Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-09 / 186. szám

1981. augusztus 9., vasárnap Futbaljmérjeg ’80/81 Bravó, Gyulai SE! A krónikák feljegyzése sze­rint hetvenhét esztendővel ezelőtt játszották az első lab­darúgó-mérkőzést Gyulán. Több mint egy átlag ember­öltő. Sok minden belefér, ku­darcnak, sikernek egyaránt jut hely a kosárban. Nem volt ez másképpen a város futballsportjának történeté­ben sem. Amiért az alábbi­akban elsősorban sikerről esik szó, annak magyaráza­ta: a Gyulai SE ezüstérmes lett az NB II keleti csoport­jában, és mind a hatvan ha­zai másodosztályú csapatot is beleszámítva — az 5. leg­jobbnak bizonyult a 38 mér­kőzésből elért 18 győzelmé­vel, 13 döntetlenjével, hét vereséggel, 59—36-os gólkü­lönbségével és 49 nonttal. (Csak a Nagykanizsa és a három csoportbajnok dicse­kedhet előkelőbb mérleggel.) 1934,1952,1972 S, hogy milyen értékű ez az ezüstérem, annak igazolá­sául csak ennyit: Gyula vá­ros első számú csapata ezen­kívül mindössze három ha­sonló nagyobb sikert mond­hat magáénak: 1934-ben, amikor a Magyar Kupa elő­döntőjéig jutott az egyik előd, a GYAC. Az újabb ko­ri 15 NB III-as és 22 NB Il-es idényben 1952 és 1972 jelentette a csúcsot, a má­sodosztályban mindkétszer 5. helyen végeztek a gyulaiak. Volt, persze, hogy volt időközben is olyan gárda, amely felejthetetlen kilenc­ven percekkel ajándékozta meg szurkolóit, például a hatvanas évek elején, de saj­nos ennek emlékét időközben sokszor elnyomta a kiesés el­leni ádáz harc, amikor ép- penhogy sikerült bent ma­radni az NB Il-ben. Mindezt csak azért tartottuk szüksé­gesnek feleleveníteni, hogy ezzel is hangsúlyozzuk: mi­lyen örömteli este volt, ami­kor a Park Szálló éttermé­ben rendezett szezonzáró összejövetelen Dér Lajos ta­nácselnök-helyettes átadta az ezüstérmeket a játéko­soknak. A siker gyökerei tavaly- előttre nyúlnak vissza, ami­kor Szűcs Mihály idény köz. ben átvette a vezető edzői tisztet — még azt is meg­kockáztatjuk — kényster- helyzetben. A fiatal szakem­ber az első teljes idényben a 11. helyig vezette a csapa­tot, és ezt tavaly nyáron di­cséretes teljesítményként le­hetett elkönyvelni. Ilyen előzmények után, alaposan megerősített keret kezdte el a nyári alapozást — sok ve­rejtékkel, a hazai gyakorlat­ban fehér holló számba me­nő erős alapozó munkával. (Erdős Ferenc technikai ve­zető: Szűcs első NB 11-es éve azért is jelentős volt, mert nagyon tudatosan felmérte az ellenfeleket, melyik ellen mi lehet a legeredményesebb harcmodor. Arról nem be­szélhetünk, hogy már akkor kialakult a csapat gerince, hiszen tavaly nyáron nagy változások történtek, több igen jó képességű játékossal erősítettünk, hogy csak Plás- tyik, Cserháti és Csathó ne. vét említsem, akik megha­tározójává lettek csapatunk­nak.) Inkább a játék Igen alapos felkészülés után vágott neki az 1981 82. évi bajnokságnak a csapat, s már ősszel mutogatta oroszlánkörmeit, nem is any- nyira a 8. helyezés engedett arra következtetni, hogy a java még ezután jöhet, ha­nem inkább a játék. Nem­egyszer képesek voltak vesz­tett helyzetből fordítani, és