Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-24 / 197. szám

iZHUUKTflcl 1981, augusztus 24., hétfő Egy magyar kisváros az ötvenes években Gyárfás Miklós: A főorvosáé A „Quartz’’-ék Szarvason Jót is hall az ember... Naponta lehet hallani ar­ról, hogy a szórakoztató ze­ne (és társművészeteik) mű­velői miért nem nyerik el az őket megillető elismerést, erkölcsi méltánylást. Nos, most ennek ellenkezőjéről ér­kezett hír. A megyei vendéglátóipari vállalat szarvasi Arany- szarvas éttermében hosszú hetek óta a Quartz elnevezé­sű kvintett (Brenner István, Farkas György, Kiss József és Patay Endre), valamint Matolcsy Judit énekes szó­rakoztatja a vendégeket, es­téről estére, kimagasló szín­vonalon. A budapesti együt­tes — a tervek szerint — hu­zamosabb időt szándékozik tölteni megyénkben, öregbít­ve ezzel a jó szórakoztató zene hírnevét, becsalogatva a vendégeket. Gyárfás Miklós regényét kísérletnek is tekinthetjük. Egy alföldi kisváros: Nagy- vásárd bő évtizedét mutat­ja be 1945 tavaszától 1956 viharos őszéig. Nos, ha van korszak, amely iránt — kü" Ionosén a fiatalok körében — egyre nő az érdeklődés, akkor éppen ez. Alig van a történelmünkben még egy időszak, amelyben annyi, és ekkora változás történt vol­na a társadalomban is, az egyes ember életében is. Gyárfás Miklós az utóbbira teszi a hangsúlyt. Tudatosan szűkíti le a kört, nem mar­kol túl sokat. Főhőse, Lamprecht Gézá- né, a sikeresnek induló szí­nészi pályát cseréli fel a „civil”, nagyobb biztonságot, anyagi és társadalmi megbe* csülést ígérő főorvosnéi „stá­tusszal”. Hogy mire vitte volna a színpadon, nem tud­juk meg, de azt igen, hogy a kihűlő szerelem hogyan fordul át gyűlöletbe, a szép­asszony és az elmulasztott sikerek miatt sérült-sértő­dött színésznő dühödt bosszú­vágyába. Az ő figuráját raj­zolja meg a legrészleteseb­ben a szerző, s ez egy kicsit fel is borítja a regény szer­kezetét. Nagyvásárdot és a történelmi fordulatokat is csupán kulisszának tekinti Mária asszony, amelyben minden és mindenki eszköz hiú céljai eléréséhez. Nem elégszik meg azzal, hogy be­illeszkedik és alkalmazkodik — a különben számára na­gyon is kedvező — körülmé­nyekhez, de mindenáron kö­zéppontban akar lenni, moz­gatni a kisváros (szerinte fontos) eseményeit. Emiatt a szerző kissé mostohán bánik a többi, az olvasót talán jobban érdeklő szereplővel. Mindenekelőtt magával a férjjel, a Nagyvá- sárdi Állami Kórház igaz­gatójával, aki kitűnő belgyó­gyász, és hódítóan szép fér­fi is egyszerre. A bűne az — tudniillik a feleség szemé­ben, akinek a nézőpontjából láttatja a szerző —, hogy nem elég nagyravágyó, nem ad elég szereplési lehetősé­get az asszonyi nagyravá- gyáshoz: nem vállalja el a budapesti, professzori állást, öngyilkossága — 1956 őszén — kissé váratlanul éri a környezetét, de az olvasót is. Igaz, az ábrázolt évtized — a mindvégig vezető beosz­tásban! — eléggé megvisel­hette, de ezekről a gondok­ról, bajokról sajnos, csupán utalásszerűén, igen nagy vo­nalakban tudósít a szerző. Holott ma már éppen ezek lennének a legizgalmasab­bak. Hogyan, miért kap in­farktust a város első pol­gármestere? Miért vonul vissza a magánéletbe Takács Elek, a tehetséges, baloldali érzelmű író, a város levéltá­rosa? Miért hasonlik meg, válik szektássá dr. Kalmár, aki 1956 nyarán lemond a miniszterhelyetteségről? Mi­ért üldözik a'tehetséges ideg­gyógyászt, dr. Geresen Zsig- mondot? Sok-sok kérdés merül fel az olvasóban, s ezekre csak igen sommásan, máshol meg csak utalásokkal válaszol a szerző, feltételezve, hogy az olvasó úgy is ismeri az ábrázolt kort. Holott a mo- zaikos-montázsos szerkesz­tés sokkal többet: nagyre­gényt ígér. A kitűnő részle­tek, a -markánsan megraj­zolt epizodfigurák telitalála­tai miatt kell ezt monda­nunk. Talán, ha nem a fő- orvosné önzése és hiúsága a cselekmény mozgató rugója, hanem maga a főorvos lenne a főszereplő, akkor megnőne a regény szerkezetének te­herbírása is. így sem érdek­telen a regény, de a kor nagy tablójára még vár­nunk kell. (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1981.) Horpácsi Sándor Színházi levél Annyi vita volt már arról, milyen darab is való igazán a szegedi Dóm tér monu­mentális színpadára, hogy amint új, eddig itt nem lá­tott mű kerül a Fogadalmi templom előtti bemutatók közé, az ember ösztönösen kételkedni kezd. Schiller Teli Vilmosa, melyről Szerb An­tal azt írta, hogy éppúgy közönségszerű természetes színpadi látványosságával, magasztos dikcióival, a tö­megjelenetek, a hősi cselek­mény emelkedett hangulatá­val-, akár a nagy görög tra­gédiák — több egyszerűen romantikus és imigyen kiasz- szikus drámánál. Mindenko­ri előadása egyszerre ünnep és szertartás, örök eszmé­nyek és nem kevésbé örök nemzeti aspirációmodellek sűrített képe, a romantika teljességének valamiképpen celebrálandó fortissimója. A hangsúly ezúttal — ép­pen a celebráláson lehet. Rengeteg ember vonul fel a darabban, minden elképzel­hető társadalmi osztály és életpálya képviselője megje­lenik. Minden adott: egy ha­talmas színpad, egy mozgal­mas, epikusságában méltó­ságteljesen hömpölygő, köl- tőiségében megragadó mű — s vajon milyen színpadi megvalósításban jeleníthető meg mindez 1981 nyarán a szegedi szabadtéri játékok sokféle kísérletet és műfajt látott színpadán? Ruszt József rendezése igen tisztán példázza a té­telt: a szükségszerűség el­kerülhetetlen alkalmazásából mi módon csiholható erény. E törekvés valószínűleg sen­ki másnak nem sikerülhetett volna úgy és annyira, mint éppen neki: rendezői alap­felfogásának hangulata és szerkezete ritkán illeszkedik jobban egy mű természeté­hez, mint ezúttal. Felvállal mindent: kort, ízlést, stílust — s főleg a klasszikus arisz- totelészi dramaturgiát. Ennek következtében a Teli Vilmos eredendően méltóságteljes ritmusa gyakori — fölöttébb szemet gyönyörködtető — ál­lóképekbe konzerváltan tor­pan meg időnként. Ruszt .impozáns freskókat, revűszerű kavargást, érzel­mileg igen hatásos zenét (Richard Strauss Alpesi szimfóniájának részleteit), jó néhány, önmagában is ga­rantáltan „hiper látványos” eszközt (csattogó-dübörgő lo­vasok, tüzek, mennydörgés- villámlás, stb.) használ fel, voltaképpen egyetlen célra: a dráma romantikus mivol­tát maximálisan igazítani a tér adta lehetőségekhez. Kér­dés már csak az lehet: mi­ként értelmezhető e tökéle­tesen celebrált romantikus showban Teli karakterének sajátságos metamorfózisa, s a drámában nem csekély dramaturgiai súllyal bíró Ulrik von Rudenznek, At- tinshausen zászlósúr unoka­öccsének jellemfejlődése? Schiller művében e két alak adhat elsősorban alkalmat arra, hogy rendezői koncep­cióban külön színt, hang­súlyt, „csavart” kapjon; a népvezérré „csapódó” Teli „békén hagyják, ki magabé- kés”-szentenciájától a „bé­kén a legjámborabb sem maradhat, ha rossz szom­szédja ezt nem tűrheti” meg- acélosodott felismeréséig jusson, s Ulrik kompromisz- szumra törekvő felfogása a harc tudatos vállalásához ér­kezzék : „ ... s fal nem vá­laszthat el a néptől, melyet boldogíthatok”. A szegedi előadás, mivel jellegénél fogva kísérletet sem tehet finoman árnyalt karakterábrázolására, két fiatal színész, Trokán Péter és Balkay Géza önálló sze­repértelmezésére hagyta kis­sé a dilemmát. Trokán ese­tében különösen nagy ve­szélyként kísértett az elszür- külés lehetősége, Balkay Gé­za egyenletesen kemény sze­repformálásának kétségkívül sokat segíthetett Rudenz színelváltozásában a Berta- szerelem stimuláló jellege. Teli a darab nagyobbik ré­szében eleve kívül marad a kavargáson, s esze ágában sincs hősnek lenni, Rudenz pedig főként Berta (a na­gyon határozottan és tudato­san játszó Tóth Éva) révén folyamatosan lelkiismereté­vel tusakodik — ám az egyén morálja mindenkoron a kö­zösség magasabb, általános etikai normáival szembesül­ve vagy éppen ezek felszívó hatásának engedelmeskedve olvad föl a hazáért, a népért vállalt cselekvésben. S a rendezői felfogás e ponton találkozik igazán a két „sor­ból kilógó” szereplő alapat- titüdjével — akárcsak Teli, Rudenz is a helytartó (Balá- zsovits Lajos alakítja, nagy biztonsággal és pontos sze­mélyiségrajzzal) előtt tesz hitet legmegragadóbban, leg- romantikusabban a maga­sabb közösségi eszmények mellett. Gábor Miklós At- tingshausen-alakítása említ­hető különös örömmel: egy­szerre volt hitelesen magasz­tos és racionálisan cselekvő hazafi. Fölöttébb praktikus és ki­fejező Csikós Attila díszlet­képe, tág teret enged a ro­mantikához illő összes asz- szociációknak. Felhőkbe bur­kolózó, havas csúcsok, mere­dek sziklák, vihar és napsü­tés az alpesi legelők fölött: a rétegesen elhelyezett fe­hér síkokon végigsuhanó fé­nyek egyszerre tudják fel­mutatni mindazt a jellegze­tesen svájci miliőt, amely­ben Schwyz, Uri és Unter­walden népének harca fo­lyik az idegen hódítók ellen. A Teli Vilmos hőse való­jában nem is az alpesi va­dász, akiről manapság már minden gyerek tudja, hogy ő volt az, aki nyílpuskájával lelőtte fia fejéről azt a bi­zonyos almát.' Schiller mű­ve igazi népdráma lévén, igazi és legfőbb hőse termé­szetesen maga a nép. A sze­gedi előadás már-már szer­tartásos ünnepélyessége ké­pes volt visszaadni valamit e nép fenségéből is. Domonkos László A lipcsei nemzetközi könyvtáros kongresszus Lipcsében, a könyv városá­ban rendezte meg idén au­gusztusban 47. kongresszu­sát a Könyvtáros Egyesüle­tek Nemzetközi Szövetsége, az IFLA. A kongresszus védnöke Willi Stoph mi­niszterelnök, a NSZEP Poli­tikai Bizottságának tagja volt. A több mint 50 éve fenn­álló nemzetközi szervezet 1927-ben még mindössze 14 nemzet könyvtárosait egye­sítette soraiban. Ma száz ország több mint ezer szer­vezete tagja az IFLA-nak. A szövetség 29 szekciója és 12 kerekasztal-társasága a könyvtárak minden fajtájá­nak ügyeivel foglalkozik. A szövetség elnöke 1979 óta a norvég Else Granheim asz- szony. Az 1981-es kongresszus fő témája „A könyvtárügy nemzeti intézményei és hi­vatásos szervezetei” címet vi­selte, de az egyhetes talál­kozón szemináriumot szer­veztek a gyermekkönyvtáro­sok részére is. A résztvevő­ket gazdag tudományos és kulturális program várta. Könyvtárlátogatásokat szer­veztek Drezdába, Potsdam- ba, Weimarba, és természe­tesen Lipcsébe. Á kongresz- szus tiszteletére hangver­senyt adott a lipcsei Ge­wandhaus zenekar. Népszerűek a könyvek a Szirénben A szarvasi Szirén Ruhá­zati és Háziipari szövetke­zetben évek óta sikeres a könyvterjesztés, igen sok tagja van az üzemi könyv­tárnak is. Legkeresettebbek a mai témával foglalkozó művek, köztük Galgóczi Er­zsébet, Moldova György és a fiatal írók munkái. A kül­földi szerzők között főként a francia, angol és amerikai szerzők könyveit olvassák a dolgozók szívesen. Közked­veltek az útikönyvek, a Bú­vár-sorozat darabjai, a Vi­lágirodalom Remekei. A gye­rekeknek szóló meséket, kis történeteket az ünnepi al­kalmakra készülve itt szer­zik be a szülők. A könyvtárnak 200-an tag­jai. Szívesen böngésznek az olvasmányok között, és ta­pasztalhatóan megnő a for­galom egy-egy új kiadású kö­tet megjelenésével. A legje­lentősebb forgalom azonban a téli hónapokban van. Nyá­ron a kert, a kirándulás nyújt elfoglaltságot. A szö­vetkezet folyamatosan bőví­ti a könyvtár állományát. Az elmúlt évben 5 ezer, az idén 6 ezer forintot fordítot­tak erre. Ez év elejétől na­pi- és hetilapokat is árul az üzemi könyvterjesztő. Sok TIT-előadást szerveztek, ve­télkedőket rendeztek, most pedig író-olvasó találkozóra, Ruzicskay-tárlat megrende­zésére készülnek a szarvasi szövetkezetben. Sz. J. N. L. A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumot nemrég átrendezték. Két időszaki kiállítóhe­lyet alakítottak ki, s új helyén ismét látogathatóvá vált a Munkáesy-terem Fotó: Gál Edit MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Mit üzen a rádió? 9.00: A hét zenemüve. 9.30: Játék a szomorúsággal. Kassák Lajos versei. 9.40: Hej, Dunáról fúj a szél. 10.05: Nyitnikék. 10.35: Stefánia Woytowicz és Ni- kolaj Gjaurov operaáriá­kat énekel. 11.05: Keringök fúvószenekarra. 11.19: Bioritmus. Életmód, egész­ség, környezet. 11.39: Tom Jones. Henry Fielding regénye rádióra alkalmazva. 12.35: Válaszolunk hallgatóink- nak. 12.50: Zenei érdekességek a7 el­múlt hét műsorából. 14.43: A várakozó. Tamási István novellája. 14.54: Édes anyanyelvűnk. 15.10: A Lipcsei Rádió énekkara Brahms-műveket énekel. 15.28: Fűtől fáig. 16.05: Leveleskönyv: Petőfi Sán­dor írásaiból. 17.10: Bartók-művek legszebb hangfelvételeiből. 17.52: A Budapesti Leánykórus népdalkórusokat énekel. •18.15: Hol volt. hol nem volt... 19.15: Bemutatjuk új operafelvé­telünket. Smetana: Az el­adott menyasszony. Há- romfelvonásos vígopera. Közben: 20.02: Egy pálya vonzásában. 20.20: Az operaközvetítés folyta­tása. Közben: 20.56: A nevek világa. A nyíregyházi stúdió mű­sora. 21.14: Az operaközvetítés foly­tatása. 22.15: Sporthíradó. 22.25: Tíz perc külpolitika. 22.35: Halló, itt vagyok! 23.35: Magyar zeneszerzők vo­kális műveiből. 0.10: Juanita csókja. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: A magyar munkásmozga­lom dalaiból. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33:. Figyelmébe ajánlom. 9.10: Slágermúzeum. 10.00: Zenedélelőtt. 12.00: Sándor Judit és Bolla Ti­bor népdalokat énekel. 12.33: Kis magyar néprajz. 12.38: Tánczenei koktél. 13.25: Világújság. Nemzetközi sajtószemle. 14.00: Kettőtől ötig . . . 17.00: A magyar tudomány ,.szürke eminenciásai”. 17.30: ötödik sebesség. 18.33: Popműhely. 19.18: Vass Lajos: Szerelempatak —magyar népdalfeldolgo­zások. 19.33: Hol van az a nyár. . . 20.33: Társalgó. 23.15: A tegnap slágereiből. III. MŰSOR 9.00: Olasz operákból. 9.41: Schiff András, Rolla Já­nos és Banda Ede triófel­vételeiből. 10.20: A Rádiólexikon balatoni különkiadása. 11.05: Care Schuűicht vezényli a Zürichi Barokk Együttest és a párizsi Conservatoire zenekart. 12.15: A Budapesti Madrigálkó­rus és a Bakfark Consort Gastoldi-felvételeiből. 12.22: Közel a kés. Galgóczi Er­zsébet kisregénye. 13.07: A bibliás ember. 13.54: Bemutatjuk a JMagyar Hanglemezgyártó Vállalat új lemezét. 14.50: Szimfonikus zene. 16.30: Harminc perc beat. 17.00: Wolfgang Anhejsser ope­raáriákat énekel. 17.40: Sztereó-mustra. 18.08: A zsebrádiószínház bemu­tatója. 18.30: A hét zeneműve. 19.05: Hangfelvételek felsőfokon. 20.35: Finn dzsesszfelvételekből. 21.08: Nagy mesterek kamaraze­néjéből. SZOLNOKISTÜDIÖ 17.00: Hírek. 17.05: Az Universal együttes da­laiból. 17.15: Színészportrék. Riporter: Cseh Éva. 17.25: A túrkevei és rákóczifal- vi népdalkörök énekelnek. 17.35: Üj otthonban. Riporter: Kardos Ernő. 17.50: Rajz- és mesefilmek ze­néjéből. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: örökzöld melódiák. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. BUKAREST 16.30: Magyar nyelvű adás. 17.30: Földünk titkai. 18.10: Népdalok. 18.40: Gyermekekről. 19.00: Tv-híradó. 19.25: Egy ország és lakói. 19.55: Fesztiválgyőztesek. 21.00: Az idegen — tévéfilm. 22.15: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 19.05: Tv-naptár. 18.15: Gyermekműsor. 18.40: Animációs film. 19.15: Pódium — ifjúsági műsor. 19.30: Napló. 20.00: Csehov: Bánat: A halál fala — tv-adaptációk. 21.05: Kiválasztott pillanat. 21.10: Ismerjük-e • eléggé egy­mást — kulturális műsor. 22.10: Napló. 22.25: Egy szerző, egy film. II. MŰSOR 19.00: Közvetve. 19.30: Napló. 20.00: A tudomány és mi. 21.00: Filmsorozat. 21.50: Válogatás. MOZI Békési Bástya: 4, 6 és 8 óra­kor: Kóma.-22 órakor: örült nők ketrece. Békéscsabai Kert: A férfi, aki szerette a nőket. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Hét tonna dollár. 4. 6 és 8 órakor: 25 millió fontos váltságdíj. 22 arakor: A biztosan ölő Sárkány Lady. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Isten hozta Mr... fél 8 órakor: 25 millió fontos váltságdíj. Gyulai Erkel: Hölgyem, isten áldja! Gyulai Kert: Kopasz kutya. Gyulai Pe­tőfi: 4 órakor: A kétbalkezes és az örömlány. 6 és 8 órakor: Üvegtörők. 22 órakor: Ned Kelly. Orosházi Béke: Fogadó az örök világossághoz. Orosházi Partizán: fél 6 és fél 8 órakor: Üzenet az űrből. 21.30 órakor: Vadember. Szarvasi Táncsics: Bátorság, fussunk! Schiller Teli Vilmosa Szegeden

Next

/
Oldalképek
Tartalom