Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-02 / 180. szám

iimiwftw­1981. augusztus 2., vasárnap Fiatalasszonyok gyesen Ki nem törődik, kivel? — A találkozóra négyen jöttek el. Pedig idejében el­küldtük a ipeghívókat. Még válaszborítékokat is mellé­keltünk ... Sajnos, a többség arra sem méltatott bennün­ket, hogy lemondja a meghí­vást. Szakszervezeti titkár isme­rősöm panaszkodott így a minap egy kismama-találkozó kudarca miatt. _Hogy is van ez? Ki nem törődik, kivel? Gyakran hall­juk a gyermekgondozási se­gélyen levő fiatalasszonyok­tól: nem törődik velük a gyár, a párt, a szakszervezet. Van ilyen vállalat is, de lám, az ellenkezője is megtörténik. Immár 14 esztendeje an­nak, hogy megszületett a Mi­nisztertanács rendelete, amely a párt politikájával összhangban kimondta a gyermekgondozási segély be­vezetését. Ez idő alatt több kiegészítéssel gazdagodott már a rendelet, és várhatóan igazodik majd a társadalom eljövendő változásaihoz is. Mostanáig több mint egymil­lió nő élt a lehetőséggel, je­lenleg 270 ezren vannak gyermekgondozási szabadsá­gon. Többen vallják: kényszer- megoldás a gyes, a bölcsődei férőhelyek hiánya miatt szü­letett meg. Tény, hogy 'ha­zánkban a nők foglalkoztatá­sa csaknem teljessé vált. A munkaképes korú nők 80 szá­zaléka munkahefyet talált magának, ám ezzel összhang­ban nem sikerült megépíteni a szükséges gyermekintéz­mény-hálózatot. Nem vitatom, van, aki nem szívesen marad otthon a gyermeknevelés végett, kü­lönösen több évre nem. Kép­telen a négy fal között ma­radni, nem tud magával mit kezdeni. Vagy azért nem ma­rad otthon szívesen, mert fél a lemaradástól, hiszen három év nem kis idő. Éppen elég ahhoz, hogy elfelejtsék az embert. .Megint mások nem élnek, inkább visszaélnek a gyessel. Hallani: vannak fia­talasszonyok, akik kollektív ivászatokkal egybekötött „gyesfelej tőket" tartanak, nem törődve a kisgyerme­kekkel. Hallottam olyan eset­ről is, hogy az unatkozó fia­talasszonytól nem éppen kis­mamához illő szórakozásért vált el a férje. Kirívó esetek ezek. Az ■ az igazság, hogy a kismamák többsége becsületesen gon­dozza gyermekét. Jelenleg a kereső szülő nők mintegy 75—80 százaléka ve­szi igénybe a gyest. Közöttük is az alacsonyabb keresetű­ek vannak többségben, hi­szen a segély összege, esetlég az ehhez járuló családi pót­lék nem sokkal kevesebb a fizetésüknél. A legtöbben egyenesen áldásnak tartják azt a lehetőséget, hogy a gyermekek nevelése, egész­sége szempontjábóloly meg­határozó első éveket az anyával tölthetik a kisgyer- . mekek. Persze, jól" tudjuk, hogy egy idő után egyhangúvá vá­lik az- otthoni munka. Nem töltik ki idejüket a gyerek kö­rüli tennivalók, több szabad idő marad. Unatkoznak. So­kan elítélik a gyermeküket nevelő kismamák magányér­zetét, felnagyítottnák vélik az otthonmaradók gondjait. Az idősebb, a régebben szült asszonyok között nem ritka az a vélemény, hogy a mai fiatal anyukák jó dolgukban nem tudnak mit kezdeni ma­gukkal. Hajdan, bizony örül­tek volna az asszonyok, ha legalább egy évre otthon maradhattak volna a kisgye­rekkel. Ha nem kellett vol­na hajnalban rohanni a böl­csődébe, aztán a munkába, majd következtek az otthoni tennivalók. Bezzeg, nem volt akkor idejük az unatkozásra. Ügy hiszem, hogy mind­egyik véleményben van igaz­ság. Más volt akkor az élet, és más ma. Félreértés ne es­sék, nem akarom én védel­mezni a gyermekükkel nem törődő, csak a maguk magá­nyosságán kesergő fiatalasz- szonyokat. Az a véleményem, hogy ezek a kismamák gyes nélkül sem igen tudnának mit kezdeni önmagukkal. Azt azonban vallom, hogy nagyon fontos a gyermekgondozási segélyen levő fiatalasszonyok társadalmi segítése. Elsősor­ban a munkaadók rendszeres érdeklődése az otthonlevők élete iránt. Vannak igen jó kezdemé­nyezések. Például a győri RÁBATEX-ben több nyugdí­jas dolgozó vállalta azt, hogy folyamatosan kapcsolatot tart a gyesen levő ötszázötven kismamával. A gyárban a fo­nó- és szövőátképző tanfolya­mot is megszervezték szá­mukra. A tanítási idő alatt a KISZ-fiatalok vigyáznak a kisgyerekekre. Kövatésre méltó az is, amivel néhány kereskedelmi vállalatnál ta-, lálkozhatunk: megszervezték az otthon levő asszonyok to­vábbtanulását, levelező sza­kon. Szabolcs-Szatmár me­gyében a Hazafias Népfront kezdeményezésére a párt, a tanácsok és a társadalmi szervezetek összefogásává! „gyes szolgálatot" indítottak. Orvosok, védőnők, pedagógu­sok, társadalmi aktivisták patronálják a kismamákat. Jó lenne, ha mielőbb álta­lánossá válna a felismerés, hogy nemcsak határozatba foglalt jog a 3 éves gyermek- gondozási szabadság. A jog mellett emberi kötelességtu­datot és felelősséget kíván valamennyi érintett munka­helytől, társadalmi szervezet­től, és mindenekelőtt a kis­mamáktól. Nógrádi Tóth Erzsébet A7 Ifjúsági Magazinban olvas­tuk: A szünidős diákok nyári prog­ramjának megszervezéséhez se­gítséget nyújtó információs köz­pont nyílt Budapesten a Eötvös Klubban (Budapest V. kér.. Ká­rolyi Mihály u. 9.). A Diákcent­rumnak nevezett iroda augusztus 31-ig tart nyitva, hétköznapon­ként délután 1 és G óra között. Az alábbi szolgáltatásokat nyújt­ja: munkaközvetítés: a Fővárosi Pályaválasztási Intézet kirendelt­sége szakmunkásvizsgával ren­delkező, vagy érettségizett fiata­loknak kínál _ elsősorban álláso­kat. A nyári szünidőre pedig al­kalmi munkákat a fővárosi üze­mekbe, intézményekbe, továbbá balatoni üdülőkbe. A pótvizsgára készülőket összehozza a korre­petálást vállalókkal. A szolgálta­tásban ezenkívül jogsegélyszolgá­lat, szállássál, utazással, kölcsön­zéssel kapcsolatos információk szerepelnek. * * * 1977-ben a még mindig tartó Beatles-reneszánsz idején az an­gol EMI hanglemeztársaság ritka csemegével lepte meg a rockra- jongókat. Tizenkét évvel a fel­vételek elkészülte után megje­lentette a Beatles Live at Holly­wood Bowl című nagylemezét, melyet az egyik amerikai kon­certkörút alkalmával rögzített az együttes két hangmérnöke, Hugh Davis és Pete Abbott. A szovjet est egy pillanata Történet egy óriás tortáról és sok egyébről... A Békés megyei Úttörőel­nökség, á Békéscsabai váro­si Úttörőelnökség, a Békés megyei Tanács művelődés- ügyi osztálya, a városi ta­nács végrehajtó bizottsága, a Békés mnegyei Művelődé­si Központ, valamint a Ku- lich Gyula Ifjúsági és Üttö- rőház július 19 és 31-e kö­zött rendezte meg az úttörő­Vali Pom-Pom-mal. szövetség megalakulásának 35. évfordulója alkalmából a barátság úttörőtábort. Bé­késcsabán a Sebes György KISZ-vezetőképző ’ Iskolá­ban ez idő alatt szovjet, csehszlovák, jugoszláv és magyar pajtások ismerked­tek, barátkoztak egymással. ’ Az első napon, a tábor­nyitón még idegenül mére­gették egymást, s a környe­zetet. Talán cseppnyi hon-, vágy is megbújt a tanácsta­lan tekintetek mögött. Aztán telt múlt az idő, s szerdán délután már otthonosan mo­zognak egytől egyig az épü­let folyosóin, s a tágas , ud­varon. Edit táborparancsnok volt A tollaspályán kifeszítve árválkodik a háló, senki sem figyel rá. Nemsokára kezdődik a délutáni prog­ram. A csehszlovák pajtások az előcsarnokban a mókás raj­zokon szemléltetett napiren­det mustrálgatják. Mások beszélgetnek az eddig eltelt időről. Odább táncházra készülőd­nek a gyerekek. Így van ez nap mint nap. A délelőttöt a népművészeti rajok munká­val töltik, míg a külföldi gyerekek a megyével ismert kednek. Délutánonként egy- egy népművészeti ág mutat­kozik be a többieknek. Ez­úttal a táncosok állnak csa­tasorba, azaz csatakörbe, s már szól is a zene ... Mit számít ilyenkor, hogy más nyelven beszélnek! A lábuk hamar igazodik, s az arcukról is eltűnik a görcsös figyelem, csak a mozgás ön­feledt öröme nyomja rá bé­lyegét vonásaikra. A büfé ezen a délutánon jobb sorsra érdemesült: kiál­lítóterem lett. Ha tudna, tán még büszke is lenne, leg­alábbis annyira, mint a kis rendezők, akik ki tudja há­nyadszor simítják végig te­kintetükkel az „alkotást”, melyet ők készítettek. így van .ezzel a mezőberényi Nagy Jutka is. A gyulai Szi­lágyi Marianna még arra is büszke, ha másoknak átad­hatja a hímzés tudományát. Stefkovics Vali egy „Pom- pom”-nak nevezett szőrmók valamit állított ki. Helyes kis kabala, mi tagadás, ám a körösladányi Tóth Andrea még arra is ügyelt, hogy praktikus legyen a mű, így egy cseppnyit pénztárcát ál­lított össze, amit most nem kis büszkeséggel nyom a töb­biek orra alá... A fafaragók munkái mel­lett Nagy Árpi az őr. Felelős posztját a világért sem hagy­ja el. Talán némi rosszallás is van a hangjában, mikor őrtársa felé mutat a szom­szédos helyiségbe: „Biliárdo- zik kicsit”. Vári Szalai, Laci mintha érezné, hogy róla van szó, máris ott terem: — Megmutassam, mit ké­szítettünk? — s már emeli is a valóban remekbe faragott munkákat. A két vésztői gye­rek nem vall szégyent a töb­biek mellett, fafaragásaival, ez már biztos. És hogy a konyhában mek­kora a sürgés-forgás! Tészta­illat és meleg. így lehetne jel­lemezni röviden a légkört. Már csak az aprósütemények vannak hátra, a hatalmas torta készen áll. Gyertya és ízléses — ízletes? — felirat díszíti: „35 év. Békéscsaba. Barátság Tábor 1981.” A szó szoros értelmében ennivaló ez a figyelmesség ... Meg is eszik. Este. Mert minden es­te bemutatkozik valamelyik ország, s most magyar estre készül a kiállítás és a süte­mény egyaránt... Zombori ’Imre Zrenjánin- ból érkezett — de kiválóan beszél magyarul —, Solymosi Edit pedig Mezőberényből. Hogy miért éppen velük be­szélgetünk? Nos, mert a tá­borlakók életében nemcsak azért piros betűs a július 26., mert vasárnap volt, hanem mert e napon a hatalmat a gyerekek vették át. — Kezdődött azzal, hogy egy pohár vizet kaptak raj­vezetőink ébresztőnek — ne­vet fel Imre, az önkormány­zati nap sportfelelőse. — Na, nem inni, a nyakukba. — Aztán volt szépségver­seny is — folytatja Edit —, minden raj egy fiút lánynak vagy egy lányt fiúnak öltöz­tetett. Volt nagy kacagás ... És vége, hossza nincs el­beszélésüknek. Hogy volt csülökverseny, meg a tábor­vezetőt — Vidó György váro­si úttörőelnököt — is elrabol­ták ... A váltságdíj 50 csikk és 50 söröskupak volt... A beszélgétésnek az „ex-túsz” is tanúja. Mosolyogva bólo­gat, aztán tovább kerekíti a nap történetét: Imre a sportos — "Délután kihívtak min­ket, felnőtteket egy foci­meccsre. A kikötés fcsak any- nyi volt, hogy ne legyen szokványos a ruházatunk. Én pizsamában készültem a nagy rangadóra. Éppen lépek ki az ajtón — pizsmában — amikor az úttörőközpontból befutottak a vendégek. Hát, amíg megmagyaráztam lenge öltözékem okát, el tudom képzelni, mit gondoltak ró­lam . . . A gyerekek azóta már ha­zautaztak. Vitték a maguk festette tojásokat, a maguk fűzte gyöngyöket, a maguk hímezte könyvjelzőket... És vitték az élményeket, a vi­dám pillanatok emlékét is. Reméljük, ez tuóbbiak ma­radandóbbak lesznek. Nagy Ágnes Fafaragások és őreik Fotó: Veress Erzsi Kiállítás előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom