Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-20 / 195. szám

J­1981. augusztus 20., csütörtök NÉPÚJSÁG KS) NSZK Űszi csaták előtt i és azt az amerikaiak által sugalmazott érvet ismé­telte. hogy a Szovjetunió ál­lítólagos túlsúlyának meg­szüntetésére előbb végre kell hajtani a Washington által követelt új fegyverke­zési szakaszt, és csak az­után kerülhet sor tárgyalá­sokra. Nagyjából így állott a helyzet, amikor az ottawai tőkés csúcsértekezleten az NSZK újabb, ezúttal gazda­sági természetű nyomás alá került. Az amerikaiak visz- szautasították az NSZK szá­mára rendkívül kedvezőtlen gazdaságpolitikájuk (ma­gas kamatláb, a dollár ár­folyamemelkedése a márká­val szemben) felülvzisgálá- sát. Ugyanakkor azt is kö­vetelték, hogy az NSZK mondja fel a mintegy tíz- milliárdos nagyságrendű szovjet—nyugatnémet meg­állapodást. (Ennek értelmé­ben az NSZK szovjet föld­gázt kapna csőszállítmá­nyok ellenében.) / Ezzel az új nyomással szemben Schmidt már kény­telen volt keményebb ma­gatartást tanúsítani. Nem fo­gadta el a szovjet—nyugat­német földgázüzlet felrúgá­sára irányuló követeléseket, és az amerikai gazdaságpo­litikára hárította a fele­lősséget azért, hogy Bonn e napokban súlyos gazdasági megszorításokra kényszerül a csaknem ötvenmiljiárd már­kás költségvetési hiány le­szorítására. Reagan tervei. Kis olajág, nagy rakéta... (Pravda — dolog érdekli: az új közép­hatósugarú rakéták telepíté­se. A tárgyalásokat — mint azóta többször is leszögezték — csak akkor óhajtják el­kezdeni, ha előbb az új pusztító eszközöket rend­szerbe állították. A kettős határozatnak ezt az amerikai értelmezését Schmidt kancellár, és az ál­tala vezetett centrum elfo­gadja. a párt bal szárnya azonban nem. Rendkívül fontos szakasza volt a kor­mányzó párton belüli erő­próbának, hogy a bírálók tá­borának élére Brandt, volt kancellár, az SPD jelenlegi elnöke állott, akinek nem­zetközi tekintélye vitatha­tatlan. Brandt moszkvai út­ja — ki nem mondva — a Reagan amerikai elnök és Schmidt nyugatnémet kancellár egy Golf-autóban Ottawvában. A kancellár szemlátomást nem élvezi a helyzetet (Fotó: AP — MTI — KS) SCHMIDT VISSZAKOZIK Ez a gazdasági nyomás látnivalóan visszahatott a politikai helyzetre. A szo­ciáldemokrata párt vezetősé­ge — háromhetes késéssel — közös nyilatkozatban mél­tatta Brandt moszkvai útját. Ugyanakkor (hasonlókép­pen jókora késéssel) nyilvá­nosságra hozták Reagan amerikai elnök Schmidthez írt levelét, amelyet még az ottawai értekezlet előtt írt. Ebben azzal nyugtatgatja 'a bonni kancellárt, hogy Wa­shington megfelelő időben, esetleg még november—de­cemberben tárgyalásokat kezd a Szovjetunióval. Mindez azt mutatja, hogy a rendkívül nehéz helyzet­ben manőverező Schmidt kancellár a nyugatnémet közvélemény- hangját. és pártja belső helyzetét is fi­gyelembe véve, némi vissza­kozásra kényszerült. A harc azonban tovább folyik, s amennyiben az amerikai tár­gyalási ígéret üres szó ma­rad. a szociáldemokrata párt 1982 áprilisában tartandó or­szágos konferenciáján a párt balszárnyának általános tá­madása bontakozhat ki a kancellár ellen. A következő hónapok nyugatnémet bel­politikai eseményeit, Schmidt kancellár politikai jövőjét, és talán a jelenlegi koalíció to­vábblépésének lehetőségeit is döntően befolyásolja majd, hogy ‘ tovább hátrál-e Bonn a Reagan-kormány stratégiai és gazdasági nyo­mása előtt. (—i—e) Nyugat-Európa legerősebb gazdasági hatalma, és egy­ben az Európában állomáso­zó amerikai haderő alapvető tómaszpontországa, az NSZK rendkívül súlyos stratégiai és gazdasági nyomás közép­pontjába került. Ennek kö­vetkeztében konfliktushely­zet bontakozott ki a kor­mánykoalícióban s az or­szágban. Tavaly októberben a kor­mánykoalíciót vezető szo­ciáldemokraták a szavazatok 42,9 százalékát kapták meg; a legújabb közvéleményku­tatás szerint csak 35 száza­lékra számíthatnának, ha ma tartanák a választásokat. Maga a párt is három nagy áramlatra bomlik. A cent­rumban álló Schmidt kan­cellar áramlata a parlamen­ti frakcióban még feltétlen és abszolút többséggel ren­delkezik, magában a párt­ban azonban már nem. He­lyi és tartományi szinten egyaránt balról bírálják a kancellár magatartását. A szavazótábor egy része is bal felé távolodott el a párt­tól, elsősorban a felfegyver­zés ellen is küzdő „termé­szetvédők” (az úgynevezett zöldek) oldalára. A párt sza­vazóinak egy másik része jobbra csapódott, a koalíciós partner, a szabaddemokrata párt felé. (A közvélemény­kutatások szerint a szabad- demokraták ma a szavazók 11 százalékát kapnák.) Ugyanakkor maga a sza­baddemokrata párt is meg­oszlik. A centrum és a jobb­oldal felett feltétlen befo­lyással bíró Genscher kül­ügyminiszterrel szemben egyre erősebb a párt bal szárnyának a nyomása. A NATO RAKÉTADÖNTÉSE Sorrendben először straté­giai kérdések osztották meg a nyugatnémet kormányt. Pontosabban: annak a NA- TO-határozatnak a következ­ményei, amely még 1979 vé­gén született, s amelyet „ket­tős határozatnak” neveznek. A NATO úgy döntött, hogy olyan új típusú Pershing—2 rakétákat és cirkálórakétá­kat helyez el Nyugat-Euró- pában, amelyek a Szovjet­unió területének jelentős ré­szét elérhetik. A nyugat-eu­rópai szövetségesek és min­denekelőtt Bonn már akkor felbukkanó aggodalmait Wa­shington azzal igyekezett csitítani, hogy ugyanebben a határozatban előirányozta: tárgyalásokat is kezd a Szovjetunióval e középható­sugarú rakéták problémájá­ról. Csakhamar kiderült azon­ban, hogy a kettős határo­zatból az amerikaiakat egy német kormányzópárton be­lüli szakadást tükrözte. Brandt jelentős eredmé­nyekkel tért haza Moszk­vából. A Szovjetuniónak már régebben is volt egy úgynevezett moratórium­javaslata. Brezsnyev Moszk­vában ennek egy még nagy­vonalúbb és kedvezőbb vál­tozatát tárta Brandt elé. Eszerint az Egyesült Álla­mok folytathatja az új, kö­zéphatósugarú rakéták gyár­tását. A Szovjetunió mind­össze azt igényli, hogy ne küldjenek új amerikai ra­kétákat Nyugat-Európába. Ebben az esetben maga sem állít hadrendbe új, közép­hatósugarú rakétákat, és a jelenlegi egyensúly feltételei mellett meg lehet kezdeni a tárgyalásokat. MÁSODIK CSAPÁS: OTTAWA Brandt visszatérése után heves, bár burkolt vita kez­dődött Bonnban. Schmidt és környezete először jelenték­telennek állította be a Brandt-utazás eredményeit, II szén jövője A Szovjetunióban — mint világszerte más országokban is — a következő években növekszik a szén jelentősége és felhasználási aránya (je­lenleg 25 százalék) a tüzelő­anyagokon belül. 