Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-07 / 132. szám

1981. június 7., vasárnap Virágkoszorúval... Nem véletlen került kér­dőjel a cím után, hiszen a gyulai kaktuszgyűjtőnek, Sajti Sándornak egész más a véleménye e kérdésről, mint nekünk. Mi, eddigi ta­pasztalatainkon okulva fel­szisszenünk, ha csak a szú­rós jószágok közelébe kerül is a kezünk, nemhogy hozzá­érjünk! Sajti Sándor viszont határozott mozdulatokkal teszí-veszi a kaktuszokat. Ha rámutat valamelyikre, még mintha simítana .is rajta egyet, bátran ráteszi a kezét a növényre, úgy jelzi, me­lyikről beszél éppen. Aztán látva megrökönyödésünket, elneveti magát: — Engem nem. szúr a kak­tusz, csak oda kell figyelni, hogy fogom meg. Ha csak úgy? Véletlenül kapok bele? Akkor bizony engem is döf. De mikor határozottan, s mégis óvatosan nyúlok felé, akkor nem árthat, ha fejénél fogva emelem is föl. Külön­ben, nem a kezünket kell óvni a kaktusztól, hanem a kaktuszt a kezünktől. Mert egy óvatlan mozdulat elcsú­fíthatja, de még ki is pusz­títhatja, ha olyan érzékeny fajta . .. Elindulunk a nagynak ép­Hálából virágot nyit pen nem mondható meleg­házban körbe, a keskeny úton. Lépni is alig tudunk, hiszen minden arasznyi he­lyen kaktusz nyitogatja szín­pompás virágait, nyújtóztat- ja hol ágas-bogas, hol ap­rócska tüskéit. Némelyik, mintha dér lepné, fehér ka­lapot visel. A másik meg kimondhatatlanul szép, vö­rös fejdísszel ékesített. A szí­nek, a formák arzenálja, ami körülvesz minket. A látvány kárpótol a számunkra nem éppen ideális környezetért. „Diszkó-, paródia-, brazili kaktusz, ariocarpus család...” — próbáljuk jegyezni, amit mond, aztán lemondunk ró­la. Inkább a látnivalókat, legalább a legszebb darabo­kat próbáljuk emlékezetünk­be vésni. A birodalom — Nagyrészt törpekaktusz az enyém. Lám, milyen ap­rók, pedig jó részük 10 év­nél idősebb. Tudják, ebben több öröm van, hamarabb és sűrűbben virágzanak. Egy­szóval roppant hálásak. A gyorsan növő, oszlopos kak­tuszokból kevés van, s azo­kat is csak azért tartom, hogy a vendégeim ilyet is lássanak. Mert sokan meglátogatják Sajti Sándort. Hol van már az idő, mikor családi gondja miatt remeteéletre adta a fejét. — Aztán; úgy 18—19 éve, néhány kaktusz került hoz­zám. örültem nekik, úgy elkezdtem locsolni, hogy ki­pusztítottam mindet. Aztán rájöttem a kezelésére, és is­mét hálásak lettek: nőttek, virágoztak. Sokan ismerik már gyűj­tők az ország legkülönfélébb vidékein. Nem csoda, hiszen tagja a fővárosban, a Csili­kaktusz szakkörének, vala­mint egyik alapítója a Ma­gyar Kaktuszgyűjtők Orszá­gos Egyesületének. Kiállítá­sokon, bemutatókon szerepel, s egyre több klubba, szak­körbe hívják, mutassa be maga készítette diái segítsé­gével kaktuszait... ' Soká gyönyörködünk a látványban. Aztán mikor el­búcsúzunk, s még egyszer visszanézünk a varázsos bi­rodalomra, hozzánk fordul ismét. Mintha kétségei len­nének: megértjük e ragasz­kodását? Látjuk-e olyan pompázatosnak ezt a világot, mint ő? És sikerült-e növé­nyeit . megszerettetnie ve­lünk? Ez izgathatja, mikor kedvcsinálóul így búcsúzik: — Azzal kezdtem, a ke­zünktől kell óvni őket. Azért ne higgyék, hogy kényesek. Á! Dehogy! Ök igazodnak a gazdájukhoz, s nem fordít­va. Néha azt hiszem, elég, ha rájuk nézek, már bont­ják az új szirmokat... Ha hiszi, ha nem, van amelyik föld nélkül gyökeret ereszt, és kivirágzik. Hát' nem cso­dálatos? Nagy Agnes Egy tál kavicsutánzó növény Fotó: Gál Edit Tudomány — technika flz évszázad története — gépkocsitípusokban Röviden barkácsolok öröme A VT—31 Eglute elneve­zésű asztalosbarkácsgép 25 centiméter szélességig és 50 milliméter vastagságig, igen nagy pontossággal, bármilyen famegmunkálási műveletet — fűrészelést, gyalulást, nuto- lást, marást, csiszolást stb. — képes elvégezni. Egy befo­gással — ez termelékenysé­gére jellemző — akár 3 mil­liméter vastag forgácsot is gyalulhat. Mérete mindössze 625 X 475 X 240 milliméter. Súlya 95 kilogramm. Ilyen módon munkapadra is felál­lítható. Előnyei közé tarto­zik, hogy könnyen átszerel­hető egyik feladat elvégzé­séről a másikra. A barkács- gépet a vilniusi csiszológép­gyár gyártja. ELEKTRONIKUS PÉNZ? Az elektronika fejlődése lassan lehetővé teszi, hogy az emberek bankjegyek és csekkek nélkül fizessenek — más szóval létrejöjjön az elektronikus pénz. Ez való­jában nem lenne más, mint egy személyre szóló lap, amely feltünteti a személy tulajdonában levő pénzt. Vá­sárláskor a kereskedő egy megfelelő készülékbe helyezi a lapot, a vásárolni kívánt cikkek árát a készülék meg­adja — s ha a kívánt pénz- mennyiség elegendő a lapon, és az árban megegyeznek, gombnyomásra megjelenik a lapon a levonandó összeg, és a kereskedő tulajdonában marad egy másolat. Hogy ez megvalósítható-e, és mennyi idő alatt — az persze más kérdés. A francia. Louis Renault 1898-ban Párizs környékén saját berendezésű műhelyé­ben, két kezével kezdte meg a gépkocsi-„gyártást”. így nőtt ki' a műhelyből a Bou­logne—Billancourt-i Renault- gyár, amely 1945-ben történt államosítása után Régié Re­nault néven ismert az autó­gyártás történetében. Napja­inkban közel negyven .or­szágban vannak gyárai és szerelőüzemei, nem számolva a kisebb lerakatokat. Franciaországban a Re­nault Művek számos város­ban építette ki gyárait: Cléonban, La Bassaée-ban, a Le Havre melletti Sandou- ville-ben, Le Mans-ban, Or- leans-ban, Annonay-ban, Saint-Michel de Maurienne- ben, Limoges-ben. A hetvenes évtized végén több mint 100 000 ember dol­gozott a Renaplt Művek gyá­raiban Franciaországban. A művek a közkedvelt sze­mélygépkocsi-típusokon kí­vül traktorokat, teherautó­kat, vasúti szerelvényeket, hajómotorokat, mozgó járdá­kat és speciális járműveket is gyárt. A Renault gépkocsitípusok végigkísérik évszázadunk történetét békében és hábo­rúban egyaránt. Az első vi­lágháborúban, amikor a né­met csapatok közvetlenül Párizst fenyegették, Renault- taxikon szállították ki az erősítést a főváros védelmé­re. Napjainkban a személy- gépkocsikon kívül igen jóhí­rű versenyautókat is gyárt a Renault Művek a Forma I. kategóriában. A személygép- kocsi-típusok közül a hetve­nes évtized nagy sikerét, a ma is közkedvelt Renault 4-et mutatjuk be képünkön. Rekord­krónika Norris McWhirter szer­kesztésében megjelent a leg­újabb Guinness-féle rekor­dok könyve. Ez az összeállí­tás évről évre nyilvánosság­ra hozza a legkülönfélébb legeket, legyen az sörivás vagy sziklamászás, esetleg fruttievés vagy maratoni táncverseny. Tehát: millió­féle leg, feltűnéshajhászó milliók jóvoltából. Megtudjuk, hol található a világ leghosszabb nevű fa­luja. Aki látni akarja a hely­ségnévtáblát, annak egészen Űj-Zélandig el kell jutnia, ugyanis ott található dS 57 betűs, gyorsan és főleg köny- nyen kimondható nevű falu, amelynek neve úgy szól, hogy: Taumatawhakatangi­hangakoauauatamateapo- kaiwhenuakitanatahu. Na! Mi ehhez képest, mond­juk, Baktalórántháza? ... Emlékeznek még a Lova­kat lelövik, ugye? című amerikai filmre? Az Ameri­kában akkoriban (a század húszas-harmincas éveiben) divatos maratoni táncverse­nyek egyikéről szól. Nos, ter­mészetesen a maratoni tán­colásnak is van világcsúcsa. A büszke csúcstartók neve: Tony Alteriri és Vera Mikus (aki esetleg ma keresné, ak­kor Mrs. Oglesby néven él Spring fieldben). A két bő­vérű fiatal rekordja 4152 és fél óra, egyszerűbben mond­va 24 hét és öt nap. S hogy igyekvésük díja mi volt? Pontosan ezer dollár. Azaz: óránként 24 centet keres­tek .. . Nyilvántartják az ejtőer­nyő nélküli zuhanás világ­csúcsát is. E rekord tulajdo­nosa bizonyos Vesna Vulo­vic, Jugoszláviából, akinek foglalkozása (már amikor nem zuhan) stewardess. A jugoszláv légitársaság alkal­mazottjaként 33 330 lábnyit, azaz 10 332 métert zuhant ej­tőernyő nélkül, aminek kö­vetkezménye tizenhat havi kórházi ápolás lett, ebből 27 napot „töltött” kómában. Viszont él és egészséges!... Különös érdeklődés kíséri világszerte az evés- és ivás- világcsúcskísérleteket. Néz­zünk néhányat! Fagylaltevésben nincs párja Bennett d’Angelónak, aki kerek 90 másodperc alatt egy kiló, 53 deka fagylaltot lapátolt be, ami hazai mére­tek szerint több mint tizenöt gombóc... Nem akármilyen fickó Pe­ter Dowdeswell Angliából. Legalábbis, ami a tojásügye­ket illeti. Keménytojásból 58 másodperc alatt tizennégyet gyűrt le, lágytojás-evésben sem akárki, hiszen 78 má­sodperc alatt 32 tűnt el mér­hetetlen gyomrában. Hamburgerevésben Alan Petersen tűnik legyőzhetet- lennek. Röpke félóra alatt húsz és háromnegyed, egyen­ként tízdekás hamburgert pusztított el. A ráivott fo­lyadék mennyiségéről nem érkezett jelentés ... Steven Petrosinónál bizto­san nem lehet jobb, hiszen a derék férfiúnak 1,3 másod­perc (!) elegendő volt egy li­ter sör elfogyasztásához ... Itt újra feltűnik a tojásevő Peter Dowdeswell! Néki hat másodperc kellett két liter sör megivásához. Gondol­jak bele: négy korsó sör, hat másodperc alatt... A kaliforniai egyetem ta­nára, bizonyos dr. Ronald L. Alkana a banánt szereti — habzsolni. Ö tizenhét da­rab, átlagban 13 dekás ba­nánt nyomott le, két perc alatt. Ez első olvasásra nem tűnik soknak, ki lehet pró­bálni. És végül egy kis sport. A távasztaliteniszezés világcsú­csát Danny Price és Randy Nunes tartja, akik 132 órát és 31 percet játszottak 1978 augusztusában. Ehhez képest a teniszezők gyenge fickók, mert itt már 105 órás játék­kal is csúcstartó lehetett Ri­cky Tolston és Jeff Sutton... Arról nincs jelentés, kik utálták meg jobban e nemes játékokat: a nézők vagy a játékosok? Jakab József $

Next

/
Oldalképek
Tartalom