Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-09 / 159. szám

X Vadászcikkek bemutatója Füzesgyarmaton 1981. július 9., csütörtök Látvány, ízlés, nevelés A vadászfelszerelések be­szerzése nem kis gondot je­lent a vadászoknak. Nagyon sok ezek között a hiánycikk, vagy csak az importból be­szerezhető és csak korláto­zott mennyiségben rendelke­zésre álló holmi. Számos ter­mék ezek között olygn, amely nemcsak a vadászo­kat, hanem szélesebb réte­geket is érdekel. Ezen a gondon igyekszik segíteni a KIOSZ keretében működő Kisipari Termelő Vállalat. Ahogyan Bögre Gyula igazgató elmondta: a Magyar Vadászok Országos Szövetségének kezdeménye­zésére e szegényes ellátáson a kisiparosok vállalkozó köz­reműködésével igyekszenek segíteni. A kétségtelen üzle­ti meggondolások mellett népgazdasági érdekeket is szolgáló (importkiváltó) ter­melőtevékenység bő áruvá­lasztékot kínál az arra igényt tartó vadásztársasá­goknak és vadászoknak, de a Szerda reggel az Egész­ségügyi Minisztérium illeté­kesei — a megyékből telexen bekért legfrissebb kórházi jelentések alapján — közöl­ték az MTI tudósítójával, hogy az országban július ed­digi napjaiban nyolc súlyos gombamérgezést okozott a gyilkos galóca. Súlyos volt a gondatlansága is azoknak — miként a budapesti Gér- nyi László és többgyermekes családja tragédiája tanúsít­ja —, akik fogyasztottak a vadon szedett, szakértő nem látta gffmbából. összesen 25-en kerültek kórházba ga­lócamérgezés miatt, s közü­lük szerdáig négyen meg­haltak. (Egyébként sok más mérgező gombafajta is oko­zott már ebben az idényben kevésbé súlyos kimenetelű megbetegedéseket.) Dr. László Nándor, a mi­nisztérium élelmezés- és táplálkozásegészségügyi osz­tályának vezetője a megdöb­bentő helyzetképet azzal kommentálta, hogy minden ember egyéni felelősségére, mások iránti lelkiismereté­re hivatkozott. Csak a szak­értő lehet biztos minősítője a gombáknak — mondta —, hozzátéve: Budapesten pél­dául a Moszkva térihez ha­sonlóan újabb gombavizsgá­ló helyek felállítását terve­zik a fővárosi KÖJÁL fel­ügyeletével. A gombavizs­gálat természetesen ingye­nes! A megyei KÖJÁL-ok- nál gombavizsgáló laborató­riumokat állítanak fel. Mindenkinek szóló szigorú tanács: ha bármiféle pa­nasszal orvoshoz fordulnak, rögtön közöljék, hogy gom­lakosság szélesebb körének is. A kereskedelem ez eset­ben is lassan lép. így egye­lőre csak a vadásztársasá­goktól beérkező igényeket elégíthetik ki, mert a széle­sebb körű forgalmazáshoz az engedélyük hiányzik. Ezekről esett szó a Kisipa­ri Termeltető Vállalatnak azon a gazdag és igen ízlé­sesen rendezett kiállításán, amelyet Füzesgyarmaton, a Vörös Csillag Vadásztársaság székházában nyitottak meg tegnap délben. A vadászok megyei intéző bizottságának nevében Kovács György, va­lamint a házigazda, dr. Bar- kóczi István vadásztársasági elnök köszöntötte a résztve­vőket, köztük dr. Koller Mi­hályt, a MAVOSZ főtitkárát, Makai Istvánt, községi párt­titkárt. Budapest után ez a kiállí­tás az első vidéki. Célja, hogy a nyitva tartás négy napja alatt a megyei vadász- társaságoktól minél többen bát is fogyasztottak. A más gombafajták kiváltotta mér­gezés korán jelentkező tü­netei miatt a kezelő orvos olykor nem is gondolhat a későbbi tünetekkel járó gyil- kosgalóca-mérgezésre. Biz­tosat ilyenkor csak a gom­bavizsgálat laboratóriumi diagnózisa állapíthat meg. A gyilkos galóca lemezei fehérek, gallérja és bocskora van, kalapja fehér vagy zöld színű. Méreganyaga nagy­hatású sejtméreg. Egyetlen szem gomba elegendő ahhoz, hogy kioltsa egy ember éle­tét. Elfogyasztása után hat óránál hamarabb nem je­lentkeznek a mérgezés tüne­tei, sőt, gyakran 20—30 óra elteltével lépnek fel. Ilyen­kor az emberek sokszor már nem is gondolnak arra, hogy rosszullétük az előző nap el­fogyasztott gombától ered­het. Más gombáknál viszont a tünetek már egy-két óra múlva bekövetkeznek. A mérgezett személyt a leg­sürgősebben kórházba kell A Magyar Honvédelmi Szövet­ség és a Magyar Üttörök Szö­vetsége a közelmúltban Pécsett rendezte meg az úttörő model­lezők országos bajnokságát. A Békés megyei csapat tagjai négy kategóriában mérték össze tudá­sukat. A legjobb eredményt Kel­ler Pál, a kondorosi MHSZ ver­senyzője érte el, aki rakétamo­dellezésben megszerezte az első helyet. Ugyanebben a verseny­számban a nagybánhegyesi Se­res Ildikó harmadik lett. A vitorláshajók kategóriájában Koloch Zsolt és Csapó Zoltán endrődi tanulók indultak. A gu­megismerkedhessenek a le­hetőségekkel. Az őszi BNV'n a szélesebb érdeklődő közön­ség is találkozhat ezekkel a praktikus felszerelési cik­kekkel, amelyek árban is versenyképesek a külföldről behozottakkal. A személyes felszerelési tárgyakon kívül bemutatásra került automa­tikus vezérlésű fácáncsirke- nevelő, továbbá vadetető, amely az ember folyamatos közreműködése nélkül, a be­állított program alapján el­végzi mindazt, amire szük­ség van. Olyan kezdeményezés ez — a kiállítás egyik következ­ménye ennek —, amely más területen is megállná a he­lyét, azt a bizonyos alkotó kezdeményezést példázza — ez esetben a kisiparosok be­vonásával —, amelyre nép­gazdaságunknak is mind na­gyobb szüksége van. szállítani; mindazokkal együtt, akik ettek a gombá­ból, még akkor is, ha ők panaszmentesek. Felesleges, kifejezetten káros más mód­szerekkel próbálkozni — csak a szakszerű segítségnyújtás lehet eredményes. Tévhit az, hogy a mérges gomba húsa megkékül, fő­zete az ezüsttárgyat, vagy a petrezselymet megfeketíti — ezért erről ismerhető fel —, és a méreganyag leforrázás- sal a forró víz felöntésével eltávolítható. E téves felte­vés miatt már jónéhányan meghaltak. További fontos szabály: házalótól, zugárus­tól senki ne vegyen, szom­szédtól. még jóbarát se fo­gadjon ei gombát, mert az „olcsóbb”, vagy ingyen ele­delért könnyen az életével fizethet. Az is a védekezés tudnivalói közé tartozik, hogy a gombák a magas fe­hérjetartalmuk miatt gyor­san romlanak', ezért gomba­ételeket nem szabad tárolni, egyetlen napig sem. mimotoros repülőle küzdelmében Simon Sándor 15 másodperces eredményével nem jutott a leg­jobbak közé. Ennek az volt az oka, hogy a nagy melegben a Pirelll-gumimotor nem birta a terhelést, s ezért elszakadt. A szabadon repülők kategóriájába Bolya Ferenc gyulai, valamint Herczeg Attila és Pásztor János békésszentandrási versenyzők ne­veztek be. Szerény teljesítmé­nyük azzal indokolható, hogy a több startos versenyben repülő­gépük elszállt, s így nem tudták befejezni a gyakorlatot. Emlékezés Bálint Györgyre Bálint György író, publi­cista, kritikus, a két világ­háború közötti magyar marxista kritika és publi­cisztika egyik legkiemelke­dőbb alakjának emlékére születésének 75. évfordulója alkalmából szerdán koszorú­zás i ünnepséget rendeztek Budapesten, az író egykori lakóhelyén, a XIII. kerületi Szent István park 5. számú háznál. Az MSZMP Központi Bi­zottsága tudományos, köz­oktatási és kulturális osztá­lya nevében Kornidesz Mi­hály osztályvezető és Rátki András alosztályvezető, a művelődési minisztérium ne­vében Tóth Dezső, minisz­terhelyettes és Menyhért Je­nő irodalmi osztályvezető helyezett el koszorút az emléktábla alá. A Magyar írók Szövetsége nevében Fábián Zoltán tit­kár és Koczkás Sándor iro­dalomtörténész, a Magyar Üjságírók Országos Szövet­sége nevében Komját Irén, a MUOSZ alelnöke és Király András főtitkár, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa képviseletében pedig Po- linszky Károly alelnök és Horváth Győző osztályvezető koszorúzott. Végső búcsú Pelhes Sándortól Mély részvéttel búcsúztak Pethes Sándortól, a Magyar Népköztársaság kiváló mű­vészétől, a Vígszínház tagjá­tól, a színházművészet, a mű­velődési élet képviselői, a pá­lyatársak, a barátok, a tisz­telők szerdán a Farkasréti temetőben. A gyászszertartá­son Hegedűs D. Géza a Víg­színház társulata nevében méltatta a sokoldalú művész hatévtizedes munkásságát. Búcsúbeszédében hangsúlyoz­ta :Pethes Sándor az életét tette a színházra, játékával, komédiázásával erőt, hitet, reményt adott az emberek­nek, Elbert János, a Műve­lődési Minisztérium, a Ma­gyar Színházművészeti Szö­vetség, a Fővárosi Tanács nevében búcsúzott a népsze­rű „Kispethestől”, a megbe­csült, szeretve tisztelt, fárad­hatatlan művésztől, aki idős kora ellenére a nemrég zá­rult évadban is szerepelt. Utoljára Csehov Platonovjá- nak előadásain bizonyította: számára nincs kis szerep. Apjától, Pethes Imrétől örök­lött, s hosszú pólyáján tö­kéletesített művészetét to­vábbadta a fiataloknak — mondotta többek közötr Nemcsak színházi alkotó — figurát teremtő, karakterszí­nész volt —, hanem sok-sok film, televízió, rádiójáték szerepeinek alakítója, Shakes­peare. Moliére alakjait kel­tette életre, kabarészerepek sorát játszotta. Ha valaki e pályán elmondhatta: kitelje­sedésig vitte a derűt, Pethes Sándor valóban elmondhatta magáról. Magyar dráma ősbemutatója Szarvason A Jókai Színház társulata szerdán Szarvason ősbemu­tatón játszotta Halasi Mária „A párhuzamosok a végte­lenben találkoznak” című művét. A néhány éve el­hunyt szerzőnek az értel­miség életével foglalkozó színművét Ungár Tamás rendezte, díszleteit és jel­mezeit Kiss Anikó, a képző- művészeti főiskola növendé­ke tervezte. A főbb szere­pekben Gálfy Lászlót, Fel- kay Esztert, Forgács Tibort, Szentirmay Évát és Dénes Piroskát láthatta a szarvasi Művelődési Központban megtartott ősbemutató kö­zönsége. A békéscsabaiak Halasi Mária darabját az ősszel kezdődő új évadban játsz- szák majd sorozatban a me­gyeszékhelyen és Békés na­gyobb településein. E lnézem olykor az alul­járókban hímzést, szőttest áruló erdélyi­ek portékáit. A régi szép minták közé mind több íz­léstelen motívum nyomul be, csókolózó galambpárokra pa­zarolják finom öltéseiket az asszonyok, ez kell, úgymond, a városi népeknek. Ha családi otthonokban megfordulunk, nem mind­egyik marasztal meghittségé­vel, pedig a háziasszony de sokszor megmondja, mennyi­be került az új bútor. Mint­ha számokkal lehetne pótol­ni az ízlést. Mintha a szoba- szökőkút. s a bárvilágításba helyezett nippek helyettesít­hetnék a színek,formák, ará­nyok harmóniáját, s a lakás­ban élők fantáziáját. A magyar nőket világszer­te csinosnak mondják, de ezt a hírünket alighanem olyan turisták röpítették szét, akik csak a strandon vették szem­ügyre a fehérnépet. Mert az igazán jól’ öltözött nő ritka, noha drága kelméket, érté­kes holmikat sokan viselnek, össze nem illő színek, össze nem hangolt kellékek ront­ják a hatást. Mi tagadás: baj van az íz­lés körül. Van, aki csodálkozik rajta. Hiszen több a művelt, isko­lázott ember, mint valaha. Hiszen mindenki tanul raj­zolni már az óvodától kezd­ve; valamelyes művészettör­téneti oktatásba is belekós­tol, aki gimnáziumba járt; a múzeumok látogatottak, kül­földi túrákra is tömegével járnak újfajta nomádjaink, ha pedig utaznak, szorgalma­san végigzarándokolják a képtárakat is. Mindez hiába­valónak bizonyulna? Lehet­séges, hogy esztétikai érzék, ízlés és műveltség nem ösz- szetartozó fogalmak? A kér­dés izgalmas, érdemes elgon­dolkozni rajta. A népművészetet írni-olvas­ni nem tudó parasztemberek hozták létre. Mégpedig íz­lésficam, megbicsaklás, fél- lecsúszás nélkül. Sem dal­ban, balladában, sem tárgyi alkotásban nem találunk cukrozott érzelmeket, har­móniazavart. torz formákat, álságos hazugságokat. A fa nem mondja magát már­ványnak, a cserép sem akar­ja elhitetni, hogy porcelán; a díszítőelem pedig, legyen bármennyi is belőle, sosem hat zsúfoltnak. De a népművészet alkotó­ját meg a felhasználóját is a természet nevelte. A lát­vány. A fa, a virág, a kert indította, nem másolásra, ha­nem továbbgondolásra, a nö­vénymotívumok stilizálására. A virághímekkel borított párna vagy menyasszonylá­da nem as,t mondja el, hogy milyen a növény, hanem azt, hogy milyen visszhangot vert az alkotó érzéseiben, és azt is. hogy milyen az az alko­tó. A természet jó nevelő volt, látványa kicsiszolta az esz­tétikai érzéket. És nem tűr­te a hazugságot, őszinteség­re késztette neveltjét, és eb­be az igazmondásba beleil­lett az álom is. Szólhat a mesemondó tündérről, sár­kányról, akkor is a teljes igazságot mondja a maga lé­nyéről, vágyairól, álmairól. A városi ember kikerült a természetnek, s a látványnak ebből az iskolájából. Eszmé* lésétől fogva kőtengert lát maga körül, égbenyúló fal­síkokat. Égnek, felhőnek jó esetben darabkáját, csene* vész fa ága csücskét. Virá­got a sarki standon. Madár­dal, vizek zúgása helyett lárma dörömböl a dobhár­tyáján. Fantáziája fogva ma­rad valahol a falak tövében. Otthonát építené ki ments­várnak, telerakja minden csillogóval, s ha úgy sem vé­li elég fényesnek, fennen hir­deti bútorai árát. Rohanásá­ban nem szakít időt igaz ér­zelmekre, pótlásuk végett apró álérzésekre váljta fel az igaziak lehetőségét, és csóko­lózó galambokkal népesíti be konyháját. Csakhogy falun is találha­tó épp elég giccses portéka. A kacsalábon forgó új csa­ládi otthonokból gyakran szökik el a fantázia, hogy helyét átadja az uniformizált ízléstelenségnek. Valóban: mert a mai falusi ember ko­rántsem él olyan szimbiózis­ban a természettel, mint egy­kor ősei, s a zárt közösség megszűnésével a falu elvesz­tette önbecsülését: értékes­nek vél mindent, ami a vá­rosból jön. Magasfokú általános mű­veltség kellene ahhoz, hogy ez a helyzetkép megváltoz­zék. Sajnos, az iskolákból „félművelt” sokaság kerül ki, jó szakemberként talán, de az ízlés alacsony fokán. És ez nem csupán és nem is el­sősorban az időhiányon, a tananyagnak a szakember- képzés felé orientáló össze­állításán múlik. Hányszor láttam táborozó úttörőket unott nevelők kíséretében bondukolni Balaton-parti je­genyék alatt, pedig ott kü­lön „időráfordítás” nélkül le­hetett volna a természet szépségeire irányítani a gyer­mekek pillantását! És kon­taktust lehetett volna terem­teni gyermek és természet között, hogy az utóbbi újra átvehesse látvánnyal nevelő szerepét! Az ízlésnevelés része a ne­velés egészének. Esztétikai torzulásokat könnyebb lefa­ragni az ép, teljes, érzelmek­ben gazdag személyiségről; ám a rideg, zord. vagy ép­pen szorongó embert bajos a szépség befogadására fogé­konnyá tenni. Aki szorong, annak kevés az önbizalma, nem mer egyé­niség lenni: tele fogja tömni az otthonát lim-lomokkal, csak azért, hogy le ne ma­radjon ismerősei mögött. Aki rideg, beleviszi a ma­ga sivárságát a legfény­űzőbb bútorok közé is. Sem élet, sem virág, sem fészek­meleg, sem meghittség nem lesz az otthonában, anélkül pedig a drága bútor sem vonz. A napfényt sugárzó sze­mélyiség légkörében megszépül az önma­gában kevésbé tetszetős tárgy is. A tárgyak össz­hangját, egymás közötti kap­csolatát a köztük élő ember teremti meg. Esztétikum nincs ember nélkül; termé­szet és tárgy az ember által találkozik, az ő keze nyomát viseli. A szépség: jó ízlésű, vonzó, barátságos emberek visszfénye a környezeten. Bozóky Éva Korszerűsítik az 1-es számú főutat Az 1-es számú főútvonal újabb szakaszainak korszerű­sítése fejeződött be Győr és az országhatár között. Az öttevényi átkelőszakaszon több mint két kilométer hosz- •szúságban mindkét oldalon sávot építettek a lassú jár­műveknek, a teljes autópá­lyát megerősítették, és autó­busz-megállóhelyeket alakí­tottak ki. Végeztek az erede­ti útpálya átépítésével a he­gyeshalmi átkelőszakaszon is. A következő évben a Mo­sonmagyaróvárra bevezető és a Győrből kivezető szakaszon végeznek korszerűsítéseket, és mindkét helyen forgalmi csomópontot alakítanak ki. Ezzel befejeződik az 1-es számú főútvonal Győr és az országhatár közötti szakaszá­nak korszerűsítése. Nagy erőkkel dolgoznak a Hegyeshalmot elkerülő fél­autópálya építésén is. A 6 kilométeres új szakasz Le­vélnél csatlakozik majd a je­lenlegi 1-es úthoz. Ez az út a későbbiek során kiépülő autópálya része lesz, de ad­dig is jelentősen meggyorsít­ja az országhatár megköze­lítését, a Bécs felől gépkocsi­val hazánkba érkezők közle­kedését. —g— Fotó: Gál Edit Gombaveszély! Huszonöt beteg közül négyen meghaltak Kondorosi úttörő modellező az első helyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom