Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-19 / 168. szám
1 ^ 1 J *1 1 1981. júliu: s 19., vasárnap--------------- —u minima.ga.zin Uz utánpótlás „Megtisztelő megbízatásunk, nogy jelentős részt vállaljunk a munkásosztály és a terme- .őszövetkezeti parasztság atánpótlásának neveléséből.” A. KISZ IX. kongresszusa fogalmazott így, majd a KISZ Xözponti Bizottsága 1978 nárciusában külön foglalkozott a szakmunkástanulókkal, > egyes feladatokat határozatban szabott meg. A Volán 8. számú Vállalat azon munkahelyek közé tarozik, ahol évente sok fiatal anulja az autószerelő, vil- anyszerelő, gépjármű-villa- nossági műszerész, karosszérialakatos vagy éppen fé- íyező szakmát. A vállalat <ISZ-bizottsága a közelmúlt, aan elemezte a szakmunkás- anulókkal kapcsolatos kér- iéseket, és a tapasztaltakról beszámolt a KISZ megyei bizottságának. A ' vállalat CISZ-bizottságának megíté- ése szerint a szakmunkásta- íulók körében általános az a ;zemlélet, hogy csak a gyakorlati ismeretek elsajátítása i fontos. Ennek megfelelően íz elméleti tárgyakkal keve- ,ebbet foglalkoznak, sok a jukás, nagy a lemorzsolódás. Ami a szakmunkástanulóképzés feltételeit illeti, a vál- alatnál az utóbbi időben jeNem volt könnyű megta- álni a békéscsabai Kner lyomda Kőnigh Frigyes Izocialista brigádját. Ez a kollektíva ugyanis az egyko- i gyulai Dürer Nyomda bri- ádja. A rejtély magyarázata gyszerű: a két nyomdát év lején összevonták, s így lit elő az a helyzet, hogy a lyulán dolgozók is békés- sabaiak. Miről is nevezetes ez az ijúsági brigád? Először is egyedik éve aranykoszorús, e az sem szégyellni való, ogy dicsérő oklevelet kapák a KISZ Központi Bi" ottságtól. Mégpedig a me- yei közművelődési mozga' jmban való ötéves részvéte' ikért. Hogyan alakult ki ez kis közösség, milyen gon- okkal küzd ma? — erről eszélgettünk a brigád veze- 5jével, Lipcsei Endrével. — Nyolc évvel ezelőtt tíz atal gépmesterből szerve" ődött ez a brigád. Ma 13-an agyunk, valamennyien gép' íesterek, illetve van egy át" épzősünk, 6 segédmunkásént kezdte. Az átlagéletkor uszonegynéhány év, s ez sntos meghatározója válla- isainknak, közösségi éleinknek. — Mit dolgozik egy gép- íester? — érdeklődöm, mert gy tudom, hogy ez a szak" iá a nyomdászat egyik „elit" — A formakészítők által készített formát a papírra yomtatjuk — foglalja össze jviden Lipcsei Endre. — áltozatos munka ez, hiszen könyvektől kezdve az úgyívezett árukiszerelő nyom- itványokig mindennel fog' lkozunk. A takarmányos- lákokra kerülő nyomtatvá- yoktól a legkomolyabb önyvekig igen széles a ská" .. Legjobban a könyveket veretjük, bár az az igazság, agy amióta a kiadóknak salt tipográfusuk van, nem- ;en vihetjük bele a munká- á a fantáziánkat. Nagyon ágorúan meghatároznak a egrendelők minden for" iái kérdést. — Viszont korszerűbb gé- íkkel dolgozhatnak ... — Ez igaz. Néhányan a ágúdból 10—14 éve vadunk itt, akkor még rosz- ;abb gépeken dolgoztunk, öbb lehetőség volt viszont lentősen javultak a körülmények. Nem kis segítséget jelent a végzős szakmunkás- tanulóknak az FMKT. A vállalat oktatótermében ugyanis a fiatal mérnökök, szakemberek különböző tantárgyakból korrepetálják a segítséget igénylőket, a gyakorlati felkészülésben pedig a fiatal munkások is segítenek. S ha már a gyakorlatnál tartunk: a műhelyekben az idősebb dolgozókon, a szocialista brigádokon, a KISZ-es munkásfiatalokon is múlik, hogy a tanulók mennyire alaposan ismerik és szeretik meg választott szakmájukat, mennyire tudnak beilleszkedni a kollektívába, s szemléletük hogyan formálódik. A vállalatnál egy 180 tanuló képzésére alkalmas tanműhely épült, a gyakorlati képzésre évente mintegy másfél- millió forintot költ a Volán. A szakmunkástanulókat ugyanazok a szociális juttatások illetik meg, mint a szakmunkásokat, s az utolsó évesek már szakmunkás bért is kapnak. S végül néhány adat: az V. ötéves terv időszakában ösz- szesen 364 ipari tanuló szerzett a vállalatnál szakmunkás-bizonyítványt. Elgondolkoztató tény, hogy a 364 fiatal közül mindössze 42-en létesítettek munkaviszonyt a Volánnal. az alkotó munkára — mondja kis nosztalgiával. Lipcsei Endre megalakulásától tagja a brigádnak, öt éve brigádvezető, ismeri hát jól a többieket. Arra a kérdésre, hogy lehet-e számítani rájuk, őszintén válaszol: — Akkor igen, ha olyan a cél, ami megmozgatja őket. Például évek óta 20 óra társadalmi munkát vállalunk, de mindig túlteljesítjük. A termelési vállalásaink a vállalati tervszámokhoz igazodnak. Persze, a minőséget is hozni kell! Az elmúlt évben nem volt komolyabb selejt és reklamáció sem ... Aztán — a magunk módjáp — szemléltetőeszközök készítésével segítjük a dolgozók gyerekei által látogatott iskolákat, óvodákat. — Szeretnek-e olvasni a nyomdászok ? Nem válaszol mindjárt, de aztán rábólint.- Majd arról kezd mesélni, hogyan is kapcsolódtak be a közművelődési mozgalomba, hogyan „melegedtek bele” egy-egy témakörbe. A többiek véleményét is tolmácsolja, amikor elmondja, milyen sokat jelentett számukra ez a vetélkedő. De azért a szakmai az igazi! Minden év november 7"én van ugyanis egy vállalati brigádvetélkedő, amit — az elmúlt évet kivéve — eddig mindig megnyertek. A brigádtagok nagy része már úgy érezte, hogy kinőtt a KISZ-korból. Van viszont közöttük párttitkár, párt- és KISZ-vezetőségi tag, szakszervezeti bizalmi. Az üzemben úgy tartják, hogy az ő korosztályuk képezi a kollektíva gerincét. Az eddigi eredményeinkből úgy tűnik, a huszonévesek meg- állták a helyüket. Vajon mire készülnek most? Hisz valamilyen célt mindig kell, hogy lásson maga előtt az ember. Lipcsei Endre gondolkodik: mondja, ne mondja? Aztán elszánja magát. — A Vállalat Kiváló Brigádja címre pályázunk. Nem lesz könnyű dolgunk, mert nagyobb mezőnyben, 40 brigáddal kell versenyeznünk. Talán ha tartjuk ezt a szintet ... — sóhajt reménykedve. — gubucz — Mérgesen fordít hátat a két fiatalember a tanszervásárra invitáló plakátnak a békési papírbolt előtt. — Nekünk még vége sincs jóformán a régi tanévnek, ez meg már az újat juttatja eszünkbe — bök a feliratra Szabó Gábor, a vékonyabb, magasabb fiú. Társa és névrokona, Szabó Zoli csak a fejét csóválja, jelezvén, hogy egyetért az előtte szólóval. Gábor a békéscsabai Kemény Gábor Szakközépiskolában, Zoli pedig a békési gimnázium és szakközépiskolában másodéves. Mindketten szakmai gyakorlatra jártak július derekáig, úgy hogy az igazi szabadság valóban csak a napokban kezdődik számukra. Illetve... — Holnap meg indulok Vizesfásra, építőtáborba, utána pedig dolgozni járok Mu- ronyba az állami gazdaságba — kezdi sorolni a programját Zoli, aki esztergályosnak készül, és úgy veszem ki a szavaiból, hogy büszke leendő szakmájára. — És a nyaralás, pihenés? — Egy barátom meghívott a falujukba, augusztusban körülbelül egy hetet náluk töltök. Ezt várom a legjobban az egész nyárból! Gábor pedig július 25-ét várja nagyon, ugyanis akkor utazik Pestre, a nagymamához. Színes szőttes Nyáron sem kihalt a szarvasi Krecsmarik Endre Üttörőház. A múlt szombaton például Színes szőttes címmel szerveztek egy szünidei programot, amely valóban színesre, változatosra sikerült. A fafaragás, kosárfonás, korongozás, batikolás, tányérfestés egy-egy jeles művelője mutatta be az oda- sereglő nézőknek mestersége fogásait, színeit. Akik kedvet kaptak, ki is prólbálhatták ügyességüket. Az udvari sportpályán ugyanakkor sárkányt készítettek a gyerekek, s a szélben ki is próbálhatták. A pécsi Aknai Kati a fazekasmesterségbe kóstolt bele. — Itt nyaralunk a szüleimmel Szarvason — mesélte készségesen —, nemrég a múzeumban jártunk, és ott láttuk az iparosmunkákat. Azt is megtudtuk, hogy a városban jelenleg is készít edényeket Domonyi Pál fazekasmester, akit fel is kerestünk. Aztán most, itt ismét találkoztunk. — Elég jól ismerem Pestet, ott is születtem. Szeretek mászkálni, nézelődni. Kiszúrok egy-egy részt, ahol még nem nagyon vagyok ismerős,- azt bebarangolom. * — És itt, Békésen, mivel telik a szabad idő? — Hát — néznek egymásra —, focizunk, pingpongozunk. Az klassz, hogy itt a Fáy utcában felállítottak egy pingpongasztalt. — És valóban olyan borzasztó dolog az a suli? — Bizony, nagyon nagy a hajtás nálunk. Most már sokkal komolyabban kell venni, mint általánosban, amikor ehhez képest alig kellett tanulni! — válaszol Gábor, aki egyébként autómotorszerelő szakmát tanul. — A gyakorlati órákon meg az volt a rossz elsőben, hogy folyton csak reszeltünk. A bátyám szerint most majd szerelhetek másodikban, még meg is unom. Bár, szerintem nem lehet azt megunni .. . * S vajon hogy telik a nyári szünidő falun? Üjkígyós, Ady Endre utca. A kora délutáni hőségben néptelen a környék. A meggyfák hűvösében ballagunk. Benézünk az udvarokba. Oláh Mátyásék portáján éppen kint tesz- vesz a /háziasszony. — Látnák csak estefelé, micsoda játék, nyüzsgés van itt az utcában! — támaszkodik a hűvösben a ház falának. — A múltkor még meg is szólta az utcát . valaki, hogy miért van itt ennyi gyerek, tán itt a gyárja. Bizony nekünk is van öt unokánk, ha összejönnek náA Szarvason táborozó sátoraljaújhelyi és szlovákiai úttörők közül a legtöbben a tányérfestéssel és a batikolással ismerkedtek. Volt aki itt hallott először a hátikról, erről a különleges, távolkeleti eredetű textilfestésről. A fiúk többnyre a fafaragó luk, zeng a ház, persze rögtön hajbakapnak. Most csak a Szilvi van itt, ő második osztályos lesz. Átkéredzke- dett a szomszéd gyerekekhez, mert hogy ő unatkozi. Szokott nyaggatni, mama mit játsszunk? A múltkor már uborkából ökröt farigcsáltam neki, azzal jól elvolt. De hát nem érek rá mindig leülni melléjük, meg kimenni a kiserdőbe. Szóval itt játszanak a szomszédban, nézzék meg őket! Lezényi Györgyék udvarán, a hűvösben homokozó, ott játszik valóban Szilvi, Zolival és Tibivel. Zoli indián fejdíszben pompázik, Tibi, a kisebb a koltját keresi, aztán valamiért megsértődik, s félrevonul. — Mit szoktatok játszani? A nagymama válaszol: — Katonásdit a fürdőszobában, azt nagyon szeretik. Fociznak, fára másznak, fogót, hunyót játszanak. Csak győzze az ember szemmel tartani őket! Közben betoppan a szomszédasszony, akinek szintén az a véleménye, hogy bizony a sok ház körüli munka mellett nem nagyon jut idő még a gyerekekkel is foglalkozni. Azért persze rájuk-rá- juk néznek, nem tesznek-e valami kárt. * Egészen más világ a békéscsabai, Tulipán utcai lakótelep. Az aszfaltutak, a betonépületek ontják a hőséget. Kevés az árnyat adó zöld, autók jönnek-mennek. Az egyik lépcsőház bejáratánál néhány gyerek lógatja a lábát a korláton ülve. Albert népművész, a csabacsüdi Varga László ügyességét bámulták. A nagy érdeklődés láttán az úttörőház vezetősége úgy határozott, hogy a jövő tanévben induló szakkörökben terjesztik tovább a népművészeti mesterségek szépségeit. Lajos az ősszel lesz 6-os, a barátja, Pusztai Csaba pedig 8-os. Lajos nyakában kulcscsomó; éppen egyedül van itthon. — Mivel telik a szünidő? Csaba válaszol először: — Én öt napja a Lenin Tsz-be járok dolgozni, répát gazolunk. Szeretek kijárni. — Miért? — Unatkozom itthon. — Te is? — kérdezem Lajost. — Mikor hogy. Ha elmennek a barátok nyaralni, vagy dolgozni, akkor unalmas. De különben klassz. Biciklizünk, bunyót meg háborúsdit játszunk, eltelik a nap. — Én szoktam segíteni is otthon, kiporszívózok, lemegyek reggeliért — teszi hozzá Csaba. Megérkezik Lajos édesanyja: — Nem vagyunk egyformák. Van aki ügyel a gyerekekre, foglalkozik velük, más meg reggel kicsapja, és este li kőr még nem keresi — mondja indulatosan. — Én a három gyerek miatt egyelőre, legalábbis most nyáron nem dolgozom. Ügy voltam vele, míg nincs hová tegyem őket, inkább itthon maradok. Az az igazság, hogy olyan túl sok játékra nincs itt lehetőségük a gyerekeknek. Csak legalább azt a játszóteret megcsinálnák végre, amit évek óta ígérnek! Nagyon szívesen segítenénk mi szülők is. Jobb az, ha valami normális játékkal lekötik magukat, mintha elcsatan- , goinak, unatkoznak ... „Barátság” úttörőtábor Az idén először nemzetközi úttörőtábor nyílik megyénkben, Békéscsabán, a KISZ-vezetőképző iskolán. A „Barátság” tábor 20 szovjet, 20 jugoszláv, 20 csehszlovák és 70 magyar lakója ma érkezik, s holnap, július 20-án lesz a tábornyitó. A penzai, a zrenjanini, a pozsonyi és a Békés megyi pajtások számára gazdag programot állított össze a táborvezetőség. Lesznek például nemzetközi estek, a magyar pajtások a különböző népművészeti jellegű szakkörökben elsajátított ismereteik alapján adnak ízelítőt társaiknak a népművészeti ágakból. A tábor vendégei között lesz Nagy Ban- dó András humorista, a Kar- sai-csoport, a Trófea együttes és a lökösházi úttörőzenekar. A külföldi csoportok ellátogatnak Mezőhegyesre lovasbemutatóra, Gyulára a strandra, és két üzemet is felkeresnek. Nem hiányzik természetesen a mozgás, a sport sem a programból; lesz akadályverseny, „Barátságolimpia”. A nemzetközi úttörőtábor életét, lakóit egy riportban bemutatjuk majd a Mini magazinban. „Legjobban a könyveket szeretjük” T. I. Fotó: Fazekas László Alakul a korsó Domonyi Pál fazekaskorongján Fotó: Gutyan Mihály
