Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-03 / 154. szám

1981. július 3., péntek o Kádár János felszólalása a BYK-ban (Folytatás az 1. oldalról) A XII. kongresszus hatá­rozataiból adódó tennivalók­ról szólva kiemelte, hogy a kongresszus jövőbe mutató, szocialista programot foga­dott el, reális, ám nem kis feladatokat tűzött ki, közép­pontba állítva a gazdasági munkát. Ha az ott meghatá­rozott teendőket végrehajt­juk, kitűzött céljainkat elér­jük, az azt jelenti, hogy hely­reállítjuk gazdaságunk egyensúlyát, megőrizzük élet- színvonalunkat, vívmányain­kat, és tovább javítjuk az életkörülményeket. Ehhez azonban milliók akarata, tu­dása, tettrekészsége szüksé­ges, az az eltökéltség, amely­re már több évtizede bizton számíthatunk. Kádár János az egyik szo­cialista brigádvezető felszó­lalásához kapcsolódva hang­súlyozta, valóban: a fejün­ket is használnunk kell, hogy jól gazdálkodjunk minden­nel, tudással, anyaggal, ener­giával, egyszóval a gyarapo­dást, a fejlődést szolgáló ter­melési eszközökkel. Végül a Központi Bizottság első tit­kára a nemzetközi helyzetről szólva is azt húzta alá: ami feladatunk az, hogy dolgoz­zunk, végezzük el tenniva­lónkat, s akkor mindenkép­pen boldogulunk. Befejezé­sül gratulált az elért ered­ményekhez, további sok si­kert kívánt a Leninvárosban dolgozóknak. Kérte a szocia­lista brigádvezetőket, párt­munkásokat, tolmácsolják kollektíváiknak a Magyar^ Szocialista Munkáspárt Köz-' ponti Bizottságának üdvözle­tét. A Központi Bizottság első titkára visszaemlékezett ar­ra: már akkor is járt ezen a vidéken, amikor még a hatalomért folyt a harc, és még nyoma sem volt a mai hatalmas ipari létesítmény­nek. Ami Leninvárosban fel­épült, az az itt élő emberek és az egész magyar nép nagy közös vállalkozásának szép eredménye. Örömmel álla­píthatjuk meg, — mondotta —, hogy népünknek nem kell sajnálnia az ide befektetett forintokat. Az ilyen szocia­lista építkezés olyasmi, mint egy társadalmi kohó. Kihat a közösségre, erősíti a szem­léleti-cselekvési egységet. A pártalapszervezetek ereje pe­dig olyan, mint a jó kovász: jó közösséget erjeszt. Szólt arról, hogy a Leninvárosban megvalósult építkezés szép példája a szocialista együtt­működésnek, a nemzetközi összefogásnak is. A magyar —szovjet kooperáció segíti a szocialista, kommunista épí­tőmunkát, mindkét ország gyarapodását, népeik javára. A Központi Bizottság első titkára elmondotta, hogy a látottak-hallottak örömmel töltötték el, de megjegyezte: bizonyára több gondjuk van annál, mint amennyiről e baráti hangulatú találkozóin tájékoztatták őt. Biztosítot­ta a jelenlevőket, hogy a Párt Központi Bizottsága és a kormány figyelemmel kí­séri a leninvárosi kollektívá­kat foglalkoztató problémá­kat, amelyeknek megoldását nemcsak helyi feladatnak tartják. Belpolitikai helyzetünkről szólva a Központi Bizottság első titkára kijelentette: né­pünk értékeli a szilárd tár­sadalmi viszonyokat, a tö­retlen fejlődést, az életkö­rülmények javulását, a gon­dokkal, a megoldásra váró problémákkal együtt. A ma­gyarnak, bárhova megy is a világon, ma már nem kell szégyenkeznie. Mindezért meg kellett dolgozni, és van mit félteni. Egycsapásra ez­után sem megy minden, ez­Tanácsülés A következő öt esztendő középtávú költségvetési és fejlesztési tervjavaslatát tár­gyalta meg a közelmúltban a medgyesegyházi nagyköz­ségi tanács ülése. A javas­latban szerepel — többek kö­zött — újabb utcák szilárd burkolattal való ellátása, a tárgyi feltételek biztosítása három általános iskolai ta­nulócsoport és két napközis­csoport működéséhez, az egészségház és a tanácsháza központi fűtésének kiépítése, 1982—83-ig • a művelődési ház. 1984-ben a Jókai utcai iskola, és ugyanabban az évben a körzeti orvosi lakás felújítása. A tervjavaslat áttekinthe­tően részletezi a pénzügyi tervet, annak forrásait, a után is mindenért keményen meg kell dolgozni. A gyárlátogatás végeztével a Központi Bizottság első titkára rövid sétát tett Le- ninváros főterén. Érkezésé­nek hírére összesereglett a város apraja, nagyja. Kedves jelenet volt, hogy itt, az át­lagéletkort nézve legifjabb városban Markovics Mihály- né Gombos Katalin, 1919-es kommunista köszöntötte vi­rágcsokorral Kádár Jánost. A Központi Bizottság első titkára befejezte Borsod- Abaúj-Zemplén megyei láto­gatását, és csütörtökön este visszaérkezett Budapestre. várható saját bevételeket és a megyei tanács által bizto­sított anyagi támogatást, melyet a művelődési házban kialakítandó mozihelyiségre kap a nagyközség. A VI. ötéves terv időszakára készített tervjavaslat tartal­mazza az elvárt társadalmi munka értékét, melyre Medgyesegyházán eddig is biztonságosan számíthattak. Ezúttal elsősorban a bölcső­de bővítésénél és a művelő­dési ház felújításánál lesz jelentős a lakosság és a társadalmi szervek munka- vállalása. A tanácsülés végül átte­kintette az V. ötéves közép­távú fejlesztési és költség- vetési terv teljesítését, majd a VI. ötéves terv, időszakára beterjesztett javaslatot jó­váhagyta. lutalomkfrándulás alkatrészmentő akció Jó munkájuk jutalmául ötnapos jutalomúton vehet­tek részt a Békés megyei ci­gány koordinációs bizottság szervezésében többek között az endrődi Lakatos Gyulá- né, a mezőberényi Rácz Ár- pádné, a békési Surman László, a vésztői Mező Kál­mán, a békési Vári Géza és ifjabb Antoni Pál, az oros­házi Raffael Ernő, a mezőbe­rényi Horváth Béla, az end­rődi Raffael Margit. A csoport tagjai kirándu­lásuk ideje alatt Ungvár, Munkács, Beregszász és Huszt nevezetességeivel is­merkedtek. Néhány héten belül öt Fe­jér megyei termelőszövetke­zet huszonnyolcféle — évek óta hiányzó, vagy csak ne­hezen beszerezhető — cikk készítésére kötött szerződést a MEGÉV-vel. Kombájnok­hoz, traktorokhoz, szálasta- karmány-betakarító gépek­hez gyártanak többek között kaszavezetőket, gumigyűrű­ket, gumituskókat, s egyéb apró, a gyárakban csak gaz­daságtalanul előállítható, de a mezőgazdasági munkák so­rán nélkülözhetetlen alkat­részt. A terméket a Fejér megyei AGROKER értékesíti majd, s nemcsak a Fejér me­gyei, ’hanem az ország töb­bi gazdaságát is igyekszik ellátni az ötök műhelyeiben készített alkatrészekkel. Az alkatrészgondok enyhí­tését szolgálja a Fejér me­gyei AGROKER új akciója is. A vállalat a közös gazda­ságoktól megvásárolja a ki­selejtezett gépeket, amelyek­ből az agárdi Gárdonyi Géza Termelőszövetkezet szakem­berei bontják ki a még hasz­nálható anyagokat, alkatré­szeket. Ezek felújításával, ér­tékesítésével több millió fo­rintot takarítanak meg. ■ tárgyalóteremből Halálra éheztette édesanyját Titok? Hála egyre szélesedő demokratizmusunknak, ma már minden kérdésünkre választ lehet kapni. Persze, kivéte­lek azért vannak. Például: hová lett a tavalyi hó? Állí­tólag egyesek tudják, de makacsul őrzik a titkot. A má- ■ sik rejtély, amelybe kívülállót szintén nem avatnak be, úgy hangzik: mi kerüljön az általános iskolások tanszer­csomagjába? Pedig ezt mostanában sok kereskedelmi vállalat, üzlet tudakolja az oktatási intézményektől. A PIÉRT kiadott ugyan egy tájékoztatót, amelyben meg­határozták: mennyi füzet, ceruza, rajzlap, hány csomag számolókorong, írólap, papírkészlet legyen a tasakban? A kiadványban az is olvasható, hogy a nagykereskedelmi vállalatnak az 1981/82-es tanévben az ország több mint 1,4 millió tanulójának tanszerellátásáról kell gondoskod­nia. Az Oktatási Minisztérium az idén is közölte az úgynevezett tanszernormákat. Magyarul: mit vegyen meg a szülő egységcsomagban és külön a gyerekének. Ugyan­akkor a legutóbbi szezon tapasztalatai azt igazolták, Hogy ezek a „normák” csupán irányt mutatnak, a pedagógusok igénye mennyiségben, minőségben és választékban is el­tér a központi előírásoktól. Ezért nagy figyelmet szüksé­ges fordítani a helyi kívánalmak megismerésére, kielégí­tésére. Az utóbbiakat természetesen komolyan vették az Uni- verzálnál is. A békéscsabai 49. számú papír- és írószer- bolt szocialista brigádjának tagjai mintegy 30 helyi és város környéki általános iskola igazgatójának levelet küldtek. Kérték, hogy június 15-ig írják meg: mit szeret­nének a csomagban látni, illetve nem látni. Javaslata­ikkal, ötleteikkel hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a tanulók olyan tanszerhez jussanak, amilyenre szükségük van. Mit gondolnak, hány iskolától jött válasz? Nem titok, megmondom. Egytől sem. Ezek után már csak két kérdés marad, amely meg­nyugtatóan tisztázhatná: miért e közömbösség? Vagy szeptemberben könnyebb lesz reklamálni? íseresl A Gyulai Megyei Bíróság tárgyalta Nagy Lorándné és Nagy Loránd, Békéscsaba, Nagy Balogh u. 2. szám alat­ti lakosok bűnügyét. Mind a ketten emberölés miatt ke­rültek a vádlottak padjára. A házaspár együtt élt Nagy Lorándné édesanyjával, öz­vegy Sztankó Györgynével. Az idős asszony nyugdíjából egyedül tartotta fenn magát. A múlt év októberében azon­ban az udvaron elesett, meg­ütötte magát, és azt követően alig bírt járni. Sőt, később már a szobájából sem tu­dott kimenni, állandóan az ágyban feküdt. A vádlottak úgy döntöttek, hogy a magá­ról gondoskodni nem tudó idős asszonynak élelmet visz­nek a szobájába. Hétköznap reggelenként többnyire hideg felvágottból álló, 5—6 szele­tet tartalmazó adagot készí­tettek neki, és egy pohár vi­zet. Seggel a lánya vitte be a szobába az ételt, és az ágy melletti szekrényre tette, délután pedig a veje. ö fű­tött be a szobába. Február­ban már annyira legyengült, hogy segítség nélkül nem tu­dott az ágyról leszállni. Mo­sakodni sem mosakodott. A lánya meg a veje pedig nem gondoskodott arról, hogy tisztába tegye. A szobában nem takarítottak. Az ablakok el voltak sötétítve. Nagy Lo­ránd, látva, hogy anyósa testileg teljesen leromlott, magatehetetlenné vált, s táp­lálékot nem fogyaszt, az volt a véleménye, hogy ezen az állapoton változtatni kell. Véleményét többször közölte feleségével. Az viszont elhá­rította magától ezeket az ag­gályokat, míg végül* Nagy Loránd is belenyugodott eb­be a helyzetbe. A szakértői vélemény szerint az idős asz- szony nem szenvedett beteg­ségben, ám a fennmaradásá­hoz szükséges táplálék hiá­nyában oly mértékben le­gyengült, hogy április 9-én elhunyt. Életének utolsó tíz napjában alkalmazott gyógy­intézeti kezeléssel a halálos eredményt még el lehetett volna hárítani, de ennek hiá­nyában a halál beállott. A megyei bíróság társtet­tesként elkövetett emberölés bűntette miatt Nagy Loránd- nét 8 év, Nagy Lorándot pe­dig 4 év szabadságvesztésre ítélte. Ezenkívül eltiltották őket a közügvek gyakorlásá­tól is. A védők és vádlottak enyhítésére fellebbeztek. Az ítóiptet az ügyész tudomásul vette. —di Nehéz beszélni? „Beszél, mint a vízfolyás”, „Beszél, beszél, be nem áll a szája!”, „Egész nap jártatja a száját” — ezek a szólások mintha valahogy tagadó választ sugallnának a fenti kérdés­re. Nézzünk meg egyet! „Beszél, beszél, de nem mond sem­mit”. Szerintem ez a megállapítás — mely szintén közismert, és az életben gyakran elhangzik' — a helyes válaszadás kul­csa. Nem beszélni nehéz, hanem mondani valamit. „Jót s jól!” — jelentette ki a magyar nyelv csiszolásának, fejlesztésének egyik nagy mestere, Kazinczy több mint száz­ötven éve. Igaz, ő a versírók elé állította a fenti követel­ményt, de ez az a feladat, ami elé állítódik mindenki, aki valamit cselekszik, így az is mindenképpen, aki eszközül a nyelvet használja valamilyen szándéka megvalósításához. Nem mellékes a sorrend. „Jót” — vagyis emberséges, nemes szempontból megállapí­tott igazságokat; szeretetből fakadó, segíteni akarásból ki­nyilatkoztatott szándékokat; valóban igazságot kereső, tény­leges és fontos dolgot felvető kérdéseket — azaz csak ilye­neket kifejező szavaknak szabad elhagyni az ember száját. „s jól” — kéri Kazinczy, azaz kellő pontossággal, se töb­bet, se kevesebbet, s a belső látás, hallás, a képzelet is segít­se, kellő hangerővel, hogy el is jusson annak a füléhez, aki­nek szánva lett; a hangok kellő megformálásával, hogy az illető képes is legyen megérteni, vagyis a beszéd minden ele­me: a hangerő, a hangsúly, a hangszín azt szolgálja, hogy a lehetőségig segítse a szemben állót a mondottak megértésé­ben. Hogy e kérdés ma is mennyire aktuális, bizonyítja, hogy Benkő Loránd, napjaink egyik nagy nyelvésze az 1976. évi nyíregyházi anyanyelv-oktatási konferencián az alábbiakat mondta: „...Vajon melyik a lényegesebb veszély a nyelv- használatban magában is, de nem utolsósorban ennek a tár­sadalmi magatartásra való visszahatásában is? Az-e, ha va­lakinek a közlésében tipikusan nyelvtani hibák jelentkeznek, például iktelenül ragoz ikes igéket, egyenlőré-t mond egye­lőre helyett, el kell menjek-et el kell mennem vagy el kell, hogy menjek helyett, sőt horribile dictu — egyszer-egyszer még — suk-, sük-özik is? Vagy az-e, ha valaki nemtörődöm, hányaveti közléseiben minimális tekintettel sincs a hallgató megértési érdekeire... ha akár sznobizmusból, akár áltudo­mányosságból, akár kényelmi szempontokból az idegen sza­vaknak, kifejezéseknek a megértést gátló özönét zúdítja hallgatóira vagy olvasóira;...” A sima beszédű, választékos, mind nyelvtani, mind a ki­ejtés szempontjából kifogástalan semmitmondás és a göcsör- tös, darabos, esetleg nyelvtani hibás vagy esetleg nem elég esztétikai hangzású, de valóban lényeges igazságokat ki­mondó beszéd közül — inkább az utóbbit becsüljük. Természetesen tudnunk kell, hogy nem ez a követendő példa. Harmadiknak véve a végletesen rosszat (vagyis amikor rossz, semmitmondó, esetleg hazug tartalmat rossz, zavaros megfogalmazásban, esztétikusságra egyáltalán nem törekvő megnyilatkozásban találunk), sohasem szabad szem elől té­veszteni a negyedik változatot, a követésre méltót: azt, ami­kor jó, igaz és fontos tartalom szép formában jelentkezik, vagyis mikor a beszéd dallama, a hangok tisztasága stb. kü­lön élményt ad — azaz, amikor a forma szépsége erősíti a tartalom igazságát. így beszélni — furcsa, de elsősorban megint nem a for­mán, vagyis nem külsőségeken múlik, hanem a bensőn, a jellemen. Ha akkor szólok, ha van mit mondanom, ha csakugyan azt akarom, hogy akihez beszélek, megértse, amit mondok, ha tisztelem mind önmagam, mind azt, akivel közölni akarok valamit; ha nyíltan, őszintén fordulok felé, ha nincsenek gát­lásaim vele szemben, de nem is becsülöm le őt, s ezért ter­mészetesen viselkedem előtte — akkor beszédem nem lesz terjengős, hanem akaratlanul is világosan és szabatosan be­szélek, érthetően, értelmezve, amit mondok; ösztönösen is arra törekszem, hogy szépen nyújtsam át gondolataimat. Ezen ösztönösen jó nyelvhasználatot természetesen még to­vább javíthatom a hangképzési, a nyelvtani, a szövegszer­kesztési szabályok tudatos alkalmazásával, de birtokoljam ez utóbbiakat bár professzori szinten, ha nem rendelkezem az előbbi kívánalmakkal — „szép beszédű” sohasem leszek. Mindazok, akik nyelvművelőként az ország színe elé áll­nak, legjobban úgy szolgálhatnak, ha legelőször a fentieket tudatosítják, s legjobban úgy hatnak, ha élő példaként mu­tatkoznak a negyedik változatra, s így akaratlanul sem bi- zonytalanítják el az embereket, hanem az igényesség éb­resztésével együtt egyben a hitet is erősítik bennük, hogy a megmutatott úton érdemes elindulni, mert a felmutatott ide­ál, lám, megközelíthető. Kállai Eszter Kutya meleg van MTi-fotó: Rózás Sándor — KS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom