Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-14 / 163. szám
0 1981. július 14., kedd A Hajdúszoboszlói Állami Gazdaságban az aratás előtt elvégzik a vetőmagnak termesztett búzafajták „idegenítését”. Végigjárva a búzatáblákat, eltávolítják a fajtaidegen kalászokat. A munka végeztével július második hetében megkezdték a vetőmagbúza aratását (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele — KS) Egyedi megoldás, de hasznos Van és még sínes Ä vásárló ilyentájt gyakran füstölög, mert még a halszaküzletekből is hiányzik a hal. A maga szempontjából igaza van. Pedig a kép nem ennyire fekete, haltermelésünk — ha nem is zökkenőmentesen — elég szépen fejlődik. Mai árakon számolva körülbelül 30 millió forintos beruházástól szabadult meg a hunyai termelőszövetkezet. Pontosabban szólva az évi 15 ezer hízót kibocsátó sertéstelepe ennyivel került kevesebbe azáltal, hogy a hízóalapanyagot, magyarán a malacokat a háztáji gazdaságokban hizlaltatják. A szövetkezet a tenyészállatokat hízóáron, egyéves törlesztésre adja el a vállalkozóknak. Ezer kocáról lévén szó, ez mintegy 3 millió forinttal csökkenti a nagyüzem forgóeszköz-igényét. A termelési szerződésben rögzítik az átvett állatok számát, súlyát, átvételi átlagárát és más, a gazdákat terhelő egyéb technikai feltételeket. A hízóalapanyagot á szövetkezet szállítja el. és biztosítja a tenyészállomány különleges takarmányellátását is. Mivel ezt napi piaci áron adják, a vállalkozó gazdák inkább magák gondoskodnak az állomány ellátásáról. Az eddigi tapasztalatok szerint, egy koca után, éves átlagban 20 malacot lehet a szövetkezetnek — kilogrammonként 40—45 forintos áron — átadni. Számítások szerint, ha nagyüzemben nevelik a malacot, annak kilóról 1953-ra 60:40-re változott.) A munkanélküliséget valamennyi országban lényegé-1 ben felszámolták. Elsősorban a nyersanyagkitermelő, alapanyaggyártó és egyes gépipari ágazatok produkálták a magas növekedési mutatókat („a vas és acél országa”), ami azt jelentette, hogy a meglevő, illetve létrehozott ipar struktúrája sok szempontból korszerűtlen lett vagy maradt. A köny- lyűipar fejlesztését elhanyagolták, így rövidesen számos fogyasztási cikkből hiány keletkezett. Az adott körülmények körött az említett — rendkívül őkeigényes — iparosítási nodell megvalósításához a nezőgazdaságtól kellett erőcet és eszközöket elvonni, így annak ellenére, hogy a .zocialista szektor részesedéig — a jelentős adminiszt- ■atív nyomás következtében s — mindenütt nőtt (1951- Den Bulgáriában a vetésterü- et 46 százaléka, Csehszlová- dában 29,7 százaléka, a töb- ji országban 18—25 százalék rözött), a mezőgazdasági ter- nelés messze elmaradt a zükségletektől. Még az ala- •sony beruházási előirányza- okat sem teljesítették, a gé- >esítés csak a faluról elván- lorolt munkaerő és a lóállo- nány csökkenése okozta kiesést tudta pótolni. Ezek következtében az letszínvonal növekedése 952—53-ra megállt, sőt, nem ;gy országban érezhetően sokként. Jugoszlávia 1949-től gazdagrammonkénti termelési ára ennél 20—25 százalékkal magasabb. Ha a sertéstelep csak hizlaldából áll, akkor egy férőhely feleannyiba kerül, mintha tenyésztőrészleget is építenek hozzá. Az 1 kg sertéshúsra jutó feleannyi amortizációs költség a hunyai szövetkezetben újabb 2 százalékkal csökkentette a Sertéshús ellátási költségét. Mivel az 1 kg élősúlyra jutó önköltség és az átvételi ár közötti különbség kb. 8 százalék, ez azt jelenti, hogy a tsz sertéshizlalásának nyereségét gyakorlatilag a háztáji kooperáció révén éri el, másképpen fogalmazva: bár a gazdaság az országos átlagnál kevesebb abrakot használt fel az azonos mértékű súlygyarapodáshoz, az újszerű együttműködés nélkül nem lenne nyereséges a sertéshústermelés. A sertéshústermelésben kialakult együttműködésnek ez a megszokottól eltérő formája meglehetősen egyedi megoldás. Ez mindenekelőtt a tartástechnológiai és szervezési kérdésekre vonatkozik. Például a háztáji malacnevelésnek a nagyüzemi hizlalási rotációhoz kell igazodnia. Elméletileg ez programozható, de a megüresedő ságpolitikájában is hangsúlyozni kívánta a Szovjetunió és a többi kelet-közép-euró- pai szocialista ország belső rendszerétől való eltérését, és hozzákezdett a később „ön- igazgatási modell”-ként közismertté vált struktúra kiala_ kításához. A túlzott centralizmus és a bürokrácia káros hatásaira hivatkozva megszüntették a gazdasági minisztériumok nagy részét, és létrehozták a „termelési tanácsok” több lépcsős rendszerét. A gazdaságirányítási feladatok jó részét tagköztársasági hatáskörbe adták át. Növekedett a termelő- egyégek és a tagköztársaságok szerepe a területükön előállított jövedelem felosztásában. Korlátozták az állami árszabályozást, de az állam központi beruházó és elosztó tevékenysége még mindig jelentős maradt. Bár 1948—49-ben Jugoszlávia volt a legelőrehaladottabb a mezőgazdaság kollektivizálásában, az ez irányú fejlődés megállt. 1951-ben megszüntették a kötelező beszolgáltatást, majd 1952-ben a szovjet mintára szervezett mező- gazdasági gépállomásokat; 1954-re a termelőszövetkezetek nagy része megszűnt. A jugoszláv iparosítási koncepció semmiben sem különbözött a többi szocialista országétól, így az eredmények mellett ugyanazok a nehézségek jelentkeztek, azaz aránytalanságok az egyes iparágak, valamint az ipar és a mezőgazdaság között, a közszükségleti cikkek gyártásának elhanyagolása, az élethízóférőhelyek feltöltéséhez gyakorlatilag nagy tartalékkal kell tervezni, ami időnként óhatatlanul azzal jár, hogy malacból a szükségesnél több van. A „fölösleges’-’ jószágokat a tsz eddig vagy a szabadpiacon értékesítette, vagy — a nagyüzemi hízókapacitáshoz képest tartós túltermelési veszély esetén — felbontotta a termelési szerződéseket. Mindkét módszer csak esetleges intézkedés, egyik sem ad rendszerbe illeszthető megoldást. Ezért a sertéstenyésztési integrációt összekapcsolják , a sertéshizlalási együttműködéssel, tehát a háztájiban felnevelt, de a nagyüzemi hizlaldákba már be nem férő malacokat a szövetkezet kiadja bérhizlalásra. S mivel a hizlalás nem kíván olyan szakértelmet, mint a tenyésztés, a bérhizlalásra bárki vállalkozhat. Annál is inkább, mert szükség esetén a szövetkezet építi és szerszámozza fel a ház körüli hizlaldákat is. Ez a módszer tehát amellett, hogy úgyszólván anyagi befektetés nélkül állandó szinten tartja a sertéshús- termelés biztonságát jelentő tenyésztői érdekeltséget, a hizlalásban is megteremti a gazdaságos fejlesztés lehetőségét. színvonal stagnálása. Ezek hatására 1952-ben áttértek a prognózisszerű éves tervekre. Jugoszlávia 1949-től egyre növekvő összegű segélyeket és hiteleket kapott az USA- tól (1955-ig 1 milliárd dollárt, fele részben katonai célokra) és más tőkés országoktól. A szocialista országok kapitalista viszonylatú árucseréje minimálisra csökkent (kivéve Jugoszláviát). Szinte kizárólag egymással kereskedtek, lényegében — ha átmeneti jelleggel is — zárt gazdasági tömbbé váltak. (Így például Románia 1950- ben külkereskedelmének 83 százalékát, Bulgária 1951-ben 91 százalékát, Albánia pedig 100 százalékát szocialista országokkal bonyolította.) 1949—53 között a kelet-kö- zép-európai országok rendkívül jelentős sikereket értek el a szocialista termelési viszonyok és a termelőerők (elsősorban az ipar) fejlesztésében. Ugyanakkor az adminisztratív eszközök túlzott előtérbe helyezése, a szub- jektivista dogmatikus szemléletben gyökerező türelmetlenség, az áru- és pénzgazdálkodás megkerülésének kísérletei, az anyagi ösztönzés háttérbe szorítása, az érdek- viszonyok semmibe vétele komoly hiányosságokat eredményezett. Ezek a következő években jelentős társadalmi és gazdasági feszültségek forrásává váltak. Molnár Tamás (Folytatjuk) Tavaly országosan a tavakból és természetes vizekből csaknem 34 ezer tonnát halásztak le, ebből a mennyiségből Békés megye valamivel több, mint hét százalékkal részesedett. Dinamikusan nőtt a halexportunk is, a múlt évben tízmillió dollárt hozott az országnak. Hogy visszatérjünk a bevezetőben említett zökkenőkhöz, egy dologról nem szabad megfeledkezni, öt éve, 1976-ban új és ismeretlen betegség ütötte fel a fejét a magyar halastavakban, amelyek a halhús kétharmadát adják. A jelenséget kopoltyú- nekrózisnak, azaz elhalásnak nevezték el. Három éve tetőzött az eddig nem tapasztalt járvány, volt olyan gazdaság, ahol a halaknak több mint a fele elpusztult. Természetesen, azonnal kutatók csapatai keresték a kór okát, amely 1979-ben meghátrált. Hogy az eredményesen alkalmazott antibiotikumoknak, vagy más tényezőknek köszönhető — ez ma pontosan még nem tudható. Megyénkben nem okozott a kopoltyúelhalás olyan bajokat, mint például a Hortobágyon, tény azonban, hogy éreztette hatását. Ugyanis elsősorban az ivadékokat, tehát a szaporítóanyagot pusztította, s a haltermelésre is érvényes, hogy ha nincs „vetőmag”, nincs végtermék. Ezért is került fokozottan előtérbe, hogy minden üzem maga állítsa elő a hallárvákat, ezzel biztosítva termelését. A gyomai Viharsarok Halászati Tsz is ez okból vásárolt meg egy két tóegységes területet a gyulai Lenin Tsz-től. Az ivadéknevelő rekonstrukcióval történő kialakítása azonban egyelőre csak húzódik. Ugyanis a tsz még nem kapta meg a beruházáshoz szükséges anyagi támogatást. Megmarad a zsellérközös Gyöngyös a jövőben is megőrzi kisvárosi arculatát, szivében az úgynevezett zsellérközös terület megmarad kertvárosnak. Ez a negyed a XVII. és a XVIII. század fordulóján kezdett beépülni, méghozzá igen sűrűn, sok-sok apró épülettel. Ez időben ugyanis nem házadót, ha- _ nem telekadót kellett fizetni, így azután a nagygazdák házai között egy-egy portára 5-6 zsellérházat is fölhúztak. A mátraalji város északi peremétől a központjáig húzódó út — a mai Petőfi út — mentén jobbra, balra nyíló utcácskákba megannyi köz torkollik, melyek sűrű szövevénye kerteket hálóz be. A zsellérközös terület rendezésére most tervpályázatot írt ki az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, a Heves megyei, valamint a gyöngyösi tanács. Az építészek elé állított feladat, hogy kidolgozzák a belső városrész korszerűsítésének tervezetét, ügyelve arra, hogy az eredeti település- szerkezet ne változzék. Nem többszintes, hanem ide illő családi házakat, sorházakat kell tervezniük. Ha egy-egy tulajdonos úgy dönt, hogy szebb, újabb házat épít a régi helyébe, ezek közül a tervek közül kell választania. A pályázati kiírás szerint Gyöngyös belvárosában 1700 lakás átépítésére, felújítására kerül sor a következő évtizedekben. A tervpályázati kiírást az érdeklődők a Magyar Építőművészek budapesti székházában vehetik át. a pályaműveket a gyöngyösi tanács műszaki osztályára kell beküldeni október 19-ig, az eredményhirdetésre még az idén sor kerül. Pénze nagy részét most az épülő halfeldolgozó emészti fel, amely az év végétől kezd termelni, munkába állásával várhatóan a megye is több feldolgozott haltermékhez jut. A másik nagy megyei haltermelő a Hidasháti Állami Gazdaság biharugrai kerülete. A . húsz éve épült telep rekonstrukcióját 1978-ban kezdték el, 100 millió forint értékben. A múlt évben a halastórendszer már megkétszerezte termelését, de hogy hogyan válik be( az két-há- rom év alatt dől el igazán. Szorosan a biharugrai tórendszer mellett kell említeni a Haltenyésztési Kutató Intézet szerepét a megye halgazdálkodásában. • A szarvasi HAKI minden arra rászoruló üzemnek készségesen segít. Szerteága7 zó munkája azonban az utóbbi időben válogatásra kényszeríti. Csak azokban az üzemekben lehet ugyanis eredményes a szaktanácsadásuk, amelyek fogadni képesek az újdonságot. Biharugrán két éve két tavat vettek kezelésbe a kutatók. Saját technológiával nevelik bennük az ivadékot, a halat. A természetes, üzemi körülmények közé behozott újdonságokat a termelő akkor veszi át, ha bizonyos eredményeket mutat fel a tóterület. A biharugrai kísérlet, úgy tűnik, eredményes, hiszen a szaporítóanyag-gondokkal küszködő üzem tavaly először ivadékot adott el, mégpedig jó pénzen. Ez a tény a kutatók legnemesebb reklámjának fogható fel. Bizonyítanak, és Országszerte kedvező a növényegészségügyi helyzet. A különböző fertőzések az el" múlt év azonos időszakához képest valamivel kisebb mértékben jelentkeznek. Az ellenőrző állomásokról érkező jelentések szerint azonban a termelőknek július közepén ismét fel kell készülniük egy újabb védekezési főszezonra — erről tájékoztatták az MTI munkatársát a MÉM agrokémiai központjában. A párás, meleg időjárás most a legtöbb gondot azzal okozza, hogy a máskor csak augusztusban jelentkező le- véltetvek az idén lényegesen korábban, és nemcsak a zöldséges kertekben, hanem szokatlan módon a kukoricatáblákban is elszaporodtak. Ahol arra szükség van. repülőgépekről és helikopterekről nagy hatású vegyi készítményekkel óvják a növényeket. A gyümölcsös- és a szőlőskertekben a nedvességet kedvelő kórokozók azúttal a szokottnál kevésbé veszélyezteígy beépítik eredményeiket a gyakorlatba. Megyénk szerencsés helyzetben van, ha a haltermelésre alkalmas vízfelületet nézzük. A Körösök vízrendszere ezerhatszáz hektárnyi természetes vizet jelent a halászoknak, horgászoknak. Nem elhanyagolható az a mennyiség sem, amelyet kedvtelésből fognak ki az emberek. A tavaly, csaknem 446 ezer kilogrammot azonban duplájára lehet emelni — ésszerű gazdálkodással. Ezt szolgálja az év elején megjelent rendelet, amely minden halászati és horgászati joghasznosító számára kötelezővé teszi az éves tervkészítést, ezen belül a tervszerű hala- sítást. Ez pedig egyértelműen a halászok, horgászok érdekeit szolgálja. Hiszen csak abból a folyóból, holtágból halászhatnak, horgászhatnak ki több halat, amelybe több ivadékot telepítettek. Ennek egyik következménye, hogy amelyik vízbe hektáranként legalább két mázsa hallárvát kihelyezett a gazdálkodó, az nem esik semmiféle horgászati, halászati tilalom alá. Remélhető, hogy az ivadékok megóvására, természetes ívás körülményeire is több gondot fordítanak a joghaszno • sítók. Egyetlen újságcikkben még pillanatnyi képet is nehéz felvillantani a megye halgazdálkodásáról. Annál is inkább, mert rengeteg tényező közrejátszik abban, mit fog a halász, és mit vásárolhat a fogyasztó. A gondok ellenére a helyzet nem elkeserítő, máris érezni a járványos betegség után megnövekedett ivadéknevelés felfutását. Az ellátási gondok megoldásának kulcsa a szabad ár bevezetése is. Lehet, hogy a fogyasztót érzékenyen érinti a haláraknak a világpiaci árakhoz való közelítése, ez azonban az üzemeket feltétlenül termelésük növelésére ösztönzi. A gazdaságos, nyereséges termelésnél ugyanis nehéz jobb ösztönzőt találni. tik a termést. A peronoszpó- ra egyelőre a legtöbb helyen elkerüli a nagyüzemi szőlős- kerteket. A gazdaságok azonban folytatják a megelőző védekezéseket. A lisztharmat viszont a tavalyinál jobban erőre kapott, s ezért a szőlőskertekben a permetező- gépekkel nagyszabású hadjáratot kezdtek ellene. Országszerte virágzásban van a napraforgó. Ezt a növényt az elmúlt évben veszélyes fertőzés tizedelte. Az idén egyelőre nem jelentkezett a kórokozó, de a szakemberek szerint a fertőző anyag valószínűleg most is jelen van a növény környezetében, a gazdaságok megelőző védekezéshez láttak. A házikertekből sokan tettek fel kérdést az intézetnek, hogy miért sárgulnak el idő előtt a fák levelei. Ezt a legtöbb esetben a takácsatkák fertőzése okozza, s ilyenkor a védekezést nem szabad halogatni. A kellő hatású készítmények a kistermelők rendelkezésére állnak. B. P. M. Szabó Zsuzsa Kedvezd a növényegészségügyi helyzet
