Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-11 / 135. szám

1981.. június 11.,. csütörtök Minden intézkedés, büntetés, újságcikk ellenére kiirthatatlanok a kerékpárok a békéscsabai Univerzál Aruház bejárata elől Fotó: Demény Gyula Szakmatanulás mozgássérülteknek Szerkesztőségünknél rend­szeresen érdeklődnek olva­sóink a mozgássérültek sor­sáról, s maguk a csökkent munkaképességűek is gyak­ran megkeresnek bennünket. A napokban szerzett tudo­mást lapunk arról a lehető­ségről, amelynek során moz­gássérült, korlátozott munka- képességű fiatalok szakmát tanulhatnak. Ez év nyarán a 8. évfolyam fejezi be tanul­mányait a Fejér megyei Ta­nács Központi Kórház-Ren­delőintézet csákvári gyógy­intézetében, ahol rehabilitá­ciós szakmunkásképzés fo­lyik rádió- és tévéműszerész szakmában. Az itt végzettek teljes értékű szakmunkások­ként helyezkedhetnek el a rádió- és televíziógyárakban, javítószervizekben és egyéb munkahelyeken. 1981. szeptember 1-én újra jelentkezhetnek azok az ér­deklődők, férfiak és nők, akik rehabilitációra szorul­nak krónikus légzőszervi, szív- vagy mozgásszervi be­tegségük miatt. Szükséges, hogy annyira gyógyultak le­gyenek, hogy részt vehesse­nek a rehabilitációs szak­munkásképzésben, kezükkel finom, manipulativ mozgáso­kat végezhessenek. A hely- változtatás, a tisztálkodás, az ágyazás műveleteit önállóan végezzék, az első emeletre segítség nélkül fel tudjanak menni, és ne szenvedjenek eszméletvesztéssel járó be­tegségben. A szakma elsajá­títása komoly elméleti alap­képesítést igényel, ezért csak olyanok jelentkezzenek, akiknek megvan a 8 általá­nos iskolai végzettségük és fizikából, matematikából legalább 4-es osztályzatot kaptak. A tanfolyamot fel­vételi beszélgetés előzi meg. A tanulmányi idő két év. A felvettek ingyenes oktatás­ban és teljes ellátásban ré­szesülnek, s a rokkantsági nyugdíjra jogosultak járan­dóságukat továbbra is meg­kapják. A tanfolyam hallga­tói a jó szociális körülmé­nyek mellett állandó orvosi ellátást és utókezelést is kap­nak. 1981. július 15-ig bárki jelentkezhet az országból a csákvári gyógyintézetnél. Is­kolai bizonyítványt, kézzel írott önéletrajzot, részletes orvosi igazolást, a munkavi­szonyban levőknek pedig a munkaképesség-csökkenést véleményező orvosi bizottság igazolását is el kell külde­niük. Őrömmel adtunk helyt a szakmatanulás lehetőségét biztosító hírnek. Reméljük, hogy - több csökkent munka- képességű fiatal illeszkedhet így a társadalom hasznos tagjai közé, és tevékenységé­vel önmaga és családja éle­tét is megszépíti majd. Ha hiszik, ha nem A múltkor — lehet egy hónapja — a lépcsőházunk­ban egyszerre romlott el az összes csengő, meg minden lámpa. Egy csütörtök délután abból vettük észre, hogy va­laki erősen kopogtatott az ajtón, majd később egy má­sik majd leesett a lépcsőn. A csengő és lámpa összefüggé­sét mind a hat lakó hamar felfedezte, s volt, aki rög­vest a házmesternek szólt, de olyan is, aki mindjárt pén­tek reggel az IKV-nél tette tiszteletét. Hatás nélkül ugyan, mert egész hétvégén maradt, mi volt. Ez még hagyj án, de a másik héten is, pedig az elején már többen utánajártak. Hét közepére a buzgalom alább hagyott — talán visszahatásként — ál­talános apátia ütött ki, de az is lehet, csak megszokta min­denki a kopogtatást és a lépcsőházi sötétséget. Senki sem tett egy lépést sem az ügyben. És lám — jótett he­lyébe jót várj! — vasárnap reggel éles csengőszó verte föl a csendet. És lön világos­ság is, még aznap este. Az örömnél viszont a csodálko­zás volt csak nagyobb: ugyan, milyen kísértet járta be a lépcsőházat pont va­sárnap virradóra, vagy talán még szombat éjjel tizenket­tőkor? Ma meg? Pont a Wiener Walzer befutásakor értem ki az állomásra. A délelőtt kö­zepén utas egy lélek sem, vasutas is alig, s persze ma­gam sem úticéllal. Azért a hangosbemondó gondosan fi­gyelmeztette mindazokat, akik ott sem voltak, hogy belföldi közönség nem száll­hat föl. Milyen okos intézke­dés, mikor úgy sem férnének el, morfondíroztam a lábam elé nézve, majd, hogy ne csak lelki szemeimmel lás­sam a tömöttre zsúfolt vo­natot, felpillantottam a hosszú szerelvényre. Egy-egy közel száz személyes vagon­ban két-három ember lézen­gett. Ha hiszik, ha nem, úgy nézett ki az egész, mint egy kísértetvonat. Olvasóinknak üzenjük Több diákközösség és me­gyebeli fiatal kereste meg levelével szerkesztőségünket. Az építőtáborok indításáról, feltételeiről kérdeztek ben­nünket. Tudomásunk szerint június 11-én és 12-én ellen­őrzik a KISZ megyei Bi­zottságának és az SZMT munkavédelmi osztályának képviselői a megyei és az or­szágos építőtáborokat vidé­künkön. Ekkor a diákok ér­kezését megelőző felkészü­lést, a szociális, munkavé­delmi és kulturális feltéte­lek biztosítását vizsgálják. A továbbiakban az építőtá­borok helyeiről, kezdési idő­pontjáról, az ott dolgozó fia­talok életéről tudósítjuk az olvasókat. A szabadkígyósi lakosok nevében írt egy olvasónk. Jelzése szerint a szabadkí­gyósi temetőben levő halot­tasház tetejéről ismeretlen tettesek lebontották és el­vitték a szerintük műemlék jellegű, csipkézett mintájú, ön'ött vaskerítést. Aggódnak az épület további sorsáért. Megkerestük az illetékes új- kígyósi Nagyközségi Taná­csot, ahol a következő felvi­lágosítást kaptuk. A halot­tasház és környezete nem műemlék, csupán a kastély­templom mögötti kripta az. A temető halottasházának teteje beázott, az oszlopok mellett szigetelhetetlen. A tanács költségvetési üzeme hamarosan átfesti a halot­tasházat és a jövőben palá­val borított nyeregtetővel egészítik ki az épületet. Az öntöttvas-kerítést, amely nem műemlék jellegű, a ta­nács tudtával és beleegyezé­sével bontották le. Levelekből — sorokban Tóth János, Dombegyház, Jókai u. 1. szám alatti lakos rendszeresen figyelemmel kí­séri az utazással kapcsolatos híradásainkat, örömmel, de kicsit fájó szívvel olvasta a békéscsabai autóbusz-me­netrend átalakítását. Jó, hogy a megyeszékhelyen több a buszjárat, de falun, környékükön; Magyardomb- egyházán, Battonyán, Mező- kovácsházán és Kunágotán panaszra ad okot a buszjá­ratok ritkasága. A hétköz­napi közlekedéssel nem is lenne gond, csak a munka­szüneti és iskolaszüneti na­pokon gyér a közlekedés. A környék lakóinak nevében kéri az illetékeseket, segítse­nek bajukon. Apáti Jánosné gerlai ol­vasónk kesernyés hangú le­velet írt a tanácsi ügyinté­zésről. Polgárvédelmi gya­korlatra kapott behívót, de a részvételt egészségi állapo­ta akadályozta. Szerette vol­na ezt a tanácsnál jelenteni, orvosi igazolását az illeté­kesnek átadni. Kereste a polgárvédelmi parancsnokot, a tanácsi ügyintézőket. A polgárvédelmi parancsnokot nem találta, vidéken tartóz­kodott, a tanácsnál pedig senki sem vállalta az illeté­kességet. Kérdi, hogy ha ők továbbították a meghívót, a cíbzett értesítését miért nem fogadták? Mázán János és Vass Fe­renc, a 7/1 és 7/2 számú bé­késcsabai tanyák lakosai a közvélemény és az illetéke­sek segítségét kérik. Minden évben kitartóan és szorga­lommal egyengetik, biztosít­ják salakkal az utat, hogy tanyájuk bejáratát gyalogo­san és járművekkel is meg­közelíthessék. Ezt az utat azonban rendszeresen fel- dúrják, földcsomókkal torla­szolják el, gépekkel szánt­ják, a legkülönbözőbb intéz- kedők. Ilyenkor a két tanya lakói hetekig, vagy éppen hónapokig nem tudnak köz­lekedni a munkagépen dol­gozók hanyagsága miatt. így jártak június 2-án is, ami­kor egy árokásógép haladt el a «tanyák előtt. A gép el­tűnt, az árok maradt. Blkohol, alkohol... Miért hal meg egyre több férfi? A számok, különösen, ha statisztikában szerepelnek, nyomban a száraz jelzőt kap­ják. Felfogás dolga, mert éppúgy illik rájuk az izgal­mas kifejezés is, vagy az ijesztő, ha az elemzés feltár­ja a számok és arányok mö­göttes világát. Ilyenkor a ri­deg és személytelennek el­könyvelt számok átforrósod­nak a közölt tényéktől, és sürgetve tetteket követelnek. Mint az — minden dramati- zálás nélkül —, az alábbi is­mertetésből is kitűnik. A káros mértékű hazai al­koholfogyasztásról című vi­tacikk az egyik kulturális lapban, a Kritikában jelent meg. s már a mellékelt ké­pen is egy statisztika látha­tó. Az ENSZ közlése arról, hogy az egyes országokban a személyi jövedelem hány százalékát fordítja a lakos­ság élelemre, és mennyit sze­szes italok vásárlására. Esze­rint az italfogyasztásban ha­zánkat csak Írország előzi meg, a maga 12,6 százaléká­val, ám ennél a mienk, csak egy egésszel kevesebb. De nemcsak ez, hanem még sok­féle egyéb statisztika is fi­gyelmeztet az évről évre ma­gasabb szeszfogyasztásunkra, amelyet főleg a szaklapok boncolgatnak, s mutatják ki az egyénre és társadalomra egyaránt szinte végzetes ha­tását. A fent jelzett írásban dr. Samu István salgótarjáni főorvos is összegez, de első­sorban a közegészségügyi ve- tületet tárja a nyilvánosság elé. Kimutatja, hogy nem csak az alkoholizmus, de maga a bizonyos mértéken felüli szeszfogyasztás is „ .. .anél­kül. hogy a fogyasztót valaha is ténylegesen alkoholbeteg­gé tenné, számos egyéb egészségi károsodás forrása lehet, amelyeknek az alko­hollal való összefüggésére tájékozatlansága miatt a be­teg — sőt gyakran orvosa —, egyáltalán nem gondol.” A veszélyesség alsó határa a napi 50 gr abszolút alkohol, ami körülbelül 2-3 korsó sör­nek, vagy 3 nagyfröccsnek felel meg. S nálunk, Magyar- országon az ellenőrizhetet­len bögrecsárdákon kívül, te­hát „ ... az államilag enge­délyezett úton forgalomba kerülő alkohol 80 százalékát megivó munkaképes korú férfiak mintegy napi 100 gr­ot, vagyis a károsító adag kétszeresét isszák meg, s körülbelül félmillióan 150 gr feletti szeszmennyiséget fo­gyasztanak el.” Az italfogyasztás és a ha­lálozás összefüggését a ná­lunk1 kevésbé veszélyeztetett országok is vizsgálják, s az Egészségügyi Világszervezet már 1975-ben megdöbbentő adatokat közölt, például, hogy az alkoholisták halálo­zása 2-4-szer nagyobb, mint a többi hasonló korú emberé. A mi hazai vizsgálataink is megerősítik ezt, s a szerző idéz is belőlük. Ezek egyike, hogy míg 1960-ig a férfiak halálozási aránya fokozato­san csökkent, a hatvanas években ez az irányzat meg­fordult. És az alkoholistákra leginkább jellemző májzsu­gor. motoros járműbaleset és az öngyilkosság általi halál feltűnően nagy arányban épp a produktív korban levő férfiak között pusztít. Azt is kimutatták, hogy a 30—60 év között meghalt férfiak 40 százaléka közvetlenül vagy közvetve a káros mértékű italozásnak lett az áldozata. S ez számokban kifejezve azt jelenti, hogy évenként 15 ezer dolgozó korú, tehát 25— 60 év közötti férfi pusztulá­sát lehetne elkerülni, mivel elvesztésük biológiailag nem eleve indokolt. S hogy az összefüggés az italozással nemcsak feltétele­zés, azt legjobban a magas szeszfogyasztásáról és zug- pálirikafőzéséről ismert Bács megye és az ezekkel ellenté­tes Vas megye összehasonlí­tása mutatja. Kiderült ugyanis, hogy az alkoholos eredetű halálokok következ­tében Bács megyében há­romszor annyian vesztették el életüket, mint Vas megyé­ben. De más elrettentő adat is napvilágot lát időnként, ám visszatartó erejét nem tapasztalni. Inkább évről- évre nő az alkoholfogyasz­tás, és szinte hihetetlen — pedig így igaz —, hogy már 1978-ban „ ... 38 milliárd kö­rül mozgott a szeszes ita­lokra fordított összkiadás”. Vass Márta A városiasodó Szeghalmon a posta már korábban is működ­tetett egy hírlappavilont. Az újságvásárlók ösztönzésére azonban felállítottak egy másikat is. A napi és heti folyóira­tokon kívül itt néhány postai áruféleség is kapható. Az új pavilonban az elmúlt hónapban már havi 32 ezer forintos forgalmat bonyolítottak le Fotó: T6th Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom