Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-15 / 191. szám

NÉPÚJSÁG 1981. augusztus 15., szombat Ruzicskay-életműről A művész virággal Hol van és milyen az élet sűrűje? Tor Sándor: A 6714-es személy Gondolatok a Gyönyörűség belépni a szarvasi Erzsébet ligetbe, amely fölénk boruló faóriá* saival jól szimbolizálja a Tessedik-hagyományokon lépkedő táj, város természet­szeretetét. Ez a nagyszerű ér­zés, amely évszázadok óta az itt élő nép sajátja, törvény­szerűen öltött testet, szinte- tizálódott néhány kiemelke­dő egyéniség munkásságában. Tessedik Sámuel és Ruzics- kay György más korban-élt, illetve él, más módon juttat­ta kifejezésre ezt az igényt, szellemi-érzelmi rokonságuk­hoz mégsem fér kétség. A Körösök egyre szelídülő vidékének fölénk magasodó, de hozzánk hajoló faóriá­sai ők. Bár hatalmas, erős ágaik messzire nyúltak gyö­kereiktől, csak azért tették ezt, hogy a távoli vidékeken összegyűjtött napfénytől itt­hon érleljék meg gyümöl­cseiket. Ha Ruzicskay György „Áf- lényegülés" című kompozí­ciójának természetbe olvadó emberi arcára gondolok, a ma emberének fájdalmát ér­zem, amely az ősharmóniá­tól való távolodásból fakad. Azt a fájdalmat, amely fel- fokozottan -ébred egy alkotó- művészben. s amelyet — ha jó művész — éppen alko­tásaiban sikerül leküzdenie. Ruzicskaynak sikerült, s ez­zel nemcsak napvilágra jut­tatta. tudatosította korunk „betegségét", hanem egyút­tal a megoldás felé is mu­tatott. Talán épp ezzel ma­gyarázható, hogy művészetét világszerte elismerés kíséri. Feltörekvő „Ez a művész századunk egyik legjobbja” — írta And­ré Salmon, s nem lehet vé­letlen, hogy kis országunk képzőművészetéről hallva Malraux is rögtön róla kér­dezett. Számunkra, honfitár­sai számára azonban talán még nemzetközi hírnevénél is többet jelent a szülőföld iránti töretlen hűsége. Mű­vészetének nagysága épp ab­ban rejlik, hogy egyetemes­sége mellett mindvégig meg­maradt magyarnak, sőt, szarvasinak. Pedig évtizede­ket töltött külföldön. Be­utazta az európai nagyváro­sokat, többek között a kép­zőművészet fővárosát, Pá­rizst. Magába szívta az új irányzatokat, de a formai elemeket sohasem helyezte saját, egyéni gondolatai, el­képzelései fölé. Csupán gyűj­tögetett. Úgy. mint a facse­mete, amely szertágazó gyö­kereivel magába szívja a tápláló nedveket, hiszen csak így nőhet faóriássá. Sejtem, hogy Ruzicskay Gyógynek ahhoz, hogy új, erős ágat hajtson, azért min­dig a szülőföldhöz , kellett fordulnia. Hiszen festészeté­nek új irányai mindig hazai töltésűek: a kezdeti időszak sorozatai, amelyek Szarvas és környékének életét lakói­nak sorsát dolgozzák fel, de idesorolhatók a Liszt-album, vagy a Fantasztikus utazás magyar történelmi vonatko­zású képei. Szarvasról indult útjára a biofestészet is, ame­lyet a hatvanas évek nagy képzőművészeti újdonsága­ként tartanak számon. s követői is szép számban van­nak világszerte. Ha a szarvasi alkotóház két termében kiállított — immár bál-mikor megtekint­hető — életművet végignéz­zük. jól elkülöníthető kor­szakokat vehetünk észre. Az adott kor hatása, irányzatai, az akkori ember életérzései természetes módon tükröződ­nek a műalkotások tartal­mán, formai megoldásain. A nagy világégés rémülete, az ember és a gép egyre ide­genebbé váló kapcsolata, a nagyváros víziói végezetül feloldódnak az ember és a természet újfajta harmóniá­jának hitében. Valamennyi természeti kép egy-egy segélykiáltás! A fák, virágok, folyók segélykiáltá­sa. és a természetből kisza­kadó emberé. Talán még új­rateremthető ez a harmónia — sugallja Ruzicskay. Csak­hogy valamennyiünknek egyedül kell felépíteni a ma­ga tündérvárát! A szarvasi festő már letette, sőt nekünk ajándékozta a maga gyö­nyörű építőkövét. Gubucz Katalin A 6714-es személy termé­szetesen ama „fekete vona­tok” egyike, amelyen meg­fáradt munkásemberek igye­keznek haza. Köteteimnek nem éppen a legszerencsé­sebb, de mert vállalja, na­gyon is jól jellemzi a szer­zőt. Egyetlen éjszaka olvas­tam el ezt a karcsú kötetet — mindössze tíz novella —, mert már az első oldalon megkapott Tar Sándor ere­detisége és íráskészsége. Hogy miben rejlik ez az eredetiség, ez a hatás? Fur­csán hangzik, de témaválasz­tás merészségében, amely szakítva a ma olyan divatos prózastílusokkal, az élet sű­rűjébe viszi az olvasót. Hol van az élet sűrűje? Nem új felfedezés, de olyan jólesik ki­mondani: ott, ahol dolgoz­nak, ott, ahol a munkásem­berek élnek. Mennyi, szép frázis hangzik el róluk az ünnepi szónoklatokban! Ez­zel szemben Tar Sándor tör­ténetei mind szomorúak, mint a balladák. Nyoma sincs ezekben a pátosznak vagy a szépelgésnek. Olyan ember szól a munkáról és a munkásokról, aki maga is próbálta, mert köztük élt. A 6714-es személyen olyan emberek utaznak, akik a há­rom műszak mellett malacot, bikát hizlalnak, akik maguk építik a házaikat, akik oly­kor lerészegednek, és önma­gukban, társaikban tesznek kárt. Naturalizmusában ijesz­tőnek és visszatetszőnek tű­nik ez a világ, de Tar Sán­dor tollán líraivá nemesedik. Nagv és szép érzések fe­szülnek ezekben a kérges ke­zekben, és a szavakat da­dogva keresgélő fejekben, szívekben. Tar Sándornak a legnehe­zebb sikerült. Balladai tö­mörségű és kristálytiszta egy­szerűségében is több értel­mű történeteiben ki tudja fejezni ezeknek az embe­reknek az érzéseit, vágyait, gondolatait. Az író mélységes humá­nummal és együttérzésével ábrázolja ezt a világot. Azt a folyamatot, ahogyan a kez­detben virtuskodó, egymás­sal durván heccelődő embe­rek -hajnalban összecsukja­nak a fáradtságtól. Mert nem igaz — figyelmezteti Német, csehszlovák, osztrák és békéscsabai táncosok mérik ösz- sze tudásukat augusztus 22-én, szombaton este 7 órakor Békés­csabán, a Kulich Gyula Ifjú­sági és Üttörőház nagytermében. A Békés Megyei Művelődési Központ már hagyományosan megrendezi ezt a nemzetközi csapatversenyt. Hogy sikerrel, bizonyítja: a rendezvényeken mindig telt ház fogadja a ver­senyző csapatok bevonulását és vetélkedését. A leunai. a kassai, a bécsi és a vendéglátó táncklub képvise­Illyés Gyula is a sokat idé­zett versében —, hogy „meg lehet szokni”. A három mű­szak természetellenes ritmu­sa, a hőség, a gázok, a pó­rusokba beivódó olaj min­denkit megvisel. Száz vagy kétszáz évvel ezelőtt ballada született vol­na Orbán Jolánka történeté­ből (Celofánvirágok). A munkásszállón élő apa fér­jet akar szerezni lányának, aki már 30 éves, és a tanyán él. Mi lesz vele, ha a szülei meghalnak? Elviszi hót az üzembe, bemutatja Gyulá­nak, a kissé együgyű szoba­társnak, aki hobbiból celo­fánból mesterkedik virágo­kat. A szállón nagy traktá- val fogadja a fiúkat, akik a sok szesztől megvadulva megerőszakolják a megriadt lányt. Gyula, a megcsalt vő­legényjelölt tehetetlen dühé­ben kiszúrja a részeg csábí­tó szemét... Joggal emlegeti a fülszö­veg Móricz Árvácskáját az Örökké című novellával kap­csolatban. A tanyán felnövő állami gondozott András sor­sa eleve megpecsételtetett. Iskolába nem jár, felnőve csak a segédmunkássors — fekete vonat, a munkásszál­lás — várja őt is. Ahhoz, hogy ki tudjon törni, fel kel­lene tudni mérni a helyzetét. De hogyan? Társa, keserűsé­gében, mert nem vitték be Debrecenbe a „nagyapáék”, a nevelőszülő felakasztotta magát az istállóban. A lét­nek ezen a szintjén csak kí­vülről jöhetne a segítség, de a tanya oly messze van ... Joggal vetődik fel a kér­dés, hogy mennyiben reális ez a világ? Ennyire sötét lenne a kép? Nos, az olva­sóban éppen a hamis „hap­py end” ad keserű szájízt. Tar Sándor eleve elutasít minden ráolvasást a valóság­ra. Éppen, mert szereti és megérti' ezeket az embereket, mint tette azt Dosztojevsz­kij vagy Iszak Babel. Miért olyan zsúfoltak azok a fe­kete vonatok? Miért nem kapnak jól fűtött, takarított, kényelmes kocsikat a mun- kába-munkából jövők, ahol mindenkinek jut ülőhely?... (Magvető Könyvkiadó, Bu­dapest, 1981.) Jetében 4—4 pár mérkőzik meg a pontozóbírók előtt. Produkció­jukat a Sygma zenekar kíséri majd. A nemzetközi versenyt ezúttal is bemutatók színesítik. Fellép­nek a békéscsabai klubtáncosok, valamint láthatják a nézők az S osztályú magyar bajnokpárost, a szegedi Öze Lászlót és Páli'nkó Lujzát. Másnap, 23-án Orosházán, a Petőfi Művelődési Központban a versenyző párosók tartanak be­mutatót. N. A. MOZI Majmok bolyg A fokozódó fegyverkezés ről szóló hírek elgondolkod­tatják, számvetésre késztetik a hétköznapi embereket is; hát még azokat, akik egy egy kor általános életérzését hivatottak kifejezni. Nem vé­letlen, hogy a sci-fi iroda­lom világszerte felvirágzóban Van, hiszen mindenki kíván­csi az emberiség jövőjére. Kíváncsi, de fél is tőle, és sajnos, ez a félelem nem alaptalan. Pierre Boulle szokatian módon közelítette meg a jö­vőt. Néhány vállalkozó ked- vű asztronautát küldött az évezredek távolába, hogy — visszatérve — az ő szemük­kel láttassa a szörnyű jövőt. Kopár, kietlen, szomorú vi­dékre landol az űrhajó. Uta­sai, abban a tudatban, hogy idegen bolygóra érkeztek, el­indulnak életfeltételeket ke­resni. Furcsa „bennszülöttek­kel” találkoznak, akik em­ber formájúak ugyan, de ál­latok módjára élnek. Úgy is vadásznak rájuk a bolygó urai, a fejlett civilizációval rendelkező majmok, mint kártékony állatokra. Néhá- nyukkal kísérleteket végez­nek, mint Taylor-ral. aki a három űrhajós közül az egyetlen túlélő. Szerencséjére védelmezője akad, a lágyszí­vű majompszichológusnő sze­mélyében, s így sikerül meg­menekülnie. Magával viszi Éváját is, mikor elindul, hogy új világot teremtsen. A tengerbe dőlt Szabadság-szo­bor borzalmas látványa azon­ban megállítja ... Kár, hogy itt vége a filmnek. Kíváncsi lettem volna, vajon a mo­dern kor Ádámja eljut-e a madáchi kényszerig: ember küzdj, és bízva bízzál! Mert ha igen, akkor van remény. A tudomány régóta bebi­zonyította, hogy az ember- szabású majmok agyveleje az emberének csupán harmad­része, így Boulle víziójától nem kell tartanunk. Sokkal inkább félnünk kell egymás­tól, s ezt a regény is, a film is erőteljesen hangsúlyozza. Így, kalandos formában ugyan, de néhány tartalmas gondolattal hívja fel a fi­gyelmet: magasabbrendűsé­günk őrült elvakultságában nehogy elpusztítsuk egymást! A majomtársadalom, amely mása az emberinek, számta­lan kritikára ad alkalmat a szerzőnek. Főképp a tudo­mányos élet visszásságait ál­lítja pellengérre. A jó néhány naiv megoldást, gyermeteg szituációt elfeledteti a film megdöbbentő záróképe, amelyre oly jól illik Madách gondolata: Csak az a vég, csak azt tudnám feledni! —gubucz — Bartók: Cantata Profana Fotó: Fazekas László Horpácsi Sándor Nemzetközi táncverseny Békéscsabán MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Lányok, asszonyok. 8.52: Helyettem írták? 9.30: Játék a könyvtárban. 10.10: A századelő irodalmának hetei. 10.40: Verbunkosok, katonada­lok. 11.09: Lemezmúzeum. 12.20: Zenei anyanyelvűnk. 12.30: Magyarán szólva . . . 12.45: A Budapesti madrigálkó­rus énekel. 13.00: Életem. 14.05: Egy kis figyelmet kérek! 14.15: Cigány népi dallamok. 14.30: Magazin a világ mezőgaz­daságáról. 15.05: Új Zenei Újság. 15.40: Maurice André trombitái. 16.00: 168 óra 17.30: Wilhelm Furtwängler ve­zényli a bécsi és a Berlini filharmonikus zenekart. 18.45: 30 éves a Rádiószínház. 19.42: A zene nem ismer hatá­rokat. 20.32: Jan Peerce operafelvételei­ből. 21.10: Évszázadok mesterművei. 22.10: Sporthíradó. 22.25: Világirodalmi dekameron. 23.00 : Couperin-művek. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: A Magyar Rádió és Tele­vízió énekkara énekel. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.38: Marica grófnő. 9.15: Az állam mi vagyunk. 9.30: Sci-fi kedvelőknek. 10.39: . . . Elhiszi? 11.40: Fiataloknak! 12.33: Jó ebédhez szól a nóta. 13.30: Zongoramuzsika kezdők­nek. 14.00: Ritmus. 14.35: Orvosi tanácsok. 14.40: Szórakoztatózenei hét. 15.10: Rudolf Schock operettfel­vételeiből. 15.30: Csilicsali Csalavári Csala- vér tündöklése és bukása. 16.00: Bácsi kérem, hol lehet itt focizni? 17.30: Pophullám. 18.33: Körkapcsolás bajnoki lab­darúgó-mérkőzésekről. 19.30: Szórakoztatózenei hét. 21.10: Korok és emberek. Jászai Mari. 22.10: Szórakoztatózenei hét. III. MŰSOR 7.00: A szolnoki stúdió román nyelvű műsora. 7.30: A miskolci körzeti stúdió szlovák nyelvű műsora. 8.11: Vokális zene. 9.34: Szőllösy András műveiből. 10.06: Magyar előadóművészek Mencfcelsshon-f elvételeiből. 11.05: Slágerlista. 11.40: A költészet kórusa. 11.55: Haydn: A7 igazi hűség. 14.13: Mahler: V. szimfónia. 15.30: Harminc perc beat. 16.00: A Filharmónia fúvósötös hangversenye. 17.05: Reneszánsz kórusmuzsika. 17.31: Kritikusok fóruma. 17.41: Saxonia expressz. 18.14: Névtelen hősök. 19.05: Leonardo Bernstein ve­zényli a New York-i fil­harmonikus zenekart. 20.43: A századelő irodalmának hetei. 20.48: Szombat esti diszkó. 21.48: A lombardok. 22.57: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STŰDIÖ 7.00: Román nyelvű műsor. Szerkesztő: Fretyán István. 7.30: Kellemes hétvégét. Szer­kesztő: Dalocsa István. 9.00: Alföldi kaleidoszkóp. 9.30: PEPITA-primőrök. 10.00: Hírek — Visszatekintés az elmúlt hétre. 10.27—10.30: Hírösszefoglaló, mű­sorelőzetes. BUDAPEST, I. MŰSOR 8.30: Tévétorna, (ism.) 8.35: Rexi kalandjai. 9.00: Tollassuli. (ism.) 9.15: Kuckó/ 9.45: Autó-motor sport, (ism.) 10.05: A ..Fekete Macska” ban­dája. (ism.) 11.20: A tenger titkai, (ism.) 12.10: A fele sem igaz. (ism., f.-f.) 14.55: Magyarország állatai, (ism.) 15.05: Pufi kalandjai, (ism., f.-f.) 15.35: Hírek, (f.-f.) 15.40: Reklám, (f.-f.) 15.45: Stop! (ism.) 15.55: Képzőbűvészet, (ism., f.-f.) 16.10: Bácsi kérem, hol lehet itt focizni? (f.-f.) 17.30: Reklám, (f.-f.) 17.35: MAFILM-magazin. (f.-f.) 17.50: HÁZ-tartás. 19.00: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Vers — mindenkinek. 20.05: A Magyar Televízió tánc- és popdalfesztiválja. 21.20: A rajzfilmek kedvelőinek. 21.30: Az ex-feleség. 22.50: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 16.20: Heltai Jenő: A nagy nő. (ism.. f.-f.) 16.55: Atlétikai Európa Kupa. 20.00: Vers — mindenkinek. 20.05: Búcsú a békétől. 21.30: Bartók Béla: Egynemű kó­rusok. 21.35: Tv-híradó 2. 21.55: Bayreuth 1980. (ism.) BUKAREST 9.00: Szünidei matiné. 9.20: Nagy siker volt. 10.00: A vád. Filmismétlés. 12.00: Zene Piatra Neamtból. 13.00: Kulturális híradó. 18.35: A hét politikai eseményei. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Román tájakon. 20.00: Tv-enciklopédia. 20.45: Dallas. Filmsorozat. 20. rész. 21.35: Maszkban és maszk nélkül. 22.40 : Tv-híradó, sport. BELGRAD, I. MŰSOR 17.40: Jugoszláv labdarúgó-baj­nokság. 20.00: Tévúton. 21.45: Tv-híradó. 22.00: Hétvége. II. MŰSOR 15.55: Zágráb: Atlétikai Európa Kupa. döntő. 18.35: Szórakoztató zene. 20.00: Az apartheid tébolya. 20.50: Huszonnégy óua. 21.00: Dokumentumműsor. 21.50: Sportszombat. MOZI Békési Bástya: Nevem: Senki. Békéscsabai Építők Kultúrottho- na: Egy kis indián. Békéscsa­bai Szabadság: minden előadá­son: Majmok bolygója. Békés­csabai Terv: A feketes kalóz. Gyulai Erkel: A túlélés ára. Gyulai Petőfi: 4 órakor: Repülés az űrhajóssal, 6 és 8 órakor: Szerelmeim. Orosházi Béke: Edénkért a sikátorban. Orosházi Partizán: Az Olsen banda bol­dogul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom