Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-27 / 200. szám
1981. augusztus 27., csütörtök 12120023 Hazafelé. Fotó: Fazekas László Közönyösek vagyunk? Erre mondják azt: lerágott csont, nem téma már. A Közöny (igen, így, nagy kezdőbetűvel !) azonban nagyon ártó, mindenbe belevájó féreg. És mérgez, pusztít. Garázdálkodására mindenki tud pél- dát mondani. A minap, a békéscsabai Szabadság téren, a buszmegálló és az újságolvasó mellett történt eset e szomorú példák számát szaporítja. Jól öltözött fiatal család. Barna hajú, kontyos anyuka, deltás, kisportolt testű apuka és 5-6 éves, fehér kardi- gános kislány. Az apa lánya kezét fogja, s hirtelen á kislány megbotlik. Egy villanás, és jobb külsővel jókora rúgás éri az aszfaltra huppanó gyereket. Az anya í'elsikkant. az apa keze ökölben és lendülőfélben. A kislány arca a fájdalomtól görcsbe rándult, de nem mert sírni. Aléltan feltápászkodik, és menekül anyjához. Üvöltözés a szülők között... S mi, akik ott állunk, a 17-es buszra várva, szintén ökölbe szorul a kezünk. S mégsem mozdul igazán senki. Talán mert az apuka valamennyiünknél néhány súlycsoporttal erősebb? Vagy talán, mert a „minek nekem a botrány" közönyösséget fialó gondolata lepett meg bennünket? Vagy mert a kanyarban megjelent a várva- várt busz? Igen, végső soron nem történt semmi. Csak (!) egy kislányt megaláztak, megrúgtak. Magánügy? Kinek felfogása szerint. Ahogyan az is az, amikor a pimaszul válaszoló bolti eladó pökhendiségét lenyeljük, amikor a fát, padot, utcai világítótestet tönkre tevő garázdáknak hátat fordítunk. Amikor elviseljük, hogy házunk előtt akár évekig szeméthalmaz csúfoskodjon. Amikor az ABC-ben a pénztár előtti sorban álló gyerekeket valami megmagyarázhatatlan felsőbbrendűségi tudattal kitúrjuk. Amikor csikkel szórjuk tele a mozi előcsarnokát. a buszmegállót, a járdát. Amikor a frissen kiültetett virágtötfeket éjszaka hazavisszük a kertbe, az erkélyládába. Amikor a járdán, a gyepen, a játszótéri hinta alatt parkolunk autónkkal. Mert végső soron nem történik semmi különös. Csak (!) éppen megsérül, megszűnik, elpusztul valami. Szegényebbek leszünk. És önpusztítóan közönyösebbek. (nemesi) Szakszervezeti alapismereti tankönyv Hamarosan megjelenik a Szak- szervezeti alapismereti tankönyv új kiadása. Ismerteti egyebek közt a szakszervezetek felépítését, amelyet a XXIV. kongresz- szus hagyott jóvá. a testületek feladatait, jog- és hatáskörét, a bizalmiak feladatait, jog- és hatáskörét, s nem utolsósorban a szakszervezetek termelést, gazdálkodást segítő tevékenységét. A szakszervezeti alapszervezetek a könyvet a Táncsics Könyvkiadó szolnoki kirendeltségénél (SZMT-székház) rendelhetik meg. Kétnyelvűség: kettős kultúra A IV. anyanyelvi konferencia után Utópia vagy lehetőség? Az anyanyelvi mozgalom egy évtizede alatt Tasnády T. Álmos Belgiumban élő tanár, a kétnyelvűség jeles kutatója tette fel néhányszor ezt a kérdést a konferenciák idején, s azóta is keresi a választ; meg lehet-e őrizni az anyanyelvet idegen környezetben, vagy csak önáltatás, utópia ez? Hogy látja ma, a IV. anyanvelvi konferencia után? — Parancsoló szükséglet a kétnyelvűség, amit kikerülnünk nem lehet. Különösen akkor nem, ha megszívleljük történelmi és nyelvtudományi ismereteink tanulságait, miszerint a nyelvi kisebbségek és szórványok elkerülhetetlen sorsa — kevés kivételtől eltekintve — a rövi- debb-hosszabb időn belül bekövetkező nyelvváltással, nyelvcserével együtt járó felszívódás, a teljes beolvadás. Hasonló sors a mi esetünkben nem kevesebbet jelentene, mint a magyarság egy- harmadának elvesztését. — A kétnyelvűség fogalma változott az elmúlt évtized alatt: a kétnyelvűség irodalmi szerzői egészen más szemléletet képviselnek ma, mint az első anyanyelvi konferencián, 1970-ben. Mi a véleménye? — Ma már a kétnyelvűségben nem csupán valami olykor szükséges, máskor pedig elkerülhetetlen átmeneti nyelvi állapotot látunk, hanem egy, a jövőbe ívelő, folytonossági igénnyel bíró, a nemzedékeket is áthidaló kettős nyelvűség lehetőségét. Éppen ezért már elégtelennek találjuk magát a „kétnyelvűség” kifejezést is; árnyaltabban és pontosabban fogalmazunk: Makkai Ádám a szerves, Kovalovszky Miklós a tökéletes, Nagy Károly a kölcsönös kétnyelvűség elméletét dolgozta ki, magam pedig a teljes kétnyelvűségben látom azt az alapot, amelyre építhetünk. Az elnevezések különbözősége ellenére közös vonás, hogy valamennyien olyan kettős nyelvűségre gondolunk, amelyben „egy időben mindkét nyelv a gondolkodás eszköze" (Meijers holland nyelvész szavaival élve), amikor egyidejűleg mindkét nyelvünk azonos értékű önkifejezési eszközünk. S nemcsak az. Hiszen a kettős nyelvűség nem csupán két nyelvnek — a mi esetünkben a magyar anyanyelvnek és a befogadó ország államnyelvének — a lehető legmagasabb szintű elsajátítását, ismeretét, alkalmazását és állandó művelését jelenti, hanem ezzel együtt kettős kultúrát, kettős kapcsolatrendszer ápolását, kettős alkalmazkodást. — Most én kérdezem öntől: nem utopia ez? Hisz nemrég még az a nézet uralkodott mindenütt a világon a bevándorlók körében, hogy a kétnyelvűség károsan megterhelő, a gyerekeknél zavart okozhat a személyiség fejlődésében, és hátrányos lehet az érvényesülésben. — Szerencsére ez a tévhit már a múlté. Tudományos felmérések egybehangzóan igazolják mindenütt a világon, hogy a kétnyelvűségnek semmiféle káros következménye nincs, ellenkezőleg: az anyanyelv fejlesztése, magas szintre emelése a legjobb alap a befogadó ország nyelvének mielőbbi elsajátítására, tudatos használatára. Gazdagítóbb, embergyarapí- tóbb a kétnyelvűség, a kettős kultúra, a világba jobban belelátó embert eredményez. Aki két nyelven beszél, sokkal tudatosabban alkalmazza mindkét nyelvét. Nem egy esetben tapasztaltam Belgiumban az ott élők afölötti csodálkozását, hogy az odaszármazottak mennyivel gazdagabb szókinccsel élnek, mint az „őslakók”; — Hogy lehetséges, hogy mi is ismerjük ezeket a kifejezéseket, de alig használjuk, ti pedig olyan színesen, árnyaltan tudtok beszélni? — kérdezték nemegyszer. Ez azért van, mert ha az ember nem talál rá egy kifejezésre, gondolatban átvált az anyanyelvre, és onnan kölcsönöz szavakat... S hogy mennyire utópia? Az sok mindentől függ: a családi összetételtől, a magyar pótközegtől és a magyarországi kapcsolatoktól, valamint külső tényezőktől; a befogadó ország toleranciájától (menynyiben fogadja el az ott élő kisebbség nemzeti-anyanyelvi művelődéséhez szükséges lehetőségek gyakorlását). Az eszményi példa Svédország. Talán a svéd kormány volt az első, amely a hatvanas évek nagymértékű bevándorlását követően hatóságilag rendelte el az anyanyelvi oktatást az egész országban; felismerve ennek alapvető fontosságát a korábbi beolvasztási irányzatokkal szemben. S az anyanyelvi oktatás a svéd tanterv szerint nem szorítkozhat csupán az írás- olvasás megtanítására, a beszédkészség fejlesztésére, A Központi Statisztikai Hivatal most megjelent. 1980. évi adatokat tartalmazó évkönyve több mint félezer oldalon számol be társadalmi és gazdasági életünk majd minden területéről. Az évkönyv lehetővé teszi a társadalmi és gazdasági folyamatok részletes elemzését, a változásra ható főbb tényezők elkülönítését, valamint a jelenségek közötti összefüggések tanulmányozását. A népesség számának, ösz- szetételének változását mutató adatokon kívül az ország vagyonát és jövedelmét is számba veszi a kiadvány. szókincsbővítésre. Magában kell foglalnia az anyaország kultúrájának, hagyományainak ismertetését, s az annak megőrzésére való törekvést is. A cél olyan egyéneket nevelni, akik két nyelvet, két kultúrát ismernek, s ezáltal gazdagítják a befogadó ország kultúráját is. Csak egymás ismerete segít hozzá egymás megértéséhez, megbecsüléséhez, s a különböző anyanyelvűek együttműködéséhez. A szülőföld és a külföldi magyarság 1970 óta kialakult kölcsönös kapcsolata és együttműködése észrevehetően rányomja bélyegét diaszpóránk életére, nyelvi és etnikai megmaradásának esélyeire. — Az anyanyelvi mozgalom egy évtizedes jubileumán milyen tehát a mérleg; mit jelent a mozgalom a nyugati világban szétszórtan élőknek? — Szinte remélni sem mert nagy erjedést idézett elő: felrázta, mozgósította a külföldi magyarság széles rétegeit, a diaszpóra szükségleteihez igazodó tankönyvekkel és egyéb módszertani segédeszközökkel megkezdte a külföldi magyartanítás korszerűsítését, és eladdig hiányzó egységesítését. S hadd idézzek itt Falu Tamás Londoni emlék című verséből: „A Hyde-parkban sétáltunk, Dús lombú fák alatt... A fűbe heveredtünk, és fölöttünk a fán Magyarul kezdett szólni egy angol csalogány". A veszélyeztetett egyhar- madnak, a nemzeti kisebbségekben és szétszórtságban, hazánk területén kívül élő mintegy négy és fél, ötmillió magyarnak a nyelvcserével együtt járó fokozatos megszűnés és a kétnyelvűséget folyamatosító megmaradás között kell választania. Az anyanyelvi mozgalom elhivatottjai továbbra is azon munkálkodnak, hogy a földkerekség minden táján :— ahol magyarok élnek — megszólalhasson nyelvükön is a csalogány. Önody Éva Több táblázat a termelés ha- tékonyságának és szerkezeti változásának bemutatásával foglalkozik. A külkereskedelmi fejezet a külgazdasági egyensúly javításában elért eredményeket tükrözi. Mindezeken túl statisztikai táblák sokasága mutatja be a lakosság élet- és munka- körülményeinek változását, köztük a foglalkoztatottság, a' keresetek és az árakulását, az egészségügy és a kultúra terén elért eredményeket. Külön fejezet ismerteti a megyék helyzetét a legfontosabb gazdasági és társadalmi mutatók alapján. HANGSZÓRÓ M/t üzen a rádió? Nem egy olyan rádióműsort fel tudnánk sorolni, amely azt a nemes célt tűzte maga elé, • hogy segít a hallgatók ügyes-bajos dolgainak elintézésében. Olykor persze nem egyszerű, sőt le- hetetlen ez a segítségnyújtás. Ilyenkor meg kell elégednünk azzal, ha a műsor állást foglal. . Vagy állásfoglalásra késztet másokat. Mert ha nem is tudja megkönnyíteni egyik, másik hallgatója nehéz, sokszor reménytelen helyzetét, azért mégis szól az esetről ország-világ előtt, hogy szolgáljon mások okulására. A tanulságok levonása soha nem árt, akár a mű" sor készítői, akár a hallgatók teszik azt. De térjünk a tárgyra, a „Mit üzen a rádió?" című, nem éppen fiatal műsorra. Sok éves riportsorozat ez, ám valahogy mindig friss, érdekes a téma. melyet műsorára tűz. Talán ezen nem is szabadna csodálkoznunk, hiszen súgója maga az élet... Annyiban azonban a műsor- készítőket dicséri, hogy a — gondolom —, özönnyi levélből éppen azokat választják ki, amelyek a köz érdeklődésére tarthatnak számot. S ha már idáig eljutottak, csak egy feladat van — és nem is egyszerű —, úgy tálalni az adott kérdést, hogy ne csak a levélíró, hanem a hallgatók népes tábora is elégedett legyen. Nos, ez utóbbi műsorban is ennek lehettünk tanúi. A kriptaépítő társuláson magunk sem tudtuk: szánakozzunk, vagy derüljünk. Annál határozottabb érzelmeket váltott ki belőlünk Elvira története, az a riport, amely a 16 éves fiatal lány és apja első találkozásáról szólt. Megszólalt benne az anya. aki annak idején lányfejjel vállalta a gyermek megtartását, felnevelését, s a már ember- nyi gyerek, akinek most, hogy felnőtt, leghőbb vágya megismerni édesapját... Még úgy is, hogy az máig sem ismeri el az apaságot, s most emberölésért (!) üli megérdemelt büntetését. Aztán halljuk a még kétkedő apót, s fültanúi lehetünk a nagy találkozásnak, mondhatni egymásra találásnak, mert szerencsés véget ért a történet: megrendítő pillanattal, a tékozló apa megtérésével. Mit üzen a rádió? Ez a műsor címe, és mi kiegészíthetnénk azzal a kérdéssel, kinek üzeni? És hadd válaszoljunk rá máris: nekünk. Mert érdemes volt mindany- nyunknak a rádió — sa műsor készítői, Kerényi Mária és dr. Szegő Tamás — humánus üzenetére figyelni. N. A. Új statisztikai évkönyv MAI MŰSOR KOSSUTH KÁDIÓ 8.25: Szirmai Albert operettjeiből. 9.20: Irodalmi évfordulónaptár. 9.44: Zenevár. 10.05: Nyáridéző — V/3. 10.35: Indulók, táncok fúvószenekarra. 11.00: Magyar zeneszerzők szonátáiból. 11.24: Aranymosók Magyarországon — 1981. 11,39: Tom Jones. 12.35: Filmtükörkép az Országúton című filmről. ■ 12.50: Zenemúzeum. 14.28: A7 elbeszélés klasszikusai. 15.10: Domino — a kincskeresőtáborban. 16.05: Bárczy János: Zuhanóugrás. 16.15: Astrid Varnay és Wolfgang Windgassen operafelvételeiből. 17.07: Olvastam valahol... a Marssal társalkodó Murányi Vénuszról. 17.27: Gene Kelly filmdalokat énekel. 17.38: Zsákutca. Borenich Péter dokumentumjáték?» 19.15: A King’s Singer együttes és a londoni ..Régi zene” együttes felvételeiből. 19.30: Kapcsoljuk: a Berlini filharmonikus zenekar hangversenye a salzburgi ünnepi játékokon. Kb. 20.20: Ha a víz elmos egy göröngyöt, Európa les7 kevesebb. Kb. 20.32: A hangverseny-közvetítés folytatása. Kb. 21.10: A Spotnick együttes játszik. 21.40: A gyorsuló idő nyomában ... a 2000 évig. 22.15: Sporthíradó. Tudósítás a csillaghajtó vitorlás EB- ről. 22.25: Tíz perc külpolitika. 22.35: ..Csak a derű óráit számolom . . .” 23.41: Dzsesszfelvételekből. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Sudi Farkas Pál népi zenekara játszik. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 12.33: A Népművészet Mestereinek felvételeiből. 12.55: Kapcsoljuk a győri körzeti stúdiót. ..Hajógyár a tóparton”. 13.25: Látószög. 13.30: Muzsikáló természet. 13.37: Hans Helfritz: Bolíviai indián táncok. 14.00: Szórakoztató antikvárium. 16.00; Sanzonújdonságok — 8. rész. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Mozaik. Rékai Gábor műsora. 18.33: Daloló, muzsikáló tájak. 19.14: Haj. Részletek MacDermot zenés játékából 19.55: Slágerlista. 20.33: A titokzatos kéz. Marék Antal műsora. 21.30—22.00: Hegedűs Géza hat története. 22.00: Portré slágerekről. Szteva- novity Zorán. 23.15: Nóták. III. MŰSOR 9.00: Cosi fan tufte. Részletek Mozart operájából. 10.07: Romantikus kamaramuzsika. 11.05: Zsebrádiószínház. A mutatványos. 11.30: Századunk zenéjéből. 13.07: Emlékezetes dzsesszhangversenyek. 14.10: Victoria de Los Angeles és Mario Del Monaco operafelvételeiből. 14.50: Világhírű előadóművészek kamarazene-felvételeiből. 16.00: Zenei lexikon. 16.20: Muzsikáról versben, prózában — 5. 16.55: Popzene sztereóban. 17.53: Zenekari muzsika. 19.05: Olasz nő Algírban. Részletek Rossini operájából. 20.04: Telepinus. Hettita hitrege. 20.34: A progresszív beat híres előadói. Ion Anderson felvételeiből. 21.19: A debreceni Kodály-kórus , hangversenye a pesti Vigadó hangversenytermében. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Hétközben. Aktuális magazinműsor. Téma: Az energiatakarékosság megyei programja. Szerkesztő-műsorvezető: Kardos Ernő. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene a szerzők előadásában. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. BUDAPEST, I. MŰSOR 8.25: Tévétorna, (ism.) 8.30: Iskolatévé. (f.-f.) Pedagógus-továbbképzés Rajz (1. osztály). 10.30: Osztályfőnöki órák. (f.-f.) (3—4. osztály). 14.00: Iskolatévé. (f-f.) Pedagógustovábbképzés. Környezetismeret (2. osztály). 16.05: Hírek. 16.10: Berkes Péter: Utánam srácok ! Gyermekfilmsorozat (Urn.) VI3. rész: BFK úr. a Inesterdetektív. VI/4. rész: Vigyázz, a kutya harap ! 17.10: A nyelv világa. 17.55: Tévébörze, (f.-f.) 18.05: 5+2 — a munkaidőről. 18.35: Telesport. (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Családi kör — közösségben élünk, (f.-f.) Szülők, nevelők műsora. 20.50: Mexico Ballett Folklorico. Részletek az együttes budapesti vendégjátékából. /21.35: Szép szó. A televízió irodalmi folyóirata. 22.35: Tájak, városok, emberek — A végső aratás. 23.05: Tv-híradó. II. MŰSOR 18.50: Sorstársak (f.-f.) Rehabilitációs fórum. A pécsi körzeti stúdió műsorai ism.) 19.05: Unser Bildschirm — A mi képernyőnk. A pécsi körzeti stúdió német nyelvű nemzetiségi műsora. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Volt egyszer egy ország. Chrudinák Alajos és Zsombolyai János libanoni riportfilmje (ism.) 21.15: Tv-híradó. 21.35: Harold Brooke—Kay Ben- nerman: Weekend a tengerparton. A József Attila Színház előadása felvételről. Komédia két részben. BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 16.35: Utazás a földgömbön. 16.55: Népművészet. 17.25: Kulturális híradó. 18.35: Rajzfilmek. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Gazdasági figyelő. 19.50: Fiatalok órája. 20.35: A föld titkai. 21.00: Kulturális vetélkedő. 22.05: Tv-híradó. BELGRAD, I MŰSOR 18.05: Tv-naptár. 18.15: A szökevény — gyermek- műsor. 18.45: Dave Allen szórakoztató műsora. 19.15: Rajzfilm. 19.30: Napló. 20.00: Érvek — külpolitikai műsor. 20.50: Vetélkedő. 21.45: Napló. 22.00: Ohridi nyár ’81. II. MŰSOR 19.00: Kis koncert. 19.15: Az idő és a pihenés. 19.30: Napló. 20.00: Nyári filmest. MOZI Békési Bástya: Üzenet az űrből. Békéscsaba, Építők Kultúrottho- na: S. O. S. Concorde. Békéscsabai Kert: A királyi biztos szeretője. Békéscsabai Szabadság: Minden előadáson: Zsaru vagy csirkefogó. Békéscsabai Terv: Hét különleges megbízott. Gyulai Erkel: Ritus. Gyulai Kert: Muppet show. Gyulai Petőfi: Seriff az égből. Orosházi Béke: Hölgyem, isten áldja! Orosházi Partizán: Kóma. Szarvasi Táncsics: fogadó az Örök Világossághoz.
