Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-20 / 195. szám
1981. augusztus 20., csütörtök / NÉPÚJSÁG Almási Eva a Sok hűhó semmiért című Shakespeare- vígjátékban megy először iskolába, igényli a rendszerességet. Ameny- nyire az erőmből telik, ezt próbálom megteremteni számára, igyekszem minél többet vele lenni, ezért mindennap már korán elhozom az óvodából, hiszen esténként mindketten elmegyünk otthonról a színházba. Csak így lehet otthont adni- a gyereknek! Én magam igazi otthonból érkeztem, tudom jól, mit jelent ez. — Hogyan vélekedik a saját boldogulásáról? Hiszen végül is eljutott egy bizonyos csúcsra? — Soha nem tartottam magamat sikeres embernek. S hogy meddig juthat el az ember a pályán? Mennyi adatik még nekem, mennyi sok és mennyi kevés? Nem ismerhetem a határt. Voltak pillanatok az életemben, amikor nagyon boldog voltam, amikor minden a helyére került, a magánéletem, a színházi munkám. Nagyon ritkák az ilyen pillanatok, de rossz periódusba kerülve mindig vissza lehet nyúlni ezekhez. — A színészet betölti a világát? Értelmi, érzelmi kielégülést ad. De kínál-e kellő biztonságérzetet? — A színészet éppen olyan életbevágóan fontos játék, mint a szerelem. A „kellek, nem kellek” játszmája. Az érzelmi kapcsolatokban, mint amilyen a színház is, nem lehet előre tervezni. Nem tudom, később mi lesz. A sírást nem szeretem, de azt vallom, a boldog pillanatokat is halkan kell elsuttogni. Szémann Béla (MTI-fotó — KS) n boldog pillanatokat halkan kell elsuttogni Beszélgetés Almási Évával A színésznő csak az imént érkezett meg színházi öltözőjébe egy délutáni fellépéséről, hogy még az esti előadás előtt sort keríthessen erre a beszélgetésre. A kendőzetlen, sajátosan szép veretű arcon még nem vehető észre a színpadra lépést rendszerint megelőző feszültség. Ma este a Patikát, Szép Ernő darabját játsszák a Madách Színházban. — Hogyan lett színésznő Almási Éva? Mennyire irányították, befolyásolták választását odahaza? — Sohasem irányítottak, de ha már valamilyen célt tűztem magam elé, akkor szüleim minden energiájukkal segítettek, támogattak. Valaha az volt az elképzelésem, hogy hegedűművész leszek, ezért zenegimnáziumban érettségiztem, de abbahagytam, tehetségemből nem futotta. Tizennyolc éves koromban felvételiztem a Szín- művészeti Főiskolán. és persze azóta, klasszikusokban, mint legutóbb a Sok hűhó semmiért nagy sikerű előadásában is. Remek szerepek, nagy lehetőségek voltak számomra. — Jó néhány filmben, televíziós játékban is szerepelt. — Igen, nehéz lenne felsorolnom hányban, ezek egytől egyig kirándulások a színház világából a film világába, s jó néhány izgalmas vállalkozás is akadt közöttük, mint például a Napfogyatkozás, a Naphosszat a fákon, A ló is ember vagy a Próféta voltál szívem. — A szerepe mögül tehát minden esetben kibújik az ember? — Igen. Ott valójában minden kiderül. — Képes-e a színész rendszeres életet élni? Hivatása és családja között harmonikusan megosztani energiáit? Ügy tudom, van egy kisgyereke is. — Valóban nem könnyű Az ember tragédiájában Huszti Péterrel és Juhász Jácinttal gyors elhatározásomat követően a szüleim is rögtön támogatták új választásomat. Azt vallom magam is, hogy a szülőknek kötelességük egyengetni gyermekeik útját, s nem nyesegetni szárnyaikat. — A hirtelen döntés után miként vált tudatossá választása, a színészi pálya? — Először valóban nem volt végiggondolt vállalkozás számomra a színészet. Viszont pályakezdő színészként már pontosan tudtam, hogy valamit ki akarok fejezni, és mások javára szeretném hasznosítani. — Miként fogadták indulása első éveiben? Alkatánál, karakterénél fogva mindjárt a helyére került? — Amíg nem ismerik eléggé az embert a pályán, rendszerint a külső adottságok alapján döntenek. Kezdetben a „férfifaló nők” szerepkörében könyveltek el. Ez olvasható többek között rólam az egyik lexikonunkban is. Mégis szerencsém volt, úgy hozta a sors, hogy olyan szerepeket kaptam, amelyek megszabadítottak ettől az egyoldalú kategorizálástól. Hogy sértés lett volna e címke? Nem voltam csúnya lány, s ezt a részét a dolgoknak nem kellett erősíteni bennem. — Hol, melyik színházban indult a pályája? — Még főiskolásként a Petőfi Színházban léptem fel először, majd a főiskola elvégzése után a József Attila Színházhoz kerültem. Első emlékezetes szerepeim a Koldusopera Pollyja, Az ezerkettedik éjszaka Leilája vagy a Farkasok és bárányok Glafirája volt. Sok kitűnő darabban játszottam Csehov Három nővérében osztódni a munka és az otthon között, de mégis el kell ezt érnünk. Különben nem lehet eredményeket felmutatni. Az élet eleve borzasztóan ismétlődő dolgok sorozatából áll össze. Ám ez adja meg ritmusát is. Nagyon fontos tényező, főleg ha az embernek gyereke is van. A kislányom az idén ősszel Tudomány — technika Ki mit hall meg? Röviden SZERENCSEJÁTEK — SZÁMÍTÓGÉPPEL A póker nemcsak a ha- zárdjátékosokat, de a matematikusokat, közgazdászokat, politikusokat, katonákat és pszichológusokat is érdekli, mert a döntésmodellezés egyik eszköze. A lehetőséget azonban csak igen nagy számú játék és meghatározott módon viselkedő játékosok esetén lehet kiaknázni. Erre a kártyázó számítógép ad alkalmat, amelyben nyolc különböző játékos játszik egymással, vagy külső (ember) játékossal, természetesen tetszés szerinti csoportosításban. ÚJ ENERGIAFORRÁSOK — A GÁZHIDRÁTOK A kőolaj és a földgáz jelenleg, és az elkövetkező évtizedekben is döntő szerepet játszik az emberiség fűtőanyag- és energiagazdálkodásában. Az ismert lelőhelyek azonban néhány évtized múlva veszítenek jelentőségükből. Pótlásuk újabb olaj- és földgázlelőhelyek feltárásával (a világtengeren, Grönlandon, An- tarktiszon stb.), valamint új szénhidrogénforrások: a gázhidrátok kitermelésével lehetséges. A gázhidrát- lelőhelyek létezését az 1960- as években bizonyították be. A számítások szerint a természetes gázhidrátok keletkezéséhez a szárazföldek több mint 27 százalékán kedvezőek a feltételek. A világtenger területén ez az arány a 90 százalékot is eléri. A gázhidrátok külsőleg a jéghez hasonlítanak, és már a XIX. század elején felfedezték őket. Feltárásukra, kitermelésükre azonban csak a mai technikával kerülhet sor. Sajnálatos tény, hogy az utóbbi évtizedekben a világ sok országában népbetegséggé vált a nagyothallás. Nemzetközi adatok szerint a hallásküszöb — az a minimális hangerősség, amelyet az emberi fül már érzékelni képes — az elmúlt ötven év alatt a tízszeresére nőtt. A budapesti egyetemi hallgatók körében végzett vizsgálat azt állapította meg, hogy több mint negyven százalékuk kisebb-nagyobb mértékben hallássérült. Hazánkban egyébként a nagyothallók száma megközelíti a kétmilliót, több mint 200 ezer ember pedig teljesen süket. Ezek után nem csodálható, hogy egy NSZK- beli vizsgálatsorozatból azt a következtetést vonták le a szakemberek, hogy 2000- ben várhatóan ugyanannyi embernek lesz szüksége hallókészülékre, mint manapság szemüvegre. Az úgynevezett civilizációs halláskárosodás okai sokfélék, az erős dohányzástól, a magas vérnyomáson át a munkahelyi, utcai és otthoni stresszhatásokig. De a hangerősítős zenehallgatás is szerepet játszik a hallásártalom kialakulásában. Mindinkább terjed az a nézet, hogy a felhalmozódott hangártalom generációkon keresztül átvándorol az utódokra, vagyis nem ritka, hogy a süket szülők gyermekei is ebben a betegségben szenvednek. A tudósok úgy vélik, hogy ideje megkongatni a vészharangot, mert ha túl későn kongatnak, már nem lesz, aki meghallja! A zajcsökkentésnek egyébként két alapvető módja van: a zajforrások zaj- Szintjének csökkentése, illetve a források megszüntetése, valamint az egyéni zajvédelem. vagyis a fül közvetlen védelme füldugóval, fülvédő szeleppel, védősisakkal. Játék de, komolyan Sokat hallani manapság az amatőr művészeti mozgalmak hanyatlásáról. Ha a statisztikákat nézzük, valóban, mintha fogyatkoztak volna a művészeteket kedvtelésből vállalók az elmúlt évtizedben. A szakemberek feladata, hogy ennek okait pontosan felderítsék. Jó néhány csoport azonban tudós elemzések nélkül is felismerte, hogy új módon, és főleg új közönségnek kell színhá.zat, zenét, képzőművészetet csinálni. Számukra az új közönség minden idők legfogékonyabb közönsége. a gyerekek lettek. 0 játék kemény munka A gyermek számára a játék nem egyszerűen időtöltés, hanem kemény munka. Számukra ez a lehetőség teljes birodalma. „Tűzoltó leszel, s katona! Vadakat terelő juhász...” jeleníti József Attila az Altató című versében a játék örök sajátosságát. Számtalan művelődési házban, múzeumban, könyvtárban kezdtek játékos foglalkozásokat szervezni, és szinte mindig művészek segítségével. Hiszen a művészet maga is modell, és ennek a modellnek a segítségével a gyermek is könnyebben ismeri meg a világot. A gyermekek nemzetközi éve nagy lendületet adott a munkának. Ekkor szervezte a Magyar Nemzeti Galéria és a Népművelési Intézet az első „Játszóház”-foglalko- zásokat. A gyermekek nemcsak csodáiéi lehettek a Galéria kincseinek, hanem alkalmat kaptak az önálló alkotásra is: rajzoltak, festettek régen elfeledett népi játékokat készítettek, és tanultak. Együtt, segítve Ezeket a kezdeményezéseket fogta egységbe a Népművelési Intézet az úgynevezett ,,Játszóház”-kísérlettel. Az Országos Közművelődési Tanács jelentős anyagi támogatásával tizenöt művelődési házban — Jászkisértől Tatabányán át Szombathelyig — keresik azokat az új formákat, amelyek alkalmasak a széles körű elterjesztésre. A pedagógusokat és a szülőket is megtanítják, hogy miként csinálhatnak — persze a gyerekekkel együtt — színes papírból, rongyhulladékból, vadgesztenyéből vagy éppen üres műanyag flakonból nagyszerű játékokat. Ebben máris nagy szerepük van az amatőr színjátszóknak, népművészeknek, táncosoknak, zenészeknek, de az eddigieknél is nagyobb lehetne. Ne csalj, meri tetten érnek... Nem kell hozzá több, csak megérteni, hogy-ez nem egyszerűen az elveszett közönséget pótló szükségtevékeny- ség, hanem az amatőrmozgalmat is megtermékenyítő, a valóság megismerésére serkentő lehetőség, amely új minőségű munkára sarkall. De csak az képes a gyerekek kreativitásának felszabadítására és irányítására, aki maga is kreatív ember, s művész. Nemcsak a választott önkifejezési mód technikáját, hanem az alkotás belső törvényeit is ismerni kell azoknak, akik arra vállalkoznak, hogy a gyermekek alkotótársai legyenek. Mindegy, hogy papírhajtogatást, sásfonást, bábkészítést vagy színjátszást tanítunk, a gyermeknek abban a világ egy szeletét kell megismernie. S ebben nincs helye a lélektelen másolásnak, a leckefelmondásnak. Ilyen körülmények között, persze, gyorsan lelepleződik a csalás, az üresség és az önmutogatás. Azok érhetnek el sikereket, akik vállalják a tudatos, fegyelmezett és minden pillanatban újrakezdődő munkát, s vállalják ennek természetes velejáróját, a sikertelenség, a bukás kockázatát is! Nem kevés, persze, az sem, amit nyerni lehet: nagyobb és megalapozottabb technikai tudás, reálisabb önismeret. kapcsolatteremtő készség, tudatosabb önkifejezés. És mi lehet nagyobb cél egy egészséges amatőr művészi mozgalom számára, ha nem ez?! A lehetőség adva van: az alkotó nevelés egyre inkább szükségesebb, és aki képes hozzájárulni, az közben maga is gyarapszik, gazdagodik! Szabó Ferenc Egy audiométeres vizsgálat
