Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-01 / 152. szám
1981. július 1., szerda „Az én családom” Egy foglalkozás tanulságairól... A mese valahogy így hangzott: Levelet írtál valakinek a családodról. Küldenél fényképet is, de sajnos nincs nálad fényképezőgép. így hát lerajzolod őket... És megszülettek a rajzok, melyek a felületes szemlélőnek nem sokat mondanak. Ám, ha végighallgatjuk a foglalkozás vezetőjének, a rajzok gazdáiról elmondott kiegészítőjét, a színek, az olykor tétova, olykor határozott vonalak, s egyáltalán a megrajzolt alakok megelevenednek, beszélni kezdenek, érzelmekről, sorsokról... Rajzok az asztalon. Hatodik, hetedik osztályos cigánygyerekek készítették, a békéscsabai olvasótábor lakói. Nézegetjük a lapokat... Az egyik fiú mindent feketével rajzolt. Az apa s a fiú az asztalnál ülnek, várják a vacsorát. Az anya főz, és lám! Alakja — csak az övé — ki van színezve, eleven pirossal... „Sanyi az édesanyjához ragaszkodik leginkább” — jegyzi meg a pedagógusnő. (A jellemző kép, amint az anya gondoskodik a családról — vacsorát főz, tálal —, egyébként többször visszatér ...) A másik fiú. Családi körülményei közel sem rendezettek. Rajza komor, fekete tónusú. Az alakokat többször is javította, áthúzta, majd ismét nekilátott... Nem egy pillanatot ragadott meg, mint általában a többiek, csak úgy a lapra vetett mindenkit. A nővére —akit legjobban szeret — aránytalanul nagy a többiekhez képest ... Az egyik kislány csak nőket rajzolt a papírjára. Még az apa alakja is nőiesre sikerült. Az arcok, az arányok egyformák, maga, s a nagyanyja egykorúra, s mindkettő hamisra, tündérszerűre sikerült. „A szülők elváltak, a gyerek anya nélkül nőtt fel az apjával, s a nagymamával. így, hiányzik életéből az anyamodell...” — hangzik a kiegészítés. Végre! Tarkaság, idillikus kép. Ház, előtte virágok. Fekete hajú asszony öntözi őket... A pillanatot végtelen nyugalom hatja át... És a kislány — aki a rajzot készítette —, írásbeli dolgozata is harmonikus családi életről árulkodik. Mert írtak is arról, hogy'an képzelik el majdani családjukat... Nos, e kislány vidám, gömbölyű betűit öröm nézni. Sorai oly tiszták, mint maguk a gondolatok: „... Egy gyönyörű, kertes házat szeretnék, amelynek az ajtaja szép virágos kertre nyílna. A virágokat minden este locsolnánk, közösen ..., majd a gyerekek írnák a leckéjüket, és én segítenék nekik ...” A másik kislány dolgozatából : „... Nagyon szeretném, ha nagy számú család volnánk. A házunk előtt nagyon nagy kert lenne, nem olyan kicsi, amilyen most van. Ha felnövök, azt szeretném, hogy szép házam legyen, s nem olyan kisszámú család, mint mi vagyunk... A férjem nem szeretném, ha elfajult és iszákos volna, hanem egy rendes, okos és értelmes fér- fi. ” Anya, piros ruhábban És aki kiszínezte az édesanyja képmását? „...A feleségem szép legyen, és jól tudjon főzni... Nagyon szép házunk legyen, egyemeletes ... Nagyon sok játékot vennék a gyerekeknek, hogy el tudják foglalni magukat. Legyen egy Zsigulim és garázs. Legyen egy hobbikertünk, és egy kis ház a közepén ...” Az anyagi biztonság, a jólét vágya egy másik dolgozatból még inkább kitűnik: „... A keresetem 1 hónapban 5500 forint, a feleségem havi keresete 2500 farint... A házunk bérletes, 1 hónapban 100 forintot kell befizetni ...” A fiú, amelyiknek családi körülményei kiegyensúlyozatlanok, nehezen fejezi ki magát. (Otthon csak cigányul beszélnek.) „Én egy nagy és szép házat szeretném hogy legyen. Egy három szobás házat szeretnék leni... Az én feleségem szép és tiszteséges legyen. Szeretném, hogy legyen egy színes tévém és egy takszi. Hétkez nap dolgoznám a munka helyemen. És vásár nap elmenék a csalá- dal ki rándulni a öszes csa- ládal...” „Jól élnénk, sose veszekednénk .. .. én és a féj'em nagyon boldogok vagyunk s szeretném ha a 3 gyermekeim is ilyenek lenének és olyan rendes emberek mint az anja és az apja” „... utána beszélgetünk, többek között arról, hogy szeretnénk új lakást kapni.” „Szeretném ha olyan békés, boldog családi életem lenne, mint amilyen most van.” Gyerekek. Mind külön egyéniség, más és más múlttal. Ám szavaikból közös óhaj süt át: a meghitt, harmonikus, tartalmas családi élet utáni vágy. Van közöttük, aki ismeri e fészek óvó biztonságát, ám van közöttük olyan is, aki csak forrón áhítozik rá. S nem csak az olvasótáborban van ilyen ... Egy másik család egy estéje Nagy Ágnes Megyénk történeteinek is krónikása Syposs Zoltán: Alkonyi órák Az utókor, az irodalomtörténet emlékezete szelektív. Egy-egy kerek évforduló divatba hoz és el is koptat neveket, hogy 25—50 évre megint kiejtse őket a tudatból. Megvan természetesen ezeknek a kampányoknak is a haszna, mint ahogyan minden jó reklámnak van valami hozadéka. De mi történik azokkal a különben nem érdemtelen alkotókkal, akiknek „nem jut” évforduló, mert vagy maga az életmű nem elég súlyos ahhoz, hogy monográfiák szülessenek róluk, vagy é^pen aktualitást nem talál bennük a mindig rohanó utókor? Nos, ezek az írók, festők, színészek Syposs Zoltánra, a syposszoltánokra várnak, azokra az érzékeny, avatott tollú irodalom- és művészetrajongókra, akik elsárgult folyóiratoldalakról, egy-egy vidéki nyomdában csupán egyszer kiadott verskötetek lapjairól, idős emberek (szemtanúk, kortársak) visz- szaemlékezéseiből, mintegy mozaikokból állítják össze a portrét, s teszik az asztalunkra, mint ahogyan a kegyelet virágait tesszük a besüppedt, elhanyagolt sírokra. Aligha kell bizonygatnunk, hogy az értékek megbecsülése mellett a humánum, az emberi erőfeszítés és teljesítmény iránti tisztelet mozgatja ezt a tollat. Miért fontos ezt éppen manapság kiemelni? Mert az információ zuhatagában, a sokat (s nem mindig indokoltan!) emlegetett időhiányban” sokszor hajlamosak vagyunk elmenni az értékek mellett. Miért ne mondhatnánk ki? A művészet világa is, a természethez hasonlóan nagy „pocsékolással” termel, s aki nem eléggé „ügyes” vagy éppen erőszakos, az sokáig árnyékban maradhat. Márpedig az árnyék ritkán szokott használni a fejlődésnek. Hasonlattal élve sokszor nem látjuk meg a faóriásoktól az erdőt. Elveszítjük a fogékonyságunkat, érzékenységünket az intimebb pasztellszínek iránt, a kismesterek teljesítményei iránt. Nos, Syposs Zoltán könyve mindenekelőtt érzékenységre tanít, ha ugyan ezt tanítani lehet. Aki ilyen gondos, aprólékos munkával képes valósággal kinyomozni az egyetlen kötettel sírba szállt Békássy Ferenc, Nagy Karola költők életútját, az nagyon szeretheti az élőket is, s nem csupán a művészeket. Szolgálat is ez, Syposs Zoltáné. Sokszor bukkannak egy-egy emléktáblára, névre, amelyről már senki se tudja, hogy miért állították, kit is takar. Példaként Dapsy Gizellát említenénk, akinek emléktáblája ott van az egyik szeghalmi óvoda falán, ám e sorok írójának senki se tudta a községben megmondani, hogy ki is volt Nil. Syposs Zoltán „Az én álmom lett álmaik szülője” című kis esszéje a költő, irodalom- szervező, kritikus óvónő, egy ma már kiveszőben levő vidéki értelmiségi nő portréját rajzolta meg. Nem hisszük, hogy a század elején tipikus volt a Dapsy Gizelláéhoz hasonló igényesség, tájékozottság és szellemi aktivitás, mégis nosztalgiával, enyhe szomorúsággal olvastuk a róla írott sorokat, tudván, hogy a pedagógus pálya presztízse még soha ilyen mélyponton nem volt. Hol vannak azok az értelmiségiek — kérdezzük —, akik nemcsak okosak, de inspiráltak is, mint ahogyan Nil tette például. Gyóni Gézával, akivel fogságba eséséig levelezett? A kötet egyik legszebb írását éppen róla: Gyóni Gézáról írta Syposs (Költő a viharban), erről a kicsit méltatlanul elfelejtett költőről, aki Ady mellett először emelte fel szavát a háború ellen. (Gyóni Géza a mai békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium egykori tanulója volt.) ír persze Syposs Zoltán csodabogarakról is: Rozsnyay Kálmánról (Csillagok vonzásában), Bartóky Józsefről (Bartóky József, az ősz gyermeke), Aszalay Józsefről (A „magyar Démokritosz”, mint osztrák császári kormánybiztos), s egy remek kisregényt az idegenlégiót is megjárt, hajdan divatos tárcaíróról (Florische). Ez utóbbi talán a legmarkánsabb írás, amelyben a szerző tanúbizonyságát adja a kor alapos ismerete mellett az empáthiának és szépírói vénájának is. Az irodalom az életet jelenti neki, mert a már megsárgult írásokba életet tud lehelni a saját emberismerete, s az a fajta (jó értelemben vett) alázat, amely egyformán kívánja szolgálni a megidézett árnyakat és a mai olvasót is. Másképpen fogalmazva: olvasni tanít, a színek, ízek, árnyalatok, hangulatok felismerésére és megbecsülésére, tehát arra, ami kiveszni látszik életünkből. (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1980.) Horpácsi Sándor Madách a kasseli Operában Az ember tragédiáját egészen újszerű átdolgozásban mutatták be a hét végén a kasseli (NSZK) operaházban. A történet szerint Madách Imre egy kórházi ágyon, mint Adám éli át az emberiség történetének legfontosabb „színeit”. Az előadást Dieter Dorn rendezte. A müncheni Peter Michael Hamel szerezte az opera zenéjét, amely a kritikusok szerint „lemond a modem muzsika provokatív hangneméről”. A bemutató közönsége vegyes érzelmekkel fogadta a művet: „meglepetés, elégedettség, megütközés és kétkedés érződött a függöny legördülése után felhangzott tapsban” — írja a DPA hírügynökség. MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Nagyítás. 8.55: Beszélni nehéz. 9.07: Népdalok, néptáncok. 9.43: Kis magyar néprajz. 9.48: Tarka mese, kis mese. 10.05: Thyl Ulenspiegel kalandjai. 10.36: válaszolunk hallgatóinknak. 10.51: Zongoraszonáták. 12.35: Házunk tája. 12.50: Operaslágerek. 13.20: Dzsesszmelódiák. 14.13: Kóruspódium. 14.29: Az elbeszélés klasszikusai. 15.10: Gene Kelly íilmdalokat énekel* 15.21: Leveleskönyv: Csehov levelei. 16.10: Kritikusok fóruma. 16.20: Viski János: Hegedűverseny. 16.50: Kemény Egon dalaiból. 17.07: Nemcsak javítunk. 17.32: Művészlemezek. 18.15: Hol volt, hol nem volt... 19.15: Gondolat. 20.00: Népdalok. 20.23: Évszázadok mesterművei. 21.09: „Közép-európai közíró vagyok.” 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Régi híres énekesek műsorából. 22.45: végzősök gondokkal. 23.00: Perényi Miklós gordonká- zik0.10: Gaílai Péter táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: A Szamocveti együttes felvételeiből. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Idősebbek hullámhosszán. 9.28: A diadalmas asszony. 10.00: Zenedélelőtt. 11.33: A Szabó család. 12.03: A Magyar Rádió népi zenekara játszik Lakatos Sándor vezetésével. 12.33: Tánczenei koktél. 13.30: Színes szőttes. 14.00: Kettőtől négyig ... 16.40: Barátság slágerexpressz. 17.10: Szimfonikus könnyűzene. 17.30: Hol — mi? 18.33: Operettrészletek. 19.25: Prizma. 19.45: A beat kedvelőinek. 20.33: 139-660. 22.30: Behár György szerzeményeiből. 23.15: Nóták. III. MŰSOR 9.00: Francia muzsika. 10.20: A grófnő. 11.05: Egy pálya vonzásában. 12.00: Barokk muzsika. 13.07: Mai kanadai zene. 13.37: Operakórusok. 14.00: Kamarazene. 14.51: Zenekari muzsika. 16.14: A Cambridge-i Királyi Kollégium énekkara Tal- ltss-motettákat énekel. 16.34: Ország, város. 17.04: öt földrész zenéje. 17.10: Magnóról — magnóra. 17.55: Wagner: Lohengrin. Közben: 20.31: A Hortobágyon. 20.53: Az operaközvetítés folytatása. 22.02: Magyar zeneszerzők kamarazenéjéből. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Mahalia Jackson énekel. 17.15: Farmer és nyakkendő. Ifjúsági magazin. Szerkesztő: Gulyás Ferenc. 17.45: Beatparádé. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: A tegnap slágereiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lapés sműsorelő2etes. BUDAPEST, I. MŰSOR 8.55: Tévétorna. 9.00: Csak gyerekeknek! 1. A kovács és a szegénység. 2. Kozmikus hajótest. (f.-f.) 9.20: Idesüss! (ism., f.-f.) 9.45: Delta, (ism.) 10.10: Aranyásók Alaszkában. (Ism.) 11.20: Muddy Waters blues band- je. (ism.) 15.35: Hírek, (f.-f.) 15.40: „Égi csikón léptet a nyár.” — avagy egy kisdobosőrs különös napjai, (ism., f.-f.) 16.30: Stop! (ism.) 16.35: Nemzetközi teniszverseny. 18.05: Reklám, (f.-f.) 18.15: Kukoricából folyékony cukor. (f.-f.) 18.45: Staféta, (f.-f.) 18.55: A Közönségszolgálat tájékoztatója. (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Két amerikai. 21.30: Jövőnk titkai, (f.-f.) 22.35: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Vacsoracsillag, f.-f.) 20.45: Tv-híradó 2. 21.05: Reklám, (f.-f.) 21.10: Nemzetközi teniszverseny. 22.10: Lépések. BUKAREST 16.00: Tenisz. 18.05: Kanadai látkép. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.25: Gazdasági figyelő. 19.45: Az ember és az egészség. 20.05: Nők univerzuma. 20.45: Filmmúzeum: Amikor a szerelem visszatér. rFancia film. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Tv-napló. 18.05: Mi újság a tető alatt? 18.45: Műkedvelők. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20 0^: Nyári mozaik. 21.15: Szerdai válogatás. II. MŰSOR 16.50: Bitóij: kézilabda a Jugoszlávia Trófeáért: Jugoszlávia—Csehszlovák Szocialista Köztársaság. 19.00: Aktualitások. 19.27: Ma este. 20.00: Szerbia színházai. 21.40: Tale, (ism.) 22.40: Könyvek és eszmék. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: A vadorzó, 6 órakor: Pokoli torony L, II. rész. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: Köszönöm, megvagyunk! Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: A fej nélküli lovas, fél 8 órakor: Az első nagy vonatrablás. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Pillangó I., n. rész. Gyulai Petőfi: A XX. század kalózai. Orosházi Partizán: Óvakodj a törpétől!