Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-26 / 199. szám

!\C1 1981. augusztus 26., szerda Űj vasalószerelő-szalagot állítottak munkába a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezetben. A Bakony—Bosch rendszerű szalag, a szükséges kisgépekkel együtt mintegy 250 ezer fo­rintba került, és segítségével 25 százalékkal nő a termelés Fotó: Lónyai László Ötnapos munkahét Készülődnek a Volánnál Az ötnapos munkahétre va­ló áttérés mindenhol gondot jelent, talán leginkább a Vo­lán-vállalatoknál. A feladat, amit meg kell oldani, sokré­tű. Nemcsak dolgozóiknak kell biztosítani a két pihe­nőnapot, de alkalmazkodni kell a megye termelőüze­meinek munkarendváltozá­saihoz az utasforgalom és az áruszállítás terén, valamint arról is gondoskodniuk kell, hogy hasznos programot kí­náljanak a megnövekedett szabad időre. — Valamennyi feladat megoldása kemény munkát jelent — magyarázza Ván­dor Pál, a Volán 8. számú Vállalatának igazgatója — de, ami még külön nehezíti a dolgunkat, az, hogy nem egyszerre vezetik be az öt­napos munkahetet a.--gazdáT kodóegységek, hanem foko­zatosan. Emiatt nehezebb összehangolni az intézkedése­ket. Hetvenkét település, több mint 1-300 munkáltató­jával kell egyeztetnünk a menetrendet, és ez nem ke­vés időt vesz igénybe. Ezért a Volán-vállalat már júniusban elkezdte a felmé­rést. kérdőívek szétküldésé­vel. A válaszok folyamato­san érkeznek vissza, benne a munkarendváltozások, il­letve bevezetésük időpontja. De nem csak az üzemekkel kell koordinálnia a vállalat­nak, mivel nyilvánvalóan nem alkalmazkodhat vala­mennyiük igényeihez. Kez­deményezni kell azt is, hogy a munkáltatók egymás kö­zött is egyeztessenek, bele­értve az iskolákat is. — Naponta 160 ezer em­ber utazik járatainkon — tá­jékoztat az igazgató, de ' a zsúfoltság csak a reggeli és délutáni órákban jelentke­zik. Ezt is szeretnénk elke­rülni, a lépcsőzetes munkakez­dés bevezetése, illetve to­vábbfejlesztése révén. Erre szükség is van, fő­ként Békéscsabán, ha a ko­csiállomány bővítése nélkül akarnak eredményt elérni. — A hétvégi különjáratok számát növeljük, kapcsolva vonzó, változatos programok­kal. és kedvezményes rész­vételi jeggyel. Több járatot indítunk majd a környező szocialista országokba is. A lakossági szolgáltatáso­kat bővít majd a szombati napokon felszabaduló teher­gépkocsi-kapacitás is. Ezek egy részénél fuvardíjkedvez­ményt nyújtanak a lakosság­nak. Egyébként a szállítások terén szintén rugalmasan al­kalmazkodnak fuvaroztatóik- hoz, és szombati rendelései­ket is kielégítik. Az ötnapos munkahétre történő átállás legérzékenyebben a nagy te­herbírású, termelékeny gép­járműveket érinti. Ezek az áruátvétel-árukiadás csök­kenése miatt állni kénysze­rülnek. Az ebből adódó tel­jesítménycsökkenést távolsá­gi fuvarok szervezésével sze­retnék ellensúlyozni. A vállalat 3200 dolgozójá­nak csak egy részét, az iro­dai alkalmazottakat, karban­tartókat, tehergépkocsi-veze­tőket és a rakodómunkáso­kat érinti közvetlenül az át­állás. A többiek munkarend­jében nem lesz változás. Az utasforgalmazás területén dolgozóknál ugyanis olyan munkarend van érvényben (két nap munka, két nap sza­bad), amely nem igényel mó­dosítást. Abban, hogy a vállalat pénzügyi helyzete ne romol­jon az átállás következtében, sokat segít a jó szervezés. A várható intézkedések nyo­mán több ezer munkaóra takarítható meg, például a tehergépjármű-vezetőknél. Javítja a teljesítményt a kon­téneres szállítás kiterjesztése is. Emellett arra is szükség lesz, hogy növeljék dolgozó­ik létszámát, noha a fellépő munkaerőhiány jó részét munkaátcsoportosítással, át­szervezéssel biztosítani tud­ják. Bár ötnapos munkahét a békéscsabai Volánnál csak a jövő év elejétől lesz, mint az előbbiekből kitűnik, a felké­szülés már javában folyik. Szatmári Ilona Spontán kezdeményezésből szervezett tömegmozgalom Háromnapos országos ta­lálkozó kezdődött hétfőn Na­szályon, a kertbarátkörök vezetőinek részvételével. A Hazafias Népfront és a Nép­művelési Intézet meghívásá­ra az ország minden megyé­jéből érkeztek kistermelők a Komárom megyei faluba, hogy kicseréljék tapasztala­taikat, Mint a találkozón el-, mondották, hazánkban so­kan foglalkoznak háztáji ker­tészkedéssel. a lakosság egy- harmada ugyanis kertes ház­ban lakik, több mint 5 mil­lióan közvetlenül vagy köz­vetve kapcsolatba kerültek a kertészeti termeléssel. Szere­pük meghatározó az ellátás­ban, hiszen a zöldség- és gyümölcsfélék több mint egvharmada a kiskertekben terem meg. Az első kertbarátkörök másfél évtizede spontán mó­don alakultak meg hazánk­ban. A népfront támogatásá­val ez a kezdeményezés szer­vezett tömegmozgalommá vált. A falvak többségében a művelődési házak és a klu­bok adnak otthont a szakkö­röknek, amelyekben a leg­különbözőbb foglalkozásúak: munkások, tsz-tagok, tisztvi­selők, háziasszonyok és nyugdíjasok tevékenykednek. A helybeli népfrontbizottsá­gokon kívül az üzemek, vál­lalatok és a TIT is támogat­ja a szakkörök munkáját. A legtöbb helyen az ÁFÉSZ- ek gondoskodnak arról, hogy elegendő műtrágyát, fóliát, szaporító anyagot, vetőmagot és kisgépeket kapjanak a kerttulajdonosok. A Kecske méti Zöldségtermesztési Ku­tató Intézet és a Debreceni Agrártudományi Egyetem Kertészeti Tanszéke bemuta­tó parcellákat alakított ki azzal a céllal, hogy megis­mertesse az új -fajtákat a kerttulajdonosokkal. Hagyo­mánnyá vált a szervezett „szomszédolás" is, minden évben más-más mezőgazda- sági vidéken ismerkednek a kertbarátkörök egymás mun­kájával, programjával. Szá­mos faluban a kertbarátkor kezdeményezi és szervezi a különféle kulturális progra­mokat. A háromnapos találkozón a kertbarátköri vezetők össze­gezik a mozgalom eddigi ta­pasztalatait. Széles körű tevékenység a Gyomai Fa- és Építőipari Szövetkezetben Bizonyára ismerősen hang­zik a Gyomai Fa- és Építő­ipari Szövetkezet neve. de azt már kevesebben tudják, mi mindent készítenek a fá­val, építőanyaggal és vasle­mezekkel dolgozó üzemek munkásai. Az egyes ágaza­tok termelési értékei nagy­ságukat is meghatározzák, hiszen vezet a faipar a maga 45 millió forintos ér­tékével. Ezt követi az építő­ipar 28 millióval, és a vas­ipar zárja a sort csaknem 9 millió forintos termelési ér­tékével. A legjelentősebb ágazatban — a faiparban — főként a hazai igényeket elégítik ki, mert termékeik kétharmad részét hazai piacokra szál­lítják. Igen közkedvelt a szövetkezet által piacra adott Gyoma bútorcsalád, nagy a kereslet az egy- és kétsze­mélyes kanapék, asztalok, székek és puffok iránt. A felsorolt bútorok kárpitozá­sát is az üzemben csinálják, de mintegy 5 millió forint értékben bútorvázakat is ké­szítenek más megyei szö­vetkezeteknek. A hazai igények kielégíté­sén túl több mint 10 millió forint értékben kerti garni­túrákat, fenyőasztalokat székekkel és rusztikus dí­szítésű, elemes bútorokat gyártanak a tőkés megren­delőknek. Jelentős, mintegy 10—12 ezer összecsukható szék is a külföldi piacokon talál gazdára. Az alapanyag beszerzése azonban néha gondot jelent. Az olykor kiegyensúlyozat­lan fenyő- és tölgyfalap- anyag-ellátás nem mindig megfelelő minőségű. A be­szerzésben a Fa- és Papír­ipari Közös Szövetkezeti Vállalat társulásában van lehetőség. Az építőipari kapacitást a VI. ötéves tervben többek között 200 OTP-lakás kivi­telezése köti le, de nemrég fejezték be az ENCI tanmű­helyének építését, és hama­rosan átadnak a gyomai szakmunkásképző intézet udvarán négy tantermet. Ez a szövetkezet dolgozik majd a Kner Múzeum felújításán is. Az.' együttműködés fő jel­lemzője is lehetne ennek a szövetkezetnek, mert a vele szomszédos Békés megyei Vegyesipari Vállalat gyomai gyára az elmúlt öt évben is kooperációs szerződést kö­tött kazánburkolatok, ka­zántestek gyártására a szö­vetkezet vasipari üzemében. A VI. ötéves tervben to­vábbfejlesztették közös mun­kájukat, s az elképzelések között a műszaki fejlesztés és termelésbővítés is szere­pel. A vasipari üzemben készítenek félkészterméke­ket. gyártanak vaskerítése­ket, kapukat a VIDIA Nagykereskedelmi Válla­latnak, az ENCI-nek cipőlá- gyékokat, évente 2 millió pár lábbelihez. Az üzem vezetői az után­pótlás biztosítására is gon­doltak, minthogy a 60 szá­zalékos szakmunkás-ellá­tottságot tovább szeretnék javítani. Annál is inkább, mert egyre nő a szövetkezet műszaki fejlettsége. A gép­parkot nemrég bővítették egy 4,5 millió forintos, fél­automata gépsorral, amely minőségben magas színvona­lú munkát teljesít, és haté­konyabban termel a réginél. Hosszabb távú az az elkép­zelés. hogy a gépek segítsé­gével és a termelés növelé­sével a tervidőszak végére, évente mintegy 20 millió fo­rint értékű exporttermelést szeretnének elérni. Ebben jelentős szerepet szánnak a megyén belüli kooperációnak 1S- Sz. J. Automatizálás Csepelen... A Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgépgyárában — az or­szágban elsőként — rövidesen megkezdi a próbaüzemet egy In­tegrált számítógépirányítási rendszer. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia Számítástechni­kai Intézetével közösen nyolc fontos alkatrésztípus 36-féle megmunkálási programját már elkészítették, valamennyi szer­számgépekhez szükséges precí­ziós öntvény, amelyek minősége alapvetően befolyásolja a vég­termék minőségét. A következő hetekben folya­matosan kapcsolják be a gépe­ket, technológiai egységeket az integrált termelési rendszerbe, s várhatóan októbertől a szerszám- gépgyár öt megmunkáló köz­pontja, egyik anyagot, alkatrészt és szerszámot kiszolgáló magas­raktára. egy ipari robotja és komplett mérőberendezése szá­mitógépes irányítással, teljesen automatikusan termel majd. A gyáriak úgy tervezik, hogy mi­nimálisan két műszakban, de ha lehet, három műszakban indít­ják a próbaüzemet. Így a teljes, komplett integrált termelési rendszer összesen 32 hagyomá­nyos megmunkáló szerszámgép munkáját látja el. A csepeliekkel szinte egyidő- ben a Szerszámgépipari Művek­ben, az Egyesült Villamos Gép­gyárban és néhány kutató-fej­lesztő intézetben is munkába állítják a számítógépirányítási rendszert. Agrártermelésünk és a világpiac A z élelmiszer-világpia­con új tendenciák figyelhetők meg. Ahol megfelelő fizetőeszköz áll rendelkezésre, óriási kon- kurrenciaharc alakult ki az exportőrök között. Ahol vi­szont tömeges az élelmiszer- hiány, ott nincs elegendő fi­zetőeszköz a szükséges ter­mékek megvásárlására. A világban kialakult glo­bális élelmiszerhiány elle­nére az agrártermék-export­őrök fokozódó és éles kon­kurenciával, nagyobb koc­kázattal találkoznak. Az egy­re élesedő versenyben csak fegyelmezett munkával, ter­mékeink minőségének javí­tásával. szállításaink ütemes megszervezésével, jó partne­ri hitelünk megtartásával biztosíthatjuk megszerzett pozícióinkat. Hazánk mezőgazdasága és élelmiszeripara az elmúlt öt­éves időszakban törés nél­kül fejlődött. Elismerésre- méltó eredmények születtek a gabonafélék, az olajos nö­vények és a takarmányok termelésében. Az állatte­nyésztés eredményei között kiemelésre érdemes a tejter­melés, a magas szinten sta­bilizálódott sertésállomány, és a jelentősen bővülő ba­romfitermelés. Erőfeszítése­ink ellenére a zöldség- és gyümölcstermelés fejlődése azonban elmaradt a célkitű­zéseinkben meghatározott» ütemtől. A termelés emelkedésével összhangban nőtt az élelmi- szeripari feldolgozókapacitás, ezen belül a külpiac igényeit is kielégítő üzemek részará­nya. Korszerű üzemek léte­sültek a húsiparban, a ba­romfifeldolgozásban, hűtő- és növényolajiparban. Kon­zervgyáraink. édesiparunk, sütödéink egy része azonban rekonstrukcióra szorul. Az egy főre számított ga­bona- és hústermelésben a világ élvonalába kerültünk. A legfontosabb mezőgazda- sági és élelmiszeripari ter­mékekből a lakosság igénye­it kielégítő ellátást tudunk biztosítani. Ugyanakkor ter­melésünk egynegyedét ex­portáljuk. Élelmiszer-termelésünk nemzetközi mércével mérve is jelentős fejlődése hozzá­járult, hogy a hazai fogyasz­tói igények magasabb szin­ten történő kielégítése mel­lett kivitelünk értéke az el­múlt öt évben 25 százalék­kal, ezen belül a nem rubel elszámolású export árbevé­tele 31 százalékkal nőtt. Az ágazat által importált cik­kek mennyisége ugyanazon időszak alatt több mint 50 százalékkal javult. Az agrárszektor a népgaz­daság devizaszerző ágazatai között jelentős szerepet ját­szik, hiszen az ország kül­kereskedelméből származó devizabevételeink közel egy­negyedét. konvertibilis devi­zabevételeink egyharmadát adja. A megtermelt termékek értékesítésében a kivitel sze­repe megnőtt. A termelés növekményének egyre na­gyobb hányada határainkon kívül talál gazdára. Az ex­portból származó bevételek nagysága és az export gaz­daságossága jelentős mérték­ben befolyásolja a mezőgaz­dasági. élelmiszeripari és fa­ipari vállalatok, szövetkeze­tek árbevételét és nyeresé­gét, további fejlesztési lehe­tőségeit. A valutabevétel növelésé­nek érdekében az utóbbi években nagy figyelmet for­dítunk a hagyományos, ki­sebb volumenű termékekre is (mint a nyúl, galamb, te- nyésztojás, a toll. a vető­magvak. fűszerpaprika, nád­termékek stb.). Termékeinket több mint száz országba szállítjuk. Ex­portunkban meghatározó hat ország (Szovjetunió, NDK, Csehszlovákia, NSZK, Olasz­ország). amely a forgalom 80 százálékát adja. Legbiztosabb felvevőpiaca­ink a szocialista országok, ahol exportunk 50 százaléka értékesül. Ezen belül az al­makivitel mintegy 95 száza­léka, a bor- és a konzervex­portunk 75 százaléka, a szo­cialista országokban talál gazdára. Fejlett tőkés országokba irányul a kivitel 41 száza­léka, a hagyományosan fő partnereink a Közös Piac or­szágai. Ezen a piacon egyre .több nehézséggel találko­zunk. A Közös Piac kibővü­lésével, annak önellátottsági foka növekszik, az agrár- szektor jövedelmének bizto­sítása és a belső termelés védelme érdekében a protek­cionizmus állandóan fokozó­dik. A Közös Piacon kívüli európai országok agrárim­portja lényegesen kisebb. A tengerentúli országokba irá­nyuló kivitel növelését a ma­gas szállítási költségek nehe­zítik és megfontolandóvá te­szik. Fejlődő országokban ex­portforgalmunk 9 százalékát realizáljuk. Itt a fizetőképes piacokat éles verseny és vi­szonylag alacsony árak jel­lemzik. E piacokon nem a minőségi, hanem a tömegáru a keresett. Az eddigi eredményekre építve nagy feladatot kapott ágazatunk a VI. ötéves terv időszakára. A kivitel volu­menét 1985-ig több mint egy- harmadával, dollár elszámo­lású exportunk mennyiségét több mint 40 százalékkal kell növelni úgy, hogy behozata­lunk csak minimális mérték­ben emelkedhet, egyidejűleg külkereskedelmi egyenlegünk pedig 50 százalékkal javul. Célkitűzéseink megvalósí­tását a vállalati érdekeltség további növelésével biztosí­tani tudjuk. A feladat telje­síthetőségét segíti, hogy a termeléshez és feldolgozás­hoz szükséges eszközök és fel­tételek többségét a népgaz­daság tervszerűen biztosítja. Az 1981—1985. közötti idő­szakban a nem rubel elszá­molású export számottevő növelése során elsősorban a búza, a kukorica, a növényi olajok, a vágójuh, a sertés­hús, a vágott baromfi, vala­mint a hűtőipari termékek mennyiségét kívánjuk növel­ni. A keményedő külpiaci kö­rülmények természetesen a vállalatoktól rugalmasabb termelési és árpolitikát kí­vánnak. Versenyképességün­ket, jelenlétünket a piacon csak akkor biztosíthatjuk, ha az elérhető értékesítési át­lagárnál termelési költsége­ink lassabban, a hozamok gyorsabban növekednek. Agrárexportunkban tuda­tos törekvésünk, hogy — a nagy mennyiségben eladásra szánt termékeink el­helyezésére megbízható part­nereket szerezzünk, azokkal közép- és hosszú távú szerző­déseket kössünk; — a piac igényei alapján termeljünk, ennek érdekében a külkereskedelem integrálja az élelmiszeripart, az élelmi­szeripar a mezőgazdasági ter­melést; — növeljük a kivitel gaz­daságosságát. emeljük a mi­nőség, csomagolás, szállítás, egyszóval a versenyképesség színvonalát; — javítsuk külkereskedel­mi tevékenységünket. 1979 óta folyamatosan ala­kultak a külkereskedelmi társaságok (bor, nyúl, forró­levegős szárítmányok, zöld­ség-gyümölcs szárítmányok, hal, vetőmagvak, alma). Cé­lunk ezen társaságok műkö­dési körének bővítése, tevé­kenységük erősítése, tovább­fejlesztése. a z export növelése és a valuta-árbevétel fo­kozása érdekében azokon a területeken, ahol a személyi és anyagi-technikai feltételek megteremthetők, folytatjuk az önálló külkeres­kedelmi jog megadásának előkészítő munkáit. Lakatos Tibor, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes /

Next

/
Oldalképek
Tartalom