Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-19 / 168. szám

1981. július 19., vasárnap o IZIjslUkfitá­Épül az automatikus gvorsfagyasztő Ha abból indulunk ki, hogy az Orosházi Baromfifeldolgo­zó Vállalat több mint száz­éves múltra tekint vissza, akkor nem csoda, hogy új hűtőtároló létesítéséhez lát­tak hozzá. Ugyanis a régi még jóval a felszabadulás előtt épült, s nemcsak el­avult, hanem már szűkösnek bizonyult, mi több, nemrégi­ben azt is megállapították, hogy életveszélyes volt, az állaga erősen leromlott. Éppen ezért tavaly ősszel lebontották, s még ugyanab­ban az időszakban hozzá­kezdtek az új alapozásához is. Ezúttal egy minden igényt ki­elégítő, 1150 négyzetméter alapterületű épületegyüttest kívánnak megvalósítani, amely az automatikus fa­gyasztón kívül magába fog­lal egy hűtőtárolót, s egy úgynevezett manipulációs te­ret. Ez utóbbi nem más, mint ahol a csomagolást befeje­zik, vagyis dobozolják a már hűtött nylonfóliázott kész­árut. Az automatikus gyorsfa­gyasztó óránként hat tonna szárnyas mélyhűtésére alkal­mas. Erre a holland, nagy teljesítményű berendezésre annál is inkább szükség van, mert a régi hűtőtároló kapa­citása nem győzte befogadni a napi árumennyiséget, s bi­zony sokszor megesett, hogy bérben kellett hűttetni a ba­romfit. A több mint 110 mil­lió forintos beruházás erede­tileg elképzelt átadási határ­ideje 1982. november volt. Ám a gyár kollektívája úgy határozott, hogy még az idén birtokba szeretnék venni, s ehhez minden lehetőséget ki­használva meggyorsítják a kivitelezést. Kész az alap, s áll már a dunaújvárosi acélszerkezet is. Még az idén szeretnék üzembe helyezni, az új hűtőtárolót Oros­házán Fotó: Jávor Péter Több halat dolgoznak fel A Gyomai Viharsarok Halá­szati Termelőszövetkezet az első félévben 245 tonna (a tavalyi el­ső félévinél 7 tonnával több) ha­lat dolgozott fel. Elkészített 90 ezer doboz körösi halászlét, ki­sebb mennyiségben keszeg- és kárászszeletet, a közel-keleti or­szágok részére pedig 146 tonna, halat egészben, fagyasztva. Az elmúlt fél évben a legna­gyobb hal egy 55 kilós harcsa volt, amit Kónya István, a szö­vetkezet tagja a Kettős-Körös­ben varsával fogott. A legna­gyobb busa 15, a legnagyobb amur pedig 18 kilós volt. A szövetkezeet új halfeldolgo­zó üzeme szeptemberben készül el, amikor majd a termelés lé­nyegesen növelhető lesz, és job­ban eleget lehet tenni az ex­portkövetelményeknek is. I Neki igen! Nekem nem? A „történet” tavaly kezdődött, napjainkban „folytató­• dik”, és a jövőben sem „ér véget”. Tanultam, felesleges forintok ritkán fordultak meg a zsebemben, de a filléreket soha sem „gondoltam meg” — nem tudom, hol ragadt rám ez a nagyvonalúság? Reg­gelente ugyanannál az újságosnál szereztem be a napi olvasnivalót. Általában 40 fillér hiányzott az egész fo­rinthoz, és ezt nem kértem vissza. (Reggeli rohanás, és mindenki igyekezett minél hamarabb értesülni a hírek­ről.) Egy éven keresztül ismétlődött az eset. Ismeretlen „ismerőssé” vált az újságos, néha-néha köszöntünk is, de a főbólintás soha nem maradt el. Az egyik reggel j kicsit elaludtam, és a nagy rohanásban véletlenül egy 1 forintos helyett 50 fillérest adtam oda. Már jó néhány lé- j pést megtettem lapokkal a kezemben, amikor az isme­rős hang utánam kiáltott: Hé! Fiatalember! 10 fillérrel kevesebbet adott! Hideg zuhany, megálltam, kapkodva kutattam a zsebemben, és odaadtam a pénzt. A metrón kezdtem el gondolkozni a dolgon: „Tizenkét hónap, ebből kilencben itt vettem újságot iskolába jö- j vet, ez hetente legalább ö< alkalom, ennyiszer 40 fillér, az annyi mint: 9X4X5X<M> azaz 72 forint. Hogy is van ez”? Másnap 5 forintossal fizettem, és vártam vissza az . 1,40-et. Lassan, komótosan túrta az aprót, nem akart i előkerülni a pénz. Már másodpercek óta néztük ^ymást, egyre kínosabb volt a várakozás. Körbe tekintett, meg- 1 megállt pillantása a sietős arcokon, akik szerettek volna : minél hamarabb továbbállni. Tekintetében jól látszott ; a sajnálkozás: hát tehetek én arról, ha ilyen kicsinyes 5 alakok mászkálnak errefelé? Ide adott egy 1 forintost, s ; fordult a következőhöz, de nem mozdultam. Nincs mit • tenni, jöttek a filléresek is. A jelenet ezután naponként ■ rendszeresen ismétlődött. Másodpercekig el-el játszogat- | tunk egymással, de egy idő után — „színház” nélkül : kaptam a visszajárót. Azóta — természetesen minden f • más borravaló-szituációban, kivéve, ha valóban pluszt 3 : kapok — „kicsinyes” vagyok. Mert olyan nincs, hogy va- 3 ; lami csak nekem ne számítson, ugyanakkor másnak • igen. Ha neki igen, akkor nekem miért nem? S azt hi- j szem, itt már nem a fillérekről van szó. Lovász Sándor ■ Hétfőn kezdődik a III. magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztivál (Folytatás az 1. oldalról) közel egymáshoz a két test­véri ország fiataljait. Csu­pán a közelmúltból, a jelen­ből példa: magyar és szovjet fiatalok közös részvétele az orenburgi gáztávvezeték, az Uszty-Ilimszki Cellulóz­kombinát vagy a Paksi Atomerőmű építkezésén. Az ifjúsági utazási irodák tevé­kenysége mindkét országban sok tízezer fiatalnak nyújt évről évre lehetőséget bará­ti találkozásokra, egymás or­szágainak, népeinek, a szo­cialista és a kommunista építőmunka eredményeinek jobb megismerésére. Élő, eleven kapcsolatokat ápol­nak az üzemek, intézmények, az egyetemi KISZ. és Kom- szomol-szervezetek. Rend­szeresen felkeresik egymást a KISZ és a Komszomol de­legációi, hogy kölcsönösen tájékozódjanak az ifjúság körében végzett munka el­méleti és gyakorlati kérdé­seiről, tapasztalatairól, hasz­nos információkat szerezze­nek az ifjúság hazafias, internacionalista szellemű nevelésének eredményeiről. A küszöbön álló' fesztivál magyar és szovjet politikai delegációja mindezekről szót vált majd kedden az Ifjúsá­gi szövetség székházában kezdődő kétnapos konferen­cián. Gazdag véleménycseré­re másutt is alkalom nyílik, hiszen a magyar és a szov­jet testvérmegyék képviselői a fesztivál idején országszer­te baráti eszmecseréken, if­júsági gyűléseken és kultu­rális programokon találkoz­nak. A fesztivál pénteki napján a KISZ—Komszomol —DÍVSZ által szervezett nagygyűlés a békeharc fon­tosságára, s ebben az ifjúsá­gi szervezetek határozott fel­lépésének a jelentőségére kívánja felhívni a figyelmet. A fesztivál szombati ün­nepélyes záró nagygyűléséig a politikai programok mel­lett Budapesten, Balatonfü- reden, Kecskeméten, Miskol­con, Ózdon, Tiszakécskén és Zánkán magyar és szovjet népzene- és táncbemutatók, balett- és rocktáncosok, pan­tomim- és bábegyüttesek, dzsesszzenekarok bemutatói színesítik a találkozót. A kul­turális, művészeti esemé­nyek fénypontja minden bi­zonnyal kedden este a szov­jet delegáció gálaestje, és pénteken este a KISZ Köz­ponti Művészegyüttesnék ün­nepi műsora lesz, a budai Parkszínpadon. Fesztivál­hangulatot áraszt majd egy héten át a budapesti Sem­melweis utca, amely pavilo­nokkal, szabadtéri színpadai­val és utcamozijával, magyar és szovjet ifjú művészek be­mutatójával barátságutcává alakul. Miért nincs remény a váltnzásra? A vízvédelem, vízszennye­zés kérdéseiről, valamint a szabálytalan horgász4s és halászás megelőzéséről ta­nácskoztak július 18-án, szombaton Békéscsabán, a társadalmi halőrök, vízvédel­mi aktívák. Békés megyében egyre töb­ben töltik szabad idejüket a vizek partján horgászással. A hivatalosan horgászengedély- lyel rendelkezők száma ebben az évben meghaladja a tízez­ret. Hétvégi szórakozásuk, ki- kapcsolódásuk, nyugalmuk nem utolsósorban a vizek ál­lapotán, tisztaságán múlik. A környezetvédelmi előírások meg nem tartása egyébként is egyre nagyobb felháboro­dást vált ki — jogosan — közvéleményünkből. Erről beszélt a tanácskozá­son tartott előadásában dr. Vasas Ferenc, a Körös­vidéki Vízügyi Igazgatóság munkatársa. Elmondta töb­bek között, hogy a felszíni vizeket szennyezettség szem­pontjából négy osztályba so­rolják. Megyénkben az első osztályba tartozó felszíni víz nincs. Második osztályba tar­tozik a Hármas-Körös alsó szakasza. A folyóvizek és holtágak szennyezettsége az utóbbi években tovább nőtt. Míg 1973-ban a Körösökön 14 vízszennyezést és 6 halpusz­tulást tapasztaltak, 1978-ban 25 volt a vízszennyezések és 18 a halpusztulások száma. A Körösök vizeiben élő mintegy 50 halfajta a jövő­ben sem számíthat javulásra, így a horgászok legnagyobb bánatára ritkábban lesz „ka­pás”. A szenny nagyobb ré­sze határainkon túl kerül a folyókba. De idehaza is egyre több a tennivaló. A társadal­mi aktívák például felhábo­rodással beszéltek a július hatodiki vízszennyezésről és halpusztulásról — a szenny­vizet a megyeszékhelyen en­gedték a vízbe — amelyet nagyobb körültekintéssel leg­alább mérsékelhettek volna. A társadalmi halőrök tevé­kenységével kapcsolatosan a tanácskozásokon megállapí­tották: ellenőrzéseikkel sok szabálytalanságot előztek meg. A MAHOSZ Békés me­gyei Intéző Bizottsága és a megyei rendőr-főkapitányság közötti együttműködés is sok eredményt hozott ezen a te­rületen. A szombati ülésen tíz tár­sadalmi aktíva vehette át eredményes munkájáért a megyei tanács és MAHOSZ megyei intéző bizottságának oklevelét, jutalmát. Ugyan­csak tegnap 22 új társadalmi halőr tett esküt. K. J. Politikai érettséggel ppenséggel nem mondhatnánk, hogy elkényez­tet bennünket a kor, amelyben élünk. Mint a _____| hetvenes évek vége, úgy immár a nyolcvanas é vtized eleje is nap mint nap újabb és újabb terhelési próbának teszi ki közérzetünket, a közhangulatot. A „mindnyájan a piacról élünk” régi igazsága vala­hogy új tartalommal telítődik; a fogalom valamennyiünk fejében kiszélesedik; kimondásakor a világpiacra is gon­dolunk; egyre inkább megtanuljuk érettebb fejjel látni a kettő összefüggését. S ha egy magyar háziasszony fejé­ben a sertéskaraj vásárlásakor bármily homályosan, de ott motoszkál, amit a tévében hallott, példának okáért a kőolaj magas és a magyar hengerelt acél alacsony árá­ról, akkor e kétszeresen is kedvezőtlen információ mö­gött azért van valami kedvező: a realitások értő tudomá­sul vétele. Nem könnyű világosan látni az összefüggéseket, hisz bonyolult folyamatok korát éljük. Míg nagyon sok ter­melő és szolgáltató üzem és intézmény hirdetőtábláin kinn van még a felvételre keresettek megsárgult listája, a krónikus és megoldatlan munkaerőhiány dokumentuma; addig másutt, nem kevesebb helyen már a legkörülte­kintőbb gondoskodással irányítanak át különböző rész­legeket új, sokkal hasznosabb munkakörökbe, vagy ké­pezik át őket a termékváltáshoz igazodva, s csökkentik ésszerűbb méretűvé az adminisztratív és alkalmazotti létszámot. S míg a tévé képernyőjén figyeljük, mondjuk az angliai munkanélküliek spontán pusztító dühkitöré­seit; itthon változatlan biztonságérzettel, más irányú aggodalommal inkább azt számoljuk: miért nem gyor­sabban bontakoznak ki a kedvező népgazdasági folya­matok, miért nem nagyobb ütemben javulnak a terme­lékenység, a gazdaságosság, a hatékonyság mutatói. Sokezres létszámú nagyüzemek kollektíváinak hűségét immár évek óta próbára teszi a korábban megszokott nyereségrészesedés elmaradása, de a dolgozókat nemcsak a család jövedelmének beosztása foglalkoztatja, hanem még jobban az, hogy a vállalat mikor, és hogyan tudja visszafizetni mondjuk a felvett exportfejlesztési kölcsönt, s mikor kezdenek beérni a korszerűsítés gyümölcsei. És eközben a legfontosabb tényről sem feledkeznek meg: arról, hogy — ami a család és a vállalat biztonságának is egyaránt alapja — a népgazdaság külgazdasági egyen­súlyának romlását végül is mégis csak sikerült megfé­kezniük az utóbbi két évben, 1979—80-ban, s rengeteg nehézség közepette, óriási erőfeszítések árán, a jövőre nézve is igyekszünk ezt az egyensúlyt megtartani, meg­teremteni. Két, látszólag szerény, de a világgazdasági helyzetet ismerve, nagyon nehéz, és életbevágóan fontos célt tű­zött ki az MSZMP Központi Bizottsága 1978 decembe­rében, amit aztán a XII. kongresszus a következő öt évre szóló gazdaságpolitika tengelyébe helyezett: meg­teremteni az említett egyensúlyt; s megőrizni-megtar- tartani az eddig elért átlagos életszínvonalat. Az eddigi tényekre alapozva bízhatunk benne, hogy sikerül elér­nünk ezt a kettős célt. Kétségtelen: roppant bonyolult folyamatok közben, komoly erőfeszítésekkel, minőségi­leg új feladatok teljesítésével, és nem kevés nehézség elviselése árán ... Pedig a gazdasági helyzet csak az egyik oldala a köz­hangulatot, a politikai-társadalmi közérzetet befolyásoló tényezőknek. A másik oldal: naponta zúdulnak ránk a világpolitikai, a nemzetközi helyzet éleződését jelző in­formációk. Senki sem lehet közömbös az enyhülési fo­lyamat korábban elért eredményeinek megcsappanásá­val. a feszültségek fokozódásával, a hidegháború visz- szatérésének veszélyével szemben. Érzékeny aggodalom­mal, de józanul reagál közvéleményünk túlnyomó része ezekre a veszélyekre. Ezek hatására szilárdul, erősödik bennünk a bizalom a szocialista külpolitika helyessége iránt; az a meggyőződés, hogy internacionalizmusunk egyúttal nemzeti érdekeink legigazabb szolgálatával esik egybe; hogy a szocializmus hatalmas erői melletti elkötelezettségünket jelenti, mert minden történelmi ta­pasztalat ezt igazolja. Szorongató gazdasági problémák és feszültségekkel terhes nemzetközi légkör: e két tényező szorításában le­het csak igazán értékelni azt a tényt, hogy hazánkban egészségesen kiegyensúlyozott a politikai közhangulat, rend, nyugalom, belpolitikai stabilitás a jellemző. Aki folyamatosan figyelemmel kíséri a nyugati bur- zsoá propaganda rólunk szóló — pontosabban ellenünk szóló —, és az utóbbi években ismét kiélezettebben el­lenségesebbé vált hangját, az tapasztalhatja: mint mon­danak csődöt időről időre „jóslataik”. Minden várako­zásuk ellenére a világgazdasági válság hatását nem könnyen, de viseli népgazdaságunk, sőt, javult az egyen­súlya, stabilitása, a kíméletlen verseny inkább a kor­szerűség és rugalmasság irányába kényszerített bennün­ket. Minden várakozásuk ellenére sincs munkanélküli­ség, és oly mértékű infláció, életszínvonal-romlás, mint náluk nem egy országban. Minden óhajuk dacára sem adtuk fel szocialista elveinket: izmosodik a szocialista demokrácia. És minden számításukat felborítva ma az emberek nagy tömegei világosabban látnak keresztül a burzsoá propagandagépezet egész szocializmusellenes és enyhülésellenes érvrendszerén, mint valaha. Néha aka­ratlanul is elárulják álmélkodásukat közvéleményünk fe­lelősségtudatát, nyugodtságát, népünk higgadtságát ta­pasztalva. □ iközben új és új ifjú generációk váltak és vál­nak felnőtté, népünk egésze is, mondhatjuk: felnőttebbé vált. Érettebbé. Igen, politikai érett­séggel képes reagálni a kor kihívásaira, a nemzetközi imperializmus által mesterségesen szított feszültségek veszélyeire; számolni a történelmi, világpolitikai realitá­sokkal; elutasítani a szocializmus ellen irányuló minden zavarkeltő igyekezetei. Képes éretten reagálni a másik kihívásra-is, a világgazdaságéra: talpon maradni egy könyörtelen versenyben; sok évszázados gyökerű elmara­dottság tehertételeivel is előrehaladni a korszerűsödés meredek, de egyetlen lehetséges útján. Ez a politikai érettség szocialista társadalmi fejlődésünknek olyan tel­jesítménye, amelyet méltán becsülhetünk nagyra, s ame­lyet nem nélkülözhetünk sem szocialista vívmányaink védelmében, sem pedig szocialista országépítő munkánk még következetesebb folytatásában. Koncz István Már jöhetne anyu, meddig várjunk még itt a tűző napon? (MTI-fotó — Tóth Gyula felvétele — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom