Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-13 / 137. szám
1981. június 13., szombat o Befejeződött a pedagógusok világkonferenciája Pénteken az Építők Székházéban befejeződött a Pedagógus Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének (FISÉ) XII. kongresszusa és a nevelők világkonferenciája. Az ötnapos tanácskozáson felszólalók — 120 nemzetközi és országos szervezet mintegy 200 képviselője — méltatták a megalakulásának 35. évfordulóját ünneplő FISÉ eredményes tevékenységét, erőfeszítéseit az oktatás fejlesztéséért, a pedagógusok érdekeinek védelméért. Kifejezték elhatározásukat, hogy más nemzeti és nemzetközi szervezetekkel együtt tovább küzdenek azért, hogy megszüntessék az írástudatlanságot, hogy minden gyermek és fiatal általános iskolai oktatásban részesülhessen. Az öt kontinensről érkezett pedagógusok ezen a fórumon is állást foglaltak a leszerelés, a különböző társadalmi rendszerű országok és szervezeteik együttműködése, a béke ügye mellett. A FISÉ küldöttei megfogalmazták a következő négy évi tevékenységük irányelveit. Eszerint fokozzák erőfeszítéseiket a pedagógus szakszervezetek egységének megteremtéséért, azért, hogy minél eredményesebben léphessenek fel a jövő nemzedék, s a pedagógusok érdekében. Szolidaritási nyilatkozatukban elítélték a világ békéjét veszélyeztető politikai, katonai körök mesterkedéseit, a fegyverkezési hajszát, és támogatásukról biztosították a szabadságért, a függetlenségért, a politikai és demokratikus jogokért, a szakszervezetek szabad működéséért harcoló pedagógusokat. A kongresszuson 10 pedagógus szakszervezetet fogadtak a Pedagógus Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségébe, amelynek immár 102 szervezet, csaknem 18 millió pedagógus a tagja. Az elnök Lesturuge Ariyawansa, a főtitkár Daniel Retureau lett újra. Napirenden a szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása Gyulán kétnapos program keretében országos tanácskozáson értékelik a szakemberek a gyulai vízművek egy- évtizedes kísérleteit, amit az élelmiszeripari és kommunális szennyvizek mezőgazda- sági hasznosításával kapcsolatban végeztek. Pénteken a kísérletben résztvevő szakemberek munkaülésen a kutatási eredményeiket, vagyis a vízháztartási, talajegészségügyi, talaj- és vízminőségvédelmi, vízkémiai, és bak- terológiai vizsgálatok eredményeit összegezték, meghatározták a további fejlesztések irányelveit. Szombaton, vagyis ma, az Erkel Művelődési Központban a „Gyulai környezetvédelmi nap” keretében folytatja munkáját a tanácskozás: az OVH és az Országos Természetvédelmi Hivatal szakemberei tartanak előadást a síkvidéki városok zöldterületének korszerű fejlesztéséről, a szennyvíztisztítás gyulai rendszeréről. A tanácskozás résztvevői a gyakorlatban is megismerkednek a gyulai nyárfás víztisztítással, melynek beruházási költségei töredéke a nagy víztisztító rendszereknek, s amelyről az elmúlt évben szerzett tapasztalatok igen kedvezőek. Ülésezett a nemzetiségi albizottság A megyei tanács nemzetiségi albizottsága, Farkas Sándor elnökletével, tegnap délelőtt ülést tartott. A tót- komlósi művelődési központ-' ban rendezett tanácskozáson a résztvevők azt a két beszámolót vitatták meg, amelyeket Nagy József battonyai és Lehoczki István helyi tanácselnök készített. A nemzetiségpolitikai feladatok végrehajtásáról szóló anyagok, valamint a kérdésekre adott válaszok nemcsak az eredményekre, hanem a mindennapi gondokra is rávilágítottak. Elhangzott például, hogy Battonyán szervezett és kötetlen programok várják a nemzetiségi klubok tagjait. Ugyanakkor problémát jelent, hogy kevésnek bizonyul a szerb és román nyelvű könyvállomány. Felújításra, korszerűsítésre szorulnak az óvodai, iskolai épületek is. A tótkomlósi szlovák iskola tárgyi feltételei sem felelnek már meg a mai követelményeknek. A beiskolázás mellett gondot okoz, hogy a közép- és időskorú, szlovák lakosok többsége nem ismeri a szlovák irodalmi nyelvet. A gyakorlat, a tapasztalat, azonban számtalanszor igazolja: mind a munkában, és közéletben, mind pedig a társas kapcsolatokban teljes az összhang, az együttműködés a magyar lakosság és a szlovákság között. A vita után bejelentésekkel zárult az ülés. Tömegpolitikai oktatás az egészségügyi szakszervezetben Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete az utóbbi években egyre nagyobb gondot fordít a tömegpolitikai oktatás különböző formáinak tökéletesítésére. A megye 24 alapszervezete közül az 1980/81-es évben 17 önálló tanfolyam szervezését vállalta. A dolgozók 23,7 százaléka, 1554-en vettek részt a tömegpolitikai oktatás valamelyik formájában. Csak olyan helyeken szerveztek önálló tanfolyamokat, ahol biztosítani tudták a folyamatos oktatás feltételeit. A területi szétszórtság miatt a járási alapszervezetek a helyi pártalapszervezetek tanfolyamaira iskolázták be tagjaikat. A látogatottság 75—80 százalékos, a lemorzsolódás jelentéktelen volt mindkét helyen. Néhány intézményt leszámítva, a tanfolyamok megfelelő mennyiségű és összetételű propaganda anyaghoz jutottak. Bevált az alapszervezeti propagandisták megyei előkészítő képzése. Komoly segítséget jelentettek a politikai nevelésben a párt- és szakszervezeti alapszervezetek szemináriumai és politikai vitakörei. Megtárgyalták a hazai és nemzetközi társadalmi és politikai eseményeket, a közvetlen környezet fejlesztésével, az aktuális egészségügyi feladatokkal kapcsolatos témákat. A következő oktatási évben hét alapszervezet indít szakszervezeti tanfolyamot. A bizalmiak oktatása tervszerű. 1981. februártól 350 bizalmi és helyettes vesz részt a foglalkozásokon. A megyebizottság feladata lesz, hogy a nehezebben szervezhető területek bizalmijai se maradjanak ki a képzésből és sajátítsák el megnövekedett feladatkörük tudnivalóit. B. ZS. Üvegbe vésett művészet Az Orosházi Üveggyár művelődési bizottsága kiállítást szervezett a közelmúltban, amelyen a Salgótarjáni Öblösüveggyár gravírozol mutatkoztak be alkotásaikkal. A gyár dolgozói megismerhették a környékünkön kevésbé ismert üvegművészetet. A gravírozás az üvegmű- vesség legmunkaigényesebb ága. Műveléséhez csiszolókészség, jó megfigyelőképesség. rajztudás szükséges. Különlegesen szép, plasztikus alakzatok formálhatók így üvegpoharakra, vázákra. A kiállított kollekció különösen értékes darabjai azok a vázák, amelyeket görög—római figurák, magyar történelmi alakok élethű arcképei díszítenek. A gravírozócsoport 11 éve dolgozik együtt, s a bemutatott tárgyak 6 év termékei. Munkáikat nemcsak a gyár dolgozói, de iskolások, szocialista brigádok -is megtekintették. Pétgyermeknap Orosházán Amatőr képzőművészek országos kiállítása Miskolcon A békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat csomagoló üzemrészében működik ez az ügyes berendezés, amely először, a kép jobb szélén látható mérlegserpenyőkön megméri, majd súly szerint osztályozza a csomagolt baromfit Fotó: Veress Erzsi A Baromfifeldolgozó Vállalat Orosházi Gyára vasárnap pótgyermeknapot rendez óvodásainak Gyopároson. Az apróságokat kiszállítják a helyszínre, és megvendégelik őket, s mivel, évek óta jó a kapcsolat a gyár és az MHSZ között, meghívták a hajómodellezőket, hogy bemutatójukkal is színesítsék a programot. Az MHSZ modellezői 3,5, 6,5. és 10 köbcentiméteres kategóriájú motoros túrahajóikkal mutatkoznak be, ez egvúttal felkészülés is lesz a június 20—21-én a nyíregyházi Sóstón megrendezésre kerülő kelet-magyarországi bajnokságra is. Ezenkívül rádióirányítású au- tómodelleket is láthatnak a részvevők. P. P. Az elmúlt héten nyitották meg Miskolcon, a Vasas Művelődési Központban a XI. országos amatőr képző- és iparművészeti kiállítást. A szép és gazdag képanyaggal illusztrált katalógus előszavában Mezei Ottó művészet- történész megemlíti, hogy „az amatőr művészet az évek során országos mozgalommá terebélyesedett, beváltva a hozzá fűzött reményeket, s e mozgalom kiemelkedő eredményeit demonstrálja ez a kiállítás is. A pályázati felhívásra beküldött nagyszámú anyag legjava előbb megyénként került bemutatásra, mintegy szűkebb körben, az adott megye közönsége elé tárva amatőr alkotói jelentősebb munkáit. Az itteni anyagban a grafikai kollekció bizonyult a legerősebbnek, a festészeti anyagnál a főbb tendenciák szemléltetésére törekedtünk, s hasonlóképpen jártunk el a szobrászati anyag összeállításánál is.” Ide kívánkozik, bogy a megyei tárlatokon 555 alkotó 1100 művét láthatták a látogatók, az országos kiállításon pedig 175-en 304 művel, valamint 8 alkotóközösség 100 művel szerepel. A kiállítók között hatan Békés megyeiek: Hevesi Ferenc, Lonovics László, Szlotta András, Pár- zsa János, Valaczkai Erzsébet és Váeréti János. fl képzőművészet és a társadalom f inius 16-án és 17-én tartja közgyűlését a legnépesebb művészeti szövetség, a Magyar Ké"ző- és Iparművészek Szövetsége. Képzőművészetünk szakmai, társadalmi szervezetének ma már több mint ezer tagja van, s ez a taglétszám a hivatásukat foglalkozásszerűen gyakorló magyar képző- és iparművészek mintegy negyede. Elvben ez a testület képzőművészeti életünk legkvalifikáltabb képviselőit tömöríti. A szövetségi tagság ma is szakmai rangot biztosító állapot, és elsősorban vidéken eredményez megnövekedett presztízst, jár együtt még bizonyos fokú egzisztenciális előnyökkel is. Egy-egy helyi tanácsnak, a helyi társadalmi mecénatúra képviselőinek még ma is támpontul, bizonyos eligazításul szolgál, hogy illetékességi területén melyik képzőművész rendelkezik szövetségi tagsággal és melyik nem. Minden ilyen esetben azonban feltételezhető a kölcsönösség. Azaz, hogy nemcsak egy testülethez való tartozás hitelesítheti tagjai szakmai rangját, de megfordítva is, a tagság szakmai művészi képessége, tevékenysége biztosíthatja végső soron a testület rangját. Véleményem szerint e túlságosan is felduzzadt szövetségi taglétszám bizonyos fokig szakmai, művészetszemléleti nivellálódást eredményezett az elmúlt években, és nem utolsósorban azzal járt együtt, hogy az eredményesebb szervezeti szakmai munkát is gátolta. Az elmúlt években minden erőfeszítés ellenére sem alakulhatott ki a szövetségen belül olyan szervezeti élet, szakmai, elméleti munka, amely meghatározó jelentőségű lehetett volna képzőművészeti életünk fejlődése szempontjából. A több mint ezer szövetségi tagnak csak elenyésző hányada volt aktív és az aktív kisebbségben sem mindenkor azoknak a művészetszemlélete érvényesült, akik igazán konstruktív módon befolyásolhatták volna képzőművészeti életünk belső fejlődését, a képzőművészet és a mai magyar társadalom szervesebb, intenzívebb kapcsolatának megteremtését. E magas taglétszám és a szövetség belső, időnként partikuláris érdekeket kifejező tagozódása így csak ritkán tette lehetővé, hogy fontos kérdésekben mértékadó, és olykor irányt szabó testületi állásfoglalások szülessenek. Ilyen vélemények megszületéséhez, az elmélyültebb és összefogottabb szakmai munka feltételeinek megteremtéséhez elengedhetetlenül szükséges bizonyos belső szervezeti átrendeződés is a szövetség életében. E belső átrendeződést szükségessé teszi a képzőművészet időközben átalakított, vagy napjainkban átalakulóban levő társadalmi intézményrendszerének struktúrája is, amely azzal a reménynyel biztat, hogy eredményesebb kereteket teremt az úgynevezett partnerkapcsolat tartalmasabbá válásának is. Ez a partnerkapcsolat azt jelentené, hogy képzőművészeti életünk szakmai, társadalmi szervezete mindenekelőtt szakmai kérdésekben, de a területet érintő művészetpolitikai döntésekben is megalapozott, ennek következtében figyelmen kívül nem hagyható testületi állás- foglalásokkal segítse művészeti életünk állami irányítását. A szövetségi közgyűlés elengedhetetlen és felelős kötelessége, hogy a maga részéről mindent megtegyen, hogy a partnerkapcsolat lehetőségei valódi tartalommal realizálódjanak. A fentebb már említett partikuláris belső széttagoltság, a szövetségi tagság aktivitásának hiánya, az olykor testületi véleményként feltüntetett csoportérdekek érvényesülése mellett a szövetség lehetséges szerepének betöltését külső tényezők is akadályozták; nevezetten, hogy művészeti életünk irányításának egyes intézményei — és itt országos hatáskörű intézményekre és ^a művészetirányítás helyi szerveire egyaránt gondolok — sokszor még a megalapozott szakmai véleményeket sem vették figyelembe, a szövetséggel, mint testülettel kiépítendő partnerkapcsolat helyett munkájukban kényelmesebbnek tartották az esetleges személyi kapcsolatok felhasználását. Ezek a jelenségek kétségtelenül demoralizálták az érdemi testületi, szövetségi munkát, ugyanakkor azt is látni kell, hogy nem utolsósorban a testület megosztottsága, a belső szakmai, ideológiai munka hiányosságai tették lehetővé, hogy egyes intézmények a különböző szakmai ■ véleményekkel manipulálhassanak. A szövetségnek nem lehet feladata tagjainak érdekképviselete. Hiszen ezt az illetékes szakszervezetnek kell ellátnia. Igenis feladata azonban a művészek érdekképviselete helyett a művészet, a társadalmilag hasznos és hasznosítható művészet érdekeinek képviselete. És a képzőművészet társadalmi hasznosításában ma nagyon nagy, és nem egyszer nagyon nehéz feladatok várnak a művészek szakmai, társadalmi testületére. E feladatok sorába tartozik nem utolsósorban vizuális környezetünk alakítása, a társadalom vizuális közgondolkodásának fejlesztése, a közönség és a mai magyar képzőművészet között meglevő feszültség feloldása, legalábbis csökkentése, a társadalmi, közösségi tudat formálása e művészeti ág sajátos eszközeivel. Rideg Gábor Vízbetörés a tatabányai 15/C aknában A tatabányai 15/C akna frontfejtésében vízbetörés bénította meg a munkát. A bányamentők, az aknaüzem és a központi műhely dolgozói bravúros munkával fékezték meg a víz beáramlását: 24 órán belül szivattyúkba fogták a bánya legmélyebb pontja felé ömlő karsztvizet. A nagy kiterjedésű frontfejtés egy része és az odavezető vágatok azonban betö- mődtek a víz hordalékával, s ezért a régi útvonalon jelenleg megközelíthetetlen a fejtés. Az üzem élővájócsapatai most új vágatokat hajtanak ki, s ilyen módon nyitnak utat a fronthoz, hogy ott mielőbb megkezdhessék a széntermelést. A nagy kapacitású, gépesített frontfejtésben eddig naponta 80—100 vagon jó minőségű szenet termeltek. Az aknaüzem legjobb elővá- jócsapatait bízták meg az újranyitáshoz szükséges 170 méter hosszúságú szállító- és vízelvezető-vágatok mielőbbi kiépítésével.