az ellenfelüket kitűnő erőn­létükkel a hajrában „maguk alá gyűrni”. Minden csapat­részben akadt egyenletes for­mát mutató „fazonjátékos”, talán elöl kelt volna el még egy igazán gólveszélyes csa­tár. A középpályás sor azon­ban annyira „túltermelte” a helyzeteket, hogy még azt a jAtékosrangsor Ez a lista egész éves összteljesítményük alap­ján rangsorolja a játé­kosokat. Az edzéseken mutatott szorgalom és fegyelem éppúgy szere­pet játszik a rangsor ki­alakulásában, mint a mérkőzéseken mutatott teljesítmény és a pályán kívüli felkészülés. Tar­talmazza a játékosbizott­ság véleményét is a sor­rend. 1. Csathó Miklós. 2. Plástyik János, 3. Cseh György, 4. Molnár Ist­ván, 5. Otott József, 6. Cserháti István, 7. No- vák Lajos, 8. Vágó Zol­tán, 9. Tóth József. 10. Szabó József, 11. Kocsis Lajos, 12. Lukoviczki, 13. Zámbori, 14. Szilágyi, 15. Lipták, 16. Friderikusz, 17. Szakái. 18. Hirka, 19. Bacsa, 20. Kukla. HÁZI GÓLLÖVŐLISTA 15 gólos: Vágó; 7 gó­los: Csathó; 6 gólos: Lip­ták; 5 gólos: Cserháti, Friderikusz, Molnár; 4 gólos: Hirka, Tóth; 3 gólos: Kocsis, Cseh; 1 gólos: Zámbori. 1 öngól is esett. luxust is megengedhették a csatárok, többet hibázzanak, mint amit bekalkulált az ed­ző. (Bár az egyetlen igazi ro­hamozó csatár, Vágó lőtte a legtöbb gólt, alaposan kivet­ték részüket az 59 gólból a középpályások is.) (Szabó András, az egye­sület ügyvezető elnöke: an­nak idején korántsem volt egyértelmű, hogy Bányai Nándor távozása, illetve az idény befejezése után kit szerződtessünk szakvezetőnek. Ma már lehet, hogy túl szé­pen hangzik, de azon keve­sek egyike voltam, akik bíz­tak Szűcs Mihályban. Legna- o-'obb erényének változatla­nul azt tartom, hogy elhitet­te a játékosokkal: csak sok­sok munka hozhat ered­ményt, az viszont biztos, hogy hozni fog! Ezt így na­gyon könnyű elmondani, egyszerűnek Iqtszik és nyil­vánvaló közhely. De ilyen úton következetesen haladni és kitartani egy elképzelés mellett — hatalmas energiát igényel. A siker azonban bi­zonyító erejű, s mindenki láthatta, hogy tavasszal mi­lyen rég várt hangulatú meccseket játszottunk. Mert én nem hiszem el, hogy egye­dül az anyagiak dominál­nak.) Újoncok dicsérete Való igaz, az elmúlt tava­szon alaposan kitett magá­ért a kék-fehér együttes: az utolsó 18 mérkőzésen 27 pontot gyűjtött (a bajnok Ózdi Kohász csak 23-at). A vezető edzőt dicséri, hogy 9 újoncból nyolcat beépített a csapatba, akik a régiekkel együtt elhitték, hogy min­den vasárnap — idegenben is — van esélyük legyőzni az ellenfelet! Persze, az egész­séges önbizalom nem csupán elhatározás kérdése. Ott kell lennie mögötte a hétközna­pok kevéssé látványosan le­futott kilométereinek, a ren­geteg gyakorlásnak. Ugyancsak szorosan hozzá tartozik az értékelő sorokhoz és az 1980 81-es szezon ered­ményeinek lényeges összete­vője: a csapat döntő többsé­gét olyanok alkották, akik az NB II átlagos tudású játéko­sait minden tekintetben fe­lülmúlják. És mivel a hama­rosan bevonuló Plástyik ki­vételével továbbra is a szak­osztály rendelkezésére áll­nak, joggal fogalmazhatnak így a vezetők: célunk, hogy