Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-16 / 192. szám

1981. augusztus 16,, vasárnap Dürer-termi séta egy fotókiállításon SK» ' A Horváth Péter első díjas. Mátrix című kepe Bede Anna „A festő’’ cí­mű versével kezdődik az Űj Aurora irodalmi és művésze­ti folyóirat 1981. évi máso­dik száma. A festő, aki a versre ihlette a költőnőt: Koszta Rozália. Ugyancsak •róla ír B. Supka Magdolna ..Paraszt-Gauguin” címmel, pontosabban közli a folyó­irat a művész gyulai gyűj­teményes tárlatán, 1980. szep­tember i'2-én elhangzott meg­nyitó szövegét, gazdagon il­lusztrálva Koszta Rozália festményeinek reprodukciói­val. Egyáltalán: Az Új Au­róra 1981 2. száma több, je­lentős képzőművészeti írást közöl. Dér Endre író Cs. Pa­ta j Mihály békéscsabai szü­letésű, Szegeden élő festő­művész „ikonos'” kiállításá­nak ürügyén faggatja a fes­tőt művészi céljairól. Dömö­tör János a békéscsabai Tóth Ernőt hozza az olvasók kö­zelébe. Tomka Mihály pedig ..Mindennap újra indulok" címmel, a békéscsabai Le­nin Tsz-szel kapcsolatot tar­tó Somogyi István festőmű­vészt szólaltatja meg. örven­detes. és a folyóirat tipográ­fiai értékét nagyban növeli, hogy ezek az írások nagy­részt színes reprodukciókkal mutatják be a meginterjú­volt művészek több alkotá­sát. Visszatérve az Új Auróra 1981 2. számának első ciklu­sára: sokrétű és figyelemkel­tő az új szám versanyaga. A nagyközségnek irigylés­re méltóan szép főtere van. Egy hatalmas park, apró és igencsak elhanyagolt játszó­térrel, de szép és hatalmas fákkal, bogyókat érlelő cser­jékkel. bokrokkal, csomóban növő vad-, vagy elvadult vi­rágokkal. Főtér, mert itt van az elhanyagolt és gazdátlan­nak tűnő művelődési ház, a posta, a mindig forgalmas szövetkezeti áruház, két — az itteniek szerint kétes hí­rű — „étterem", azaz kocs­ma, no meg a mozi, a „bank", a pártbizottság épü­lete, több üzlet, és a megye városainak irigységére is számot tartó trafik. És ,fa burkolatú homlokzatával a hat évvel ezelőtt megnyitott könyvesbolt, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat med- gyesegyházi könyvesboltja. Fülledt ez a nyári délelőtt. Aki nem a határban, a mun­kapad mellett dolgozik, nem­igen kívánkozik ki az utcá­ra. Csak az áruház ajtaját nyitogatják, no meg a két „vendéglátó ipari egység" előtt van némi mozgás — pár perccel kilenc után. A „bank", azaz az OTP helyi fiókjának vasrácsos ajtaja unottan ásít. egy alkalma­zott bánatos arccal néz az ajtóból kifelé. Csend és né. maság a patikarendű köny­vesboltban is. Nyár, szabad­ságolás. „Csak én vagyok benn, én tartom a frontot — mondja a magas szőke fiatalember, Pauló Mihály. A könyvek utánozhatatlan és bódító nyomdaszagában, a „Raktár" jelzésű függöny ta­karásában. egy benyílóban beszélgetünk. Mitől jobb-rosszabb. má- sabb ez a bolt? Miért éppen a medgyesegyháziról . esik szó? Akinek módjában áll a kötetek szerelmesei közül, a „nagy boltokban" elszalasz­tott könyvekért ide látogat­nak. Mert nemcsak a napi friss újdonságokat találja Tneg az olvasó, hanem a teg­nap köteteit is. „Pedig mi is ugyanúgy rendelünk, mint a többiek. Ugyanúgy kapjuk, vagy nem kapjuk a kért csomagokat, mint másutt. Talán annyi a különbség — mondja a Bé­késcsabáról kijáró könyves- boltos —, hogy itt az a szo­kás alakult ki: mi járunk át naponta a postára a csoma­gokért. s nem szállítják ház­hoz." Ügy február táján megér­keznek a magyar könyvki­adók következő évre szóló Bede Anna említett versén kívül Győri László, Anóka Eszter, Zelei Miklós, Varga Zoltán. Sass Ervin, Endrődi Szabó Ernő, Hunya Márta, Korin Géza, Kovács György, Madár János, Németh Péter Mikola, Tptszegi Tibor és Kelemen Lajos költeményeit olvashatják az irodalomked­velők. mintegy keresztmet­szetét kapva az itteni és az ide kötődő irodalmi élet tartalmi jellemzőiről. Ebben a ciklusban közük Ébert Ti­bor „Vadgesztenyék" című hangjáték-fantáziáját és Bá­lint Gyula novelláját is. A „Tanulmány, eszzé, em­lékezés" ciklusban Irányi Ist­ván kallódó és megsemmi­sült Petőfi-emlékekről ír, Fábián Zoltán „Vésztői híd­fő" című írása Bartók Bé­lát idézi meg, Gábor Ferenc Sinka István nyomába indul, míg Darabos Pál az 1911. októberében bevonult, egy­kori csabai katonák életét írja le élvezetes, figyelem­keltő formában. Jelentős eze­ken kívül Ozsgyáni Csaba dokumentumműsora „Az em­ber tragédiájáéról. Kapusi Imre „írók vallomása Sza­bó Pálról" című interjúmó- zaikja. Az 1981 %: szám Käfer Ist­ván „Kelet-európai szabad­polc" című írásával zárul, az elválasztó díszek ezúttal Ta­kács Győző grafikusművész alkotásai. kiadási tervei. Ebből kijegy­zetelik a boltok, melyik könyvből hány példányt kér­nek — majd. Májusban visz- szaküldik a rendeléseket. A kiadók — állítólag — ezek összesítései alapján szabják meg, melyik kiadásból hány kötetet nyomtassanak. No. természetesen, még számta­lan tényező játszik közre a kiadási példányszám megha­tározásánál. Aztán megjele­nik a várva-várt könyv. S a bolt vagy kevesebbet, vagy nem kap belőle. Ritkán a kért mennyiséget. De az is előfordul, hogy többet, vagy mást. Ügy nyolcvan száza­lékban biztos az. hogy a rendelést „nagyjából" telje­sítik. Tán sötétre sikeredett a kén. A valóság — legalábbis itt — ennél kedvezőbb. Az év slágere, s nemzetközi, sőt világérdeklődést kiváltó könyve a Vizsolyi Biblia volt. (Köztudott: a békési nyomdák messze földön hí­res tudását, a megyénkben nyomdászok szakértelmét di­cséri a fakszimile kiadás!) Körülbelül félszáz példányt kapott a medgyesi bolt, töb­bet, mint a környező üzle­tek. Persze, elsősorban elő­jegyzésre. egyből elment az egész. „Szerintem a boltok és a könyvkiadók jobb együtt­működése, állandó párbeszé­de kellene ahhoz, hogy mi­Kétségtelen, hogy a Szé­kely Aladár országos fotó- kiállításnak hagyományai vannak. Idén tizenhatodszor rendezték meg a gyulai múzeum Dürer-termében, bemutattak 155 fotográfiát, és kiosztották a dijakat. A hagyomány pedig egyenesen következik a névadó tevé­kenységéből, az egykori híres fotográfus, Székely Aladár embért kereső szemléleté­ből. Az sem véletlen, hogy Székely az Ady Endréről ké­szített fényképeivel emelke­dett ki az ismeretlenségből, és az sem, hogy a Gyuláról indult fényképész a magyar portréművészet nagyjai közé realista szemléletű fotográ­fiáival jutott. Gondolhatná a tisztelt Olvasó, hogy íme, itt a hagyomány, ezek a nya­ranta visszatérő tárlatok a Székely Aladár-i szemléletet követik elsősorban, és alap­vetően: mai életünkről, a ma emberéről hoznak rea­lista képeket, vagy mond.- hatnánk úgy is: igazak és őszinték, nyíltak és szóki­mondók, amikor az embert keresik, amikor az embert körülvevő tárgyak, tájak lé­nyegét kutatják, azt a kap­csolatot, melyek az embe­rekhez fűzik azokat. Ha körülnézünk a mosta­ni, tizenhatodik bemutat­kozáson, nincs is különö­sebb hiányérzetünk. Talán nél kevesebb legyen a meg­maradt, eladatlan példány. S ne keressenek hiába sláger­könyveket a vevők. Ez első­sorban az utánnyomásoknál, az ismételt kiadásoknál fon­tos." Talán ellentmondásosnak tűnik, hogy * eladatlan (és nem eladhatatlan!) példá­nyokról és ezzel szemben megyeszerte ismert böngész- helyről beszélünk, egy idő­ben. Mindez persze abból fakad, hogy sokszor a könyv- terjesztő vállalat sem tudja eldönteni, mi is ö valójá­ban: csupán kereskedelmi vállalat, vagy igen fontos és pótolhatatlan szolgálatokat tevő közművelődési és köz­oktatási intézményrendszer központja? Vagy netán a kettő együtt. S itt van a fő hiba: rossz és torz arány­ban keveredik a két dolog, elsősorban az érdekek és az •anyagiak vonatkozásában! „Igaza vanl Itt nemigen jön be úgy vevő, hogy ne találná meg a keresett köny­vet. Mint általában a falusi könyvesboltokban, itt is a szépirodalom megy, meg a mezőgazdasági szakirodalom. A nagylemez is, mert azt is árulunk. Kislemez és műso­ros kazetta alig. Szerintem az emberek még nem na­gyon ismerik ez utóbbit. Meg hazánkban alig vannak jó hangvisszaadó képességű ka­zettás magnók. Ebben is él­esük az, ami változatlanul kísért évek óta, hogy már- már úgy hisszük, ez valami­féle hallgatólagos „követel­mény” is: rendre előjönnek a más tárlatokról visszakö­szönő képek, mintha éppen az lenne a cél, hogy fotósa­ink egy év kiállított anyagá­nak legjobb képeit itt, Gyu­lán, mégegyszer a közönség elé hozzák. Jó ez, vagy rossz, ki tudja, mindenesetre az eredetiség hiánya a „nagy lehetőségeket”, a „kiugráso­kat” eleve háttérbe szorítja. billent az egyensúly... Ti­zennégy—tizenöt bizományo­sunk van, ők a stabil táma­szai a boltnak. Itt, Medgyes- egyházán, az üzemekben, de Nagyszénáson és Bánkúton is. Amint a boltba érkezik egy újdonság, azonnal pos­tán küldjük tovább, nekik." A megnyitást követő év­ben 650 ezer forintos forgal­mat bonyolított le a med­gyesi bolt. Tavaly egymillió egyszázezret. Ha beszámít­juk a közbe jött áremelést, akkor is lényeges, és az itt élőket jellemző az emelke­dés. Ebben a pénzben ’ a tankönyv is benne van. Pél­dául tegnap is jött két kon- ténernyi, egyenesen az ál­talános iskolába szállították. A boltnak mindössze admi­nisztrációs dolga van az is­kolai tankönyvekkel. - És ‘Ugyanolyan bajai, mint az ország’ bármelyik más tele­pülésén: hiányok, késői szál­lítások a nyomdai kapacitás szűk „átmérőjének" okán .. . „Itteni szokások? Naponta 20—30 ember jön be. Talán ketten-hárman vannak kö­zülük olyanok, akik böngész­nek is. A többiek egyből mondják a címet. Természe­tesen itt is kell az, hogy tudjunk valamit mondani ajánlásképpen a könyvek­ről, hogy egyetlen vevőt se szalasszunk el. Meg hogy a törzsvásárlókkal tartsuk a kapcsolatot. ■ Vannak, hát igen. A helybeli értelmiség elsősorban. Amúgy főleg a középkorosztály vásárol..." A „bizonyítás” ebben a pillanatban megjelenik a gazdag választékot kínáló ki­rakat előtt. Nagymama és unokája. Rövid tanakodás után belépnek a boltba. A Képes Földrajz című Móra- sorozat most újra megjelent. Magyarország című kötetét kérik — az ősszel harmadik általánosba menő srácnak. ..Nagyon szeret olvasni az onokám!" — mondja hal­vány dicsekvésszínnel a bol­dog arcú nagymama. Üjabb vevők lépnek a medgyesegyházi könyvesbolt­ba. A jellegzetes könyves- bolti nylon tasakba csoma­golt kötetek mirólunk. kör­nyezetünkről, a régmúltról és a jövőről, tudományokról és kalandokról S2Ó1Ó tartal­ma. a lemezek barázdáinak mélyéről felcsendülő dalla­mok szépségei és igazságai itt is gyarapítónak. Mint bár­hol másutt a könyv, a le­mez. Nemesi László Magyarán: amolyan egész évi gyűjteménynek érzi az ember ezeket a gyulai tárla­tokat, ami ha így van, ha ez a cél, akkor sincs teljesen rendben. így aztán az sem csoda, hogy évről évre mint­ha még vegyesebb lenne a kiállított fotóanyag, mintha egy-egy kiállítás összképé­nek, hangulatának, tartal­mi vonalvezetésének jelen­tősége csak a második, vagy a harmadik tennivaló közé süllyedne a zsűri dolgában. Egy időben az is előfordult, hogy nem a legjobb alkotá­sok kapták a díjakat, sőt, olyan is, hogy kifejezetten gyenge művek dicsöültek meg a Dürer-terem fő fa­lán. Hogy most mi a hely­zet? Valamivel jobb. mert az első díjas Horváth Péter kollekciója kvalitásos mun­ka, a fotográfus világlátása ha nem is a legoptimistább, mi több, elég sokat küzd „a kozmikus magányérzettel”, válaszai (képei) viszont nyíl­tak, őszinték, nem kimódol­tak. Érdemes a második díj­ra Gebhardt György is, Bar- tók-képe és a Gyula város különdíját elnyert Ipartelep című fotója kiemelkedik az átlagból. Itt, ezen a ponton kell azonban azt is leírnunk, hogy ebből a mostani átlag­ból nem volt nehéz kiemel­kedni. Ha tavaly csak kö­I zépszerűnek értékelhettük~a kiállítást, akkor ez a mos­tanival áincs másképp. De vajon miért? Akkor is, most is jogosan számon • kérhetjük a kiállítás részt­vevőitől, hogy miért eléged­nek meg (tisztelet a kivé­telnek) közhelyekkel; miért nem ásnak mélyebbre az ember világában, a környe­ző valóságban; miért állnak meg a divatos áramlatoknál, körbejárva'azokat, és köz­ben szinte lemondva az egyéni látásmódból követke­ző „kiugrási" lehetőségről? Sok a kérdés, elismerem,^ de ugyanakkor azt is szabad legyen megjegyeznem, hogy jó lenne talán szót érteni ezekről, jó lenne, ha fotográ- fusaink, akik rangnak érzik a gyulai meghívást, érezzék rangnak az érdeklődő kö­zönséggel való találkozást is, és legfrissebb, legújabb arcukat, érzékenységüket legmaibb reagálásait hozzák ide, képekben elbeszélve. Nem egy kiállító más mű­veit ismerve, meglepve lát­ja a szemlélő, hogy ide, a gyulai kiállításra önmaga színvonalát, igazi lényét, vi­láglátását nem az első he­lyen reprezentáló képekkel érkezett: mintha ezt a lehe­tőséget eleve kizárta volna. Meggyőződésem, hogy meg kell újulni a Székely Ala­dár országos fotókiállításnak! És az is meggyőzcŰésem. hogy nincs szükség ho^za- dalmas töprengésre, a meg­újulás útja adott: kitűzte azt Székely Aladár teljes életművével. A névadót kö­vetni nem éppen méltatlan, a mestert pedig túlszárnyal­ni, a legragyogóbb művészi bravúr. Ha bekövetkezne, igazi élményt jelentene a Dü­rer-terem közönségének. Nem hiszem, hogy a szelle­met, ahogyan Székely Ala­dár szemlélte az embereket és a világot, nehéz lenne át- transzportálni a nyolcvanas évekre, hiszen csak az idő száll, az idő múlik, az em­ber és élete-világa állandó, már ami konfliktusainak, örömeinek, élni akarásának és nyugalomvágyának lé­nyegét jelenti. Persze, nem is olyan rossz ez a mostani kiállítás, ha ennyi gondolatot képes ki­csiholni a látogatóból. aki az előzőekkel való össze­vetést, a valamikori kiindu­lópontot is figyelmezi. Hogy a díjak ezúttal érdemes ke­zekbe kerültek, már maga is jelzi: több figyelemmel volt a zsűri a javaslattételben, és feltehetően jobban honorálta a képeket, mint a kiállítók eddigi tevékenységét, helyét a 'fotósvilágban. Néhányukat külön is érdemes megemlí­teni, elsősorban azokat a kivételeket, akik a kiállítás megállító pillanatait szer­zik a szemlélőnek. Nincse­nek kevesen, és ez biztató, de nincsenek annyian sem. hogy megnyugvással lehet­nénk: minden úgy ió, aho­gyan van. Jakoda Benedek Hová? című képén a lebon­tott ház romjain álló öreg­asszony üti szíven az em­bert míg — szinte ellenpont­ként máshol — Váradi Zol­tán Világ című fotóján az „ilyen is lehet”, a derűs öregkor idős asszonya hu­nyorog a masina lencséjé­be. Nagyon emberi, nagyon szép Kabáczy Szilárd Sára című lap ja, melyen talán a legpregnánsabban fedezhe­tő fel a Székely Aladár-i gondolat, látásmód. Folytat­hatnánk még hosszasabban is. ezúttal legyen csak felso­rolás a többi. Az átlagból kiemelkedőnek . mondható Koncz Dezső Tini, Csepreghi Éva Portré, Kurucz János Ünnepnap, Martin Gábor Sors. Markovics Ferenc A festő I—II.. Kaszap István Kapcsolat című fotgoráfiái. Erős, gondolatteli táifotók- kal szerepel Görbe Ferenc és Eifert János, akik úgy tűnik, megtalálták az „em­berarcú természet, a házak és a tárgyak" művészi meg­örökítésének ma is járható útjait. Most sem hiányoz­nak viszont a feltűnést kel­tő megközelítésűek, az in­kább a nézők bosszantására aDelláló módszerek-képek: ezek" aztán vagy sikeresek, vagy a blődli színvonalán hirdetik, hogy azért ide is' sikeresen betolakodtak mór. Ez utóbbi kategóriát „repre­zentálja" Vécsy Attila Na­pozó fiú és ‘Napozó lányok című. kissé debilis hangula­tú két lanja. az előbbit pe­dig a mélyen, megdöbbentő­en hatásos Madár című kép. E. Szabó István alkotása, és Juhász Miklós halszemopti- kás Századunk I—II. című két képe. melyeken a kifeje­zés újszerűsége nem csap át kimódoltsággá, nem borul fel a tartalom és a forma egyensúlya. Lehet, hogy mások más­képpen látják, más-más fo­tókat hoznának fel példá­nak, ha minősítenék ezt a tizenhatodik Székely Aladár országos fotókiállítást, de az itt felemlítettek is megfele­lően érzékeltetik azokat a gondolatokat, melyeket a Dürer-teremben bemutatott fotográfiák keltenek a szem­lélődő, a fotóművészetet kü­lönösen szerető látogatóban. Sass Ervin Mint bárhol másutt a világon... Helyzetjelentés a medgyesi könyvek közül r Megjelent az Uj Aurora A választás pillanata a kirakat előtt... Fotó: Gál Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom