Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-17 / 166. szám

NÉPÚJSÁG Csodálatos virágot hozott az agává a tótkomlósi Viharsarok Termelőszövetkezet kertészetében. Szakkönyvek tanúsága sze­rint ez a növényfajta 30—40 év elteltével hoz először és utol­jára virágot, és utána kipusztul. Az üvegházi telelés után márciusban kezdődött meg a virágképződés, és most teljes pompájában virít a hat méter magas törzsön a 22 virág Fotó: Veress Erzsi Tanácskozott az SZMT munkavédelmi bizottsága Elhunyt dr. Zsilák András Dr. Zsilák András, a történelemtudományok kandidátusa, az MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetének igazgatóhelyettese életének 60. évében váratlanul elhunyt. Temetése július 21-én 13 órakor lesz a rákoskeresztúri te­metőben. MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatósága és pártszervezete. 1981. július 17., péntek A közgazda és a fogyasztó A munkavédelemről szóló 7/1979. Mt. számú rendelet előírja, hogy a gazdálkodó szervek kötelesek a műszaki­gazdasági feladatokkal össz­hangban az egészséges mun­kafeltételek fejlesztéséről gondoskodni. Ezt a szociális terv munkavédelmi fedezeté­ben kell meghatározni. A megye textilipari üzemei ál­tal készített szociális tervek munkavédelmi fejezetét megvizsgálta az SZMT mun­kavédelmi bizottsága és a jú_ lius 16-i tanácskozásán meg­állapította egyebek közt, hogy az általában nem a mű­szaki megelőzést, hanem az egyéni védőeszközök haszná­Hazánkban évtizedek óta készítenek Cegléden, Viseg- rádon, Kecskeméten és 1974 óta Mezőberényben kolóniái bútorokat. Az év első felében a hazai forgalomba 32 mil­lió 104 ezer forint, exportra 18 millió 336 ezer forint ér­tékű bútor került. A buda­pesti mini Domusba és a miskolci Domus Áruházba szállítanak jelentősebb meny- nyiségű terméket a Mezőbe- rényi Faipari Szövetkezetből. Az egyéni megrendelések teljesítésére fél évet kell várniuk a vásárlóknak. A szövetkezet jelenlegi ter­vei szerint nem növeli lé­nyegesen a termelést, jelen­tős azonban az a beruházás, amelyet szeptemberre szeret­nének befejezni. A Munka­ügyi Minisztérium támogatá­sával 4,5 millió forintból egy kétszintes épület földszintjén tanműhelyt alakítanak ki, ahol a tanulók képzéséhez jelentős gépi beruházást is megvalósítanak. Szükség van az utánpótlásra, ezért várha­tóan az idei 11 tanuló he­lyett szeptembertől 15 diákot oktatnak. Az idén végzett szakmunkások között voltak olyanok, akik az utolsó év második felétől brigádokban dolgoztak, és szakmunkás- bért kaptak. Közülük kerül­tek ki azok, akik eljutottak a Szakma Kiváló Tanulója országos versenyre is. latát helyezi előtérbe. Nem tükröződik kellően, hogy a középtávú időszakban milyen új technika, technológia fog változni, amely kihat az egyes munkakörökben a fi­zikai megterhelésre, ugyan­csak hiba, hogy nem tervez­tek megfelelő összeget a tervszerű megelőző karban­tartás elvégzésére, és nem határozzák meg a beruházá­sok, rekonstrukciók munka- védelemmel kapcsolatos költ­ségeit. A bizottság ajánlást tesz a textilipari üzemeknek a ter­vek kiegészítésére, a hiányos^ ságok pótlására. Az az épület, amelyben a tanműhely lesz, kétszintes, amelyben a második szintet kárpitosműhellyé képezik ki, mintegy 5 millió 340 ezer fo­rint KFA-kölcsönből. 1921. november 27-én született Nagybánhegyesen, szegénypa­raszti családban. A felszabadu­lásig mezőgazdasági cseléd, il­letve idénymunkás volt. 1944 ok­tóberében, nem sokkal szülőfa­luja felszabadulása után a párt tagja lett, ő szervezte meg a község Kommunista Ifjúsági Szervezetét. 1947—48-ban a köz­ség párttitkára, 1950—5l-ben já­rási párttitkár. 1951—52-ben a budapesti pártbizottság öthóna­pos pártiskolájának igazgatója­ként dolgozott, 1952—54-ben a pártfőiskolán folytatott tanul­mányokat. Ezek befejezése után ugyanitt oktatói munkát vég­zett. 1959—61-ben Moszkvában végzett aspirantúrát az SZKP Tegnap, július 16-án nyílt meg Geszten a hátrányos helyzetű gyerekek tábora. A tábori sportversenyek mar délután megkezdődtek, majd közös játék- és daltanulással ért véget az első nap prog­ramja. Ma többek között rajzolhatnak a gyerekek, hol­nap pedig modellező és rá­A Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ kiskereskedelmi ter­vét 104,3 százalékra teljesí­tette, amelyben jelentős sze­repet játszik a TÜZÉP-ek forgalmának növekedése és a ruházati cikkek iránti igény felélénkülése. Az élelmiszer-ellátásban Békésszentandráson voltak gondok, hiszen a hétvégi ker­tek lakói is ebben a község­ben vásárolnak be. Ezt bizo­nyítja az üzlet forgalma is, amely az elmúlt év azonos időszakához képest 34 száza­lékkal emelkedett. A jó szer­vezés sem megoldás a ki­egyensúlyozott áruellátásra, hiszen jó időben kétszer any- nyi terméket értékesítenek, mint az esős hétvégeken. Kardoson, örménykúton, Csabacsüdön élelmiszerekből jó az ellátás, a FÜSZÉRT termékeiből túlkínálat mu­tatkozik. Már említettük a ruházati cikkek megnövekedett keres­letét, ami itt csaknem 10 százalékos emelkedést mutat a bázishoz képest. Az ösz- szes forgalom meghaladta a 9 millió forintot. Társadalomtudományi Akadémi­áján. 1961 őszén a Párttörténeti Intézet folyóiratának, a Párt­történeti Közlemények felelős szerkesztője, majd 1966. végén az intézet igazgatóhelyettese lett. Sokrétű tudományos munkássá­got fejtett ki, elsősorban a ma­gyar internacionalisták szovjet- oroszországbeli küzdelmével, a népi demokratikus és szocialis­ta fejlődés időszakával foglalko­zott. Zsilák András elhunytával fá­radhatatlan pártmunkás, a ma­gyar munkásmozgalom történe­tének jeles kutatója és eredmé­nyes tudományszervező távozott körünkből. diós szakköri bemutatón ve­hetnek részt. A tíznapos programot mindezek mellett határőr-, munkásőrbemutató, TIT- és egészségügyi előadás, vetél­kedők, tábortűz és kirándu­lás színesíti majd. Az ünne­pélyes táborzárás július 25- én délelőtt lesz. A kereskedelmi forgalom eredményében legnagyobb szerepet a TÜZÉP-ek forgal­ma játssza. Békésszentand­ráson például mintegy 22— 27 százalékkal több építő- és tüzelőanyagot értékesítet­tek. A cement minősége ve­szélyben is van a nagy le­szállított mennyiségek mi­att, mert nem biztosítottak megfelelő tárolási lehetősé­get. Tűzifából mutatkozott hiány, ennek pótlására hasz­nált vasúti talpfákat értéke­sítettek a TÜZÉP-ek. Csa­bacsüdön hasonló növekedés mutatkozik a TÜZÉP-en, ám jelentősen növekedett a ta­karmányértékesítés is. Vannak hiánycikkek, fő­ként ruházati termékekből. Az import ellenére kevés a harisnya, a zokni, még min­dig nem elegendő az őszi, té­li vastag szárú harisnyanad­rág. Az élelmiszerellátásban legtöbbször nem azért van hiány, mert nem tud szállí­tani a húsipar, hanem azért, mert a kereskedelem nem mindig rendel megfelelő mennyiséget és választékot. D ost már túl vagyok a szokásos bosz- szankodáson. Be­vallom, ez nem volt igazán indokolt, hiszen tudtam, hogy a húsok, húskészítmények árát emelni kell — még eb­ben az évben. Ilyenkor a népgazdasági kérdésekkel foglalkozó közgazda és az egyszerű fogyasztó szembe­kerül bennem egymással. Az egyik azt mondja: az egész világon ez megy, ahol pedig nem, ott állandó hiányokkal küszködnek. A másik azt mondja: már megint újabb terhet raktak ránk. A közgazda azt mondja bennem, hogy az a legdrá­gább, • ami nincs. A honpol­gár azt morogja: pénzt szed­tek ki a zsebemből. Áruhi­ány helyett pénzhiány. A népgazdaság dolgaival fog­lalkozó énem azt mondja: sok az adósságunk, nágy a kamat, tehát az eddiginél több húst, élőállatot kellene exportálni; így a lakossági fogyasztás csak lassan nőhet. Különben is: az egy főre ju­tó húsfogyasztásban jól ál­lunk. A fogyasztói énem pe­dig állítja, hogy már min­den drága, mit egyek hús helyett: zöldséget, főzeléket, gyümölcsöt, sajtot? Hisz ezek sem olcsók! Be vagyunk kerítve. A fogyasztói árak változ­tatásával képesek vagyunk a lakossági fogyasztást befo­lyásolni. Régi gyakorlat ha­zánkban, hogy az alapvető élelmiszerek árát alacsony szinten tartjuk, hogy ezek­hez az alacsonyabb jövedel­mű családok is kellő meny- nyiségben hozzájuthassanak. Most már persze nem olyan alacsonyak ezek az árak sem, de még mindig kisebbek an­nál, amekkorák lennének, ha a termelői, felvásárlási árak­hoz hozzáadnánk a szokásos forgalmi adót és kereskedel­mi költségeket. Meg aztán a kedves fogyasztó sem változ­tatja meg a fogyasztási szo­kásait kisebb áremelések ha­tására. Nagyobbaknál — pél­dául a legutóbbi benzinár­emelésnél — érzékenyen rea­gál, visszafogja a fogyasz­tást. A húsnál, húskészítmé- n>eknél ez nem remélhető, legfeljebb a nagyon ala­csony jövedelmű családok­ban. Kialakul a flegma, az árra érzéketlen fogyasztó tí­pusa. Van, akit már nem is érdekel különösebben, hogy minek emelik az árát. Teszi ezt addig, amíg bírja anya­giakkal. Több zsírt, és sza­lonnát ezután sem fogunk enni azért, mert árszínvona­luk változatlan maradt. A termelőkben is van bi­zonyos érzéketlenség az árak iránt. Aki eddig két-három malacot felnevelt, ezt ezután is megteszi. Mert nagy do­log a disznóölés, biztonságot ka, kolbász. Nagy dolog az, hogy a falusi ember város­ban élő fiának, lányának se­gíteni tud: ne kelljen nekik mindezért az üzletben bor­sos árat fizetni. Hazánkban rendkívüli je­lentősége van a saját fo­gyasztásra szánt termelésnek, és a saját termelésből való fogyasztásnak. Nehezen elvi­selhető állapotot jelentene, ha minden, amit megeszünk, átfutna a kereskedelem csa­tornáin. Élelmiszer-ellátási gondjainak nagy részét meg­oldja az, hogy a lakosságnak körülbelül a felé kisebb'na- gyobb kertjében, háztáji földjén megtermeli saját gyümölcs-, zöldség- és főze­lékszükségletének jelentős részét, s hogy sertést, szarvasmarhát, baromfit nevel. Most, hogy a hús ára emelkedett, kifizetődőbbé vált a háztáji állattartás. So­kan — akik már erről le­mondtak volna — elgondol­kodnak, hogy így érdemes-e. Tízszázalékos áremelés ne­kik azt jelenti, hogy száz kiló színhúson 700—800 fo­rintot nyernek. Régebben elsősorban a ter­melői árak, a felvásárlási árak hatottak a termelési kedvre. De amióta megnőtt a saját fogyasztásra való ter­melés, amióta újra mind többen viszik piacra a ház­körüli termést, azóta a fo­gyasztói, piaci kiskereske­delmi árak is erősen hatnak a termelési kedvre, a háztá­ji. kiskerti termelés összeté­telére. Amióta pedig a zöld­ség- és gyümölcsellátás, va­lamint a húsellátás politi­kai kérdéssé vált, olyan fo­gyasztói árakat kell megál­lapítani, hogy a kistermelés is jövedelmező legyen. O vg tettük néhányszor az árszínvonal vé­delmében —, hogy nem engedtük az árat emel­ni. És persze senki sem akart az alacsony áron eladható zománcozott kályhacsövet, mák- és diódarálót gyárta­ni. Butaság volt, hiszen ilyet tíz évben egyszer vesz az ember, de akkor feltétlenül kell. Kit érdekel, hogy húsz forinttal drágább? Más a helyzet azokkal a cikkekkel, amelyeket naponta veszünk, fogyasztunk. De itt is fő szempont, hogy folyamatos, egyenletes és bőséges legyen az ellátás. Ennek bizony — mit tehetünk? — ára van. A terhet pedig első látásra megint a városi ember vise­li. Mondhatnám, hogy a mun­kás, de nem mondom, mert a munkások többsége vidé­ken él, és sokuknak van tel­ke, háztáji földje, ahol a munkás, mint kistermelő dolgozik. sz. j. Voltaire—Dugonics: Magyarok cselekedetei, avagy a végzet című játékát mutatja be az Uni­versitas együttes Gyulán, a városi tanács udvarán, a gyulai színházi nyár keretében. Ké­pünkön az előadás nyitó jelenete Fotó: Demény Gyula nyújt a kamrában lógó son­Dr. Pintyi Otto Környezetvédelem az alföldi olajmezökön A környezeti ártalmak megelőzésére, a vízszennye­ződések megakadályozására környezetvédelmi szolgálatot hívott életre a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat. Az intézkedés szer­vesen illeszkedik az iparág több éves programjába. A környezeti ártalmak kivédé­sére az elmúlt fél évtized alatt kereken 200 millió fo­rintot költöttek az olajosok. Megszűnt az olajipar szenny­vízkibocsátása. Továbbra is veszélyeztetik azonban a fo­lyóvizek tisztaságát a Tiszát és a Marost keresztező szén­hidrogén-vezetékek. A víz alatt kígyózó csöve­ket időszakonként alaposan ellenőrzik, az Alsó-Tiszavidé- ki Vízügyi Igazgatóság pedig a közeljövőben automatikus olajérzékelő beépítését terve­zi. Az olajbányászok tekinté­lyes mezőgazdasági területe­ket is igénybe vesznek. A ki­termelés során szennyeződő földeket a kutak lezárása után rekultiválják, magya­rán: visszaállítják a talaj termőképességét. Erre a célra évente 15—20 millió forintot fordítanak. Klubbemutató Szeghalmon Július 18-án, szombaton délután 3 órakor családtag­jaiknak, ismerőseiknek mu­tatkoznak be a szeghalmi művelődési központ cigány­klubjának tagjai közül azok, akik zenélni tanultak. A klub beatzenekarának bemutatóját a jövő héten két másik, ér­dekesnek ígérkező rendez­vény követi. Azokat az asz- szonyokat hívják majd ösz- sze, akik a közeljövőben kap­nak lakást, s így elhagyják a cigánytelepet. A 15 asszony a varrási technikákkal is­merkedik, közben a téma a lakberendezés lesz. Kolóniái bútor itthon és külföldön Hátrányos helyzetű gyerekek tábora Geszten Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ 0 vidék kereskedelmi ellátásáért

Next

/
Oldalképek
Tartalom