Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-19 / 168. szám

1 ^ 1 J *1 1 1981. júliu: s 19., vasárnap--------------- —u minima.ga.zin Uz utánpótlás „Megtisztelő megbízatásunk, nogy jelentős részt vállaljunk a munkásosztály és a terme- .őszövetkezeti parasztság atánpótlásának neveléséből.” A. KISZ IX. kongresszusa fo­galmazott így, majd a KISZ Xözponti Bizottsága 1978 nárciusában külön foglalko­zott a szakmunkástanulókkal, > egyes feladatokat határo­zatban szabott meg. A Volán 8. számú Vállalat azon munkahelyek közé tar­ozik, ahol évente sok fiatal anulja az autószerelő, vil- anyszerelő, gépjármű-villa- nossági műszerész, karosszé­rialakatos vagy éppen fé- íyező szakmát. A vállalat <ISZ-bizottsága a közelmúlt, aan elemezte a szakmunkás- anulókkal kapcsolatos kér- iéseket, és a tapasztaltakról beszámolt a KISZ megyei bi­zottságának. A ' vállalat CISZ-bizottságának megíté- ése szerint a szakmunkásta- íulók körében általános az a ;zemlélet, hogy csak a gya­korlati ismeretek elsajátítása i fontos. Ennek megfelelően íz elméleti tárgyakkal keve- ,ebbet foglalkoznak, sok a jukás, nagy a lemorzsolódás. Ami a szakmunkástanuló­képzés feltételeit illeti, a vál- alatnál az utóbbi időben je­Nem volt könnyű megta- álni a békéscsabai Kner lyomda Kőnigh Frigyes Izocialista brigádját. Ez a kollektíva ugyanis az egyko- i gyulai Dürer Nyomda bri- ádja. A rejtély magyarázata gyszerű: a két nyomdát év lején összevonták, s így lit elő az a helyzet, hogy a lyulán dolgozók is békés- sabaiak. Miről is nevezetes ez az ijúsági brigád? Először is egyedik éve aranykoszorús, e az sem szégyellni való, ogy dicsérő oklevelet kap­ák a KISZ Központi Bi" ottságtól. Mégpedig a me- yei közművelődési mozga' jmban való ötéves részvéte' ikért. Hogyan alakult ki ez kis közösség, milyen gon- okkal küzd ma? — erről eszélgettünk a brigád veze- 5jével, Lipcsei Endrével. — Nyolc évvel ezelőtt tíz atal gépmesterből szerve" ődött ez a brigád. Ma 13-an agyunk, valamennyien gép' íesterek, illetve van egy át" épzősünk, 6 segédmunkás­ént kezdte. Az átlagéletkor uszonegynéhány év, s ez sntos meghatározója válla- isainknak, közösségi éle­inknek. — Mit dolgozik egy gép- íester? — érdeklődöm, mert gy tudom, hogy ez a szak" iá a nyomdászat egyik „elit" — A formakészítők által készített formát a papírra yomtatjuk — foglalja össze jviden Lipcsei Endre. — áltozatos munka ez, hiszen könyvektől kezdve az úgy­ívezett árukiszerelő nyom- itványokig mindennel fog' lkozunk. A takarmányos- lákokra kerülő nyomtatvá- yoktól a legkomolyabb önyvekig igen széles a ská" .. Legjobban a könyveket veretjük, bár az az igazság, agy amióta a kiadóknak sa­lt tipográfusuk van, nem- ;en vihetjük bele a munká- á a fantáziánkat. Nagyon ágorúan meghatároznak a egrendelők minden for" iái kérdést. — Viszont korszerűbb gé- íkkel dolgozhatnak ... — Ez igaz. Néhányan a ágúdból 10—14 éve va­dunk itt, akkor még rosz- ;abb gépeken dolgoztunk, öbb lehetőség volt viszont lentősen javultak a körül­mények. Nem kis segítséget jelent a végzős szakmunkás- tanulóknak az FMKT. A vál­lalat oktatótermében ugyanis a fiatal mérnökök, szakem­berek különböző tantárgyak­ból korrepetálják a segítsé­get igénylőket, a gyakorlati felkészülésben pedig a fiatal munkások is segítenek. S ha már a gyakorlatnál tartunk: a műhelyekben az idősebb dolgozókon, a szocia­lista brigádokon, a KISZ-es munkásfiatalokon is múlik, hogy a tanulók mennyire alaposan ismerik és szeretik meg választott szakmájukat, mennyire tudnak beillesz­kedni a kollektívába, s szem­léletük hogyan formálódik. A vállalatnál egy 180 tanuló képzésére alkalmas tanmű­hely épült, a gyakorlati kép­zésre évente mintegy másfél- millió forintot költ a Volán. A szakmunkástanulókat ugyanazok a szociális jutta­tások illetik meg, mint a szakmunkásokat, s az utolsó évesek már szakmunkás bért is kapnak. S végül néhány adat: az V. ötéves terv időszakában ösz- szesen 364 ipari tanuló szer­zett a vállalatnál szakmun­kás-bizonyítványt. Elgondol­koztató tény, hogy a 364 fia­tal közül mindössze 42-en lé­tesítettek munkaviszonyt a Volánnal. az alkotó munkára — mond­ja kis nosztalgiával. Lipcsei Endre megalakulá­sától tagja a brigádnak, öt éve brigádvezető, ismeri hát jól a többieket. Arra a kér­désre, hogy lehet-e számíta­ni rájuk, őszintén válaszol: — Akkor igen, ha olyan a cél, ami megmozgatja őket. Például évek óta 20 óra tár­sadalmi munkát vállalunk, de mindig túlteljesítjük. A termelési vállalásaink a vál­lalati tervszámokhoz igazod­nak. Persze, a minőséget is hozni kell! Az elmúlt évben nem volt komolyabb selejt és reklamáció sem ... Aztán — a magunk módjáp — szemléltetőeszközök készíté­sével segítjük a dolgozók gyerekei által látogatott isko­lákat, óvodákat. — Szeretnek-e olvasni a nyomdászok ? Nem válaszol mindjárt, de aztán rábólint.- Majd arról kezd mesélni, hogyan is kapcsolódtak be a közműve­lődési mozgalomba, hogyan „melegedtek bele” egy-egy témakörbe. A többiek véle­ményét is tolmácsolja, ami­kor elmondja, milyen sokat jelentett számukra ez a ve­télkedő. De azért a szakmai az igazi! Minden év no­vember 7"én van ugyanis egy vállalati brigádvetélke­dő, amit — az elmúlt évet kivéve — eddig mindig meg­nyertek. A brigádtagok nagy ré­sze már úgy érezte, hogy ki­nőtt a KISZ-korból. Van vi­szont közöttük párttitkár, párt- és KISZ-vezetőségi tag, szakszervezeti bizalmi. Az üzemben úgy tartják, hogy az ő korosztályuk képezi a kollektíva gerincét. Az eddi­gi eredményeinkből úgy tű­nik, a huszonévesek meg- állták a helyüket. Vajon mi­re készülnek most? Hisz va­lamilyen célt mindig kell, hogy lásson maga előtt az ember. Lipcsei Endre gon­dolkodik: mondja, ne mond­ja? Aztán elszánja magát. — A Vállalat Kiváló Bri­gádja címre pályázunk. Nem lesz könnyű dolgunk, mert nagyobb mezőnyben, 40 bri­gáddal kell versenyeznünk. Talán ha tartjuk ezt a szin­tet ... — sóhajt reményked­ve. — gubucz — Mérgesen fordít hátat a két fiatalember a tanszervá­sárra invitáló plakátnak a békési papírbolt előtt. — Nekünk még vége sincs jóformán a régi tanévnek, ez meg már az újat juttatja eszünkbe — bök a feliratra Szabó Gábor, a vékonyabb, magasabb fiú. Társa és név­rokona, Szabó Zoli csak a fejét csóválja, jelezvén, hogy egyetért az előtte szólóval. Gábor a békéscsabai Ke­mény Gábor Szakközépisko­lában, Zoli pedig a békési gimnázium és szakközépisko­lában másodéves. Mindketten szakmai gyakorlatra jártak július derekáig, úgy hogy az igazi szabadság valóban csak a napokban kezdődik szá­mukra. Illetve... — Holnap meg indulok Vi­zesfásra, építőtáborba, utána pedig dolgozni járok Mu- ronyba az állami gazdaság­ba — kezdi sorolni a prog­ramját Zoli, aki esztergá­lyosnak készül, és úgy ve­szem ki a szavaiból, hogy büszke leendő szakmájára. — És a nyaralás, pihenés? — Egy barátom meghívott a falujukba, augusztusban körülbelül egy hetet náluk töltök. Ezt várom a legjob­ban az egész nyárból! Gábor pedig július 25-ét várja nagyon, ugyanis akkor utazik Pestre, a nagymamá­hoz. Színes szőttes Nyáron sem kihalt a szarvasi Krecsmarik Endre Üttörőház. A múlt szomba­ton például Színes szőttes címmel szerveztek egy szün­idei programot, amely való­ban színesre, változatosra si­került. A fafaragás, kosárfo­nás, korongozás, batikolás, tányérfestés egy-egy jeles művelője mutatta be az oda- sereglő nézőknek mestersége fogásait, színeit. Akik kedvet kaptak, ki is prólbálhatták ügyességüket. Az udvari sportpályán ugyanakkor sár­kányt készítettek a gyerekek, s a szélben ki is próbálhat­ták. A pécsi Aknai Kati a fazekasmesterségbe kóstolt bele. — Itt nyaralunk a szüle­immel Szarvason — mesélte készségesen —, nemrég a mú­zeumban jártunk, és ott lát­tuk az iparosmunkákat. Azt is megtudtuk, hogy a város­ban jelenleg is készít edé­nyeket Domonyi Pál fazekas­mester, akit fel is kerestünk. Aztán most, itt ismét talál­koztunk. — Elég jól ismerem Pes­tet, ott is születtem. Szere­tek mászkálni, nézelődni. Ki­szúrok egy-egy részt, ahol még nem nagyon vagyok is­merős,- azt bebarangolom. * — És itt, Békésen, mivel telik a szabad idő? — Hát — néznek egymásra —, focizunk, pingpongozunk. Az klassz, hogy itt a Fáy ut­cában felállítottak egy ping­pongasztalt. — És valóban olyan bor­zasztó dolog az a suli? — Bizony, nagyon nagy a hajtás nálunk. Most már sokkal komolyabban kell venni, mint általánosban, amikor ehhez képest alig kellett tanulni! — válaszol Gábor, aki egyébként autó­motorszerelő szakmát tanul. — A gyakorlati órákon meg az volt a rossz elsőben, hogy folyton csak reszeltünk. A bátyám szerint most majd szerelhetek másodikban, még meg is unom. Bár, szerintem nem lehet azt megunni .. . * S vajon hogy telik a nyá­ri szünidő falun? Üjkígyós, Ady Endre utca. A kora dél­utáni hőségben néptelen a környék. A meggyfák hűvö­sében ballagunk. Benézünk az udvarokba. Oláh Mátyá­sék portáján éppen kint tesz- vesz a /háziasszony. — Látnák csak estefelé, micsoda játék, nyüzsgés van itt az utcában! — támaszko­dik a hűvösben a ház falá­nak. — A múltkor még meg is szólta az utcát . valaki, hogy miért van itt ennyi gyerek, tán itt a gyárja. Bi­zony nekünk is van öt uno­kánk, ha összejönnek ná­A Szarvason táborozó sá­toraljaújhelyi és szlovákiai úttörők közül a legtöbben a tányérfestéssel és a batiko­lással ismerkedtek. Volt aki itt hallott először a hátikról, erről a különleges, távol­keleti eredetű textilfestésről. A fiúk többnyre a fafaragó luk, zeng a ház, persze rög­tön hajbakapnak. Most csak a Szilvi van itt, ő második osztályos lesz. Átkéredzke- dett a szomszéd gyerekekhez, mert hogy ő unatkozi. Szo­kott nyaggatni, mama mit játsszunk? A múltkor már uborkából ökröt farigcsáltam neki, azzal jól elvolt. De hát nem érek rá mindig leülni melléjük, meg kimenni a kiserdőbe. Szóval itt játsza­nak a szomszédban, nézzék meg őket! Lezényi Györgyék udva­rán, a hűvösben homokozó, ott játszik valóban Szilvi, Zolival és Tibivel. Zoli in­dián fejdíszben pompázik, Tibi, a kisebb a koltját kere­si, aztán valamiért megsértő­dik, s félrevonul. — Mit szoktatok játszani? A nagymama válaszol: — Katonásdit a fürdőszobában, azt nagyon szeretik. Fociz­nak, fára másznak, fogót, hunyót játszanak. Csak győz­ze az ember szemmel tartani őket! Közben betoppan a szom­szédasszony, akinek szintén az a véleménye, hogy bizony a sok ház körüli munka mellett nem nagyon jut idő még a gyerekekkel is foglal­kozni. Azért persze rájuk-rá- juk néznek, nem tesznek-e valami kárt. * Egészen más világ a békés­csabai, Tulipán utcai lakóte­lep. Az aszfaltutak, a beton­épületek ontják a hőséget. Kevés az árnyat adó zöld, autók jönnek-mennek. Az egyik lépcsőház bejáratánál néhány gyerek lógatja a lá­bát a korláton ülve. Albert népművész, a csabacsüdi Varga László ügyességét bá­multák. A nagy érdeklődés láttán az úttörőház vezetősé­ge úgy határozott, hogy a jövő tanévben induló szak­körökben terjesztik tovább a népművészeti mesterségek szépségeit. Lajos az ősszel lesz 6-os, a barátja, Pusztai Csaba pedig 8-os. Lajos nyakában kulcs­csomó; éppen egyedül van itthon. — Mivel telik a szünidő? Csaba válaszol először: — Én öt napja a Lenin Tsz-be járok dolgozni, ré­pát gazolunk. Szeretek ki­járni. — Miért? — Unatkozom itthon. — Te is? — kérdezem La­jost. — Mikor hogy. Ha elmen­nek a barátok nyaralni, vagy dolgozni, akkor unalmas. De különben klassz. Bicikli­zünk, bunyót meg háborús­dit játszunk, eltelik a nap. — Én szoktam segíteni is otthon, kiporszívózok, leme­gyek reggeliért — teszi hozzá Csaba. Megérkezik Lajos édesany­ja: — Nem vagyunk egyfor­mák. Van aki ügyel a gyere­kekre, foglalkozik velük, más meg reggel kicsapja, és este li kőr még nem keresi — mondja indulatosan. — Én a három gyerek miatt egye­lőre, legalábbis most nyáron nem dolgozom. Ügy voltam vele, míg nincs hová tegyem őket, inkább itthon maradok. Az az igazság, hogy olyan túl sok játékra nincs itt le­hetőségük a gyerekeknek. Csak legalább azt a játszóte­ret megcsinálnák végre, amit évek óta ígérnek! Na­gyon szívesen segítenénk mi szülők is. Jobb az, ha vala­mi normális játékkal lekötik magukat, mintha elcsatan- , goinak, unatkoznak ... „Barátság” úttörőtábor Az idén először nemzetkö­zi úttörőtábor nyílik me­gyénkben, Békéscsabán, a KISZ-vezetőképző iskolán. A „Barátság” tábor 20 szovjet, 20 jugoszláv, 20 csehszlovák és 70 magyar lakója ma ér­kezik, s holnap, július 20-án lesz a tábornyitó. A penzai, a zrenjanini, a pozsonyi és a Békés megyi pajtások számá­ra gazdag programot állított össze a táborvezetőség. Lesz­nek például nemzetközi es­tek, a magyar pajtások a kü­lönböző népművészeti jelle­gű szakkörökben elsajátított ismereteik alapján adnak ízelítőt társaiknak a népmű­vészeti ágakból. A tábor ven­dégei között lesz Nagy Ban- dó András humorista, a Kar- sai-csoport, a Trófea együt­tes és a lökösházi úttörőzene­kar. A külföldi csoportok el­látogatnak Mezőhegyesre lo­vasbemutatóra, Gyulára a strandra, és két üzemet is felkeresnek. Nem hiányzik természetesen a mozgás, a sport sem a programból; lesz akadályverseny, „Barátság­olimpia”. A nemzetközi út­törőtábor életét, lakóit egy riportban bemutatjuk majd a Mini magazinban. „Legjobban a könyveket szeretjük” T. I. Fotó: Fazekas László Alakul a korsó Domonyi Pál fazekaskorongján Fotó: Gutyan Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom