Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-18 / 167. szám

1981. július 18., szombat Gyulai Várszínház: Voltaire—Dugonics—(Katona?): Magyarok cselekedetei... Jelenet az előadásból Fotó: Demény Gyula Ötödik éve már, hogy az Universitas együttes játéka elmaradhatatlan része lett Gyulán a nyári színházi ese­ményeknek. Emlékszem a bemutatkozásukra: a piacté­ren éktelen csinnadrattával hívták' magukra a figyel­met. Kosztolányi Dezső: A szörny című bábjátékát — szürrealista látomását — ele­venítették meg, osztatlan si­kerrel. Katona Imre, az együttes vezetője már az el­ső bemutatkozásnál letette a névjegyét: egyéni stílusú­arculatú. jól összefogott tár­sulatot alakított a fiatal egyetemistákból. A közremű­ködők mindegyike érzékel­hető művészi alázattal vett részt a közös munkában (és ez a nagyszerű tulajdonság a mai napig jó hagyományként él az együttesben). A sike­res bemutatkozás utáni év­adban már ismerősként kö­szönthettük a fiatalokat, akik Madách Imre: A civi­lizátor című drámáját eleve­nítették meg. Ezután követ­kezett Petőfi Sándor, Tigris és hiéna című drámája, az elmúlt évadban pedig Tele­ki László, Kegyenc című tra­gédiája került színre. (Bár csupán emlékezetből sorolom a műveket, remélem nem té­vedek, hiszen valamennyi előadás emlékezetes volt.) A mostani bemutató értékelé­sekor visszatérek még az el­múlt fél évtized pozitív és negatív változásaira, ám ad­dig is megjegyzem, hogy a közönség „etetése-itatása” úgy tűnik, abbamaradt. A civilizátor előadása közben ugyanis hatalmas kondérban paprikáskrumplit főztek, amit a játék végén a köz­reműködők fel is szolgáltak a közönségnek. Egy év múl­va bort és hűsítőket ihat­tunk. Tavaly már csak néz­hettük, hogyan sül a pala­csinta. Idén aztán se sütés, se főzés. Tréfásan azt is mondhatnánk: a gazdasági pangás „begyűrűzött” az elő­adásokra. Emlék maradt az eszem-iszom, s egy sóhaj: az a paprikáskrumpli tényleg finom volt. Négy éven át hűséges né­zője (s remélem, baráti kri­tikusa) voltam a társulatnak, és most, az ötödik évadban éreztem először, hogy egy s más dologról. személyesen is beszélnünk kellene az együttes vezetőjével. E so­rok megírásáig mégse keres­tem találkozást, hiszen az a véleményem, hogy az átla­gosnál valamivel tájékozot­tabb nézők szemével kell figyelnem a produkciót. S a nézőtől ugye nem várható, hogy külön interjúban ke­ressen választ kételyeire. Az Universitas együttes ugyanis csütörtök este bemutatta Voltaire—Dugonics: Magya­rok cselekedetei, avagy a végzet című darabját, és számomra homályos maradt, hogy ki a mű szerzője. Vol- taire-t a francia felvilágoso­dás kiemelkedő író-filozófu­sát ugye felesleges bemutat­ni. Dugonics András pedig a magyar felvilágosodás írója volt, ezen kívül a pesti egye­tem matematikatanára, a matematika magyar műszó­kincsének megalkotója. Em­lékeztetőül írom le csupán, hogy Dugonics András írta az első magyar regényt, az Etelka című munkát. Azt hi­szem nem vagyok egyedül, akinek a Gyulán most be­mutatott darab eddig isme­retlen volt. Ilyenkor az em­ber utána néz a dolgoknak. Csakhogy a gyulai előadás színlapján a cím után ez olvasható: írta és rendezte Katona Imre. Tehát ha ő írta, akkor mit tett Voltaire és Dugonics? Katona Imre csak átírta? Avagy a divat­ba jött szóval: „átigazította”? Nem firtatva tovább a szerző személyét, megálla­píthatjuk, hogy a Gyulán bemutatott hosszú című da­rab. a színpadképes alkotá­sok közé sorolható. Taksony vezér korában, a tizedik századi Magyarországon, és a keleti országokban játszó­dik a cselekmény. Zadig, a főhős elképesztő kalandok sokaságát éli-szenvedi. Ere­jével, eszével, emberségével sorra győzedelmeskedik a vele szembekerülő hitvány figurákon. Hányattatásai után visszasodródik hazájá' ba, hogy segítségével kezde' tét vegye a magyarság fel' virágzása. Ha az író személyével vol­tak is kételyeim, a rendezőt illetően nem lehet félreértés. Aki korábban is látta az Universitas együttes játékát, csalhatatlanul felismerheti a Magyarok cselekedeteiben is Katona Imre kezemunkáját. Mint minden bemutatójukon, most is magas szintű moz­gáskultúrával, pontosan, fe­gyelmezetten lépnek színre a fiatalok. Korábbi játékaik­hoz képest kellemes megle­petést jelentett, hogy végre művészi eszközként tudták alkalmazni a színpadi mez­telenséget. Két évvel ezelőtt a Tigris és hiéna előadásakor kimondottan zavaró volt, hogy a királydráma súlyos mondatai közben átlátszó fá­tyolban lejtenek, az egyéb­ként igencsak mutatós dom­borulatokkal „felfegyverzett” hölgyek. Tavaly pedig mű­vészi zsákutcát jelzett a szín­padon didergő, anyaszült csupasz fiatal férfi és nő. Mondom, a mostani bemuta­tó elkerülte a korábbi öncélú meztelenkedést. Pedig lát­hattunk most is ruhátlan női testet, erotikus helyzetben, ám a látvány most a művé­szi mondanivaló eszköze. Jól megoldott, szép jelenet. Katona Imre ugyancsak bőviben van a hangulatte­remtő, látványos ötleteknek. Sajnos, mintha a bőség zava­rával küzdene, hisz nem bír ellenállni önmaga csábításá­nak. A néző, akit rabul ejt a színpadi kavargás, hinni szeretné, hogy minden jele­netnek értelme van. Próbálja megfejteni a látványt, s a szellemi rejtvény úgy elfá- rasztja, hogy a másfél órás agytorna után szédelegve hagyja el a tanácsháza ud­varát. Túlságosan töményre sikeredett ez a koktél. Pél­dául amikor Zadig és a ha­ramia találkozik, a bántó fényjáték nagyon fárasztó. (Bizonyítva, hogy nemcsak homlokra csepegtetéssel le­het kínozni.) Forrongó, sistergő estéket produkál az Universitas, hit­tel, tehetségesen. Remélhető tehát, hogy a mostani lát­ványtúlburjánzásukat is el­hagyják még. Kiemelkedő alakítások so­rát adja Szilágyi Maya, aki egyébként öt év óta vala­mennyi produkciójának meg­határozó egyénisége. Profi színvonalú színészi teljesít­mény a Zadigot életre keltő Tarján Péter játéka. Koráb­ban már említettem, hogy az Universitas egységes, ki­egyensúlyozott teljesítményt ad, megérdemlik tehát a közreműködők, hogy ezúton is találkozzunk neveikkel: Járay Csongor, Hajas Kiss Anikó, Kulifay Tamás, Mó­zes Zoltán, Bach György, Tóth Zsuzsanna, Horváth Ju­dit, Horváth Jerne és Kolozs­vári Andrea voltak az elő­adás résztvevői. A kifejező bábokat és maszkokat Kuli­fay Tamás tervezte. Andódy Tibor Keskeny, kanyargós út ve­zet az erdő hatalmas fái alatt, s egy jókora kanyar után bukkan elő a kerítés, rajta tábla: A megyei tanács vb gyermeküdülője. Nem a Bükkben, vagy a Bakonyban járunk, bár a sok faóriás, a tiszta, erdei levegő a hegye­ket idézi. Ez az üdülő Gyula­városerdőn épült. Csend van. Első pillantásra úgy tűnik, néptelen a kör­nyék. Aztán, alaposabb szemlélődés után két kis­lányt veszünk észre. Ott ül­dögélnek a bejárat mellett. Köszönnek, útbaigazítanak, vagyis ellátják ügyeletesi te­endőiket, aztán egy füzet fölé hajolnak. Kállai Jenöné, a tábor ve­zetője épp most lépett ki az oldalsó, hosszúkás épület aj­taján. Végigmegy a járdán, alakját egy-egy pillanatra el­takarják a kert magasra nőtt virágai. Várva várt vendé­gekként üdvözöl bennünket, s beinvitál a nevelői szobá­ba. Nem afféle iroda ez, in­kább félig lakószoba. A fal mellett két heverő áll, az ab­laknál íróasztal, középen szögletes asztal, székekkel. Ide telepedünk le, s már ép­pen beszélgetni kezdünk, amikor fehér autó gördül be a kapun. A KÖJÁL-tól ér­keztek. Filmeket hoztak a ma délutáni egészségügyi ve­télkedőre. Dr. Joó Jenőné, a KÖJÁL egészségnevelési osztályának munkatársa nem sokat teke­tóriázik. Előkészíti az anya­got, azután átmegyünk az- ebédlőbe, ahol már várnak a gyerekek. Körben ül a szé­keken a 85 kislány, többsé­gük melegítőben, hiszen az időjárás ma nem kényezte­tett el bennünket. Vidámak, kíváncsiak. Míg felszerelik a filmvetítőt, beszélgetünk. Nem nehéz szóra bírni őket, mert tele vannak élmények­kel. Behán Ildikó leendő nyolcadikos, kondorosi kis­lány, először járt táborban. — Az első napon sírtam — vallja ^e. — De azután na­gyon összebarátkoztunk a szobatársaimmal. Tegnap vol­tak itt a szüleim. Szerettek volna hazavinni, de még ki­könyörögtem ezt a két napot, olyan jól érzem magam. Mindenkinek az a vélemé­nye, hogy jó itt. Farkas Ma­rika, békésszentandrási kis­lány szerint nagyon érdeke­sek voltak a vetélkedők. No, és a karnevál sem volt ép­pen unalmas! A karneválról mindenkinek van mondani­valója. A 14-es háló lányai például „görög szüzeknek” öltöztek, s ehhez nem kellett más, csupán egy-egy lepedő. Nevetve mesélik, milyen si­kerük volt. — Ez alatt a két hét alatt szereztetek-e új irodalmi él­ményeket? — kérdezem, hi­szen tulajdonképpen olvasó­táborban vagyunk. Ismét Be­hán Ildi szólal meg elsőnek: — Addig le sem feküdtem, amíg az utolsó betűig el nem olvastam az Utazás a Föld középpontja felé című köny­vet. Nem véletlen, hogy ott­hon könyvmolynak hívnak — mosolyogva mondja. Ügy lát­szik, nem sérti ez a jelző. Dócs Kati nagy tábori él­ménye nem a könyvekhez, hanem a gyulai strandhoz kötődik. Igaz, ő már tudott úszni, nem úgy, mint hatvan társa, akik itt tanulták meg ezt a „tudományt”. Méghoz­zá úgy, hogy a tábor utolsó napján bátran tehetnek vizs­gát. Közben megkezdődik az egészségügyi vetélkedő, s eb­ből nem akar senki kima­radni. Amíg folyik a küzde­lem, Kállai Jenővel a tá­bor céljáról, tartalmáról be­szélgetünk. ^ — A megye különböző ré­széből jöttek a lányok (mert most csak lányok vannak), minden úttörőkorosztályból. Valamennyien irodalomked­velők, s a tábor célja épp az volt, hogy még jobban meg­szerettesse velük a könyvet, az olvasást. Vers- és próza­mondó versenyeket, irodalmi játékokat, vetélkedőket ren­deztünk, s hogy ne legyen egysíkú — hiszen szünidő van — sport- és egyéb szó­rakoztató programokkal szí­nesítettük ezt a két hetet. Közben befejeződött a ve­télkedő, s a nyertesek öröm- rivalgások közepette veszik át apró ajándékaikat. Aki most nem szerepelt a legjobban, az sem utazik haza hét végén üres kézzel: új élményeket, új barátokat visz a „tarsolyá­ban”. MOZI Kóma Csak jó gyomorral és ideg- rendszerrel bírók nézzék meg a Kóma című amerikai fil­met, amely bővelkedik fel- trancsírozott hullák, emberi alkatrészek látványában. Mi­chael Crichton nagy sikerű krimijéből izgalmas filmet készített. Az a néző, aki nem olvasta a könyvet, az első képsorokból nemigen tud a film műfajára következtetni, hiszen nem vonultatja fel mindjárt a jól ismert krimi­elemeket. Susanne, a fiatal, de lel­kes orvosnő munkájába és magánéletébe pillanthatunk be s először inkább valami­féle magánéleti drámát gya­nítunk. A lavinát egy külö­nös betegség, a kóma indít­ja el. A világ közvéleményét már régóta foglalkoztatja, hogy vajon az agyhalál be­állta után érdemes-e életben tartani mesterséges úton akár évekig is a betegeket. Erre az orvosi-etikai problé­mára épít a film. A történet színhelyén, a nagy hírű kór­házban — mint Susanne ki­deríti — nem természetes módon áll be néhány páci­ensnél a kóma. A titok nyit­ja egy szénmonoxidos pa­lackban, s egy hosszú veze­tékben rejlik, amely egészen a nyolcas kórteremig viszi a gyilkos gázt. Hogy mi lehet az indító­oka bárkinek ezekre a gyil­kosságokra? A fő motiváció most is — mint a legtöbb esetben — a pénz. A kómás betegek a Jefferson Intézet­be „vándorolnak”, amely csak látszólag gyógyító in­tézmény. Tulajdonképpen hentesek dolgoznak itt, akik a friss veséket és egyéb át­ültetendő szerveket jó pén­zért szállítják a világ min­den tájára. Bár felvonultatja a mo­dern egészségügy minden iszonyatkeltő eszközét, s bi­zonyos fokig eltér a szokvá­nyostól, mégsem több a Kó­ma egy fordulatos bűnügyi történetnél. Egy-két társa­dalmi horderejű kérdést is próbál felvillantani az író­rendező, kevés sikerrel. Az őrültek által irányított egész­ségügy szerencsére csupán vízió, s hogy az orvosok is emberek, azzal semmi újat nem mond. Genevive Bujold nemcsak jó színésznő, hanem csodá­latra méltóan jó gyomorral is rendelkezik. Partnere, Mi­chael Douglas a Keller fel­ügyelőként jól ismert szí­nész ezúttal nemigen brillí­rozhatott szerepében. Min­dent összevetve: aki megné­zi a Kómát, jó krimit láthat, de egy fikarcnyival sem töb­bet annál. Aki beül a mozi­ba. nem fog unatkozni, de maradandó művészi élmé­nyekben sem igen lesz ré­sze. — gubucz — Gubucz Katalin Ki a nyertes? Fotó: Béla Oltó MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Lányok, asszonyok. 8.52: Tipegő. 10.10: Csajkovszkij: Hattyúk ta­va. 11.10: Művészlemezek. 12.20: Zenei anyanyelvűnk. 12.30: Magyarán szólva . . . 12.45: Mendelssohn-kórusművek. 13.00: Görbe — Tükör. 14.05: Egy kis figyelmet kérek. 14.15: Tito Gobbi operaáriákat énekel. 14.30: Szombati beszélgetés — a mai faluképről. 15.05: Oj zenei Üjság. 15.40: Júlián Bream Dowland- műveket játszik lanton. 16.00: 168 óra. 17.30: Karl Richter Händel- és Haydn-műveket vezényel. 18.50: 30 éves a Rádiószínház. Hangok az űrben. 19.47: Nóták. 20.28: Mozart: Don Juan. 23.46: Virágénekek. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Indulók fúvószenekarra. 8.38: Sybill. 9.15: Házszám. 9.30: Hétvége halászoknál II. 40: Fiataloknak! 12.33: Jó ebédhez szól a nóta. 13.30: Menüettek 14.00: Ritmus! 14.35: Orvosi tanácsok. 14.40: Különös álmok. 15.051 Suppé és Millöcker ope­rettjeiből. 15.47: Vilié Valdemar és az Utol­só Apacs. 16.35: Pophullám. 17.30: Munkásigazgatók. 17.58: Cigánydalok, csárdások. 18.33: Sanzonalbum. 19.18: Egy rádiós naplójából. 20.43: A Mannichon-oldat. 21.23: „Tiszán innen, Dunán túl.” 22.37: Dzsesszfelvételekből. 23.10: Slágermúzeum. III. MŰSOR 7.00: A szolnoki stúdió román nyelvű műsora. 7.30: A miskolci körzeti stúdió szlovák nyelvű műsora. 8.11: Liszt: Dante szimfónia. 9.03: Maurizio Pollini zongorá­zik 10.25: Slágerlista. 11.05: A Beatles együttes összes felvételeiből. 11.35: Népzene sztereóban. 12.02: Üj operalemezeinkből. 13.07: Barokk muzsika. 14.27: Kritikus füllel. 15.02: Richard Strauss: Salome. 15.20: Kritikusok fóruma. 15.30: Harminc perc beat. 16.00: Fábián Márta hangverse­nye. 17.00: A századelő irodalmának hetei. 17.05: A Fővárosi Tanács Kodály Zoltán női kara énekel. 17.30: Friss szél, óceán . . . 18.23: Richard Tucker operaáriá­kat énekel. 19.05: Szimfonikus zene. 20.27: Szombat esti diszkó. 21.27: Parasztok. 22.19: stúdiónk vendége Bodó Ár­pád pécsi zongoraművész. 22.52: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÚDIÓ 7.00: Román nyelvű műsor. Szerkesztő: Fretyán István. 7.30: Kellemes hétvégét! Szer­kesztő: Dalocsa István. (Hírek, műsorismertetés, lapszemle, piaci séta, film­levél.) 8.00: Hírek, időjárás. A héten történt. 8.30: Ritmusrodeó. (ism.) 9.00: Alföldi kaleidoszkóp. 9.30: örökzöld melódiák. 10.00: PEPITA-primőrök. zentai Zoltán zenés összeállítása. Közben: A hét riportjai. 10.25—10.30: Hírösszefoglaló, prog­ramajánlat és műsorelőze­tes. BUDAPEST, I. MŰSOR 9.00: Tévétorna, (ism.) 9.05: A farkas és a nyuszi. 9.35: Kuckó. 10.05 :Autó-motor sport, (ism.) 10.25: A félelem, (ism., f.-f.) -11.45: A fele sem igaz! (ism., f.-f.) 14.50: Magyarország állatai. (ism.) 15.00: Gólzsák, (ism.) 15.25: Stop! 15.30: Képzőbűvészet, (ism., f.-f.) 15.45: MAFILM-magazin. (f.-f.) 16.00: Hírek, (f.-f.) 16.05: Hajótöröttek. 16.50: Barátokat várunk, (f.-f.) 17.20: Reklám, (f.-f.) 17.30: Parabola. 17.50: HAZ-tartás. 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Vers — mindenkinek. 20.05: J. Strauss: Egy éj Velen­cében. 22.05: Nyugodjanak békében. 23.50: Tv-hírad* 3. II. MŰSOR 17.05: Mikszáth Kálmán: A Sip- sirica. (ism.) 18.55: Én vagyok a dalai láma. (ism.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Vers — mindenkinek. 20.05: Bartók: Egynemű kórusok. 20.10: John Gabriel Borkman. 21.45: Tv-híradó 2. 22.05: Zenés Nyári Esték, (ism.) BUKAREST 9.20: Iskolatévé. 10.10: Tudományos híradó. 12.35: Élet és irodalom. 13.00: Kulturális,-művészeti, sportmagazin. 18.35: A hét politikai eseményei. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Alexandru Stark műsora. 19.55: Tv-enciklopédia. 20.40: Dallas. Folytatásos film. 16. rész. 21.30: A jövő slágerei. 22.45: Tv-híradó,’ sport. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Gyermekműsor. 18.05: Tv-naptár. 18.15: A fiatalok szava. 18.45: Költői színház. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Éljenek és lássák. 22.00: Éjszakai zseb. II. MŰSOR 17.00: A jugoszláv úszókupa dön­tője. 18.30: Opera. 19.27: Ma este. 20.00: A romantika a klassziciz­mus ellen. 20.55: Ember és törvény. 21.05: Sportszombat. 21.45: Dubrovnik! nyári játékok: zene. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Tap- pancsok, mancsok, állkapcsok, l és 8 órakor: Nyári rét. Békés­csabai Építők Kultúrotthona: Fé­lelem a város felett. Békéscsaba Szabadság: minden előadáson Kóma. Békéscsabai Terv: Caddie Gyulai Erkel: Lavina. Gyulai Pe­tőfi: 4 órakor: A zsoldoskato­na, 6 és 8 órakor: A királyi biz­tos szeretője. Orosházi Partizán Nevem: Senki. Olvasótábor a Városerdó'n

Next

/
Oldalképek
Tartalom