jövőre is ott legyünk az első 5 csapat között, és tagjai legyünk a „szűkített” NB II mezőnyének is. A mostani nagyszerű si­ker alapján erre minden esé­lye megvan a gyulaiaknak. F. I. A GYSE labdarúgócsapata. Álló sor, balról: Szabó András, az egyesület ügyvezető elnöke, Szűcs Mihály vezető edző. Szilágyi, Kocsis, Novák, Lipták, Csathó, Cserháti, Otott, Szakái Cseh, Szabó, Erdős Ferenc technikai vezető. Elöl: dr. Orosz István orvos, Krasznai Lajos gyúró. Lukoviczki. Friderikusz, Tóth, Vágó, Molnár, Zámbori, Plástyik és Losonczy Zoltán pályaedző Fotó: ifj. Abrahám Béla Újra Béla Emese Az atlétikai OB második napján békéscsabai siker szü­letett: mint annyiszor az utóbbi időben, Béla Emese, a lila-fehérek magasugrónő- je, újra megelőzve a magyar mezőnyt, az első helyen vég­zett. Eredménye ezúttal: 187 cm, 2. Mátay 184, 3. Juha 184. Békéscsabai Előre Sparta­cus—Csepel: 22—22 (10—11). NB I B férfi kézilabda-mér­kőzés, Békéscsaba, 200 néző. Bcs. Előre Sp.: Tóth — Szi­lágyi 6, Gazsó 3, Gregor 2, Greksza, Orosz 4, Szentmi- hályi 4. Csere: Felföldi, Bar­na 2, Csuiik, Kovács 1. Ed­ző: Fellegvári Zoltán. Némi meglepetésre a ven­dégek az első percekben há­rom góllal elhúztak, sőt a huszadik percben már 3—8- ra alakult a találkozó. Meg- illetődötten kezdtek a lila­fehérek a rekkenő melegben, s időnként átjáróháznak bi­zonyult védelmük. Az első félidő vége felé kezdtek já­tékba lendülni olyannyira, hogy egy góllal megközelítet­ték a fővárosiakat. A fordulás után már sok­kal kezdeményezőbben lép­tek föl, s néhány ügyes vil­lanás után a maguk javára fordították a mérkőzést a hazaiak. Már 17—13-ra is ve­zettek, s úgy tűnt, a csepe­liek fáradnak, ám megint egy kis rövidzárlat, aminek eredménye: 21—2ff Az utol­só két percben újra felélén­kült az iram, sőt, helyenként kapkodónak tűnt a játék. A hazaiak csak egy gólt lőt­tek, a vendégek viszont ket­tőt. Az időn túli szabadlövés sem segített a lila-fehére­ken. s a bajnokság során el­ső ízben veszítettek pontot hazai nályán. ^ r A megyei birkózó-s/.akszö- vetség szervezésében egy he­te Gyopárosfürdőn edzőtábo­roznak Szeghalom, Mezőhe­gyes Szarvas, Nagymágocs és Orosháza legjobb úttörő és serdülő birkózói. A 34 ifjú sportoló augusztus kö­zepéig készül együtt Károly- falvi Elemér, Kiss István és Deme János irányításával. A cél: a versenyzők technikai és fizikai állapotának javítá­sa, a jó közösségi szellem ki­alakítása, s természetesen felkészülés a második félév versenyeire, elsősorban az úttörőolimpiára, az országos serdülőbajnokságra. g. L. PÓLYDSZÉLIEGYZET Válás, kajakos módra Két híresség, és külön-külön, mégis, alig ismerték őket. Próbaképpen egyszer társaságban szóba hoztam Bakó Zoltán nevét, mire megkérdezték: Ki az? Aztán már elég volt hozzá tenni Szabó Istvánét is, és rögtön tudták, kiről is van szó. A sors úgy hozta, hogy most mindketten ott voltak a nottinghami világbajnokságon, de Szabó már csak a partról szurkolhatott egykori tár­sáért. Es higgyék el, szurkolt nem pusztán az illem ked­véért, vagy mert a mostanság divatos nosztalgia úgy kí­vánta. Most, hogy már soha többé nem versenyezhetnek együtt, fokozottan érzik egymás hiányát. Pedig a közö­sen töltött évek alatt sokat gyötrődtek, sőt nyugodtan mondhatom, veszekedtek is. De az edzés, a verseny fe­ledtette velük a feszültséget, a haragot, elvégre „egy hajóban eveztek”. Azt hiszem, kifejezetten balszerencsés ez a két ember. Többszörös világbajnokok, de a csúcsig nekik sem sike­rült eljutniuk csakúgy, mint Wichmann-nak vagy Csa­pónak. (Ha ugyan biztos, hogy csak és kizárólag az olim­piai arany jelentheti a vágyak netovábbját!) Szabó és Ba­kó sohasem vágyott különösebben arra, hogy egyénileg szerezzen babért, bár valószínűleg erre is telt volna akármelyikük képességeiből. (Bakó sokoldalúságára jel­lemző, hogy kajakos létére még a kenuval is megpróbál­kozott nemzetközi versenyen, nem is sikertelenül.) De mégis! Az együttes munka jelentette számukra a szép éveket. Bakó pedig még Tamperében, majd később Mexikóban, a fénykorában levő Csapó Gézával vett részt párosban, ezer és tízezer méteres távon egyaránt. S mé­gis Szabó Istvánt választotta. A szakemberek szerint szinte képtelenségnek tűnt, hogy két, alkatilag éppen­séggel nem hasonló ember ennyire harmonikus egysé­get alkosson, ha kajakot adnak alájuk. Már-már legen­dának számít, hogy űzte, hajtotta egymást ez a két sző­ke fiú. Még jégtáblák úsztak tavasszal a Dunán, de ők már vízen voltak. Szabó egy ízben bele is borult a szó szerint jéghideg vízbe. (Nagyon könnyen billen a ver­senycélokra épített kajak. A versenyzők fogadásokat szoktak ajánlani a „civileknek", hogy hány másodper­cet képesek megmaradni a csónakban? Ritkán veszíte­nek. (Volt idő, épp Montreal előtt, amikor Szabó Pistá­nak csonthártyagyulladás okozott állandó fájdalmat, de Bakó hajtotta: „Fogd meg azt a lapátot, az ördög vigye el, három és fél év munkáját nem hagyhatjuk elveszni”. És gyűrték tovább a kilométereket. A csúcsforma eléréséhez már nem felelt meg a folyó hullámos vize. De a hivatalos edzőtáborozás még nem kezdődött meg Dunavarsányban. Sebaj. Naponta rakták föl az autó tetejére a hajót és irány Dunavarsány. Sose firtatták, ki téríti meg az üzemanyagköltséget. De Montreal felé utazva a repülőgépen Bakó vesegör­csöt kapott, szörnyű fájdalmai voltak, versenysúlyából is vesztett, végül is úgy-ahogy rajtképessé injekciózták. De ez már nem volt az igazi Szabó—Bakó kettős. Ok, akik egy hónappal korábban, épp Nottinghamben, valameny- nyi riválisukat több mint egy hajóhosszal utasították maguk mögé — az olimpiai döntőben csak vergődtek. (Ez a vergődés is dobogót jelentett persze.) Gondolkoz­tak, ezek után vajon lesz-e még lelki és fizikai erejük, h°Sy ott legyenek Moszkvában is. A folytatás mellett döntöttek. Űjabb világbajnoki címek jelezték, hogy klasz- szisuk mit sem változott. És már megint csak hetekkel az olimpia előtt Bakó fertőző agyhartyágyulladással ke­rült kórházba. A betegágyból nézte végig a döntőt. Ma már csak Szabó versenyez. A következő olimpián aligha lesz ott ö is. Bakó Zoli — sokéves versenyzői ta­pasztalatát, szakedzői oklevelét, és angol nyelvtudását a norvég csapat szaktanácsadójaként hasznosítja. Verseny­zőinek egyike — Rassmunsen — világbajnoki aranyérmet szerzett. De amikor Szabó újdonsült párjával, Joós Ist­vánnal a rajthoz állt, Bakó tökéletesen megfeledkezett minden másról. Ökölbe szorított kézzel, már-már reked­ten harsogta: „Gyerünk lstyu, tovább, ne állj meg!” Közben a válla elöregörnyedt, ugyanúgy, mint hajdani társáé odalenn, a vizen, a kajakban. • Az országos ifjúsági és serdülő labdarúgó-bajnokság szegedi csoportjába az 1981 82-es idényben a következő csapatokat sorolták be: Köz­ponti Sportiskola II., Szol­noki MÄV-MTE, Honvéd Szabó Lajos SE, Bcs. Előre Sp., Szarvasi FSSC, Szegedi Dózsa, Szolnoki Sí. Lehel SC, Kecskeméti SC, Gyulai SE, Szegedi EOL AK, Hód­mezővásárhelyi MSE. • Jól sikerült edzőtáboro­zást szervezett a Gyulai SE az egyesület atlétái számára. A serdülők közül 44-en Pé­csett, az ifi korosztály kép­viselőiből 25-en Budapesten készültek tíz napon, keresz­tül. • A napokban leszerel és Gyulán folytatja labdarúgó- pályafutását Ottlakán, aki a Honvéd Asztalos SE és Ta­tai Rákóczi színeiben játszott két éven át. Mint mondta: „Tavasszal bokaszalag-Iazu- lás miatt sokat kihagytam, de most már rendbe jött a sérülésem. Szeretnék mi­előbb újra bizonyítani, és még nem mondtam le arról sem, hogy egyszer az NB I- ben szerepeljek.” A vasárnap kiemelkedő Békés megyei sportesemé­nyei: LOVAGLÁS: a területi bajnokság II. fordulója és nemzetközi jellegű meghívá­sos verseny, valamint foga- dásos ügető- és galoppszá­mok, Orosháza, bogárzói pá­lya. 8.00. A lisszaboni nemzetközi labdarúgótornán lejátszotta második mérkőzését is a ma­gyar válogatott. Ezúttal a Sporting volt az ellenfél, s a hazaiak kapuját Lissza­bonban először Mészáros őrizte — kitűnően. Gyors, ér­dekes játék folyt, a magyar válogatott volt a kezdemé­nyezőbb és a veszélyesebb. Ennek ellenére a vezetést a hazaiak szerezték meg az 50. percben a válogatott Oli­veira révén. A 71. percben LABDARÜGÄS. Nemzet­közi barátságos mérkőzés: Bcs. Előre Sp.—Resica (ro­mán), Békéscsaba. Kórház u., 17.30. A megyei bajnok­ság első fordulója: kezdés 17.00. SALAKMOTOR: az orszá­gos páros bajnokság II. fejr- dulója, Gyula, 17.00. KÉZILABDA: NB II: Bé­kés—-Kiskundorozsma, férfi. Békés, 9.00. Bodonyi egyenlített, miután Nyilasi bombáját Mészáros csak kiütni tudta, a honvéd­csatár résen volt, és a háló­ba talált. Az 1—1 (0—0) arányú döntetlennel végződött mér­kőzésen a magyar csapat így állt fel: Katzirz — Szántó, Kerekes. Garaba, Tóth J. — Csapó, Nyilasi, Csongrádi (Sallai 61. p.) — Bodonyi (Rab 82. p.). Törőcsik, Kiss (Kovács 61. p.). Döntetlen a második mérkőzésen BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedt G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Sei észt Ferenc. Szerkesztőség: Békésrsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 12-196, 12-035, lőszerkesztő: u-021. Ki­adja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadó: dr. Árpást Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. !A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom