Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-21 / 169. szám
0— 1981. július 21., kedd Táncművészetünk 1981-ben Boldog vendégségben (I.) Mit hoztak az elmúlt hónapok a táncművészet kedvelőinek? Javultak vagy romlottak e művészeti ág lehetőségei? — a válaszhoz a két nagy színpadi ágazat, a balett és néptánc fejleményeit érdemes áttekintenünk. A nehezebbjével kezdve: tánckultúránk egészét meglehetősen súlyosan érintette az Operaház épületének tavalyi bezárása. A balettegyüttes éppúgy, mint a közönsége is, az elmúlt három évtizedben hozzászokott a két színpadhoz és a kettős repertoárhoz, s most egyszeriben sürgőssé vált a Népköztársaság úti darabok megmentése, átplántálása az Erkel Színházba. Nos, a mentőakció hozzávetőleg sikerült, legalábbis az évad végére kialakult a nyolc-tíz önálló balettestre szóló választék. A társulat nagyjából átlábalt a krízisen, s ma már kevésbé kell aggódnunk azért, hogy a budapesti balettet törölni kell-e a számon tartott, nagy európai társulatok névsorából. Mégis, miért a „nagyjából”? Mert változatlanul kemény feltételek uralkodnak. Hiszen az operaprodukciók ugyancsak egy színpadra szorulnak össze (márpedig szűk lakásban nehéz a társbérlet), s két színház előadásszámát egyszerűen lehetetlen egy színpadon reprodukálni. Nemcsak a darabok, a szereposztásban érdekelt művészek is ritkábban kerülhetnek sorra. Ki gondolta volna tavaly ilyenkor, hogy művészeti berkekben is megismerik a szabad munkaerő-kapacitás fogalmát? Most ismerik, s nem is könnyű megvívni a külföldre szerződések szándékával, ha közben itthon épp az igazi vonzerő, az új szereplehetőségek köre zsugorodik össze. Szerencsére a fiatal művészek is ráébredtek a helyzet fonákságára. Az évadban ugyanis megalakult az operaházi balettstúdió, a legújabb koreográfus-nemzedék és a fiatal előadóművészek összefogásával. Kamarabalettjeik már az idén tavasz- szal estek át a tűzkeresztségen, biztató benyomást keltve, s nem is akármilyen pódiumon. A Budai Táncfórum ugyanis szintén ebben az évben nyitotta meg kapuit a különböző hivatásos és amatőr, balett- és néptáncegyüttesek előtt. Míg a Budai Táncfórummal most már akár a kísérleti művek is pódiumhoz jutnak Budapesten, vidéken tagadhatatlanul szűkebb a választék. Nem utolsósorban azért, mert balettegyütteseink közül a tájelőadásokat egyedül a Pécsi Balett érzi feladatának. Érdekes, hogy az Operaház társulata még új helyzetében sem vállalt eddig vidéki fellépéseket (az említett stúdió vállalkozó- készsége pedig már inkábba jövő évadban derülhet ki), s nem adhatunk számot a Győri Balett tájelőadásairól sem. Bármilyen öröm pedig, ha egy győri vagy budapesti bemutatójukra valóságos népvándorlás indul, fontos volna, hogy sokkal jobban megmutassák magukat az országban. Szűkösek, rosszak a színpadi viszonyok? Igen, a legtöbb helyen. Mégis, bölcs válogatással, igényes kamaraműsorokkal mindkét társulat megtalálhatná az alkalmazkodás módját. Hivatásos néptáncegyütteseink közül a Népszínház táncegyüttese szinte egyidős a Győri Balettel, csak éppen működésében a néptáncból kiindulva tűzte ki céljául a korszerű táncművészet megteremtését. A társulat nevéhez méltón két év óta lankadatlanul rója az ország kis színpadait, tulajdonképpen úgy, hogy a Budai Táncfórum megnyitásáig szinte nem is jutott fővárosi fellépéshez. Az Állami Népi Együttes az elmúlt években amolyan kettős életet élt: miközben lelkesen vagy rutinnal rendre teljesítette fellépéseit, s Japántól Dél-Amerikáig újabb babérokat is szerzett, műhelymunkájában az egyre kórosabb pangás jeleit mutatta. A „hogyan tovább?” kérdésére a társulatnak ezután kell megadnia a választ, a nemrég kinevezett művészeti vezető, Tímár Sándor irányításával. Nem lesz könnyű a folyamat, hiszen fenn kell tartani az együttes örökségét, így Rábai Miklós korszakos jelentőségű koreográfiáit, ám egyidejűleg újra kell csiszolni az idők során jócskán megkopott előadói színeket is. Nemzeti táncfolklórunk az elmúlt másfél évtizedben még mindig rengeteg friss értéket kínált fel, s valóban bűn lenne osupán joviális hejehujákkal letudni e folklór interpretálásának feladatát. A társulat előtt tehát váltig ott áll a megújulás történelmi leckéje. Érdemes lenne persze más társulatok munkájába is bepillantanunk, vagy akár abba, hogy táncművészetünk hogyan állja az összehasonlítást más művészeti ágakkal, esetleg az egyetemes tánckultúra eredményeivel. Fogas kérdések, külön tanulmányt érdemelnének. Helyettük érjük be annyival, hogy bár — balettben, néptáncban — mindegyik együttesünk felmutathatja a maga sajátos színeit, s mindegyik külön ars poeticát vall, ebben az évben összebeszélés nélkül is közös vállalkozásuk született: mindegyikük szükségét érezte, hogy Bartók Béla születésének századik évfordulóján új táncművek színrevitelével áldozzon a nagy példakép emlékének. S bár közel sem lenne érdektelen a Bartók- tnuzsikákra született koreográfiák gyűjteményes szemléje, a néző az eddigi bemutatókból is leszűrhette, hogy társulatainkban elevenen munkálkodik Bartók eszmei öröksége: folklórunk tisztelete és a korszerű kifejezés állhatatos keresése. Maácz László „Aki a mi vendégünk, az boldog legyen, és ha elmegy, szerencse kísérje az útján!” Így mondta Szörnyű Szél (azaz oszétul: Tajmuraz), aki afféle asztalfőnökként (őszé" túl: tamada) megvonta tőlem a szót, mert nem állva beszéltem, amikor megfogtam a poharat, s ez az őszét asztalnál tilos. Megbüntetett tehát, a tamadának erre joga van, de engesztelésül ismét felköszöntött, ami az őszét asztalnál kitüntetés, mint ahogy szörnyű sértés, ha legelőször nem a vendég tiszteletére koccintanak. „Tölts újra hát, s légy igaz bölcs velem: az Élet elröpül könyörtelen ...” idézett vendéglátóm Omar Khajjám egyik négysorosából, amit Szabó Lőrinc fordításában ismerek, s nem annyira az ital, mint inkább a sok szép szó hatott rám mámorítón, egyébként is vigyázva kellett innom, mert a jó vendégnek támaszkodás nélkül kell az őszét asztaltól felállnia. Azt hiszem, hogy Tajmuraz G. Dzasakhovnak, Észak-Oszétia Inturist-vezér- igazgatójának az asztalánál elhangzott pohárköszöntők éreztettek meg velem először az őszét nép tehetségéből és nagyságából valamit, s noha az inturist vendégeként a Szovjetunió más tájain is hasonló vendégszeretettel fogadtak, vendéglátóim bizonyára megbocsátják majd nekem, hogy élményeim leírása során a legtöbb nevet Oszétiának szentelem. Oszétia: horzs! A „horzs” azt jelenti: „jó”, de a feltartott hüvelykujj a szónak különös nyomatékot ad, s én most, hogy leírtam ezt a szót, gondolatban feltartottam a hüvelykujjamat. Az őszét csak egy a Szovjetunióban élő több mint száz nép között, ám a hazánkénak alig egytizednyi területén fekvő Észak-Őszét Autonóm Szovjetköztársaság lakóiról alig- alig tudhat a magyar olvasó. Annyit talán igen, hogy őseik alánok voltak, de azt már kevésbé, hogy az alánok a népvándorlás során Pannóniába is eljutottak, s hogy a Duna, a Dnyeszter, a Dnyeper, a Don elnevezés az alánoktól ered. Bizonyság erre, hogy az oszétek ma is „don”-nak, azaz „víz”-nek nevezik jó néhány folyóju- kat; itt, a Kaukázus északi lejtőiről rohan a Tyerekbe a Genaldon, a Gizeldon, a Fi- agdon, ez utóbbi mentén, bent a hegyek között, egy ma őstiszafákban gazdag szorosban állt az első században Dedyakov, az alánok fővárosa. Némi könyvtári búvárkodás révén sikerült fellelnem néhány, minden bizonnyal vitatható, de kétségkívül érdekes feljegyzést, amelyek egyebek között őseinknek a szarmata eredetű, iráni nyelvű alán törzsekkel való etnikai kapcsolatára is utalnak. Kínai írók „alan-a- sze” törzsekként említik az alánokat, az arabok „ász”- oknak nevezték, őket (amiből egyes kutatók szerint az Asia =Ázsia szó is származik), az „ász” az oroszban „jászi”'t jelent, s feltehető, hogy a mi Jászságunk népe az oszétokkal közös ősöktől kapta a nevét. Mindenesetre megható, hogy az „ósz”-ok (ahogyan az alánokat a grúzok és más kaukázusi népek elnevezték), jóval többet tudnak rólunk, magyarokról, mint amennyit mi róluk tudunk. Példának okáért az oszétek ismerik és szeretik Petőfi Sándor verseit, mégpedig Koszta Hetagurov fordításában, aki az őszét irodalmi nyelv megteremtője volt, akit Fagyajev az oszé- tok Leonardójának nevezett, aki nélkül ma — mert újságíró is volt — tán nem is jelenhetne meg a Razsdzi- nad (Igazság) című napilap, aki nélkül ma Thapcajev nem játszhatna Shakes- peare-t az Őszét Drámai Színházban, ahol egyébként egy angol színházi delegáció tagjai — saját megítélésük szerint — a legjobb Hamlet- alakításnak voltak tanúi, s ahol — többek között — Katona József Bánk bánját is nagy sikerrel adták elő. És az őszét irodalmi nyelv megteremtése nélkül az alánokkal való etnikai kapcsolatunkról nem tanúskodhatna néhány közös őszét—magyar szavunk: a „gazdag”, a „kard”, a „híd”, az „asz- szony”. Hogy aztán az „asszony” megnevezés eredetileg a magyarban is kizárólag a fejedelem feleségét illette meg, azért különösen érdekes, mert alán eredetiben a szó uralkodó lényt jelent. És csak most, ennek az ismeretnek a birtokában tudom 'értékelni igazán Szörnyű Szélnek egy másik, az asztalnál ülő, három nőre utaló pohárköszöntőjét, amelyet a tolmács a következőképpen fordított: „Három uralkodó ül itt. mindegyik a vendég tiszteletére jött ide, tehát a vendégnek joga sincs arra, hogy Oszétiában rosszkedvű legyen...” Aczéi Gábor (Következik: 2. Költők és hősök) MM KÉPERNYŐ Régészet a Dél-Alföldön Ezúttal tulajdonképpen a július 17—i, pénteki televíziós műsorról szeretnénk írni. Részben azért, mert ilyenkor nyáron mondhatjuk, hogy szezonja van a régészeti ásatásoknak — nem mintha télen nem lenne mit csinálni, hiszen akkorra marad a munka nagyja, a leletek feldolgozása, — részben pedig, mert a beszélgetésnek megyei vonatkozása is volt. Megszólaltatták a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum régészeti osztályának vezetőjét, Goldman Györgyöt is. Mellette, a bajai Türr István Múzeum munkatársa, dr. Kőhegyi Mihály, valamint a szegedi Móra Ferenc Múzeum képviseletében dr. Trogmayer Ottó kapott szót. „Tulajdonképpen”’ — mert nem csupán erről az egy műsorról érdemes szólnunk, hanem ennek kapcsán arról, hogy vajon mennyire kíséri figyelemmel a rádió, illetve a televízió a régészek munkáját? Nos, hadd említsem mindenek előtt a rádióban nemrégiben elhangzott, néhány perces beszélgetést, a Vész- tő-mágori ásatásról. Lehet, hogy a lokálpatrióta szól belőlem, de hiányoltam mindazok megszólaltatását, akik ténylegesen részt vettek a sokéves munkában. És akkor jött ez a tévés beszélgetés, amely éppen a másik végletbe esett. Sokat akart mondani, nagyon is sokat, így aztán felszínes, szürke csevegéssé vált a Dél-Alföld régészeti munkájára szánt 20 perc-. Mert bele akartak zsúfolni ebbe a nem éppen bőséges műsoridőbe három megyét, szólni akartak általában a régészeti munka módszereiről — újakról és régiekről egyaránt —, s meg kívántak emlékezni Móra Ferencről, a múzeumigazgatóról is. A kísérlet tehát sikertelen volt. önmagukban e témák érdekesnek, sőt izgalmasnak ígérkeztek volna. Ha csak az archív filmre gondolunk, melyen Móra elvenedett meg előttünk, vagy az ásatásról, készített filmfelvételre, melyet Dévaványán forgatott a szegedi körzeti stúdió stábja... Szívesen megismertük volna az oxfordi múzeum szakembereinek különleges kutatóeszközeit is. Ám így, egy-egy villanásnyit időzhettünk e témáknál, s közben ismét bebizonyosodott a közmondás sokéves igazsága: . Ki sokat markol, keveset fog”. A rendező, Kun Zsuzsa és munkatársai ebbe a hibába estek, hiányérzetet, elégedetlenséget hagyva a nézőkben, akik ugyancsak sokat akarnak a témákról megtudni, de nem így, húsz percbe zsúfolva mindent. N. A. Egy don a sok közül: a kanyargó Fiagdon MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÖ 8.25: Otthon vagyunk-e az atomkorban? 8.55: Népdalok, néptáncok. 9.44: Kamraktrály. 10.05: MR 10—14. 10.35: Kamarazene. 11.41: Abel a rengetegben. 12.35: Törvénykönyv. 12.50: Daloló, muzsikáló tájak. 13.51: Ifjúsági dalok. 14.07: Kárpáti rapszódia. 15.10: Gyurkovlcs Mária és Sár- dy János operettfelvéte- ‘leiből. 15.39: Éló világirodalom. 16.05: Nótacsokor. 17.07: Technika vagy politechnika? 17.32: Gesualdo-madrigálok. 17.45: A Szabó család. 19.15: Hallgassuk együtt. 20.00: Vonzások és változások. 20.30: Mozart-művek. 21.05: A századelő irodalmának hetei. 22.30: Nagy siker volt! Közben: 23.00: Helyettesek. 0.10: Heiligh Gábor táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÖ 8.05: Két Suppé-nyitány.. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Ifjúsági könyvespolc. 12.33: Melódiákoktól. 13.30: Az MRT gyermekkórusa énekel. 14.00 Kettőtől hatig . . . 18.00: Tip-top parádé. 18.33: A váci KISZ-kórus énekel. 18.53: Gramofonalbum. 19.23: A múlt magyar tudósai. 19.33: Csak fiataloknak! 20.33: Rengeteg pénz. 20.56: Palló Imre nótákat énekel. 21.22: A Rádió Dalszínházának Offenbach-ciklusa. III. MŰSOR 9.00: Lionel Rogg orgonái. 9.45: Moniuszko: Halka. 11.05: Külpolitikai könyvespolc. 11.20: Az operaközvetítés folytatása. 12.32: Schubert: I. szimfónia. 13.07: A századelő irodalmának hetei. 13.27: Marek Drewnovski zongorázik. 13.55: Az NDK rádiója berlini dzsesszfesztiváljának műsorából. 14.30: A Londoni szimfonikus zenekar felvételeiből. 15.14: Magyar előadóművészek felvételeiből. 15.57: Labirintus. 16.12: Bach-művek. 17.30: Harminc perc alatt a föld körül. 18.00: Ernani. 19.05: Parasztok. 19.40: Lazar Berman zongorázik. 20.30: Üjdonságainkból. Külföldi táncdalok. 21.11: Híres előadóművészek felvételeiből. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Népszerű melódiákat szaxofonozik Félix Slova- cek. 17.20: „Felnőtté lettél. . .” Beszélgetés Kalmárné Horoczi Margit festőművésszel. Ri- portre: Pálréti Ágoston. 17.40: A szövetkezeti kórusok szolnoki országos találkozójának bemutatóiból. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene magyar együttesek műsorából. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. BUDAPEST, I. MŰSOR 16.00: Hírek, (f.-f.) 16.05: Testünk, (ism.) 16.30: Az ítélet, (ism.) (f.-f.) 17.15: Stop! (ism.) 17.20: Kuckó, (ism.) 17.50: Reklám, (f.-f.) 17.55: Emlékszel még ... V. 18.25: Másfél millió lépés Magyarországon. 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: A „Fekete Macska” bandája. 21.10: Kortársunk: Mándy Iván. 22.15: Tv-híradó 3. 22.25: Universiade 1981. Közben: Sportmozi (f.-f.) II. MŰSOR 20.00: Műsorismertetés, (f.-f.) 20.01: Német nyelvű hírek, (f.-f.) 20.05: Szerepek. 20.}5: Angol nyelvű hírek, (f.-f.) 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: III. magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztivál. Kb. 23.10: Orosz nyelvű hírek, (f.-f.) BUKAREST 16.05: Szünidei matiné. 16.30: Népdalok. 17.00: Universiade ’81 (atlétika, női toronyugrás, női torna). 20.00: Tv-híradó. 20.20: Universiade (atlétika, súlyemelés és futóversenyek) . 21.00: Gazdasági figyelő. 21.15: „Vigyázat, kanyar”. Román tv-játék. 22.40: Tv-híradó. 23.00: Universiade összefoglalás. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Tv-naplő. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Gyermekműsor. 18.45: Népi muzsika. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Aktualitások. 21.00: Húsz nap háború nélkül. II. MŰSOR 14.55: Nyári délután. 19.00: Nagy kiállítások. 19.27: Ma este. 20.00: Külföldi szórakoztató zene. 20.55: Legendák. 21.15: Huszonnégy óra. 21.50: Válogatás az iskolatelevízió műsorából. MOZI Békési Bástya: Árnyékbokszoló. Békéscsabai Szabadság: Minden előadáson: Kóma. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: A nagy zsákmány, fél 8 órakor: A biztosan ölő Sárkány Lady. Gyulai Erkel: Dráma a vadászaton. Gyulai Petőfi: Ilyenek voltunk. Orosházi Partizán: Nevem: Senlfl. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 órakor: A szökött fegyenc. 22 órakor: Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét? Oszétia: horzs!
