Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-08 / 158. szám
1981, július 8,, szerda Dosztojevszkij Múzeum Kazahsztánban 1981-et az UNESCO nemzetközi Dosztojevsz- kij-évvé nyilvánította.. Tíz éve nyitották meg az Irtis menti Szemipalatyinszk- ban a Fjodor Dosztojevszkij Múzeumot. Csaknem 125 évvel ezelőtt ide száműzték az írót, ahol két évet töltött egy kis faházban. Az itt született alkotásait és a száműzetés további állomáshelyein írt műveit az irodalomtörténészek szibériai ciklusként tartják számon. , Dosztojevszkij törődötten, de nem- megtörtén érkezett Szemipalatyinszkba. Egyetlen vágya volt: folytatni a Pé- tervárott oly fényesen megkezdett irodalmi munkásságot. Ebben a szerény dolgozószobában, ahol az egész berendezés egy Íróasztal, karos- szék és a könyvszekrény — írta a Nagybácsi álma, a Sztyepancsikovó falu és lakosai című elbeszéléseit és a Feljegyzések a holtak házából első fejezeteit. Az épület külseje ellentmondásos: a jelentéktelen kis földszintes házikóhoz modern, impozáns emeletes házat építettek. A ház homlokzatán Dosztojevszkij domborműve látható, a hátsó falon műveiből vett idézeteket olvashatunk. Érdekes megoldású a múzeum belseje. A terem közepén vasketrecben a hajdani rabságot szimbolizáló bilincsek. a szóműzötteket szálUtó szekér makettje volt, a falon fából faragott maszkok, amelyek az író különféle lelkiállapotait ábrázolják. A kiállítás rendezői arra törekedtek, hogy bemutassák azt a légkört, amely Dosztojevszkijt a Szemipalatyinszk- ban töltött években körülvette. A vitrinekben elhelyezett könyvek és újságok híven tükrözik az író széles körű érdeklődését. A távoli számkivetésben is tudni akarta, mi történik Oroszországban. Fényképekről megismerkedhetünk azokkal az emberekkel is, akik jelentős szerepet játszottak Fjodor Mihajlo- vics szibériai éveiben. Jelentős a múzeum könyvállománya is. A múzeum állománya külföldi ajándékokkal is gazdagodik. Heinrich Böll, az ismert német - író és Donald Fänger, a kaliforniai egyetem professzora küldte el könyveit. Külön érdekesség a 21 kötetes japán jubileumi sorozat, melyet Jonekava Maszao professzor és műfordító özvegye ajándékozott a múzeumnak. A „Dosztojevszkij és korunk” kiállítóteremben láthatjuk milyen jelentős helyet foglal el az író napjaink irodalmában. Itt láthatók azok a színházi plakátok, amelyek az író színpadra adaptált műveit hirdetik. Revmira Voscsenko APN—KS A Dosztojevszkij Múzeum Szemipalatyinszkban (Fotó: APN—KS) Tanulmány Latinovits Zoltánról Az év második felében több újdonsággal jelentkezik a Népművelési Propaganda Iroda. Tavaly József Attila születésének 75. évfordulója alkalmából adta közre a költőről készült fotókat tartalmazó kötetet, s a sorozat második részeként a napokban kerül forgalomba a Jókai Mórról készült összes fényképet közreadó könyv. A képek mellett a fotók keletkezésének történetét is ismerteti a kiadvány. A sorozatban a tervek szerint ez évben Karinthy Fíigyes fényképeit is közreadják. Nemrég szó érte a könyvkiadást, hogy nem követi elég rugalmasan a múzeumok programját. azaz a kiállításokhoz kapcsolódóan kevés művészeti al♦ bum, mappa jelenik meg. A kritikát megszívlelve a Népművelési Propaganda Iroda a Szépművészeti Múzeummal együttműködve elkészítette a Rembrandt évszázada, valamint a XX. századi grafikák című mappát. E kiadványok a kiállítások húsz —húsz művének reprodukcióját tartalmazzák. Üjabb kötetekkel gyarapodik a Filmbarátok Kiskönyvtára könyvfűzér. A napokban két magyar rendezőről — Bacsó Péterről és Kovács Arídrásról — készített monográfia kerül a könyvesboltokba, s elhagyja a nyomdát az a két füzet, amely Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán művészi pályafutását ismerteti. Gyulai Várszínház Hubay Miklós: A túszszedők Menelaost Tahi-Tóth László alakította kitűnően Demény Gyula felvétele Hubay Miklós új drámája, A túszszedők megjelent az Új írásban és az elmúlt héten a gyulai Várszínházban. Olvasom á dráma elé írott gondolatokat, melyeket — milyen kár!—, hogy a néző, ott, az Argos fellegvárává álmodott hatszáz éves téglavárban nemigen ismerhet. Olvasom Hubayt, a szerző invokációját arról, hogy Euripidest követve írta meg darabját, mely a trójai háború befejezése után játszódik. Habár az is lehetséges, hogy más időben, hogy Rómában, vagy éppen Nyugat- Berlinben, netán Santiago de Chilében, „vagy akárhol, ahol az ezred végén terrorizmus volt, van vagy lesz születőben.” Ott vagyunk, ahol a huszonévesek gyönyörű szép szívében halált hozó fű terem, ahol a már menthetetlennek tűnő helyzetet egyfajta „isteni kompromisz- szum” oldhatja csak fel, jelezve: időnként már-már a megoldhatatlanságig fajulhatnak ember-teremtette konfliktusok, ahol csak „isteni közbenjárás” segíthet, ahogyan azt a görögök hitték, ahogyan ilyen világban éltek. Mit akart elmondani nekünk Hubay Miklós A túszszedőkkel? Azt, hogy akár Argosban, több ezer esztendeje, akár ma Rómában, Párizsban vagy akárhol a terror (az erőszak alkalmazása, egészen az ellenfél fizikai megsemmisítéséig) járható út-e, avagy nem járható? Célhoz érhet-e, aki ezt választja, vagy menthetetlenül célt téveszt? Lehet-e a „lázadó fiatalság” eszköze ahhoz, hogy változtasson a világ menetén; hogy újat, masabbat hozzon, vagy ennek az újnak, másabbnak emberibb útjai is lehetségesek? És nem is mindig kompromisszumok árán, habár az is igaz, hogy az élet —1 a történelem — jószerével a legkülönbözőbb kompromisz- szumok története. Hogy melyik ad többet, melyik kínál több lehetőséget: helyzete válogatja. Történelmi helyzetek, mondhatnánk így is, hiszen lehetségesek olyan kompromisszumok (kölcsönös engedményekkel járó megegyezések), melyek az újhoz, a másabbhoz közelítenek egy-egy lépéssel. Hová közelít velünk az író, a rendező és a színészek együttese, a vállalkozók, akik A túszszedők ősbemutatójára a gyulai Várszínházhoz szegődtek? Azt hiszem, elsősorban Euripides gondolataihoz, . aki . Orestes-ét mondhatni a saját képére és szellemi hasonlatosságára formálta, ahogyan ebben a most bemutatott ' drámában is ott a kor lenyomata, ott van az író szelleme, ott van az, amiként a világot látja, a második évezred végét, a „volt-van-lesz , terrorizmus” időszakát, mely — csak még kevesen tudják — semmit nem rendez át és el; semmit nem old meg, sehová sem vezet.- És ez a sehová a nihil, újra-csak a semmi. Igaza van-e Orestesnek, Elektrának, amikor megölik anyjukat, Klytaimnestrát, aki atyjukat, a férjét ölte meg, Agamemnont? Igaza van-e Menelaosnak, Agamemnon öccsének, a trójai háború „abszolút győztesének”, amikor hadseregének árnyékában olyan döntést hozat a „néppel”, hogy az argosi trón örököse, az anyagyilkos Orestes önkezével vessen véget életének? Igaza van-e, amikor mint „abszolút győztes” e történelmileg csekély kis fondorlattal akar az argosi trónra ülni, és odaemelni a világszép Helénát, akiért a trójai háborút vívták, miután Parisz, trójai királyfi a férjét könnyen felejtő nőt trójai Helénává tette? És igaza van-e az írónak, amikor Orestes nagy „álmát” az ifjúság városáról félreérthetetlenül az álmok világába sorolja? Lehetséges-e, hogy a túszszedő Orestes és a túsz Hermione végül is egymás karjában oldják fel a szörnyű ellentmondást, melynek legszikrázóbb érintkezési pontja az Orestes kezében szorongatott tőr hegye Hermione nyakán?... Csak látszólag sok itt a kérdés, a válaszra váró, mert ha onnan nézzük valameny- nyit, hogy az ember-világban ezek már mind megtörténtek, és még ezután is megtörténhetnek, akkor szinte a beavatottak szemével láthatunk a történések mögé, fedezhetjük fel a ki nem mondott mozgatórugókat, tárulhat fel előttünk a szó és annak mögöttes jelentése. Hogy amikor Menelaos spártai király és argosi királyjelölt arról- szónokol: „Mint király, arra tettem esküt, hogy a törvényt megtartom és megtartatom”, mire gondol? Hogy miért jajdul fel Orestes két végzetes gyilkosság után: „Hogy én egy gyilkoló gép... az sokkal rosszabb a halálnál! Én nem erre születtem”. És, hogy miért találkozhat a két kibékíthetetlen ellenpólus, Orestes és Menelaos ebben a mondatban: '„Látod, Menelaos? A népszavazás-komédiát te karddal csinálod, én tűzzel-vassal...”. Mert csak annyi a különbség. * Ez a gyulai ősbemutató, a Várszínház idei évadjának első ősbemutatója kétségtelen rangos színházi esemény. Azzá avatja elsősorban a dráma, a merész vállalkozás Euripides gondolatait követve; azzá emeli Giricz Mátyás rendezői elképzeléseinek világos és a divatos (? talán már nem is divatos) túlzásokkal szemben kemény ellenállást tanúsító fegyelmezettsége, mely nyilván művészi látásmódjának, rendezői ökonomikusságának leg- sajátabb ismérve; az ismert és kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert színészekből álló együttes, néhány tökéletesen egymásra találó színész és szerep; a Gyarmathy Ágnes által tervezett játszási tér, környezet, a kortalansá- got jelző jelmezek, Pata- sitsch Ivan legmodernebb technikával közvetített zenéje, döbbenetes erejű hangkulisszái. A jogos dicséretben azért az is benne van, hogy az egész előadás, úgy ahogy van, nem érett még össze, és ez nyilván a felkészülésre fordítható idő és körülmény hiányát jelzi. A második rész — mely íróilag is halványabb kissé —, mintha túl sok sallangot cipelne mozgásban, egy-egy fontos gondolatot hordozó jelenete majdhogynem jelzésszerű, kisebb feszültségű, mint lehetne. Ami igen lényeges: Orestes és Menelaos, a két pólus nem egyenrangú, a színészi eszközeit mesterien felvonultató Tahi-Tóth Lászlóval a friss diplomás, tehetséges Bubik István csak időnként képes igazi ellenfelet szembe állítani. Ülünk a Várszínház széksoraiban, mi nézők, és azon tűnődünk, hogy mennyire a görög irodalommal kezdődött az európai irodalom, hogy milyen is az emberi sors, az emberiség sorsa, melyet az egykor élt hellének úgy éltek át, hogy azt az istenek formálják, irányítják, okai minden jónak és szörnyűségnek, nászi örömnek, testvér- és rokongyilkosságnak; mert az istenek mindenütt jelenvalók, az emberi világ fölött és alatt, az emberi világban és körülötte, kedvük és haragjuk szerint. Így történik aztán, hogy A túszszedők feloldhatatlannak látszó konfliktusát Hubaynál is a vár fokán megjelenő Apolló isten rendezi el, megértetve a szemben álló felekkel, hogy a járható út, a kompromisz- szum ... De valóban az-e az egyetlen járható út? Nem tudjuk, az író miként gondolja, csak sejtelmeink vannak, hiszen a végén Orestest újra ott találjuk, mint az elején, homokba fordított arccal, éhezve, szenvedve, ítéletre várva, és fölötte Elektra Euripides sorait dünnyögi: „Nincs a földnek olyan kínja, amit az ember el ne bírna ...” Amikor véget ért az előadás, megőrizhettük magunkban a színészeket, akikre szívesen emlékezünk: Tahi- Tóth Lászlót, Bajcsai Máriát, Bubik Istvánt, Hernádi Ju- ditot, Katona Jánost, Kis- honti Ildikót és Kubik Annát. Sass Ervin MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Konrad Richter, Karlheinz Zöller és Wolfgang Boeet- cher triófelvételeiből. 9.04: Mesterkurzus. 9.38: Kis magyar néprajz. 10.05: Sirius kapitány fogságba esik. 10.35: „Szerpentin-java”. 11.35: Sugár Rezső: Szvit. 12.35: Magvetők. 12.55: Operaslágerek. 13.25: Dzsesszmelódiák. 14.06: Utolsó kísérlet. 15.10: Kocsis Albert hegedül, Szabó Csilla zongorázik. 16.10: Kritikusok fóruma. 16.20: Verbunkosok, nóták. 17.07: Kirakatpolitika. 17.32: A cigánybáró. 19.15: Kilátó. 20.00: A rádió lemezalbuma. 20.45: A századelő irodalmának hetei. 20.51: A rádió lemezalbuma című műsor folytatása. 21.30: Külpolitikai arcképcsarnok. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: A Svájci Olasz Rádió énekkara Croce-madrigálokat énekel. 22.45: Tudomány — antitudo- mány. 23.00: Dózsa György. 0.10: Kovács Kati énekel. PETŐFI R^DIÓ 8.05: Világénekek. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Idősebbek hullámhosszán. 9.28: Válaszolunk hallgatóinknak. 9.43: Riz Ortolani filmzenéiből. 10.00: Zenedelelőtt. 11.33: A Szabó család. 12.03: Énekszóval, muzsikával. 12.33: Tánczenei koktél. 13.30: Labirintus. 14.00: Kettőtől négyig . . . 16.00: A tudás és a szórakozás várai Füred-Savanyúvizen. 16.35: Néhány perc tudomány. 16.40: Fiataloknak! 17.30: ötödik' sebesség. 18.33: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságai. 18.55: Magyar fúvószene. 19.15: Muzsikáló fiatalok. 19.45: A beat kedvelőinek. 20.33: A Rádió Dalszínháza. 21.55: Nóták. 22.30: Sanzonok. 23.15: Szimfonikus könnyűzene. III. MŰSOR 9.00: Reneszánsz kórusmuzsika. 9.15: Schubert-lemezeinkből. 11.05: Balettzene operákból. 11.32: A Beatles együttes felvételei. 12.00: Szimfonikus zene. 14.05: Csajkovszkij: A cárnő cipellője. 15.00: Ország, város. 15.30: Az operaközvetítés folytatása. 17.19: öt földrész zenéje. 17.28: Zenekari muzsika. 19.05: A Kiegészített Bécsi Oktett lemezeiből. 19.51: Nabucco. 20.41: Külföldi tudósoké a szó. 20.56: Újdonságainkból. 21.36: Bach: IV. brandenburgi verseny. 21.54: Kritikus füllel. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. Az Eruption együttes énekel. 17.10: Pofonegyszerű dolgok... Dalocsa István jegyzete. 17.15: A szolnoki járműjavító férfikarának műsora. 17.30: Zenés autóstop. Közlekedési magazin. Szerkesztő: Vágási Kálmán. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Táncmelódiák. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. BUDAPEST, I. MŰSOR 9.00: Tévétorna, (ism.) 9.05: Csak gyerekeknek! 9.25: Delta, (ism.) 9.50: Aranyásók Alaszkában, (ism.) 10.45: Lehet egy kérdéssel több? (ism., f.-f.) 11.15: Zenés tere-fere. (ism.) 15.35: Hírek, (f.-f.) 15.40: Testünk, (ism.) 16.05: Négy csepp. 17.35: Reklám, (f.-f.) 17.40: Mérlegen, (f.-f.) 18.10: Staféta, (f.-f.) 18.20: A Közönségszolgálat tájékoztatója. (f.-f.) 18.25: Másfél millió lépés Magyarországon. 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: San Francisco utcáin. 20.45: A tv galériája. 21.25: Vívó-világbajnokság. Kb. 22.40: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20,00: Mérlegen, (f.-f.) 20.40: öreg barátok, (ism., f.-f.) 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Illés Endre: Törtetők, (f.-f) BUKAREST 16.00: Hírek. 16.05: Iskolatévé. 16.30: Női röplabda. (Románia— NDK.) • 18.30: Költészet és zene. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.25: Gazdasági figyelő. 19.55: Minden tőlünk függ. 20.20: Vízkereszt. (2. rész.) 21.35: Enescu: 1. szvit. 22.05: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Tv-napló. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Szézám. utca. 18.45: Műkedvelők. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Charleroi: Riport á városról. 20.05: Játékok határ nélkül. 21.30: Szabad szerda. n. MŰSOR I 15.30: Nyári délután. 19.00: Aktualitások. 19.27: Ma este. 20.00: Szerbia színházai. 21.40: Kamionosok. (ism.) 22.35: Nyitott könyv. MOZI Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Kamaszok, 8 órakor: Meghitt családi kör. Békéscsabai Szabadság: Minden előadáson: Fogadó az „örök Világossághoz”. Békéscsabai Terv: Kojak Budapestén. Gyulai Erkel: Sivatagi show. Gyulai Petőfi: Kóma. Orosházi Partizán: fél 6 órakor: A fáraó, I., II. rész.
