iskoláján végzett hallgatók felsorakoztak az ünnepélyes fogadalomtételre. A honvédelmi miniszternek az avatás alkalmából kiadott parancsát Sárvári István ezredes olvasta fel, majd Gabora Ferenc törzsőrmester mondta el a fogadalom szövegét, s a felavatott tiszthelyettesek által aláírt fogadalmat átnyújtotta Pacsek József altábor- nagynak, aki ezt követően köszöntötte a felavatott tiszt- helyetteseket. Az avatóünnepség katonai díszmenettel ért véget, majd a magvar néphadsereg kiképzési főfelügyelője fogadást adott a felavatott tiszt- helvettesek, hozzátartozóik és a meghívott vendégek tiszteletére. Uj amerikai fegyverek az erőfölény megszerzésére flz Országos Béketanács új kiadványa Robotrepülőgépek, Per- sching—2 rakéták, MX-ra- kétarendszer, Ohio tengeralattjáró — az amerikai hadiarzenál már megvalósított, s még a tervezés stádiumában levő bővítésével foglalkozik az Országos Béketanács közelmúltban megjelent, Az új amerikai fegyverek az erőfölény megszerzésére című kiadványa. A békemozgalom időszerű kérdései sorozatban napvilágot látott tanulmányban Szentesi György mérnök alezredes, az OBT leszerelési bizottságának tagja az enyhüléstől a fegyverkorlátozási egyezmények megkötésén át a napjainkban hangoztatott „szovjet fölény” leple alatti új fegyverfajták ki- fejlesztéséig és telepítési tervéig vizsgálja az amerikai katonapolitikát. A szerző ismerteti a szárnyasrakéták, a hangfeletti sebességgel repülő B—1 bombázó, a neutrontöltet, a változtatható indítóállású MX-raké- ták, valamint a majd húszezer tonna vízkiszorítású, 11—12 ezer kilométeres hatótávolságú interkontinentális rakéták kilövésére is alkalmas atomtengeralattjárók kifejlesztésének jelentőségét. Az új amerikai fegyverek — a jelenlegi erőegyensúlyt megbontani kívánva — az erőfölény visszaszerzésére irányuló erőteljes törekvéseket tükrözik — összegzi az elemzéseket a magyar katonai szakértő. A Szovjetunió azonban birtokában van minden tudományos-technikai és gazdasági lehetőségnek, amellyel rövid idő alatt megszüntethető egy új fegyver- rendszer szolgálatba állítása eredményeként kialakuló pillanatnyi amerikai fölény. Szolnoki tűzoltók sikere Szarvason Két vitorlázó repülőgép összeütközése Szeged külterületén dr. Mészáros József 35 éves orvos és Hajnal Zoltán 18 éves tanuló, szegedi lakosok vitorlázógéppel gyakorló repülést végeztek. A két repülőgép ezer méter magasságban, eddig ismeretlen okból összeütközött és lezuhant. Mindkét pilóta ejtőernyővel kiugrott, azonban dr. Mészáros ejtőernyőjének zsinórja beleakadt a gépről leszakadt vezetőkabinba, és azzal együtt zuhant le. Dr. Mészáros József a helyszínen meghalt, Hajnal Zoltán könnyű sérülést szenvedett. A rendőrség folytatja a baleset vizsgálatát. Gázmérgezés Debrecenben A Debreceni Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalat iszapleválasztó helyiségének javítása közben a felgyülemlett gáztól Torma Gábor 33 éves lakatos, és a segítségére siető Apagyi György 27 éves hegesztő, debreceni lakosok mérgezést szenvedtek. Torma Gábor a kórházba szállítás közben meghalt, Apagyi György könnyebb sérülést szervedett. A rendőrség szakértő bevonásával folytatja a vizsgálatot. Vasárnap befejeződött a 3 napos országrészi tűzoltón verseny Szarvason. A tét: az augusztus 21—22*i országos verseny döntőjébe jutás volt. Az állami tűzoltók versenyének eredményét péntek délután hirdették ki: a csapatversenyt a budapestiek nyerték Szolnok megye raja előtt. Békés megye raja a 4. helyen végzett. Az egyéni összetett versenyben a fővárosi Rudner István tűzoltó törzsőrmester bizonyult a legjobbnak. Szombaton a vállalati tűzoltók küzdelme során — különböző kategóriákban — a győzelmet és a továbbjutás lehetőségét a Beton- és Vasbetonipari Művek kunszentmártoni gyára, a martfűi Tisza Cipőgyár, a szolnoki MÁV járműjavító, a Békés- szentandrási Háziipari Szövetkezet öcsödi részlege, a szolnoki FLH Ipari Vállalat, a szolnoki Tisza Bútorgyár és a jászberényi Hűtőgépgyár raja szerezte meg. Vasárnap az önkéntes tűzoltóké volt a sporttelep, és folytatódott a Szolnok megyeiek győzelemsorozata. Az egyes versenykategóriákban a szelevényiek, tószegiek, jásziványiak, jászapátiak, jászszentandrásiak, jászbol- dogháziak, jászárokszállásiak győztek. Ugyancsak első helyezést értek el a Zöld Lajos által felkészített füzesgyarmati lányok. A jól szervezett, több napos rendezvénysorozat ráirányította a figyelmet a tűzvédelem társadalmi jelentőségére, a védekezést szolgáló szervezett, színvonalas felkészítésre. Az érdeklődők egyben látványos, állóképességet igénylő sporttal, a tűzoltósporttal, annak szépségeivel ismerkedhettek meg. Ügyesség Innováció ötlete szenzációs volt. kollégái és pártatlan szakemberek egyaránt állították: forradalmi változás következik az üzem egyik fontos termékének gyártásában. Az új eljárás szinte mesébe illő — olcsóbb, gyorsabb, jobb minőséget, s ezáltal értékesebb produktumot szolgáltat. Azaz szolgáltathat, ha elérkezik a bevezetés ideje. Mert az ötlet — bármilyen nagyszerű is — még messze van a megvalósulástól. Kutatók dolgozzák ki a zseniális új elv apró részleteit, a fejlesztőmérnökök már a gyártás, a gyárt- hatóság szempontjából vizsgálják az eljárást, majd következik a „félüzemi” (ilyenkor félig még laboratóriumi,' de félig már gyári körülmények között folyik a munka), majd az üzemi próba, végül a beteljesülés, a sorozatgyártás. S mert képzeletbeli példánkban feltételezzük, hogy keresett termékről van szó, az értékesítés fontosságát nem is hangsúlyozzuk — ezúttal a piackutatás, az eladás nem okozhat problémát. Négy szó — kutatás, feljesztés, termelés és értékesítés — meg a szavak által jelzett állomásokat összekötő út, rajta ezernyi akadály, kátyú, szakadék; mindezek' leküzdésének képessége és sikere, ez az innováció. Folyamat, amely az ötlettől a megvalósulásig, az eszme születésétől a megvásárolt vagy máshol felhasznált termék létrejöttéig tart. Innováció,. Mit keres már megint egy idegen test nyelvünk szöveteiben? — kapják föl fejüket a nyelvészek. Féltő gondoskodásukat tisztelem, de amíg nem ajánlanak az idegen szó helyett megfelelő, a tartalmat pontosan kifejező magyart. használni vagyok kénytelen magam is. Divat lett az innovációról beszélni — talán valami, új jelenség ez a gazdaságban? Egyáltalán nem, hiszen az innováció azóta létezik, amióta társadalmilag szervezett termelés folyik a földön. ötlettől a megvalósulásig — egy primitív nép valamelyik tagja által kitalált új szerszám elterjedése során ugyanúgy végigkísérhető a folyamat (persze, a kor szelleme szerint értelmezve azt), mint az űrhajó, a számítógép világának ipari újdonságainál. Amiért mégis mostanában kezdtünk sokat beszélni az innovációról, annak' egyszerű a magyarázata: ma országok, népek gazdasága, életszínvonala, egyáltalán létezése függ attól, hogy az adott társadalmi környezetben mekkora sebességű és eredésű a folyamat. S nemcsak a termékek vagy iparágak esetében lényeges ez a kérdés — a társadalom szempontjából éppen az általános innovációs képesség, azaz, általában az új létrehozására és befogadására való készség, alkalmasság a döntő. És ha már az általánosságoknál tartunk, érdemes megjegyezni azt is: az innováció az ipari, műszaki újdonságok bevezetésén túl érvényes fogalom a társadalom egyéb területén is. (Igazgatás. politika, kultúra stb.) De térjünk vissza hősünkhöz, Z.-hez. Ha Z. ötlete abszolút eredeti, s a siker nem halványítja el mások munkáját, nincs különösebb akadály — már ami az embereket illeti —, minden megy a maga útján. Más a helyzet — s ez a gyakoribb —, hogy Z. sikere egy korábbi, talán még a vállalatnál dolgozó szakember által bevezetett módszert tesz elavulttá. Bár ez a dolgok rendje szerint így természetes, nem biztos, hogy az illető, akiről szó van, ugyanígy természetesnek gondolja. Ha pedig nem így gondolja, tenni próbál azért, hogy bebizonyosodjék1: Z. ötlete nem is annyira szenzációs. A hazai versenypályákon számtalan módját kitalálták már az efféle akadályállításnak. De mit tehet ilyenkor Z.? Küzd, harcol, verekszik — esetleg infarktust kap —, s ha törekvése eredményt hoz, az optimális idő két-háromszorosa alatt az ötletből végre eladható termék lesz. Igaz, akkor már szenzációról senki nem beszél, az eredeti gondolat révén úgynevezett követő fejlesztéssé szelídült — az, innovációra alkalmasabb környezetben Z.-t évekkel ezelőtt lekörözték. Személyes féltés, féltékenység az átkos teher? Ezt kimondani talán túlzás, de az valószínűnek látszik, hogy nem hiábavaló e tájon keresgélni — a prezstízsféltés túl sok ember cselekedeteit motiválja. Mert — kérdezi magában a képzeletbeli Z.-t képzeletbeli felettese, aki mellesleg az eddig használatos módszer ki- gondolója volt —, mi lesz velem, ha Z. zsenialitása bebizonyosodik? Feleslegessé válók ezen a poszton, természetesnek látszik, hogy ezután nem nekem, hanem Z.-nek áll a zászló. És már hallja is, amint a háta mögött összesúgnak: ez az ember megbukott. Igen, ez az, amitől annyira félnek, talán nem kevesen. A félelem jogos — valóban bukott embernek tartják (tartjuk) azt, aki nem teljesítményével, megújulási készségével képes megőrizni helyét az íróasztalnál. S ez a társadalmi beidegződés kényszeríti a valahová egyszer feljutottat arra, hogy óvakodjon a képzeletbeli ranglétra alsóbb fokára lépni Pedig az efféle személycseréket tekinthetnénk egyszerűen a megújulás (az innováció!) egyik megnyilvánulási formájának. A „leváltott” (íme, a nyelvünk is táplálja az előítéletet; vagy talán az előítélet formálta a nyelvet?) pedig ilyenkor presztízsveszteség nélkül kezdhetne új fejezetet szakmai munkásságában, a számára (tudása, s nem betöltött hivatala alapján) biztosított alkalmas helyen. Ismerek valakit, aki megbecsült, számon tartott, jó szakember létére nem restell időről időre munkahelyet változtatni. Ha elvégezte, amit rábíztak, új feladatokat keres; s ahhoz a munkakönyvét is ki kell kérnie, hát kikéri. Nem vándormadár ő, hanem a változtatni, megújulni akaró és arra képes ember ma még ritka mintapéldája. Mi történik mindaddig, amíg az a bizonyos előítélet motiválja a pozícióba már bekerültek többségét? Az például, hogy igyekeznek magukat olyan emberekkel körülvenni, akiktől nem kell félniük. Akik (tisztességes, természetes úton) valószínűleg nem képesek kétségessé tenni a vezető poszton álló ember vezető szerepét, s akik kiválóan alakítják a végrehajtó figuráját; nem javasolnak, nem vitatkoznak, nem bírálnak, hanem teljesítik az utasításokat. Ezen a ponton pedig már a társadalom innovációs képességének kérdéséhez jutottunk. Vajon az a közeg, amelyben az elismertséget legegyszerűbben a feltétlen alkalmazkodással, az eggyel magasabb szint utasításainak, elképzeléseinek gondolkodás nélküli végrehajtásával lehet elérni, lehet-e befogadója az újdonságoknak? Ez a társadalmi közeg elbírja-e, eltűri-e egyáltalán azokat, akik újat. jobbat akarnak? ■■■■gy előadáson hallottam megfogalmazni azt, amire VjH magunk is rájöhetünk a dolgokat egymás mellé ■9 helyezve, a kapcsolatokat végiggondolva. „A legfőbb baj az — mondta számomra meggyőzően a kérdéssel hivatásból foglalkozó, nagy felkészültséggel, alapos információkkal rendelkező szakember —, hogy a társadalom jelenlegi állapotában, beállítottságában éppen az átlagtól eltérni akaró, a régit nem feltétlenül elfogadó, az ésszerű változást kívánó egyéniségekét fogadja tartózkodóan, gyakran elutasítóan.” Görömbölyi László
