Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-05 / 156. szám
1981. Július 5., vasárnap KULTURÁLIS MELLÉKLET yy Ki láng voltitt gyorsabban égett... y> Újabb, kitűnő könyv Tessedik Sámuelről ízléses kivitelű, tartalmas könyv fekszik előttem: Címe: Tessedik Sámuel pedagógiai reformtevékenysége; szerzője: dr. Tóth Lajos, a neveléstudományok kandidátusa. Nagy érdeklődéssel olvastam a szerző kiváló munkáját. Magam is jól ismerem Tessedik életét és munkásságát. Jó néhány cikket, tanulmányt írtam róla. S amikor megjelent Tóth Lajos nagy biográfiája Tessedik- ről, 1976-ban, azt gondoltam, ez a csúcs. Tessedik életének és munkásságának olyan szisztematikus összefoglalása és új kutatási eredményekkel való gazdagítása, amelyhez hasonló eddig nem jelent meg a magyar szak- irodalomban. S most, a közelmúlt (1980) eme újabb kötete valóságos meglepetés. Tessedik jelentős tevékenységi területének monografikus feldolgozásában a nevelő, a pedagógus, a művelődéspolitikus, a közművelődés fejlesztéséért fáradozó XVIII. századi felvilágosult embert állítja elénk a szerző. A könyv mottójául méltán idézi nagy költőnk, Váci Mihály Tessedikre is jellemző sorát: „Ki láng volt, itt gyorsabban égett.. Mert Tessedik valóban az országos igényeknek és az európai látókör által lángra lobbant fáklyaként lobogott, világított a békési tájakon. Elsősorban a parasztnép, a jobbágyság érdekében alkotta meg korszakos agrárreformját. A parasztifjúság és a polgárok gyermekei számára létesíti nevezetes iskoláját 1780-ban Szarvason. A könyv főleg Tessedik pedagógiai reformtevékenységével foglalkozik, természetesen, értően kimunkált dialektikus kapcsolatban kora adekvát kérdésköreivel. A bevezető fejezet Tessedik feudális jellegű korának tömör, lényeglátó társadalmi-gazdasági jellemzését adja. Ismerteti az iskolaügy siralmas állapotát. Izgalmas rész Tessedik életútjának és személyiségének, jellemvonásainak felvázolása. Több érdekes új vonásával ismertet meg. Tessedik gazdag szellemi táptalajaként tárul elénk a felvilágosodás és a filantropizmus, illetve ezek főbb európai képviselőinek munkássága. Merőben újszerűén, a magyar jakobinus mozgalommal összefüggésben tárgyalja a szerző Tessedik társadalompolitikai nézeteinek alakulását. Tessediknek a jakobinus mozgalom vezetőivel és tagjaival való kapcsolata jelentős lépéssel visz közelebb munkásságának megértéséhez, pl. iskolájának (1795 nyarán történő) bezárásához. A szerző kutatásai alapján kifejtett tények, vagyis Hajnóczyval és Verhovszkyval fennálló rokoni (és levelező) kapcsolata, barátsága Pruzsinszkyval, Kristóffyval és Kazinczyval, összeütközése az udvarhű Lehóczky Pál szarvasi szolgabíróval, valóban nem lehet a véletlenek sorozata. Ez a Tessedikre annyira jellemző, mégis újszerű kép feltétlenül megalapozza pedagógiájának reális értékelését, demokratikus, népérdekű tartalmát. A tekintélyes könyv fő része Tessediknek a gyakorlati oktatásban és a munkára nevelésben kifejtett pedagógiai és népnevelési reformtevékenységével foglalkozik. Kiinduló tézis: a feudálisis- kolaüev bírálata. Megdöbbentő képet fest az elviselhetetlenül zsúfolt, egészségtelen iskoláról, a gyermekek babonás tudatlanságáról és a tanítók műveletlenségéről, kiszolgáltatottságáról. Előremutató vonásainak elismerése mellett, Tessedik kritizálja a Ratio Educationist (1777). Hiányolja, hogy nincs „egy jól átgondolt, alapvető, kipróbált tanítási tervezet”. Kifogásolja azt is, hogy a gyermekeket csak utánozni tanítják, „de nem arra, hogy az ő helyzetükhöz illő feladatokról gondolkozzanak”. Ezért szorgalmazza iskolák létesítését és a tanítóképzést (mezőgazdasági szaktanítók képzését) is. A könyvben igen meggyőzően és tudományos alapossággal feldolgozott (néhány kisebb elírási, sajtóhibától eltekintve) elemző részt, Tessedik polgári szemléletű oktatáspolitikájának kifejtése, illetve a munkaiskola és a gyakorlati oktatás megalapozásának részletes kifejtése követi. A szerző érdeme, hogy e téren is visszanyúl a neveléstörténet alapjaihoz. Rendszerezetten leírja, hogy a munkaiskola kísérleti tapasztalatai hogyan hatottak Tessedikre. Ha a termelési ismeretek tanítására és az iskolai nevelésre vonatkozó hagyományokat összegezzük, különösen szembetűnőek Tessedik gyakorlati oktatásának eredetisége, munkára nevelésének előremutató vonásai. A feudális rendi műveltség, a konzervatív iskolai szemlélet szinte áttörhe- tetlen falat emelt Tessedik polgári oktatási törekvései érvényesülésének, a parasztság életének megjobbítása útjába. A könyv egyik legmarkánsabb része Tessedik válaszának kifejtése a kor kihívására. Ennek összefoglaló címe: Didaktikai nézetei és metodikai eljárásai, illetve a tanítás tartalma Tessedik oktatási rendszerében. Erről — többek között — így ír: „Az ifjúságot gyakorlati oktatásban részesítettük, és rászoktattuk a mindennapi életben előforduló hasznos munkára”. A módszerre is nagyon plasztikusan utal: „Ahelyett,hogy állandóan azt hajtogattuk volna: Tedd ezt, tedd azt, amazt — megmutattuk az ifjúságnak, mit, hogyan kell tennie” — idézi a szerző Tessediknek ma is figyelemre méltó útmutatásait. Eddig nem tudtuk, hogy Tessediknek az iskoláskor előtti gyermekek nevelésre vonatkozóan voltak javaslatai. A Pétervárra küldött (és a könyv értékes mellékleteként szereplő) Pályázati Értekezés (1803) alapján írja Tóth Lajos, hogy negyedszázaddal a magyar óvoda megalapítása előtt (Brunszvik Teréz, 1828) Tessedik már az iskola-előkészítés szükségességéről, annak játékos anyagáról és módszeréről ír. Minden faluba tanítónő (óvónő) alkalmazását kívánja. Tehát a legkisebbektől a legna- gyobbakig, a felnőttnevelésig, minden korosztály adekvát műveltségének szükségességét hangoztatja — és személyes tevékenységével gyarapítja. A befejező gondolatokban lényeglátóan foglalja össze a jeles szerző, Tessediknek a felnőttkarú parasztság érdekében kifejtett köz- művelődési törekvéseit, kitekintve a szlovák és más nemzetiségek egyenjogú érdekeinek képviseletére is. Nagy értéke a könyvnek a rendkívül gazdag szakirodalmi és tessediki forrásanyag. A szerző két évtizedes kutatásainak kiérlelt foglalata és magas színvonalúan, tudományos alapossággal feldolgozott munkája ez a könyv. Tessedik írásainak és a Tes- sedikkel foglalkozó mintegy kétszáz éves szakirodalomnak értékelő elemzése egyedülálló. A kifogástalanul szerkesztett munka közérthető, igényes stílussal párosul. A célszerűen válogatott képmellékletek a mondanivaló szemléletes kiegészítői. A könyvet méltán tekintjük „a magyar pedagógiatörténet nagy nyereségének”, miként ezt egyik országos szaklapunk minősíti. (A Tankönyvkiadó dicséretes gondozásában jelent meg 344 oldalon, 16 oldal képmelléklettel.) Dr. Vincze Ferenc Ruzicskay György: Tessedik iskolájában Zsadányi Lajos versei: Anziksz Forró lepedő a nyár mérgesen rág a krumplibogár leszédül ágról a barack talpadat sebzi a tarack most még a seb se fáj hol van a régi táj alszik szívedbe rejtve őrzi a szelíd nyár csendje Fürjhangú búzamező Fürjhangú búzamező, kanyargós pici út. Hová vitted innen azt a virgonc fiút? Madárfészek után ágak közt kutatott. Meg akarta lelni a legszebb csillagot. Meg akarta lelni, tenyerébe venni s aztán mint a fecskét útjára engedni. Ruzicskay György: Tessedik Szarvasra érkezik Madár János versei: Ne hulljon ki ujjaid közül a remény! Bízni kell: az anyák könnyen szülnek, tiszta lesz minden szavunk, megszelídítjük a szerelmet, igaz könnyeket sírnak, ha meghalunk ... ! Hazám én az ifjúság kitagadott fia ki versekkel küzd a holnapért elmegyek érted minden háborúba Ruzicskay György: Tessedik Sámuel Képeink Ruzicskay György festőművész 1970-ben megjelent „Tessedik Sámuel élete” című rajzalbumának négy lapját mutatjuk be kulturális mellékletünkben. Az album nagy sikert aratott, s egyben a mester hűségét, tiszteletét is példázza Szarvas történelmi múltjához, nagy személyiségeihez. Dr. Tóth Lajos, a „Tessedik Sámuel pedagógiai reformtevékenysége” című könyv szerzője írja egy helyütt Ruzicskay művészetéről, hogy abban: „A szülőföld sze- retete, történetének alapos ismerete, a nép sorsával azonosuló érzelmi telítődés ötvöződik a művészi ábrázolás virtuozitásával.”
