Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-02 / 180. szám
iimiwftw1981. augusztus 2., vasárnap Fiatalasszonyok gyesen Ki nem törődik, kivel? — A találkozóra négyen jöttek el. Pedig idejében elküldtük a ipeghívókat. Még válaszborítékokat is mellékeltünk ... Sajnos, a többség arra sem méltatott bennünket, hogy lemondja a meghívást. Szakszervezeti titkár ismerősöm panaszkodott így a minap egy kismama-találkozó kudarca miatt. _Hogy is van ez? Ki nem törődik, kivel? Gyakran halljuk a gyermekgondozási segélyen levő fiatalasszonyoktól: nem törődik velük a gyár, a párt, a szakszervezet. Van ilyen vállalat is, de lám, az ellenkezője is megtörténik. Immár 14 esztendeje annak, hogy megszületett a Minisztertanács rendelete, amely a párt politikájával összhangban kimondta a gyermekgondozási segély bevezetését. Ez idő alatt több kiegészítéssel gazdagodott már a rendelet, és várhatóan igazodik majd a társadalom eljövendő változásaihoz is. Mostanáig több mint egymillió nő élt a lehetőséggel, jelenleg 270 ezren vannak gyermekgondozási szabadságon. Többen vallják: kényszer- megoldás a gyes, a bölcsődei férőhelyek hiánya miatt született meg. Tény, hogy 'hazánkban a nők foglalkoztatása csaknem teljessé vált. A munkaképes korú nők 80 százaléka munkahefyet talált magának, ám ezzel összhangban nem sikerült megépíteni a szükséges gyermekintézmény-hálózatot. Nem vitatom, van, aki nem szívesen marad otthon a gyermeknevelés végett, különösen több évre nem. Képtelen a négy fal között maradni, nem tud magával mit kezdeni. Vagy azért nem marad otthon szívesen, mert fél a lemaradástól, hiszen három év nem kis idő. Éppen elég ahhoz, hogy elfelejtsék az embert. .Megint mások nem élnek, inkább visszaélnek a gyessel. Hallani: vannak fiatalasszonyok, akik kollektív ivászatokkal egybekötött „gyesfelej tőket" tartanak, nem törődve a kisgyermekekkel. Hallottam olyan esetről is, hogy az unatkozó fiatalasszonytól nem éppen kismamához illő szórakozásért vált el a férje. Kirívó esetek ezek. Az ■ az igazság, hogy a kismamák többsége becsületesen gondozza gyermekét. Jelenleg a kereső szülő nők mintegy 75—80 százaléka veszi igénybe a gyest. Közöttük is az alacsonyabb keresetűek vannak többségben, hiszen a segély összege, esetlég az ehhez járuló családi pótlék nem sokkal kevesebb a fizetésüknél. A legtöbben egyenesen áldásnak tartják azt a lehetőséget, hogy a gyermekek nevelése, egészsége szempontjábóloly meghatározó első éveket az anyával tölthetik a kisgyer- . mekek. Persze, jól" tudjuk, hogy egy idő után egyhangúvá válik az- otthoni munka. Nem töltik ki idejüket a gyerek körüli tennivalók, több szabad idő marad. Unatkoznak. Sokan elítélik a gyermeküket nevelő kismamák magányérzetét, felnagyítottnák vélik az otthonmaradók gondjait. Az idősebb, a régebben szült asszonyok között nem ritka az a vélemény, hogy a mai fiatal anyukák jó dolgukban nem tudnak mit kezdeni magukkal. Hajdan, bizony örültek volna az asszonyok, ha legalább egy évre otthon maradhattak volna a kisgyerekkel. Ha nem kellett volna hajnalban rohanni a bölcsődébe, aztán a munkába, majd következtek az otthoni tennivalók. Bezzeg, nem volt akkor idejük az unatkozásra. Ügy hiszem, hogy mindegyik véleményben van igazság. Más volt akkor az élet, és más ma. Félreértés ne essék, nem akarom én védelmezni a gyermekükkel nem törődő, csak a maguk magányosságán kesergő fiatalasz- szonyokat. Az a véleményem, hogy ezek a kismamák gyes nélkül sem igen tudnának mit kezdeni önmagukkal. Azt azonban vallom, hogy nagyon fontos a gyermekgondozási segélyen levő fiatalasszonyok társadalmi segítése. Elsősorban a munkaadók rendszeres érdeklődése az otthonlevők élete iránt. Vannak igen jó kezdeményezések. Például a győri RÁBATEX-ben több nyugdíjas dolgozó vállalta azt, hogy folyamatosan kapcsolatot tart a gyesen levő ötszázötven kismamával. A gyárban a fonó- és szövőátképző tanfolyamot is megszervezték számukra. A tanítási idő alatt a KISZ-fiatalok vigyáznak a kisgyerekekre. Kövatésre méltó az is, amivel néhány kereskedelmi vállalatnál ta-, lálkozhatunk: megszervezték az otthon levő asszonyok továbbtanulását, levelező szakon. Szabolcs-Szatmár megyében a Hazafias Népfront kezdeményezésére a párt, a tanácsok és a társadalmi szervezetek összefogásává! „gyes szolgálatot" indítottak. Orvosok, védőnők, pedagógusok, társadalmi aktivisták patronálják a kismamákat. Jó lenne, ha mielőbb általánossá válna a felismerés, hogy nemcsak határozatba foglalt jog a 3 éves gyermek- gondozási szabadság. A jog mellett emberi kötelességtudatot és felelősséget kíván valamennyi érintett munkahelytől, társadalmi szervezettől, és mindenekelőtt a kismamáktól. Nógrádi Tóth Erzsébet A7 Ifjúsági Magazinban olvastuk: A szünidős diákok nyári programjának megszervezéséhez segítséget nyújtó információs központ nyílt Budapesten a Eötvös Klubban (Budapest V. kér.. Károlyi Mihály u. 9.). A Diákcentrumnak nevezett iroda augusztus 31-ig tart nyitva, hétköznaponként délután 1 és G óra között. Az alábbi szolgáltatásokat nyújtja: munkaközvetítés: a Fővárosi Pályaválasztási Intézet kirendeltsége szakmunkásvizsgával rendelkező, vagy érettségizett fiataloknak kínál _ elsősorban állásokat. A nyári szünidőre pedig alkalmi munkákat a fővárosi üzemekbe, intézményekbe, továbbá balatoni üdülőkbe. A pótvizsgára készülőket összehozza a korrepetálást vállalókkal. A szolgáltatásban ezenkívül jogsegélyszolgálat, szállássál, utazással, kölcsönzéssel kapcsolatos információk szerepelnek. * * * 1977-ben a még mindig tartó Beatles-reneszánsz idején az angol EMI hanglemeztársaság ritka csemegével lepte meg a rockra- jongókat. Tizenkét évvel a felvételek elkészülte után megjelentette a Beatles Live at Hollywood Bowl című nagylemezét, melyet az egyik amerikai koncertkörút alkalmával rögzített az együttes két hangmérnöke, Hugh Davis és Pete Abbott. A szovjet est egy pillanata Történet egy óriás tortáról és sok egyébről... A Békés megyei Úttörőelnökség, á Békéscsabai városi Úttörőelnökség, a Békés megyei Tanács művelődés- ügyi osztálya, a városi tanács végrehajtó bizottsága, a Békés mnegyei Művelődési Központ, valamint a Ku- lich Gyula Ifjúsági és Üttö- rőház július 19 és 31-e között rendezte meg az úttörőVali Pom-Pom-mal. szövetség megalakulásának 35. évfordulója alkalmából a barátság úttörőtábort. Békéscsabán a Sebes György KISZ-vezetőképző ’ Iskolában ez idő alatt szovjet, csehszlovák, jugoszláv és magyar pajtások ismerkedtek, barátkoztak egymással. ’ Az első napon, a tábornyitón még idegenül méregették egymást, s a környezetet. Talán cseppnyi hon-, vágy is megbújt a tanácstalan tekintetek mögött. Aztán telt múlt az idő, s szerdán délután már otthonosan mozognak egytől egyig az épület folyosóin, s a tágas , udvaron. Edit táborparancsnok volt A tollaspályán kifeszítve árválkodik a háló, senki sem figyel rá. Nemsokára kezdődik a délutáni program. A csehszlovák pajtások az előcsarnokban a mókás rajzokon szemléltetett napirendet mustrálgatják. Mások beszélgetnek az eddig eltelt időről. Odább táncházra készülődnek a gyerekek. Így van ez nap mint nap. A délelőttöt a népművészeti rajok munkával töltik, míg a külföldi gyerekek a megyével ismert kednek. Délutánonként egy- egy népművészeti ág mutatkozik be a többieknek. Ezúttal a táncosok állnak csatasorba, azaz csatakörbe, s már szól is a zene ... Mit számít ilyenkor, hogy más nyelven beszélnek! A lábuk hamar igazodik, s az arcukról is eltűnik a görcsös figyelem, csak a mozgás önfeledt öröme nyomja rá bélyegét vonásaikra. A büfé ezen a délutánon jobb sorsra érdemesült: kiállítóterem lett. Ha tudna, tán még büszke is lenne, legalábbis annyira, mint a kis rendezők, akik ki tudja hányadszor simítják végig tekintetükkel az „alkotást”, melyet ők készítettek. így van .ezzel a mezőberényi Nagy Jutka is. A gyulai Szilágyi Marianna még arra is büszke, ha másoknak átadhatja a hímzés tudományát. Stefkovics Vali egy „Pom- pom”-nak nevezett szőrmók valamit állított ki. Helyes kis kabala, mi tagadás, ám a körösladányi Tóth Andrea még arra is ügyelt, hogy praktikus legyen a mű, így egy cseppnyit pénztárcát állított össze, amit most nem kis büszkeséggel nyom a többiek orra alá... A fafaragók munkái mellett Nagy Árpi az őr. Felelős posztját a világért sem hagyja el. Talán némi rosszallás is van a hangjában, mikor őrtársa felé mutat a szomszédos helyiségbe: „Biliárdo- zik kicsit”. Vári Szalai, Laci mintha érezné, hogy róla van szó, máris ott terem: — Megmutassam, mit készítettünk? — s már emeli is a valóban remekbe faragott munkákat. A két vésztői gyerek nem vall szégyent a többiek mellett, fafaragásaival, ez már biztos. És hogy a konyhában mekkora a sürgés-forgás! Tésztaillat és meleg. így lehetne jellemezni röviden a légkört. Már csak az aprósütemények vannak hátra, a hatalmas torta készen áll. Gyertya és ízléses — ízletes? — felirat díszíti: „35 év. Békéscsaba. Barátság Tábor 1981.” A szó szoros értelmében ennivaló ez a figyelmesség ... Meg is eszik. Este. Mert minden este bemutatkozik valamelyik ország, s most magyar estre készül a kiállítás és a sütemény egyaránt... Zombori ’Imre Zrenjánin- ból érkezett — de kiválóan beszél magyarul —, Solymosi Edit pedig Mezőberényből. Hogy miért éppen velük beszélgetünk? Nos, mert a táborlakók életében nemcsak azért piros betűs a július 26., mert vasárnap volt, hanem mert e napon a hatalmat a gyerekek vették át. — Kezdődött azzal, hogy egy pohár vizet kaptak rajvezetőink ébresztőnek — nevet fel Imre, az önkormányzati nap sportfelelőse. — Na, nem inni, a nyakukba. — Aztán volt szépségverseny is — folytatja Edit —, minden raj egy fiút lánynak vagy egy lányt fiúnak öltöztetett. Volt nagy kacagás ... És vége, hossza nincs elbeszélésüknek. Hogy volt csülökverseny, meg a táborvezetőt — Vidó György városi úttörőelnököt — is elrabolták ... A váltságdíj 50 csikk és 50 söröskupak volt... A beszélgétésnek az „ex-túsz” is tanúja. Mosolyogva bólogat, aztán tovább kerekíti a nap történetét: Imre a sportos — "Délután kihívtak minket, felnőtteket egy focimeccsre. A kikötés fcsak any- nyi volt, hogy ne legyen szokványos a ruházatunk. Én pizsamában készültem a nagy rangadóra. Éppen lépek ki az ajtón — pizsmában — amikor az úttörőközpontból befutottak a vendégek. Hát, amíg megmagyaráztam lenge öltözékem okát, el tudom képzelni, mit gondoltak rólam . . . A gyerekek azóta már hazautaztak. Vitték a maguk festette tojásokat, a maguk fűzte gyöngyöket, a maguk hímezte könyvjelzőket... És vitték az élményeket, a vidám pillanatok emlékét is. Reméljük, ez tuóbbiak maradandóbbak lesznek. Nagy Ágnes Fafaragások és őreik Fotó: Veress Erzsi Kiállítás előtt