1980-ban a Szovjetunióban közel 720 millió tonna szenet bányász­tak, de 1985-re elérik a 770 —800 millió tonnát. A termelés nagyfokú nö­velése kedvezőtlen körülmé­nyek között valósul meg. Egyrészt, mert ötévenként át­lagosan 50 méterrel mé­lyebbről kell felhozni a sze­net, másrészt mert növekszik a keleti területek részesedé­se az össztermelésben, s ott az éghajlati tényezők befo­lyásolják a termelékenységet és gazdaságosságot (felszíni szállítás, osztályozás stb.) A kedvezőtlen körülmények ha­tását a termelőfolyamatok komplex gépesítése, nagy ha­tékonyságú technológia al­kalmazása, az automatizálás széles körű bevezetése eny­híti. A szénvagyon sok ezer le­lőhelyen kis, közepes és óriás szénmedencékben helyezke­dik el. A legnagyobbak kö­zül a Tungusz-medence kö­zel 2, a Léna-medence 2,5 billió tonna ismert készlet- • tel, a közepes nagyságú Kuz- nyecki-medence 800, a Do- nyec-medence 200 md tonna becsült készlettel bír. 1979-ben a világon mint­egy 3660 millió tonna szenet termeltek (a Szovjetunió ré­szesedése a világtermelésből 20 százalék). Legnagyobb széntermelők (a Szovjetunión kívül) USA 704 millió ton­na, Kína 628 millió tonna, NDK 260 millió tonna, Len­gyelország 240 millió tonna, NSZK 220 millió tonna, Csehszlovákia és Nagy-Bri- tannia 123—123 millió tonna és Ausztrália 116 millió ton­na. Magyarország évi szénter­melése mintegy 26 millió tonna. Politikai alvilág f Holttestek egy fehér furgonon Fülledt, meleg volt az az éjszaka. Az időpont: 1981. július 19., kora hajnal. A színhely: a La Bastide nevű tanya Marseille és Aubigne között, egy Auriol nevű te­lepülés. A vidék gyéren la­kott. Egy korán kelő szom­széd kinézett az ablakon, és azt mondta ébredező felesé­gének: — Szél lesz, vörös az ég alja ... De nem .. . Az Iste­nért, mi ez? Az a vörös izzás a tanya felől látszott. A kihívott tűz­oltóknak már nem volt sok dolguk: a ház félig leégett; azért nem teljesen, mert egy otthagyott gázpalack robba­nása kioltotta a lángokat. Ez az, amire a tettesek nem szá­mítottak. Így találhatott a rendőrség épen egy poharat, amelyen könnyen azonosít­ható volt a környék egyik hírhedt figurája, Jean-Bruno Finochietti 31 éves szélső- jobboldali tanító ujjlenyoma­ta. Amikor erről Francoise Laurens Guét;in asszony, marseillei vizsgálóbíró érte­sült, elrendelte Finochietti azonnali letartóztatását, és az utóbbi idők egyik legna­gyobb stábját — ötven nyo­mozóból álló különleges cso­Bulgária Képzőművészeti Enciklopédia Jelentős kiadói vállalkozásról számolt be nemrégiben a bol­gár sajtó. Rövidesen megjelenik a bolgár Képzőművészeti Enci­klopédia első kötete. Az 500 ol­dalas. 2000 színes és fekete-fe­hér képet tartalmazó lexikon hű képet ad a bolgár művészeti élet legfontosabb alkotásairól, irány­zatairól, a figurális művészetek fejlődéséről a régi koroktól nap­jainkig. Az enciklopédia ismerteti Bul­gária neves festőinek, építészei­nek, művészettörténészeinek és elméleti szakembereinek rövid életrajzát, művészeti tevékenysé­gét is. A kiadvány a Művészettörténe­ti Intézet, a Régészeti Múzeum és a Bolgár Tudományos Akadé­mia munkatársainak alkotása. (BUDAPRESS — SOFIAPRESS) portot! — indított a tettesek után. Egy gyújtogatásért? Nem. A helyszínre érkezett detektívek számára az első perctől kezdve világos volt, hogy a gyújtogatás egy gyil­kosság — méghozzá tömeg­gyilkosság! — nyomait lett volna hivatva eltüntetni. A megmaradt épületrészben a szőnyegeket és a bútorokat vér borította. Sok vér. Em­ber azonban, sem élő, sem holt, nem volt a tanyán. La Bastide-ban Jacques Massié, marseillei rendőrfel­ügyelő és családja élt. A ti­zenegy napos, Franciaország történetében páratlanul bra­vúros nyomozás során össze­állt tragédiájuk iszonyú filmje. LÖVÉSEK A FELÜGYELŐ AUTÓJÁRA 1958. Franciaországban De Gaulle hatalomra jutása után a tábornok szélsőséges híveiből megalakul a SAC (Service d’ Action Civique — „Polgári akciószolgálat”), amely fő feladatának a bal­oldallal való leszámolást vallja. 1959. Pierre Debizet, a SAC alapítója (a másik hírhedt terrorszervezethez, az OAS-hoz hasonlóan) el­határolja magát De Gaulle- tól, mert az elnök belegye­zik Algéria függetlenségébe. 1969. A baloldali sajtó intéz­kedéseket követel a szak- szervezetek és haladó cso­portok ellen gyakran erő­szakkal fellépő, és a becslé­sek szerint országszerte húsz­ezer tagot számláló SAC el­len. 1977. Reimsben SAC" merénylők golyói oltják ki egy üzemi sztrájkőr életét. 1980. Defferre marseillei pol­gármester kijelenti: „Váro­sunk a politikai és a krimi­nalisztikai alvilág legfonto­sabb érintkezési pontja. Szo­morú példa erre a SAC”. Ugyancsak 1980. A SAC leváltja a Marseille-környéki szervezetek vezetőjét, Massie rendőrfelügyelőt (!) és helyé­re Jean-Joseph Mariát neve­zi ki. 1981. április 26. Massie hivatalosan bejelenti: kocsi­jára egy száguldó motorke­rékpárról lövéseket adtak le. Megnevez három általa gya- nusitotiat: Bruno Finochietti, Jean-.Iöseph Maria és Lio­nel CoRard. 1981. május 5. Marseille^ben titkos megbe­szélésre, ül össze Debizet or­szágos SAC-elnök, Massie és Maria. CSUKLYÁS GYILKOSOK 1981. július 18., este 6.28 óra. öttagú kommandó kez­di meg La Bastide távcsöves megfigyelését. 1981. július 18. este hat óra. A kommandó behatol a tanyára, tagjai csuklyát viselnek. A házban hatan vannak: a rendőrfel­ügyelő, akinek menesztése óta nyilvánvaló nézeteltérése van a szervezettel, felesége, nyolcéves (!) kisfia és há­rom rokon. A merénylők csak Massie-val akarnak vé­gezni, de a felügyelő felesé­ge a csuklya ellenére felis­meri az egyik merénylőt, és — a kétségbeesés vigyázat­lanságával — hangosan a nevét kiáltja. Ez megpecsé­teli minden jelenlevő sorsát. 1981. július 18., reggel hat óra. Fehér furgon indul el a tanyáról, belsejében hat holt­testtel. 1981. július 30. A letartóztatott gyilkosok elve­zetik a rendőrséget az el­ásott holttestekhez, bevall­ják, hogy „bizonyos doku­mentumokat” akartak meg­szerezni a tanyán; letartóz­tatják Pierre Debizet orszá­gos SAC-elnököt; • kiderül, hogy a kommandó parancs­noka a Massie ellen április­ban megkísérelt merénylet harmadik gyanúsítottja, Lio­nel Collard volt. 1981. augusztus 1.'„Először fordul elő — írja vezércikké­ben a L’Humanité —. hogy egy olyan ügy, amelyben a SAC emberei szerepelnek, ilyen gyorsan és eredménye­sen felgöngyölődik. Nem ne­héz elképzelni, mi lett vol­na a korábbi kormányzat idején az aurioli tömeggyil­kosság epilógusa”. Harmat Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom