Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-25 / 173. szám

1981. július 25., szombat Boldog vendégségben (5.) „Szép vagy Alföld..." Rádiós vetélkedő Battonyán Igen, beszéljünk a lovak­ról! Nem azért, mert a ló szerintem a legemberibb ál­lat, pontosabban nem is iga­zán ló a ló ember nélkül, ha­nem mert oszétföldön a leg­többen osztják ezt a véle­ményt. Az oszétek lószerete- tének az oka történelmükben és mai életükben egyaránt megtalálható. A lovakkal először az ord- zsonikidzei úttörőházban ta­lálkoztam, ahol sok más szakkör mellett egy szobor­készítésre specializálódott kerámia-szakkör is működik. Az úttörőház aulájában ren­dezett kiállításon, továbbá a szakkör műhelyében, raktá­rában is feltűnően sok lovas figura volt, s bizony nem tudnám megmondani, hogy alán harcost, avagy forradal­már lovaskatonát mintá­zott-e meg a legtöbb gyerek. Később a Kaukázus kies szurdokaiban részint egész méneseket, részint pedig marhacsordákat terelő, a vadnyugat hőseire emlékez­tető lovasokat láttam, nem beszélve arról, hogy — amint azt észrevettem — a ló a nehezen járható vidékeken ma is nékülözhetetlen a köz­lekedéshez. Nem lepett meg tehát, hogy az Ordzsonikidzéhez közeli Beszlán környékén (ahol leg­inkább a magyar viszonylat­ban szerénynek számító hek­táronkénti 35 mázsás kuko­ricaterméssel dicsekedhetnek) elsősorban a lótenyésztésre lehetnének büszkék. No per­sze, Hacsirov Vlagyimir Ka- zievics, a 8-as számú besz- láni lótenyésztő „gyár” ve­zetője kellőképpen büszke volt a telepen nevelt ver­senylovakra, s nem győzte sorolni, hogy melyik ló me­lyik városban, milyen nagy­díjat nyert. Büszke volt arra is, hogy bár sportcélokra a Szovjetunióban csak az 1952- es olimpia után kezdtek lo­vakat tenyészteni, a szovjet lótenyésztés ma elismerten az élvonalhoz tartozik. El­mondta, hogy a beszlámi te­lep az 50-es években 30 ló­val kezdett, s hogy ma 250 lovuk van, mégpedig úgy, hogy évenként 40—50 lovat adnak el. A beszláni lovak iránti keresletet példázza, hogy közvetlenül előttem Ausztria moszkvai nagykö­vete járt a telepen, mégpedig nemcsak érdeklődőként, mint én: ő kimondottan vásárlási céllal tett látogatást. Bizonyára nem véletlen, hogy éppen az oszétföldön tenyésztett versenylovak vi­lághírűek, az viszont vélet­len, hogy Hacsirov Vlagyimir Kazievics egy magyar derby- nyerőt is megmutathatott nekem. A derbynyerő — amint azt utóbb itthon meg­tudtam — nem kimondottan magyar mén, noha a Gázsi nevet viseli, és Magyarorszá­gon született. A dolog úgy kezdődött, hogy a Magyar Lóverseny Vállalat egy At­hens Wood nevű angol cső- dörtől vemhes Gazetka ne­vű kancát vásárolt meg a Szovjetuniótól. És úgy foly­tatódott, hogy a Magyaror­szágon világot látott Gázsi 1978-ban megnyerte a Két­évesek Nagydíját, majd egy év múlva a Nemzeti Díjat, az Alagi Díjat, a Magyar Der- byt, és a Kincsem díjat is. Sajnos, egy 1979 augusztusi nemzetközi találkozón Ber­linben lesántult, többé nem versenyezhetett, s fedező­ménként adtuk kölcsön (egy kiváló képességű ügetőmé­nért cserébe) a szovjet lóte­nyésztésnek. Gázsi Oszétiába került, s a telepvezető erő­sen sajnálta, amiért fiz eddig 17 sikeres fedezést maga mö­gött tudó magyar kölcsön- csődörnek 1982. augusztus 2-án már Csopakon kell len­nie, hiszen az eddig megszü­letett öt Gázsi-csikó kiváló képességűnek ígérkezik. Ami azt illeti, Gázsi jól érzi ma­gát, mert a kancákról nem szólva, méntársai sem akár­milyenek, a „jóbarátja” pél­dául az 1974-ben NSZK Nagydíjat nyert Genaldon, „akinek” egy Agregát nevű magyar ló volt a nagyapja. Apropo, Genaldon. A ló egy őszét folyócskáról kapta nevét, amelytől nem messze, a ködsörényes hegyek rej- tekén kőből faragott lószobor őrzi a szovjethatalomért el­esett polgárháborús őszét hő­sök emlékét. Az emlékmű a Bánatos ló nevet viseli, s azért ló, mert a ló oszétföl­dön a hűség szimbóluma is. Aczél Gábor (Következik: 6. Puzsnag, fandarazat...) A könyvespolc tetején megreccsen a hangszóró: — Klárika, értesz min­dent? Majd egy utasítás: Ne le­gyen hosszú a bemutatko­zás! A második mondatnál már felismerjük a népszerű rádióriporter, Rapcsányi László hangját. Aztán Ker­tész Zuzsa szólal meg, és ki hinné, hogy Battonyától pár száz kilométerre. Nyír­egyházán beszél bele a mik­rofonba? Ugyanonnan üd­vözli ellenfeleit Tóth László csapatkapitány. Mert nagy vetélkedésre készülődik ma a két csapat. Azt döntik el, ki jut tovább a Művelődési Minisztérium és a Magyar Rádió „Szép vagy Alföld” című műveltségi vetélkedő­jének harmadik elődöntőjé­ből a döntőbe? — Ha nincs kérdés, akkor közlöm veletek, hogy három perc múlva negyed nyolc — hangzik a műsorvezető fi­gyelmeztetése. Aztán már csak a hírek foszlányait fi­gyeljük egyre izgatottabban. A zenei bevezető után meg­szólal egy kellemes női hang: — Kossuth Rádió, Buda­pest, 19 óra 15 perc. Követ­kezik ... — és bemondja a műsor címét. A műsorvezető nem vesz­tegeti az idejét. Rövid be­vezető után már is fölteszi az első kérdést: kik a ve­télkedők? Aztán Poór Klári­nak adja a szót, akinek ez az első mondata: — Gyö­nyörű szép a könyvtár! Valóban: a Budapesti Mű­szaki Egyetem KlSZ-kollek- tívájának tervező munká­ját dicséri a funkcióját jól betöltő, esztétikailag is szép látványt nyújtó, színeiben harmonikus épület. Nagyte­rem híján a kicsi, de lelkes közönség az olvasó asztalai­nál foglal helyet, szemben az egyre izgatottabb nyolcta­gú csapattal. Hangjukra azért nyugalmat erőltetnek, Berecz János, Nemes Pál és Vámos Imre írják a Békés megyei Tanács művelődés- ügyi osztálya és a TIT Bé­kés megyei szervezete kiadá­sában, sokszorosított formá­ban, kézirat gyanánt megje­lent dolgozatról, hogy az „újult vitákat eredményezhet az egész hun problematiká­ról”. Mit választott tanulmánya témájául az 1973-ban el­hunyt Radnai Mikes amatőr kutató? Attilát és egy régi hagyomány bizonyítását, mi­szerint a hun birodalom központja és Attila sírja Dombegyház—Battonya tér­ségében keresendő. A régi írásbeli és szájhagyomány így szól: „Attila natus est in En- gaddi, educatus est in Zele- mér, sepultus est in Domb­egyháza”, magyarul: Attila Engaddiban született, Zele­amikor bemutatkoznak az ország előtt. Mi, Békés me­gyeiek jól ismerjük őket: Szabó Ferencet, a megyei levéltár vezetőjét, dr. Tóth Józsefet, a Földrajztudomá­nyi Kutató Intézet alföldi csoportjának vezetőjét, Elek László nyugdíjas főlevéltá­rost, dr. Takács Lászlót, a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium igazgatóját, dr. Bencsik Jánost, a gyulai múzeum igazgatóját, Her- bály Andrást, a gyulai ze­neiskola igazgatóját, Ko­szorús Oszkárt, az orosházi könyvesbolt vezetőjét, és Ibos Gyulát, a gyulai Er­kel Gimnázium nyugdíjas tanárát. Az ellenfél csapata ugyan­csak sokféle foglalkozású tagokból tevődik össze: akad zenetanár, főorvos, művé­szettörténész, irodalomtanár, közgazdász, levéltáros. És egy Magdolna is, aki — jú­lius 22-én Magdolna nap lé­vén — kap egy csokor virá­got. A bemutatkozás után a zsűri elnöke, Szatmári Ist­ván professzor szól nagy szeretettel az Alföldről, ar­ról a tájról, amely színe-ja- vát adta a magyar irodalom­nak. Még a zsűri egyik tag­ja, Fábián Zoltán kíván — hiszen maga is Békés me­gyei — nagy sikert a csapat­nak, s ezután már az igazi vetélkedés kezdődik. Akik rádión követik fi­méren nevelkedett, és Domb­egyházán temették el. „Rad­nai feltételezte, hogy e népi, sőt tudós hagyomány több mint egy évezreden át élt a népben, apáról fiúra, nemze­dékről nemzedékre szállt, míg végül valamikor 1700 tá­ján írásban is megfogalma­zódott” — írják a fentebb említett szerzők a könyv be­vezetőjében, és a Békési Élet c. közművelődési és tudomá­nyos folyóirat ez évi harma­dik számában megjelent cik­künkben, melyet a szerkesz­tőség vitaindítónak szánt. A kétszázötven oldalas könyv izgalmas olvasmány. Azok számára is, akik eddig nem foglalkoztak az Attila- hagyománnyal, és azok szá­mára is, akiknek számos megerősítő vagy éppen ellen- véleményük lesz Radnai Mi­kes dolgozatáról. Radnai gyelemmel az egy és ne­gyedórás vetélkedőt, renge­teget tudhatnak meg szülő­földjükről. Különösen Bat­tonya múltjáról, eredetéről, irodalmi-történelmi vonat­kozásairól esik sok szó. Hallhatunk arról is a kivá­lóan felkészült csapattól, hogy milyen kapcsolata volt a békési vidéknek a sóval, hogy Brahms „Magyar tánc”-a hogyan kapcsolódik a Maroshoz. Megismerked­hetünk múlt századi bíró­sági ügyekkel, Erdei Ferenc alföldi vonatkozásaival, a battonyai zendüléssel... Alig negyedóra van hátra a műsorból, s fej-fej mellett halad a két csapat. Zenei és úgynevezett villámkérdések következnek. Ki tudná ma már megmondani, kik a „gá- nyók”, a „tirpánok”, mi az a „dikkelő”, ki volt „Ál­mos Ákos?” Csaknem valamennyire választ kapunk. Sajnos, a mieink maradnak le, s így 82 pontunk van, a maximá­lis 90 helyett. Talán a vé­letlen játszik közre abban, hogy ezúttal a nyíregyházi­ak „hagyhatják el” a mik­rofont győztesként, hisz el­fogultság nélkül mondhat­juk, hogy egyaránt jól fel­készült két csapat versen­gett a továbbjutásért. Ha a döntőben nem is iz­gulhatunk megyénkért, tar­talmas vetélkedőnek lehet­tünk fültanúi. Sok újat, ér­dekeset hallottunk szűkebb szülőföldünkről, az Alföldről, s ezért érdemes lesz figye­lemmel kísérnünk a színvo- naas műsor folytatását is. Kép, szöveg: Gubucz Katalin mint „megyénk elfelejtett ős­régészeti különlegességét” tárgyalja a dombegyházi At- tila-hagyományt összegyűjtve és új megvilágításba helyez­ve minden vonatkozását. Végkövetkeztetése az, hogy: „Attilát Dombegyházán te­mették el, és ... első számú és állandó fővárosa, illetve haláláig állandóan első szá­mú fővárosa a Tiszántúlon, bizonyítási anyagom szerint a mai Battonya területén ál­lott.” Ámíg azonban az amatőr kutató idáig elérkezik, szá­mos szerteágazó kutatási te­rületet jár be, felsorol, össze­gez, következtet: dolgozatá­nak posztumusz kiadása — kézirat gyanánt — minden­képpen indokolt volt, és bi­zonyára hamarosan a figye­lem középpontjába kerül. (—s—n) MOZI Nevem: Senki Elnézést kérek a kedves olvasótól, a film címe, ami­ről írok, nem az, hogy „A többi csak körítés”, habár ez sem lenne rossz filmcím, ha jobban belegondolunk. „Ne­vem: Senki” az igazi cím, és két pompás színész alakítása az, amiért érdemes megnéz­ni. No persze, kellemes idő­töltés is, amolyan nyári szó­rakozás, de Terence Hill és Henry Fonda olyan kettős, mely ritkán talál egymásra, különösen ilyen pisztolyos filmekben, ahol általában az is elég, ha a főszereplő (vagy főszereplők) lőni és vereked­ni tudnak. Hogy még em­berekké is váljanak, a film­kockákon? Erre általában nincs nagy igény. Hogy ki­vétel mégis akad (és azért tegyük hozzá: egyre több) azért van, mert a producerek is rájöttek már: nem elég a látványos, de üres sztori, va­lami több, valami mélyebb is szükségeltetik a sikerhez. De ha valaki meglepő mélységeket keresne a „Ne­vem: Senki"-ben, roppant nagy csalódás érné. Hiszen olyasféle „tanulságokat”, hogy az egyik generáció után jön a másik, és a kettő soha nem hasonlít egymásra; vagy aki tehénlepény alá kerül (bocsánat, kifejezetten erről van szó, de értsük szimbolikusan), az ne ugrál­jon; és végül, hogy akit egy­szer hőssé emelnek az em­berek, äz nem menekülhet sorsától, hőssé kell válnia: már sokszor kitaláltak ... Hogy aztán itt, ezen a pon­ton a forgatókönyv írója csavar egy nagyot a cselek­mény alakulásán, az is jel-' lemző és hangulatos: a nagy hős (Henry Fonda) meghal ugyan, de csak a világ szá­mára, közben áthajózik egy másik világba, tapasztala­tokkal felvértezve, megöre­gedve, pihenni, nyugalomban élni és emlékezni a „régi szép időkre”. Ha most azt is kérné tő­lem a kedves olvasó, hogy értékeljem a „Nevem: Sen­kit”, akkor azt mondhat­nám, hogy közepes film. Lát­tam már jobb westernt is, rosszabbat is. Talán ez egy­szerűbb, nyilvánvalóbb, nem agyonbonyolított, profi fil­mesek módjára használja ki a rendező, és nem utolsó­sorban a forgatókönyv írója a két kitűnő színész művé­szi-emberi adottságait. Nem is tagadják, hogy az egész film erre épül, ők ketten töltik ki légkörrel a sokszor lassan és bizony majdnem unalmasan fejlődő jelenete­ket, hogv aztán hirtelen ló- dulással az izgalmak közép­pontjában találja magát a néző. A nagy segítő Terence Hill és Henry Fonda filmjében az operatőr, Giuseppe Ruzzoli- ni Nannuzzi volt. Tájai, nagy látószögű képei, lassí­tásai erőteljesek, szépek és kifejezőek. És kiváló a zene is, Ennio Moricone tehetsé­gét dicséri. — ser — Egy emlékmű a hegyek között. A ló oszétföldön a hűség szimbóluma is „A dombegyházi Attila-hagyomány új megvilágításban,, MA! MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Lányok, asszonyok. 8.52: Feleki Kamill énekel. 9.01: Epizódok a magyarországi operajátszás történetéből. 10.10: A Berlini filharmonikus ze­nekar játszik. 11.03: 30 éves a Rádiószínház. Miért tettem ? 12.20: Zenei anyanyelvűnk. 12.30: Magyarán szólva ... 12.45: Robert Casadesus zongorá­zik. 13.00: Barátom az ördög ügyvéd­je? 14.05: Két otthon között. 14.15: Énekszóval, muzsikával. 14.30: Magazin a világ mezőgaz­daságáról. 15.05: Üj Zenei Üjság. 15.40: Madrigálok. 16.00: 168 óra. 17.30: Chopin: e-moll zongoraver­seny. 18.50: Albérlet és philodendron. 19.58: Töltsön egy órát kedven­ceivel ! 20.58: A nótát kedvelőknek. 22.15: Alfred Cortot, Jacques Thi- baud és Pablo Casals trió­felvételeiből. 22.58: Dimitri Mitropoulos ve­zényli a New York-i fil­harmonikus zenekart. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Lehoczky Éva operaáriákat énekel. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.38: örökzöld dallamok. 9.42: Házszám. 10.00: Szombat délelőtt. 12.00: Térzene a Nemzeti Galéria előtt. 12.33: Jó ebédhez szól a nóta. 13.30: Éneklő Ifjúság. 14.00: Ritmus! 14.35: Orvosi tanácsok. 14.40: Operettfinálék. 15.30: Horváth István cigánydalo­kat énekel. 15.48: Banitschek üdvözletét kül­di. 16.35: Pophullám. 17.30: Nyári szünet. 17.45: Béres Ferenc nótákat éne­kel. 18.00: Szivárvány. 20.00: Operettfelvételek. 20.43: Vidám hanglemezritkasá­gok. 22.00: Szombat esti diszkó. 23.10: Slágermúzeum. III. MŰSOR 7.00: A szolnoki stúdió román nyelvű műsora. 7.30: A miskolci körzeti stúdió szlovák nyelvű műsora. 8.11: Zenekari muzsika. 9.05: 2000 felé . . . 9.40: Sztárok sztereóban. 10.30: A Beatles együttes összes felvételeié. 11.05: Artur Rubinstein zongorá­zik. 12.40: Nevelés — oktatáspolitika. 13.07: A századelő irodalmának hetei. 13.12: Szimfonikus zene. 15.25: Harminc perc beat. 15.55: Wagner: Tristán és Izolda. Közben: kb. 17.25: Rádiószínház. Jelige. Kb. 18.15: Az operaközvetítés folyta­tása. Kb. 19.50: A bázeli harangok. Kb. 20.35: Az operaközvetítés folyta­tása. Kb. 21.55: Suzanna Ruzickova Coupe- rin-műveket játszik. 22.06: Szellemi műhelyek. 22.32: Napjaink zenéje. SZOLNOKI st'ŰDIÓ 7.00: Román nyelvű műsor. Szerkesztő: Fretyán István. 7.30: Rádióvikend. Szerkesztő: Kardos Ernő. 8.00: Hírek. 8.05: Beatles-panoptikum. 9.00: Hírek, tudósítások. 9.15: Szerkesztik a hallgatók. Közben: Riportok a hét eseményeiből — Előadók abc-ben. 10,00: Újdonságok a műtőben. Riporter: Pálréti Ágoston. 10.10: Zenés kívánságok. 10.26—10.30: Hírösszefoglaló, hét­végi programajánlat, mű­sorelőzetes. BUDAPEST, I. MŰSOR 9.00: Tv-torna. 9.05: No, megállj csak! 9.35: Pályán maradni, (f.-f.) lú.15: „Életet az éveknek.” (ism„ f.-f.) 10.45: A „Fekete Macska” ban­dája. (ism.) 11.50: Még egyszer! (ism.) 14.40: Breki és a többiek, (ism.) 15.05: Idesüss! (f.-f.) 15.30: Magyarország állatai. (ism.) 15.40: Gólzsák, (ism.) 16.00: Reklám, (f.-f.) 16.05: Képzőbűvészet, (ism., f.-f.) 16.20: Hajótöröttek. 17.05: Hírek, (f.-f.) 17.10: Reklám, (f.-f.) 17.15: Aratás ’81. -If.-f.) 17.45: Az égenjárók. (f.-f.) 18.20: III. magyar—szovjet ifjúsá­gi barátságfesztivál. 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Petőfi Sándor: A Tisza. 20.05: Angyal visszatér. 20.55: A ’la Rossini. 21.35: A rajzfilmek kedvelőinek. 22.05: Tv-hiradó 2. 22.25:-Universiade 1981. Kb. 22.50: Twinky. II. MŰSOR 17.00: Reklám, (f.-f.) 17.05: J. B. Priestley: Snuki. (ism.) 18.00: Bródy Sándor: Napforduló, (ism.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Vers — mindenkinek. 20.05: Sosem lehet tudni. 22.05: Tv-híradó 2. 22.25: Bartók: Egynemű kórusok. BUKAREST 9.40: A 12. éjszaka. Tv-játék. 12.00: Zenéről mindenkinek. 13.00: Kulturális mozaik. 17.15: A hét politikai eseményei. 17.30: Universiade (úszás, atléti­ka). 20.00: Tv-híradó. 20.20: Tv-enciklopédia. 20.55: Dallas. 17. rész. 21.40: Zene. humor. 22.45: Tv-híradó. 23.00: Universiade, összefoglaló. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: A tücsök és a hangya. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Slágerlista helyett. 18.45: Költői színház. » 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Idegenvezető férjes asszo­nyoknak. 22.00: Szombat este: dalmáciai együttesek fesztiválja — Omis ’81. II. MŰSOR 17.15: Népi muzsika. 17.45: Szórakoztató zene. 18.00: Opera. 20.00: A romantika a klassziciz­mus ellen. 20.55: Tv-tárca. 21.25: Sportszombat. 21.45: Bukarest: Universiade, utána úszás és atlétika. MOZI Békési Bástya: A Pogány Ma­donna. Békéscsabai Épitők Kul- túrotthona: Mondd, hogy min­dent megteszel értem! Békéscsa­bai Szabadság: minden előadá­son: Nevem: Senki. Békéscsabai Terv: A Csendes-óceán kalózai. Gyulai Erkel: Zsaru. Gyulai Pe­tőfi: Zugügyvéd zavarban. Oros­házi Partizán: A XX. század ka­lózai. Beszéljünk a lovakról

Next

/
Oldalképek
Tartalom