Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-15 / 164. szám
/ 1981. július 15., szerda 0 FÉKON adta, teremtette... Mi változott a kollektív szerződésben? A munkajog szerint kollektív szerződés állapítja meg a központi szabályok által meghatározott körben a munkáltató és a dolgozó jogait, kötelezettségeit. Ebből következik, hogy akik kötik, az a gazdálkodó szerv és a szakszervezeti bizottság. Ennyit általában mindenki tud a kollektív szerződésről, de inkább többet, hiszen valamennyi dolgozónak érdeke, hogy ismerje a reá vonatkozó szabályokat. Lényeges dolog, hogy nemcsak ismerhetik a munkavállalók, hanem bizonyos fokig alakíthatják is azokat. Mennyire éltek ezzel a lehetőséggel a FÉKON békéscsabai gyárában? '' *** Megyaszai Zsuzsanna már megért néhány kollektív szerződést a gyárban, több mint harminc éve dolgozik itt. — Mit tud a kollektív szerződésről, milyen módosítások történtek az idén? — Még nem olvastam az új kollektív szerződést, változásokról sem hallottam, noha érdekel, hogy mi van benne. Megint csak a munkajogra hivatkozom, mely szerint az elkészült szövegtervezetet a dolgozókkal széles körben meg kell vitatni. De ezen túl tájékoztatni kell őket azokról a jogi- és gazdasági keretekről is, amelyek között javaslataikat megtehetik. — Vajon egyéni, vagy szakszervezeti mulasztás-e, hogy nem mindenki ismeri a kollektív szerződés tartalmát? — Megbeszéltük a kollektívával, hogy milyen változások lesznek — mondja Vár- dai Sándorné, a 2-es varroda szakszervezeti bizalmija. Az a néhány asszony, aki kimaradt a tájékoztatásból, szabadságon volt akkor. Azóta pedig, mivel szabadságolások időszaka van, nem hívtunk össze újabb megbeszélést, hiszen úgysem lenne teljes körű. Egy-egy példányt a kollektív szerződésből mindig kapnak a dolgozók, jelenleg ez azért késik, mert még nem készítette el a nyomda. * * * A „csúszás” oka nemcsak ez, hanem az, hogy a gyár nem önálló és mint ilyen, a kollektív szerződést sem önmaga készíti, csupán javaslatait teszi meg a vállalatnak. A központban aztán „összegyúrják” a gyári elképzeléseket és így születik meg az új tervezet. — Milyen módosításokat tartalmaz az új vállalati kollektív szerződés? — kérdezem Vigh Jánosnétól, az üzemgazdasági osztály vezetőjétől. — Alapjaiban nem kellett változtatnunk rajta, csupán kisebb módosítások történtek. A legfontosabb ezek közül, hogy a hosszabb idő óta itt dolgozóknak a letöltött idő után járó személyi pótlékát termelőhelyi prémiumként beépítjük az alapbérbe. Ennél az intézkedésnél már figyelembe vettük azt, hogy augusztus 1-től megváltozik a kereset számításának módja. * * * Jelenleg darabbérben dolgoznak a munkások, és a tételek annyira elaprózódtak, hogy a bérelszámolás óriási adminisztrációs munkát igényel. Lényegesen egyszerűsödik a rendszer a jövőben, mivel a teljesítménybért órabér váltja' fel, melynek nagysága kategóriaként a munka nehézségi fokától, kvalifikáltságától függ. Azért lesz a bérnek azután is teljesítménytől függő eleme, mégpedig a normán túli teljesítés díjazása. — Több dolgozót érint az a módosítás -is, — folytatja az osztályvezető —, hogy ezentúl nemcsak azok kapnak többletbért, akik munkaidejük után itt maradnak tanítani, hatékonyabb módszerüket átadni társaiknak, hanem azok is, akik hajlandók elsajátítani azt. * * * Néhány kisebb — csak az egyes csoportokat érintő —, változtatástól eltekintve tehát a FÉKON-ban, mint ahogy az az értékelésből kitűnt, a korábbi kollektív szerződés is megfelelően tükrözte a dolgozók érdekeit, jogait, így itt a régi lett az új. Természetesen nem árt, ha erről mindert érdekelt tud. Ebben a követelményben sincs semmi új. Szatmári Ilona Mese az alkatrészről Az aratómunka elkoptatta. A MEGÉV megrendelte. A külföldi partner megígérte. Az AGROKER várta, várta. Szekszárd gyártani kezdte. A békéscsabai Szabadság Tsz meg elment érte. Röviden így szól annak a tengelynek a története, amely nélkül az NDK-gyártmányú kombájnok nem vethetők be a kenyércsatába. Ha nem tűnik ki, hogy mi ebben az újkeletű népmesében az érdekes, hát eláruljuk: a békéscsabai Szabadság Tsz nem a Békés megyei AG- ROKER-hez ment el a szóban forgó tengelyért, hanem Szekszárdra. Az alkatrész ezer forintba került, elhozni sem volt nehéz, hiszen mindössze másfél kilót nyom. Más kérdés, hogy a benzinköltségen öt hasonló alkatrészt vehetett volna a tsz. Hogy miért nincs az AGROKER-nél ilyen tengely raktáron? Tessék csak még egyszer elolvasni, benne van a mesében: Megrendelték, de arról igazán senki nem tehet, hogy nem érkezett meg időre az a fránya alkatrész. Igaz, hogy a szekszárdi termelési rendszer egy újítás nyomán megkezdte a tengelyek nagytételű hazai előállítását, csak hát a megyei AGROKER-nek nincs felhatalmazása a tröszttől külön üzletkötésre. És különben is. Ha netán talán valamilyen módon mégis megállapodtak volna Szek- szárddal, s közben megérkezik váratlanul a minden nap várt NDK szállítmány, akkor most itt állnánk egy tengely helyett kettővel. Vagyis, nem szabad a dolgokat elkapkodni! »-A közmondás is azt tartja: lassan járj, tovább érsz. S végtére, az aratás sem tart örökké. Mint ahogy a szovjet kombájnokhoz gyártott magyar ékszíj se. Na, de ez már egy másik történet. (kőváry) Az Orosházi Kazánjavító és Építő Ipari Szövetkezet kiváló címet kapott elmúlt évi munkájáért, általában tehát rendben mennek náluk a dolgok. Általában, mert egy részlegük, az építő, már évek óta veszteséges. A negatív rekordot ezen a téren az elmúlt évben érték el, amikor is kilencmilliós bevétel mellett 2,8 millió forintos ráfizetést produkált a részleg 55 dolgozója. Tegyük gyorsan hozzá; önhibájukon kívül. Az a munka, amelyre felszereltségük képessé teszi őket, óhatatlanul csak ráfizetést hozhat, hiába dolgozik sok kitűnő szakember az építőknél. No, de a jószándék önmagában kevés, ha egy tevékenység veszteséges, akkor tenni kell valamit. Ami hasznot hoz Ilyen esetben az tűnik a legegyszerűbbnek, hogy megszüntetik a veszteséges ágazatot, de éppen ezt nem akarták. Az építőrészlegre szüksége van a szövetkezetnek, és szüksége van a városnak, Orosházának is. Ügy döntöttek tehát, hogy találni kell olyan munkát a részlegnek, mely hasznot hoz, de úgy, hogy a részleg viszonylag alacsony műszaki felszereltségét ne kelljen nagy értékű beruházásokkal fokozni. A határozatok valóra váltásával a szövetkezet főmérnökét, Lengyel Tibort bízta meg a vezetőség. Az az igazság, hogy túl sok választási lehetősége nem volt a főmérnöknek: hamar kiderült, hogy jó nyereséget hozó munkát csak külföldön lehet találni. Ezen a téren Lengyel Tibornak már voltak tapasztalatai, mielőtt a KAZÉP-hez került volna, egy évet Irakban dolgozottv Felvette tehát a kapcsolatot a Komplex Külkereskedelmi Vállalattal, ahol éppen kivitelezőt kerestek három iraki hűtőház felújítására és átalakítására. Gyors tárgyalások eredményeként ez év februárjában megkötötték a szerződést: a KAZÉP vállalja, hogy 14 millió forintért elvégzi két Abu Ghuraibban és egy Ramadiban levő hűtőház építési-szerelési munkáit. — Ezek a hűtőházak 1975- ben épültek, mégpedig magyar segítséggel. A mi feladatunk az, hogy az eddig kihasználatlanul álló feldolgozótermeket hűtőtárolókká alakítsuk át, és ezzel 33 százalékkal megnöveljük a hűtőházak kapacitását. Mindezt gyorsan kell megcsinálnunk, augusztus 31-re el kell készülnünk a munkák első részével — jegyzi meg a főmérnök. Ahhoz, hogy ütemesen, gyorsan haladhassanak, alaposan fel kellett készülni a munkára. Még itthon elkészítették a szükséges vasszerkezeteket, faalkatrészeket, és minden mást, amit előre lehetett gyártani. Ezeket, valamint a felszerelést 11 kamion szállította Irakba, a 16 építő és szerelő repülőgéppel ment utánuk. Őket elkísérte Lengyel Tibor is, hogy segítsen a munkálatok elindításában. Népújság Bagdadban — Kalandos utunk volt, a háború miatt ugyanis nem lehet közvetlenül Bagdadba repülni. Ammanban szállt le a gépünk, és onnan ezer kilométert utaztunk autóbuszon egy sivatagon keresztül. A több mint 16 óráig tartó út után gyorsan üzembe helyeztük lakókonténereinket, melyek a kint dolgozó munkások otthonául szolgálnak a későbbi munkák során is. Ezek a konténerek egyébként igazán lakájosak. Valamennyi légkondicionált, van bennük konyha és fürdőszoba is. Nem gond a főzés, a hazai ízekről egy „félállásban” szakácskodó szerelő gondoskodik. Az alapanyag- beszerzéssel sincs gond, a háború ellenére minden kapható Irakban. És hogy a hazai hírek se hiányozzanak, arról több magyar újság és folyóirat, közöttük a Népújság gondoskodik. A szövetkezet vezetősége a Kultúra Külkereskedelmi Vállalaton keresztül előfizette a magyar sajtótermékeket a kint dolgozóknak. És ha már a gondoskodásnál tartunk, az itthoniakról sem feledkezik meg a szövetkezet. Kéthetenként a dolgozók családtagjai részletes tájékoztató levelet kapnak a szövetkezettől a kint folyó munkákról, és természetesen családtagjaik hogylétéről is. Szudánból is érdeklődnek A rendszeresen érkező jelentések szerint a munka az ütemtervnek megfelelően halad, az emberek jól érzik magukat Irakban. De vajon a végelszámoláskor jól érzi magát a szövetkezet vezetősége is? Lengyel Tibor emiatt nem -aggódik. — Ügy számítjuk, hogy ezen a munkán 30—35 százalékos lesz a hasznunk. Ez pedig azt jelenti, hogy csak ettől egymagában nyereséges lesz az építőrészleg is. Az a szándékunk, hogy az iraki munkákkal nem fejezzük be külföldi tevékenységünket. Már tárgyalunk további munkák vállalásáról. A jövőben saját berendezéseink külföldi szereléseit vállalnánk. Ez még jobb üzlet lenne, mert az általunk gyártott kazánokhoz külföldön elkészítenénk a kazánházat, elvégeznénk a technológiai szerelést, és betanítanánk az üzemeltetésre a dolgozókat, így kihasználhatnánk a jól felkészült kazánszerelő részlegünk esetenkénti fölös kapacitását is. Ilyen tevékenységre már kapott ajánlatokat a szövetkezet. A jövő év második felében Irakban egy halkeltető üzem építésében vesznek részt, de érdeklődnek utánuk Szudánból, Mexikóból és Angolából is. A külkereskedelmi vállalatok előrejelzése szerint 1982—83-ban 120 millió forint értékű külföldi munka elvégzése vár a KA- ZÉP-re. — Ez jó üzlet a népgazdaságnak, de persze, mi sem fizetünk rá — mondja a szövetkezet elnöke, Surányi András. — Felméréseienk szerint belföldön lassan telítődik a kazánpiac, itthon tehát a kereslet csökkenésére számíthatunk. Mi viszont tartani akarjuk a már megszokott dinamikát, ki kell tehát lépnünk a nemzetközi porondra. Ügy érezzük, hogy az évek során már szereztünk annyi tapasztalatot, hogy az éles versenyben sem vallunk majd szégyent. Lónyai László — néhol többször is — az ország közigazgatási felosztását. Az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójogot — amelyből a felszabadulás után kizárták a fasisztákat, háborús bűnösöket stb. — mindenkire kiterjesztették. (Kivéve Romániát, ahol a kizsákmányolóknak minősítettek — földbirtokosok, kulákok, a kisiparosok és kiskereskedők egy része — 1956-ig ki voltak zárva a politikai életből.) A választójog korhatára általában a 18. év volt, és az aktív és passzív választójog korhatára többnyire egybeeesett. A koalíciós időszak lezárultával átalakultak a választási rendszerek. Bevezették a képviselők beszámolási kötelezettségét és a visZ- szahivhatóságot. Csehszlovákiában és. Magyarországon a jelölési jog a népfronté lett. Bulgáriában és Romániában — a Szovjetunióhoz hasonlóan — a társadalmi szervek és az állampoglárok kaptak jelölési jogot. Magyarországon és az NDK-ban fennmaradt a lajstromos választókerületi rendszer, Bulgáriában. Csehszlovákiában és Romániában áttértek az egyéni választókerületekre. A szociáldemokrata párt- * tagokkal is megerősödött kommunista pártok minden országban nagy létszámú tömegpárttá váltak. Albániában, Jugoszláviában, Magyarországon és Romániában egypártrendszer jött létre, a többi országban kis létszámmal és csekély súllyal tovább működtek az értelmiségieket, parasztokat stb. tömörítő pártok. (Bulgáriában egy, Csehszlovákiában négy, Lengyelországban két, az NDK-ban négy párt.) A szocialista rendszert elfogadó valamennyi erőt ösz- szefogó népfrontok tovább működtek, bár ebbén az időben szerepük sokszor formálissá vált, és a választások lebonyolítására korlátozódott. A szocialista típusú politikai intézményrendszer kiépülése, a termelési viszonyokban végbement nagy fontosságú változások az 1946—49. között elfogadott — egyes esetekben később még kiegészített — alkotmányokban nyertek jogi kifejeződést. A kelet-közép-európai országok társadalmi szerkezete a gazdasági fejlettségtől függően rendkívül eltérő képet mutatott. A két szélső helyzetben az NDK (a foglalkoztatottak 43 százaléka az iparban, 27 százaléka a mező- gazdaságban dolgozott) és Albánia (a lakosság túlnyomó többsége mezőgazdasági dolgozó) volt. A többi országban az ipari dolgozók részaránya .36—11 százalék, a mezőgazdaságiaké 38—79 százalék között -ingadozott. A gyors ütemű iparfejlesztés következtében erősen növekedett a munkásosztály létszáma és társadalmi részaránya, (1955-ben az egyes országokban — Albánia nélkül — 39—16 százalék volt. A gyarapodás fő forrása a parasztság, kisebb részben pedig a városi középrétegek j voltak. A nehézipar primá- j tusa következtében a nagy- I üzemi munkásság erősödött. A munkásosztály paraszti, kispolgári elemekkel való gyors felduzzadása átmenetileg hátrányosan befolyásolta a munkásság eszmei-politikai arculatát, kulturális | színvonalát, szakmai műveltségét. A kistulajdonosi szemléletű, sokszor „kétlaki” életmódot folytatók asszimi- ! lálásának fő terhe a legmagasabb öntudatú, hagyományosan szervezett szakmunkás törzsgárdára nehezedett, I amely nem jelentéktelen mó- | dón — átmenetileg ugyan — I meggyengült annak a márj említett igen pozitív folya- $ matnak a következtében, hogy az üzemekből sok ezren kerültek az állami és | gazdasági élet fontos posztjaira. A munkásosztály növekedése természetszerűleg a parasztság részarányának csők- kenését eredményezte. 1955- | re a mezőgazdaságban fog- | lalkoztatottak aránya 34 szá- I zalékra csökkent. Az erősza- | kos intézkedések hatására a { gazdagparaszti réteg csak- J nem megszűnt. Az értelmiség is gyors § ütemben növekedett a mun- | kás- és parasztszármazásúak S beáramlása .révén, megin- “ dúlt a régi és az új értelmi- I ség egységes szocialista ér- % telmiséggé válásának koránt- | sem könnyű folyamata. Molnár Tamás (Folytatjuk) I ■ Légkondicionált konténerekben laknak a KAZÉP-esek Rövid pihenő a sivatagban — útban Bagdad felé Irány: Irak
