Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-16 / 165. szám

1981. július 16., csütörtök

o

Borsod menyében a Szuha patak völgyére az elmúlt napokban másfél óráig tartó felhőszakadás zúdult. Megáradtak a kisebb patakok is. és a Szuha nem volt képes befogadni a tengerei iszapos vizet. A vihar élő fákat tépett ki, kerítéseket szaggatott szét. Zubony községben az egyik hídnál a hatalmas rönkök összetorlódtak, a falu nagy részét elöntötte a patak. A képen: mentés a Zubogyon (MTI-fotó: Kozma István felvétele — KS)

Korszerű technika, jól szervezett munka

A Baromfiipari Munkavédelmi Tanács általában azt a vállalatot számoltatja be, amelyiknél a legtöbb az üzemi baleset és a kiesett munkanapok száma, az előző időszakhoz képest pedig jelentősen rosszabbodott a helyzet. Az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalatra csak az utóbbi vonatkozik, az is viszonylagosan. Mert 1980-ban. tehát egy év alatt a csaknem 900 dolgozó közül mindössze 17-en szenvedtek balesetet és 535 volt a kiesett munkanapok száma. ami más vállalatokhoz képest nem rossz. Még akkor sem, ha három baleset súlyos volt. Egyébként a bajt leggyakrabban a személyek, tárgyak esése okozta.

Elkerülhetőek-e az üzemi balesetek? Talán sokszor megelőzhetők lennének.

Hogy mégis bekövetkeznek, az rendszerint több okra vezethető vissza. Ám a korszerű technika és a jól szervezett munka elősegíti a balesetek megelőzését.

Hogy milyen ma itt a helyzet? A munkavédelmi tanács tagjai és a meghívott vendégek üzemlátogatáson vesznek részt. Egyesek csodálkozva nézik, hogy milyen korszerűek, jól működők a termelővonalak. Minden nehéz munka géppel történik. Az egész folyamatban — mint ahogy erről Bakos Katalin, a vállalat főmérnöke tájékoztat — kézzel csak négyi minisztert, volt belügyminisztert, Albánia és Jugoszlávia egyesítését célzó titkos tárgyalások vádjával végezték ki. (Ilyen tárgyalások valóban voltak, de ezeken Albániát Enver Hodzsa pártfőtitkár képviselte.) Bulgáriában Trajcso Kosztov miniszterelnök-helyettest „nacionalista és szovjetellenes tevékenységben” is bűnösnek találták. Lengyelországban W. Gomulka pártfőtitkárt „nacionalista elhajlás” címén 1948-ban megfosztották tisztségeitől, majd bebörtönözték. Romániában 1952 tavaszán V. Luca pénzügyminisztert, A. Pauker külügyminisztert, T. Georgescu belügyminisztert, a kommunista mozgalom régi harcosait távolították el tisztségeikből. 1954 áprilisában perbe fogták és kivégezték L. Patrascanu, volt igazságügy-minisztert. Csehszlovákiában 1952-ben R. Slánsky, a CSKP főtitkára esett a törvénytelen koncepciós perek áldozatául.

A törvénytelenségek országonként változó számban másokat is érintettek. Rendszeressé váltak a jogellenes letartóztatások, ítélet nélküli bebörtönzések. Az osztályidegennek minősítetteket kitelepítették a nagyvárosokból — ebben szerepet játszott a váhányszor kell megfogni a baromfit.

A folyadékos előhűtő pályán az érdeklődést különösen felkelti Pleskó Pál újítása, amely termelési és munkavédelmi szempontból egyaránt igen hasznos. Jelentős összegű díjat kapott érte az újító, aki egyébként úütási előadó, egyúttal munkavédelmi vezető is.

Az épülő fagyasztó és hűtőtárolóban a jövő év januárjában kezdődik a próba- termelés. Legalábbis szerződés szerint. A 100 millió forint értékű beruházáson a legtöbb munka a DÉLÉP-re vár. Remélik, hogy az építők és a szerelők — mint eddig — megtartják a határidőket. Az tudvalevő, hogy néhány nap kiesés is sok ezer forint kárral járna. Ha pedig előbb készülnének el, annak sokezer forint hasznát látná a vállalat. illetve a társadalom.

A konzervüzemben — ahogy mondják — a vörös- árugyártó vonal már próba- gyártásra kész.

— Mi az a vörösáru? — kérdeztem Patócs Ibolya üzemvezetőtől.

— Töltelék, felvágott, baromfivirsli — válaszol.

— Mikor kezdődik a ..rendes” gyártás?

— Az év vége felé.

— Mennyi áru készül jövőre?

— Egy-kétszáz vagon áru,

rosoknak a gyors iparosítás miatti hirtelen túlnépesedése —, sokakat internáltak (például a kulákokat, Magyarországon és Romániában a jugoszláv határ menti délszláv lakosokat, Bulgáriában pedig kb. 200 ezer törököt áttelepítettek Törökországba).

Érdekes, hogy Jugoszláviában a Tito-vezetés 1949 utáni irányvonalával egyet nem értő kommunisták szenvedtek el különböző hasonló megpróbáltatásokat.

A kommunista pártok vezetői sajnálatos módon magukévá tették azt a téves sztálini koncepciót, amely szerint az osztályharc a szocializmus körülményei közt is állandóan éleződik. Ehhez járult a szocializmus tényleges erőinek alábecsülése, és az országon kívüli és belüli osztályellenség lehetőségeinek túlértékelése. Mindezek következtében 1944—49 között jól funkcionáló osztályszövetség felbomlott. A gazdaságpolitika hibái, az élet- színvonal problémái a munkásosztály körében is elégedetlenséget váltottak ki, ugyanakkor a munkásosztály és a parasztság, valamint a városi középrétegek közötti kapcsolat megromlott. Az agrárpolitika nemcsak a kuláamiből belföldre és exportra egyaránt jut majd.

A krémkonzerv-üzemrész- ben a rekonstrukció befejeződött.

— Ajánljon valami újdonságot ! — kérem Patócs Ibolyát.

— öt újdonságot ajánlhatok: pulyka javát (tölteléket) műbélben, pulyka felvágottat, baromfi mortadellát, szárnyasfelvágottat és baromfivirslit.

— Hol lesz kapható?

— Több üzletben, de egyelőre még nem tudom, hogy hol.

— Az Orosházi Baromfi- feldolgozó Vállalatnál a munkavédelmi helyzet éveken keresztül a legjobb volt az ipar vállalatai között. Most a középmezőnybe került — mondja többek közölt Sebestyén György, a tröszt műszaki igazgatóhelyettese, és folytatja még: — De üzemi rend, munkaszervezettség és tisztaság szempontjából kiemelkedők a körülmények.

— Legyen továbbra is tanítómester az orosházi vállalat. Jöjjenek ide tanulni valamennyi baromfiipari vállalattól! — javasolja a munkavédelmi tanács egyik tagja, amivel mások is egyetértenek.

És többen is kérik: a munkavédelmi vezető legyen függetlenített, hogy eredményesebben teljesíthesse a rábízott feladatot.

Pásztor Béla

kok, hanem a középparasztság jó részének gazdasági tevékenységét is lehetetlenné tette. Megfeledkeztek Leninnek arról a megállapításáról, hogy „el kell határolni a ... két keze munkájából élő parasztot a spekuláns paraszttól”.

A népfrontok és a szövetséges pártok megszüntetése vagy elsorvasztása csökkentette a szövetséges rétegek aktivitását. A mindenütt eluralkodó bizalmatlanság pedig megmérgezte a társadalmi légkört.

A felsorolt hibák és torzulások következtében a kommunista pártok tömegkapcsolatai meggyengültek, a társadalom irányításában betöltött vezető szerepük és tekintélyük — a látszat ellenére — csökkent. A pártok vezetésében eluralkodott a szektás és revizionista csoportok közötti elvtelen klikkharc, ami a pártok cselekvőképességének és tényleges harci erejének hanyatlását eredményezte.

Mindezen a jelenségek az elkövetkező évek során komoly politikai-gazdasági krízisekhez vezettek.

Molnár Tamás

(Folytatjuk)

IC 25-21

Taxis voltam a hét végén

A közvéleményben úgy él a taxizás, mint valami aranybánya, a taxisofőrök tízezreket keresnek havonta.

„Mindez élénk tévedés!” — mondják a másik oldalról. — „Ha mégis úgy lenne, azt csak mi tudjuk, mi mindent kell elviselnünk.” így aztán nem is meglepő, hogy saját bőrömön próbáltam ki: milyen is a taxisofőrök munkája? A Volán 8. számú Vállalattól a hét végére rendelkezésemre bocsátották a JC 25-21 forgalmi rendszámú, fehér Ladát. A taxisofőrök mindebbe be voltak avatva, ők tudták, hogy ki az „új fiú”.

Pénteken reggel és este, valamint szombaton este álltam az utasok rendelkezésére.

Pénteken 5 óra 30 perc, taxiállomás az István király téren. Szakállas fiatalember érkezik.

— Szabad? A vasútállomásra! — mondja köszönés után úticélját. Izgul, mint az úton megtudom, vizsgázni megy. Mitagadás, én is izgulok, mégpedig két dologért: ő az első utasom, azután, hogy elérjük a pesti gyorsot. Az állomás órája szerint időben érkeztünk.

A taxiállomáson újabb utasok toporognak. Zihálva ül mellém egy középkorú hölgy.

— A konzervgyárba! Elaludtam .'.. — kattan a taxaméter, s lendületesen fordulok jobbra.

— Nem arra kell menni — szól riadtan.

— A záróvonalat nem léphetem át — válaszolom, s láthatóan megnyugszik, miközben gyakran nézegeti óráját. Én is a kilométerórát. Mert ugye a szabály, az szabály, még akkor is, ha sietünk. Hat óra előtt egy perccel a bejárat előtt fékezek.

— Félórányit várnia kell, mert most veszem fel a fizetésemet — mondja restell- kedve. Végül is megegyezünk, hogy délután a taxiállomásra hozza a viteldíjat. „Kollégáimtól" megkaptam ezt a pénzt is,

Kis gyermekkel váró asz- szony következik. A Május 1. utcai óvodába igyekszik.

— Három buszjárat is kimaradt — bosszankodik. — Az óvodát hat órakor nekem kellett volna nyitnom. Tizennyolc óve dolgozom itt, ilyen még nem fordult elő, hogy késsek — mondja, miközben a hepehupás úton megyünk, mielőtt még megállnák, markomba nyomja a 30 forintot, amiből egy tízes a borravaló.

MWí

Néhány perces pihenőhöz jutok. A gyakorlott taxisofőröktől tudom: a reggeli órákban leginkább azok veszik igénybe a taxit, akik elaludtak vagy csomaggal utaznak. Közben egy bozontos hajú hölgy érkezik.

— A konzervgyárba! Ott várjon meg. majd a Gábor Áron utcában — mondja. Némán bólintok, s már is robogunk. Szótlanul ül mellettem, a Békési út végén aztán csak megszólal. — Anyukám fizetéséért megyek. Beteg, otthon fekszik. — Sálig ötperces várakozás után ül vissza mellém. Űtközben egy zöldbabot szállító teherautóval találkozunk.

— Most van a nagy hajrá — int az autóra. — Én a hűtőben dolgozom, nálunk is a zöldbabfeldolgozás folyik. Képzelje: a héten berendeltek bennünket éjszakára, s a műszak kezdete előtt hazaküldtek, mondván nincs nyersanyag. Érti ezt ? — Közben megérkezünk. A viteldíjat tisztességes borravalóval megtoldja, majd elegáns mozdulattal becsapja maga mögött az ajtót.

JWM

A taxiállomáson újabb Utas vár. Műszakból igyekszik haza a hölgy, a Lencsési útra. Kínos perceket élek át, amikor munkám, fizetésem felől faggat. Semmitmondó válaszokkal. dünnyögéssel leszerelem kíváncsiságát. Cikis helyzet...

Délután 3-6 óra körül gördülök ismét a gyógyszertár előtti standra. Két vasúti fuvar után telefonon hívtak az egyik nagyvállalat portájára. Gondoltam: valami magas rangú vendéget kell szállodába vagy esetleg a vasútállomásra vinnem. Tévedtem. Egy férfi és egy nő ült mellém. Műszakból a legközelebbi presszóba mentünk: a férfi háromcent pálinkát és egy sört rendelt, a nő pedig egy üveg sört ivott. Engem is meginvitáltak egy kávéra, majd visszavittem őket a műszakba ... Hát, ilyet még nem hallottam, ha nekem ezt mondják: nem hiszem el!

— Este lesz nagy a forgalom. Fizetés volt, szabad szombat lesz — szólal meg az egyik taxisofőr. Igaza lett. Volt is forgalom.

MMC«

A kora esti órákban a vasútállomás volt legtöbbször úticélom. Illuminált társaságot vittem a Fehér Galambba, majd ott egy még illu- mináltabb utassal indultam Kisrétre, a tanyavilágba.

— Tudod, öregem, nehéz és bonyolult az élet — fordul hozzám a negyven körüli férfi. — Ti rendes fickók vagytok, nektek el merem mondani: összebalhéztam az asszonnyal, kicsit bepiáltam. Most meglátogatom néhány barátnőmet, utána jövünk vissza. — Több mint egy órányi bolyongás után, némileg kitisztult fejjel száll ki a kocsiból.

— Előfordul egy-egy cifra eset — nyugtatnak a taxisofőrök.

A városban csendesedik, a vendéglátó egységek között erősödik a forgalom. Nincs idő a lazsálásra. Az utasok szinte egymás kezébe adják a kilincset, sőt útközben is sokan leintenek. A benn- ülők egy-egy velősebb megjegyzéssel, vigyorogva integetnek vissza nekik. Tehetik. Kocsi van alattuk.

Megérkezett Pestről a gyors. Telefonhívásra megyek az állomásra. A hátamon vizes az ing, nadrágom odatapad az üléshez. Automatikusan váltom a sebességeket.

Az árnyékból középkorú férfi lép ki, majd ül a kocsiba. Persze ő is elfelejtett köszönni. Igaz, magáz. Ez is valami. Először is azután érdeklődik: mikor jön a legközelebbi vonat a fővárosból? Nem tudom, mire beküld: nézzem meg a menetrendet. Aztán mondja a Lencsési úti címet. Kis szünet után folytatja:

— Ahol kiszállok, ott várom fél egykor. — Előre kifizeti a viteldíjat. — Ha tíz perces várakozás után nem leszek ott. a pénz legyen a magáé, ne várjon tovább — enged utamra. A megadott időpontban és helyen hárman találkozunk. Egy hölgygyei távozott.

JWWí

A taxiállomáson imbolygó társaság áll. Ütszéli hangnemben folyó társalgásukat nehéz elviselni. Diszkóból

jönnek. Izzadságszaguk dohányfüsttel, alkoholos lehel- letükkel és az egyszem hölgy olcsó dezodorával keveredik. Orrfacsaró.

—Húzd fel az ablakot! — szól hozzám a mögöttem ülő. Teheti, mert ő úgy tartja, hogy ha fizet, neki mindent lehet. A hölgy közben szexuális képességeivel dicsekszik. Gondolom, nem klasszikus zenét hallgatnak majd a „kéglin". Közben arra eszmélek, kezdek fáradni. Hajnalban. amikor átülök saját kocsimba, az az érzésem, autóm kuplungjával baj van.

JWM

A Fehér Galamb előtt ismerős ül a kocsiba.

— Mi az riporterkém? Lapátra tettek? Na, akkor induljunk! — S miután fizetett és kiszállt, igyekszem megnyugtatni: remélem még e riport utón is olvas tőlem valamit.

A vasútállomáson két húsz év körüli, farmerruhás fiatalember ül a hátsó ülsére. Egy marék aprópénzt nyomnak a kezembe.

— Ez huszonhat forint, ezért Jaminába addig vigyen, amennyire futja. —A Szamuely utcában állok meg. Amint kiszállnak, kettészakadt húszast kapok borravalónak.

Csaknem négyórai autózás után jut öt percem arra, hogy megigyak egy kávét. Ez a kis idő éppen elég volt arra. hogy a kocsi mellett várakozó két társaság tagjai egymásnak essenek. hogy ököllel döntsék el, ki menjen először. Amíg ők „tárgyalnak" én egy harmadik társasággal elosonok. Mire visszatérek, eldöntötték, hogy ki is jön először. Ekkor már csak öregemnek, Hapsinak, Pajtikámnak, jobb esetben Barátomnak szólítottak.

xww

Ki tudja hányadszor, ismét a Kazinczy úton jövök. A Kulich-lakótelepen egy 25 év körüli fiatalember állít meg. Udvariasan köszön. Azután nyomban átvillan agyamon: ennek varrni nagyon sürgős.

— Uram. a feleségemet kórházba kellene vinni... Szül... — s az árnyékból előlép a kismama. Ha lehet, még óvatosabban kezelem a gázt és a kuplungot. Az asz- szonyka kínjában hol sír, hol nevet. Vajúdik. Őszintén sajnálom, miközben aggódom: csak időben érkezzünk! Az ifjú férj nyugtatja, kezét szorongatja, homlokát tö- rölgeti asszonyának.

— Ez lesz az első babánk — szólal meg anélkül, hogy felnézne. Aztán hajnalban összefutunk az újdonsült, boldog apával. Régi ismerősként, borgőzösen ölel át.

— Édes öregem, neked köszönhetem, hogy fiam van — hadarja galuskásan. Hiába bizonygatom, hogy nekem semmi közöm a gyerekhez, de hajthatatlan. Boldog.

»ww

Vége a taxiséletnek számomra. A két napon autóztam 527 kilométert, a vállalatnak forgalmaztam 2 ezer 358 forintot, s kaptam 771 forint 10 fillér borravalót.

A legöregebb taxisofőr szerint szerencsém volt ezen a hét végén ...

Szekeres András