Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-14 / 190. szám

1981. augusztus 14., péntek 0 Esetek és tapasztalatok tíz év történetéből Ami kell és ami nem a kisállattenyésztés fejlődéséhez A kistermelő előbb nyúlte- nyésztésre rendezkedett be. Ám rövidesen egy alattomos betegség kipusztította az ál­lományt. — Mással kell pró­bálkozni — gondolta. Tojás- termelő lett. A tojásért jó árat kínáltak, több éves ter­melési szerződést kötött. De jött a tojásháború ... A szer­ződés ellenére leszállították a tojás árát. A termelő csa­lódott. — Jó ára van a máj­libának — mondta egyszer a szomszéd. A mi termelőnk csak legyintett... Azután mégis rászánta magát. Erre úgy megadóztatták, hogy minden haszna elúszott. Az­óta hiába ösztönzik, próbál­kozzon mással, mert hogy például a galamb árát, több éves szerződésben biztosítják, és haszna is lenne belőle ... Lehet, mindez így egybe sűrítve ma már hihetetlen­nek hangzik. Pedig alig né­hány év telt el az említett, a valóságban sokkal szenve­délyesebben lejátszódó esetek óta. S hogy az újságokban is gyakran napvilágot látott visszáságokra visszatérünk annak oka a tanulságkeresés. A mai gyakorlat ugyanis azt bizonyítja, hogy lehet ezt másképp is csinálni... Mixomatézis Az 1970-es évek elején a kisállattenyésztés egyik leg­gyorsabban fejlődő ágazata a nyúltenyésztés volt. 1973- ban azonban pusztító járvány ütötte fel a fejét. A mixo- matózis hónapok alatt meg­tizedelte a tenyészállómányt. Az állategészségügy ta­nácstalanul állt. Nem volt oltóanyag, és mire megfelelő mennyiséget szereztek a vakcinából, már késő volt. Nyilvánvaló az orvosokat teljesen váratlanul és felké­születlenül érte a járvány. Mindezért drága árat kel­lett fizetni. A nyúlállomány pusztulása visszavetette a termelési kedvet. Ezek után hiába nőtt a felvásárlási ár. alig akadt újabb vállalkozó, öt évre volt szükség arra, hogy a termelés kiheverje a megrázkódtatást. Ma már, úgy tűnik. a nyúltenyésztők másképpen látják a helyzetet. Az állat­egészségügyi intézkedések, a tenyésznyúl-kihelyezési ak­ció, az 50 ezer forintos ter­melési hitel, a magas árak és a jól szervezett felvásár­lás megtette hatását. A házinyúltenyésztés új fe­jezetét írják napjainkban. Az év első felében az elmúlt év azonos időszakához képest 26 százalékkal nőtt az értékesí­tés ... Tojásháború Nem véletlen, hogy a kö­vetkező eset tojásháború né­ven vonult be a kisállatte­nyésztés történetébe. Igaz, tojások egyszer sem röpköd­tek a „háborúzó” felek kö­zött. de azért ez az ügy, mint sokan tartják, még máig ,em rendeződött tisztességgel. A példa nélkül álló eset pedig a következő. A tojás­termelési kedv egészen 1978- ig meredeken ívelt felfelé. Az ösztönző ár, a több éves szerződés kedvező visszhang­ra talált. Ekkor azonban a Barom­fiipari Tröszt, a MÉM és a SZÖVOSZ illetékesei nép- gazdasági érdekre hivatkoz­va nyomást gyakoroltak a fogyasztási szövetkezetekre; szállítsák le a több éves szerződésben rögzített felvá­sárlási árat. Az ÁFÉSZ-ek tekintettel a népgazdasági érdekre ezt meg is tették. Így a szerződés, mint sza­vahihető megállapodás, hite­lét vesztette. Az elkeseredett termelők a bírósághoz for­dultak. Az ítélet; az ÁFÉSZ- ek kötelesek megfizetni az okozott kárt. Csak az oros­házi fogyasztási szövetkezet erre a célra 800 ezer forin­tot áldozott. Ök érdemelték a büntetést, vagy mások? Ki tudja?! Az viszont tény, hogy a hoppon maradt szövetke­zetek hiába próbálták érvé­nyesíteni a maguk igazát; kérelmüket a bíróságon vfsz- szautasították. Az ÁFÉSZ-ek vesztesége elsősorban nem forintban mérhető, hitelük, partneri megbízhatóságuk romlott a termelők előtt. Az 1978-as intézkedéseket követően a nagyvárosokban rövidesen tojáshiány mutatkozott. Az árak a szabadpiacon rég látott magasságig kúsztak'. Az ÁFÉSZ-ek szerepét azon­ban, a termelés újbóli fel­lendítése során, már egyre több helyen a termelőszövet­kezetek vették át... Adó Békés megyében az ÁFÉSZ-ek öt évvel ezelőtt kezdtek hozzá a májliba-ter- meltetés szervezéséhez. A termelés növekedése megle­pően gyors volt. Úgy tűnt, minden a legnagyobb rend­ben ... Három évvel később azonban az adóztatási ren­delet érvényesítésekor heves vita robbant ki. Vajon mi­ért? A termelők hitelbe kapták a sovány libát, a takar­mányt. Az adóalapba ezt is beszámították. Ám éppen ez váltott ki ellenállást. — Mi­ért nem a tiszta nyereség után fizetünk? — kérdezték. S mert a válasz számukra elfogadhatatlan volt, egyre többen hagytak fel a libatö­méssel. Szerencsére még mielőtt e fontos exportcikk termelése teljesen visszaesett volna, a hatóságok észerűsítették az adózást. A megye azóta az ország egyik legnagyobb májliba-előállítója. Különö­sen a tótkomlósi, a békés­csabai ÁFÉSZ szervezői, a feldolgozó üzemek tettek azért sokat, hogy ez így le­gyen. Megváltozott szemlélet Az elmúlt 10 év kisállat­tenyésztési tapasztalatai sok tanulsággal szolgálnak. Min­denekelőtt azzal, hogy a kis­termelés olyan, a világon mindenütt keresett termékek előállítására képes, amelyre a naevüzemben nem, vagy legalábbis egyelőre nem vál­lalkoznak'. S hogy mik kel­lenek a gyors fejlődéshez? Az nagyjából kitűnhetett az elmondottakból. A legnagyobb változás azonban a szemléletben, a megítélésben következett be. A feldolgozó üzemek ma már nem idegenkednek part­neri kapcsolatot kiépíteni az ÁFÉSZ-ekkel. a kistermelők­kel. Sőt nem egy esetben ők a kezdeményezők, és a ház­tájitól az eddigieknél is na­gyobb mennyiségű kisállatot várnak. A foevasztási szö­vetkezetek ugyanakkor arra törekszenek, hogy növeljék a termeltetéssel, felvásárlással foglalkozó szakemberek szá­mát, akik egyben szakta­nácsadói teendők ellátására is képesek. Ma úgy tűnik, minden re­mény megvan arra, hogy a felsorolt visszásságokhoz ha­sonlók ne ismétlődjenek, és a kisállattenyésztés továbbra is dinamikusan fejlődjön. Szerencsére van mit veszí­teni, hiszen a kisállatokért tavaly a megye fogyasztási szövetkezetei 600 millió fo­rintot — háromszor annyit, mint 10 évvel ezelőtt — fi­zettek ki a gazdáknak. Kepenyes János Gyomai Viharsarok HISZ Évi 1100 tonna halfogás a terv A gyomai Viharsarok Ha­lászati Termelőszövetkezet 1629 hektár természetes ví­zen és 279 hektárnyi halasta­von gazdálkodik. Az 1970-es évek elején a hal termelés nem érte el a 400 tonnát, a termelési érték 40 millió fo­rint sem volt. A szövetkezet vezetői és halászai arra törekedtek: a halfogáson kívül ivadékne­velésre és halfeldolgozásra is berendezkedjenek. Így léptek ki az úgynevezett középsze­rűségből. A fő célkitűzés volt a hal­termelés fokozása. Ezt két úton lehetett megvalósítani: a halastavi és a természetes vízi halászat fejlesztésével. A tógazdaság területe kooperá­cióval növekedett, de sokat javult az ivadékelhelyezéssel a természetes vizek halállo­mánya is. A halfeldolgozó üzemet úttörőként hozták létre, nem volt előttük példa. Egyik leg­fontosabb segítőtársuk volt • ebben a Békéscsabai Hűtő­ház. Az üzem vezetői sok hasznos tanácsot adtak, és gépeket, így tudta a szövet­kezet a termelést növelni. Jó partnernek bizonyult ezenkí­vül a Hidasháti Állami Gaz­daság is, valamint a Halá­szati Termelőszövetkezetek Országos Szövetsége. Ipari melléktermék előállí­tására gombüzemet létesített a szövetkezet, amit a közel­jövőben is fenn kíván tarta­ni. A VI. ötéves terv végére a melléküzemági tevékenység évi termelése eléri a 40 mil­lió forintot. De a gyomai Viharsarok Halászati Tsz — csakúgy, mint hazánk sok más üze­me — elsősorban az alapte­vékenységre épít. Elhatároz­ta a vezetőség, hogy a VI. öt­éves terv végére elérik az évi 1100 tonna halfogást, és a kétezer tonás halfeldolgozást. Az árbevétel 1980-hoz képest 60 százalékkal növekszik. A természetes vízi» halá­szatiig még nem hasznosí­tott víztározók bevonásával növelik a halászható terüle­teket. A halászok nehéz fizikai munkáját új gépek üzembe helyezésével könnyítik. A Szarvasi Haltenyésztési Ku­tató Intézet tudományos ta­pasztalatait alkalmazzák a gyakorlatban, hogy minél ke­vesebb ráfordítással a nép­gazdaság és a Viharsarok Htsz javára minél nagyobb eredményeket érjenek el. Az élőhal-értékesítésben növelik az exporttevékenységet. A holtágak hasznosítására iparszerű termelési rendszert alakítanak ki. A hűtőkocsi- kapacitást háromszorosára növelik. Az árbevétel 1985-re eléri a 100 millió forintot. Az egy főre jutó termelési érték megkétszereződik a tervcik­lusban. A. R. Már szigetelik a 40 millió forintos beruházás keretében épült bitumentartályokat Eltelt már néhány év az­óta, hogy a békéscsabai ÁFÉSZ fedéllemezüzeméből a KEMIKAL egyik gyára lett. Amikor kicserélték a cégtáblát, mindenki arra számított, hogy óriási fejlő­dés előtt áll a meglehetősen elavult technológiával dol­gozó üzem. Erre kaptak is ígéretet, 350 millió forintos fejlesztésről volt szó akkori­ban. Sajnos a gazdasági hely­zet már az ígéretek és az egyesülés közötti időben is alaposan megváltozott, és a tervezett több százmillióból 40 millió forint lett — az is csak napjainkra. Ebből a pénzből oldják meg most a bitumen fogadását, kezelé­sét. A vasútállomáson épül egy hőközpont, ennek gőzé­vel teszik folyékonnyá a tar­tálykocsikban érkező anya­got, s ezt szállítják a tele­pen levő nagyméretű táro­lókba. így végre megszűnhet a rengeteg gondot okozó hor­dós bitumen felhasználása. De ettől még nem lesz sem nagyobb, sem korsze­rűbb a termelés, hiszen még mindig azokkal a gépekkel dolgoznak, melyeket AFÉSZ- es korukban saját maguk, házilag bütyköltek össze. Van olyan gépük, amelyi­ken a homokszórás még mindig kézzel történik. Ilyen körülmények között igazán elismerésre méltóak azok az eredmények, melye­ket ez a kis üzem elért. Az első féléves tervüket túltel­jesítve 110 millió forintos termelési értéket produkál­tak, 11,3 millió forintos nye­reséggel. Összesen 13 millió négyzetméter szigetelő­anyagot gyártottak, ebből értékben ma már a nagyob­bik részt teszi ki a korszerű alumínium vagy üvegfátyol hordozójú nehézlemez. Ezek­nek a felhasználása egysze­rűbb, mint a hagyományos kátránypapíré, és alkalma­zásával lényegesen jobb minőségű szigetelés készít­hető. Természetesen az optimá­lis eredmény eléréséhez nél­külözhetetlen a szakértelem. Az újkígyósiak tapasztalata szerint éppen ez az a pont, ahol a legtöbb problémával találkoznak. Mivel a szige­telés az építési költségeknek viszonylag nagyon kis há­nyadát adja, akadozik a szakmunkásképzés, így nem csoda, hogy gyakran rosz- szul használják fel az ér­tékes anyagokat. Már pedig ezek az anya­gok nemcsak azért drágul­nak, mert emelkedik a kő- olajtermékek ára, hanem azért is, mert az egyre mo­dernebb hordozókon, egyre jobb minőségű bitument al­kalmaznak a gyártók. Az új- kígyósi üzem választéka rendkívül széles, gyakorlati­lag mindenféle szigetelési igényt ki tudnak elégíteni. Gondjuk inkább a meny­nyiséggel van, mert jelenleg csak egy gép képes a kor­szerű és keresett nehézlemez előállítására. A termelés bővítéséhez egy új gép kellene tehát, de ennek ára a szükséges épü­lettel és a kiszolgáló létesít­ményekkel együtt . mintegy 150 millió forint lenne. Ezért a pénzért egy nagyon kor­szerű, magas fokon automa­tizált, sokféle termék gyár­tására alkalmas NSZK-gé- pet helyezhetnének üzembe, mely kevesebb emberrel leg­alább ötször annyit tudna termelni, mint a jelenlegi, házi készítésű berendezés. Felmerül természetesen a kérdés, hogy ha ezelőtt öt évvel el tudtak készíteni egy gépet, akkor most miért nem teszik ugyanezt? Nos, ennek az az oka, hogy kiszá­mították: nem nagyon éri meg a ráfordított időt és energiát. Az ugyanis, arait ők házilag tudnának gyár­tani, nem lenne képes any- nyiféle termék " előállítására, mint az NSZK-gép, maga­sabb lenne a munkaerő­szükséglete és az energiafo­gyasztása is. Ezért határozott úgy a KEMIKÁL. hogy hitelkérel­met nyújt be az újkígyósi üzem fejlesztésére. Most ez elbírálás alatt áll, így re­mélhető, hogy még ebben az évben megkezdődhet a gyártás korszerűsítése. Lányai László Rakodólapok bcvezetéséval korszerűsítettek a tekercsek szállítását Dijat nyertek a magyar sörök az amszterdami világversenyen Az Amszterdamban meg­rendezett 20. sörminősítő vi­lágversenyen mind az öt be­nevezett magyar sörfajta dí­jat nyert. Az élelmiszereket és élvezeti cikkeket minősítő nemzetközi intézet versenyén 150 gyár csaknem ötszáz ter­mékét nevezték be. A bíráló bizottság a többi között az íz, a zamat, a széndioxid-tarta­lom és a habtartósság alap­ján mérlegelte a söröket. A nagykanizsai „Helikon”, a kőbányai „Rocky Cellar” és a „Jubileum” söröknek aranyérmet ítéltek. A kőbá­nyai gyár „Budapest” söre ezüst-, a Borsodi Sörgyár „Polo” alkoholmentes söre pedig bronzérmet kapott. A világversenyen való részvételt hazai selejtező előzte meg. Ezen összesen 27 sörfajta vett részt. A nem­zetközi elismerés nyomán várhatóan fokozódik az ér­deklődés a nyertes termékek iránt, ezért — az igények ki­elégítésére — az üzemek fo­kozzák gyártásukat. R KEMIKRL Újkigyison 0

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom