Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-04 / 155. szám
1981. július 4., szombat Több csomagolóüveg Orosházáról Az Orosházi Üveggyár nyáron induló beruházása kiemelkedik a megye VI. ötéves tervi ipari fejlesztésében. A tervek szerint 1984- ben befejeződő beruházás nagyságára jellemző, hogy a teljes hazai üvegipari fejlesztési pénzösszegek fele Orosházára kerül. Fő cél a csomagolóüveg-gyártás bővítése, a magyar élelmiszeripar egyre növekvő igényeinek kielégítése. A több mint egymilliárd forintból Orosházán új üveghuta épül, és korszerűsítenek kettő, már régebben üzemelő gyártósort. A munkák befejezése után évi 85 ezer tonna többletüveg hagyhatja majd el Orosházát. A beruházás építkezési munkáiért a DÉLÉP felel, a korszerű gépek, berendezések többségét nyugat-európai országokból szerzik be. Az üveggyár céltudatos műszaki fejlesztése már most, a nagyberuházás előtt is jól érzékelhető. Az NSZK- beli Veba cégtől tavaly — világviszonylatban is rendkívül modern — üveggyártó technológiát vásároltak, és állítottak sikerrel termelésbe. Az új — úgynevezett présfúvó — eljárással jelentősen javították a gyártósoron készülő üvegek szilárdsági tulajdonságait, növelték a termelékenységet. A konzervipar és a kereskedelem visz- szajelzései szerint a törési veszteségek csökkentek. Ugyanezen a gyártósoron kezdték meg tavaly a bébi- ételes üvegek gyártását, amelyekből az idén 30 millió darab készül, s Kecskeméten a konzervgyárban töltik meg változatos bébiétel-készítményekkel. Az üveggyár tavaly eredményesen fejlesztette a Hun- garopan gyártósort is. A ragasztásos technológia megvalósításával nőtt a sor kibocsátóképessége, importanyagokat tudtak kiváltani. A hőszigetelő tulajdonságú Hungaropan üvegek a magánépítők körében is egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert. Az idén már 170 ezer négyzetmétert gyártanak a Hun- garopánból Orosházán. Három-négy éven belül szeretnék a termelést megháromszorozni, mivel a házgyári lakásokban a közeljövőtől már szabvány írja el a kedvező tulajdonságokkal rendelkező termék használatát. A Veba gyártósoron készülő könnyített falú. üdítős palackok exportértékesítése némileg elmaradt a várakozásoktól. A szállítási költségek rendkívüli módon megnövekedtek, így a nagy térfogatú, viszonylag kis értéket képviselő termékek nagy távolságokra történő szállítása jelentősen megdrágítja a termékeket. A palackok, öblösüvegek esetében a szállítási költségek az árbevétel harmadát is felemésztik. Ezért volt kénytelen az orosházi gyár úgy dönteni, hogy a tavalyihoz viszonyítva kisebb mennyiségű üveget küld külpiacra. A kapacitások kihasználásában persze nincs hiány, sőt ellenkezőleg. Az élelmiszer- ipar, azon belül is a konzervipar dinamikusan fejlődik, a korábbiaknál jóval nagyobb mennyiségű csomagolóüveget igényel. Az orosházi nagyberuházás legfőbb mozgató rugója éppen az a törekvés, hogy az élelmiszeripart hazai csomagolóüveggel ellássák. A fuvarköltségek az importált üvegárut is kedvezőtlenül megdrágítanák, így esetleg öblösüvegimport esetén a feldolgozó konzervgyáraknak a hazai ár másfélszeresét kellene csomagolásra költeniük, nem is beszélve a népgazdaság devizakiadásairól. A növekvő feladatoknak az Orosházi Üveggyár a gyári munka szervezettségének további javításával is igyekszik eleget tenni. Az üveggyárban a fenntartási tevékenységre rendkívül nagy hangsúlyt fordítanak. Jelentőségét tükrözi már a gyári szervezeti felépítés is, hiszen a fenntartó személyzet önálló gyáregységet alkot. Tavaly a fenntartási költségek elérték a 360 millió forintot. A fenntartási tevékenység elszámolási, anyaggazdálkodási műveleteiben az üveggyár évről évre bővülő mértékben alkalmazza a modem számítástechnika kínálta lehetőségeket. önálló számítógépet nem vettek, hiszen az Üvegipari Művek R—20-as gépe az orosháziak igényeinek is megfelelően tesz eleget. Az adminisztrációs és gazdálkodási munkák számítógépes szervezésében a gvár a Számítástechnikai és Ügyvitelszervezési Vállalat szegedi részlegével is együttműködik. Sári István Az elnyűhetetlen textilszálvezető és a női brigád Az aprótól a nagyig mindent — ez lehetne az orosházi Kazángyártó és Építőipari Szövetkezet jelszava. Vagy az is? Hiszen tényleg így van, mert tevékenységükben megtalálni a pici textilszálvezetőtől a különböző méretű kazánokon keresztül az egészen nagyot, például a hűtőházépítést is. S jól megférnek egymás mellett. Az egyik helyen éppen két nagy kamiont raknak', Irakba viszi a szendvicspanelből készülő hűtőházhoz szükséges dolgokat, a másikon pedig- — az oxidkerámia műhelyeiben — milliméterekkel mérnek. De csak a terméket. A sikert már más mértékkel. Jóval nagyobbal. A mai mérce mindenki előtt ismert: kelendő cikket gyártani, gazdaságosan. S olyan minőségben dolgozni, ami megüti a világszínvonalat. Orosházán elmondhatják, hogy ezt teszik, mert így van. Az oxidkerámiából készült textilszálvezetők 90 százaléka exportra megy, és tavaly már ennek tizedrésze a tőkés országokba. S azokból is a legigényesebbeknek — Svájcnak és azNSZK-nak szállítanak. Ahogy ők mondják. betörtek a nyugati piacra. Gyártmányuk, melynek alapanyaga a finomított timföld és még a különböző fémoxidok és ásványok, olyan egyedülálló tulajdonsággal rendelkezik — olyan keménységgel —, hogy csak a gyémánt tesz túl rajta. Értéke ebben van, ez teszi különösen alkalmassá a textilipari felhasználást, ugyanis az ebből készült szálvezető nemcsak elvileg, a gyakorlatban is „halhatatlan”, mert nincs az a szál — legyen természetes vagy műanyag —, amely elkoptatja, elnyűvi. e A szövetkezet oxidkerá- miai üzeme szép. parkosított üde zöld környezetben van. S a róla elnevezett szocialista brigád dolgozik itt; huszonnégy nő. Vezetőjük Kaj- csa Mártonná. Az idén elnyerték a Szövetkezet Kiváló Brigádja címet. Aránylag sokáig — öt esztendeig — kísérleti üzemként működtek, a fellendülés 1978-ban kezdődött, aztán folytatódott a következő években. 1979-ben ugyanis 190 százalékkal többet termeltek, mint az előző évben, méghozzá csupa jó mutató mellett. Például, ehhez a termelésnövekedéshez az energiafelhasználásuk csupán 39 százalékkal emelkedett. Ami különösen nagy szó, mivel a gyártmánynak rendkívül magas az energiaszükséglete. Tavaly már ezt a látványos produkciót megismételni nem lehetett, nem is kívánta el senki. Ügy emelték' 10 százalékkal a termelést, hogy a fajlagos energiafelhasználásuk 3 százalékkal csökkent. S ami szintén nagyon lényeges, a selejt a megengedett felénél is kisebb a gyártásközi meózás bevezetése óta. e Volt egyszer egy hosszúra nyúlt — nyugodtan mondhatni, kényszerű — kísérleti szakasz. Állandó ráfizetéssel. Aztán nagyon gyorsan fölívelt a termelés mennyiségi, minőségi és gazdaságossági szempontból egyaránt. Titok vagy csoda lenne? Egyik sem, csak ötlet, szorgalom és összetartás. Persze jókora változás, változtatás több mindenben. Még rövidebben: személycsere, üzemszervezés. Miskei György üzemvezető 1978-ban került az üzem élére, és nagyon gyorsan szót értettek, ő és a brigád. S elkezdődött valami új, amiben mindenki részt vett. Előbb a gyártási folyamat alapos megfigyelése, majd ésszerűsítése és gyorsítása következett. Az egyes csomópontokra csoportvezetők' kerültek a brigádból, s ez volt az az időszak, amikor mindenki valami jobb megoldáson törte a fejét. S jöttek az újítási javaslatok a brigádtól, hol egy-egy fölösleges munkamozzanat elhagyására, hol meg az alapanyag előkészítésének olcsóbbá tételére máskor meg az égetés ésszerűsítésére. A brigád ötlete volt például az égetőkemencék túl magas tűzterének kisebbítése, ami egymagában 30 százalékkal kevesebb égetési üzemanyagfelhasználást eredményezett. Aztán arra is rájöttek, hogy a kemencék hulladékhőjét részben még szárításra is felhasználhatják. Majd hogy az alapanyag-előkészítés legenergiaigényesebb fázisát érdemes bérmunkában elvégeztetni Hódmezővásárhelyen, mert még a szállítási költséget is jócskán megéri. e Hosszú lenne mindazt fölsorolni, ami történt. Egy nagyon fontosat azonban ki kell emelni, mégpedig azt, hogy a brigád érett volt a változtatásokra, akarta és szükségesnek tartotta. S ami legalább ennyire lényeges, nem a fejük fölött intézkedtek, hanem velük és általuk. Valóban partnerei voltak a vezetésnek, s ez a viszony meg is maradt. Mind a huszonnégyen szeretik a munkájukat, ragaszkodnak hozzá, nem csak azért, mert egy műszakban dolgoznak, s ez különösen a fiatal nőknek, gyermekes anyáknak igen előnyös. Ennél és még más kedvező dolognál is többet jelent számukra, hogy értelmes mun‘ kát végeznek, látják az eredményét, és szívesen vannak együtt. ^ Vass Márta Hazánk a feltételesen öntözhető országok zónájába tartozik, csak aszályos évek" ben válik nélkülözhetetlenné a mesterséges eső, az is főként a vízigényes kultúrákban. Megyénkben 21 ezer hektár az öntözhető terület. Idén a hathetes tavaszi aszály ellenére a rizsföldeken kívül alig négyezer hektárra juttatták ki a nagyüzemek az életet mentő vizet. Hiába biztosított a mezőgazdasági kormányzat kedvezményeket az öntözésre vállalkozóknak, a szakemberek többsége nemet mondott a nőtt. Közben emelkedtek a kijuttatásra szolgáló energia- hordozók árai is. Nem lett olcsóbb a kézi munkaerő sem. S végül még egy tény, amely ugyancsak elvette az üzemek kedvét az öntözőtelepítésektől: a korábbi 40, illetve pályázat útján kérhető 70 százalékos állami támogatás is megszűnt. Ha valaki az említett tényezők miatt nem épít új öntözőtelepet, vagy nem öntöz. az többnyire az adott hiába szállít heteken belül vizet az említett szövetkezetek felé. A csapadékpótlót ugyanis fogadniuk kellene a szövetkezeteknek, és erre nincs meg a lehetőség. Amikor az NK—14-es terve megszületett a fejekben, a szövetkezetek is megkapták az ígéretet az állami támogatásra. Hiszen nem kis ösz- szegről, háromszáz millió forintról van szó, amelyet saját erőből nem tudnak megteremteni. Legrosszabb helyzetben a kondorosi Egyesült Tsz van, hiszen már a szükséges beruházási alapokmáfelhívásra. Mégpedig azért, mert a juttatott kedvezmények ellenére is annyira drága lett volna a műszaki beavatkozás, hogy a nyomában keletkező haszon még a valószínűség küszöbét sem érte el. Az idén feltétlenül öntözni kellett volna, s hogy mégsem tették az üzemek, arra a közgazdasági feltételek kedvezőtlen változása ad magyarázatot. A múlt év elejétől a vízdíjak tízszeresére nőttek. Érdemes megemlíteni; hogy még ezek a magas árak is hatvanszázalékos állami támogatást fednek. Ha a vizek értékesítésénél is érvényesítik azt az egész népgazdaságra jellemző elvet, hogy csökkennek az állami támogatások, akkor további áremelkedés is elképzelhető. Ez év elejétől megdrágultak az öntözés berendezései is. Hogy csak néhány példát említsünk: az ALVSZ—130- as ára 52 százalékkal, a Rain—Rollé 44 százalékkal üzem magánügye. Elesik az öntözés okozta terméstöbblettől, vagy többletköltségtől. Saját gazdálkodása látja hasznát vagy kárát. Nem így van azzal a nagy- beruházással, amelynek sorsa most ugyancsak kétségesnek tűnik. Az NK—14-es csatorna és a mellé tervezett öntözőfürtről van szó. Több mint egy évtizede határozták el a felelős vezetők a csatorna megépítését. A tervnek az adott alapot, hogy az elkészült új tiszai vízlépcső vizet juttat a környező üzemeknek. Egyben koncentrálódik a zöldségtermesztés, mégpedig olyan területre, amelyek adottságai erre kiválóak. A kapott támogatással megkezdődött a csatorna építése, amely most az átadás előtti szakaszban van. Vizével négy termelő- szövetkezet és egy állami gazdaság térhetett volna át magas vízigényű, értékes kultúrák termesztésére. Ügy tűnik, csak térhetett volna, hiszen a kétszázmillió forintért, megalapozott döntéssel létrehozott csatorna nyokat, terveket is elkészítette — az ígéretre alapozva. A kondorosiak 174 millió forintos öntözőtelep kialakításához kérték a segítséget. Ez magába foglalná a föld alá épített azbesztcement, azaz AC-csövek kiépítését és a táblára közvetlenül kiadagoló berendezések költségét, így kétezer hektár válna ön- tözhetővé a tsz-ben. A beruházási alapokmányra és tervre több mint öt és fél millió forintot fizettek ki, s a vezetők azon törik a fejüket, hová számolják el ezt az ösz- szeget. Egyelőre a befejezetlen beruházásként fut a számlákon, de ha 2-3 éven belül nem kapnak támogatást a megvalósításhoz, átkerül a veszteséglistára. Ez pedig egy ilyen, jól gazdálkodó szövetkezetnél is nagy tétel. Hozzá tartozik a dologhoz, hogy közben csökkent a szója ára, és kedvezőtlenül alakult a fűszerpaprika piaca is, pedig ezt a két növényt is termeszteni akarták az öntözött földeken. Az öntözés általában kedvezőtlenné vált közgazdasági feltételei tehát közvetlenül sújtják a kondorosi szövetkezetét, de csalódtak a ka- muti Béke, a muronyi Lenin és a békéscsabai Magyar —Szovjet Barátság Tsz dolgozói is. Ügy tűnik, a magas technikai színvonalú zöldségövezet kialakítása csak álom. Elkészült egy kétszázmilliós beruházással épített csatorna, további háromszáz- millió forint tenné igazán használhatóvá. A múlt évben azonban életbe lépett új árrendszerünk egyik jellemzője a normativitás. Tehát : mindenkire egyformán vonatkoznak az érvényes közgazdasági szabályozók. Ilyen az öntözőtelepek létesítési támogatásának megszűnése. Kérdés azonban, melyik a drágább? Kihasználatlanul hagyni egy kétszáz- milliós beruházást, vagy további háromszázmillióval valóságos paradicsommá változtatni az öntözésre betervezett hatezer hektárt? M. Szabó Zsuzsa
